Félsz attól, hogyan fogod kezelni az érzéseiteket, amikor iskolás lesz gyermeked vagy már most azzal szembesülsz, hogy tehetetlenül nézed, hogy a jegyei alapján ítéli meg magát és mind a ketten szoktatok stresszelni a suli miatt? Te is képes vagy tenni azért, hogy ez másképpen legyen!

Óvodáskorú gyermekeddel már most azt éled meg, hogy teljesen kiborul, ha nem úgy sikerül valamit teljesítenie, ahogyan ő szeretné? Legyen az egy rajz elkészítése vagy társasjátékban a nyerő helyezés elérése?

Esetleg már kisiskolás a gyermeked és túlságosan ideges a dolgozatok előtt.  Ezt te is teljesen átveszel tőle, mert tudod, mennyire rosszul viseli, ha nem jól teljesít. Szinte a személyét azonosítja az osztályzattal. Hiába mondod neki, hogy ő nem egyenlő azzal a jeggyel, amit a suliban kap! Ez nem segít megváltoztatni az érzelmeit!

Lelkesen kezdte az iskolát, de egyre kevésbé szeret járni! Amikor látod gyermekedet szenvedni, próbálkozol néhány dologgal.  Azonban te is érzed, hogy nem igazán tudsz rá hatást gyakorolni. Egyre jobban elkeserít téged is ez a helyzet.

Tehetetlen vagy és ezzel csak nő a stressz szinted!

Nem tudsz gyermekednek segíteni és emiatt egyre frusztráltabb vagy, de leginkább ilyen-olyan szülői félelmek kezdenek benned erősödni. Még inkább elkezdesz stresszelni a suli miatt és egyéb dolgok miatt is:

• Mi lesz legközelebb és mi lesz a közeli és távoli jövőben?
• Milyen módon tudod őt megerősíteni, hogy higgyen önmagában?
• Hogyan tudsz rá pozitív hatást gyakorolni, hogy a negatív érzéseit pozitívvá változtasd, hogy csökkenjen a szorongása és ne veszítse el a lelkesedését, az önbecsülését?
• Miképpen tudnád elérni, hogy gyerkőcödnek ne legyen ijesztő iskolába járni és ne utálja meg?

Fenti és hasonló tartalmú aggodalmaid és tehetetlenséged miatt már a saját érzéseiddel sem tudsz mit kezdeni.  Te is szorongóvá válsz. Neked kellene felfelé húznod gyermekedet, hogy segíteni tudj neki! Ehelyett te süllyedsz le az ő érzelmi állapotába és együtt szorongsz vele, hiszen empatikus vagy. Bár azt mutatod, mintha nem így lenne és teszel némi próbálkozást, hogy erősítsd őt!  Viszont ő nem arra figyel, amit mondasz, hanem arra, amit érzel. Ez pedig a saját érzéseit erősíti meg!

Ne növeld a szorongást azzal, hogy magadat is bántod!

Nem elég, hogy elkezdtél stresszelni a suli miatt gyermekedért, de önmagaddal is egyre türelmetlenebb vagy! Legyél magaddal is empatikusabb!

• Nem vagy hibás! Együttérző szülőként, mindannyian így viselkedünk! Elvisznek az érzelmeink, mert sajnáljuk a gyermekünket és átérezzük a helyzetét!
• Nem tehetsz róla! Megtanultunk hogyan kell aggódni szeretteinkért, ehhez jó mintát kaptunk. Azonban nem tanították meg nekünk, hogyan uralkodjunk az érzelmeinken, csak automatikusan cselekszünk és viselkedünk általuk.

Nem figyelünk arra sem, hogy az elménkben milyen gondolatok és programok futnak és azok milyen érzelmeket generálnak!

Mit tehetünk hát? Amit nem tanítottak meg nekünk gyermekként – mert a szüleink sem tudták – most kell pótolnunk, új ismeretekkel és érzelmi intelligenciánk fejlesztésével. A leghatékonyabban most fogsz tudni fejlődni, hiszen gyermekedért az ő érdekében – amely végső soron a te érdeked is – rákényszerülsz! Kezelned kell az ő és a saját érzéseidet is!

Hogyan kezeld az érzéseket, hogy ne szorongjatok az iskola vagy ovi miatt?

Tudatosítanod kell magadban azt, hogy az együttérzés gyermekeddel, nem minden esetben elégséges. Azokban a helyzetekben, amikor ki kell őt rángatni egy lehúzó érzelmi állapotból, akkor ennél többre van szükség, hogy ne kelljen stresszelni a suli miatt!

Elsősorban – meg kell tanítani az érzései felismerésére, megnevezésére és kifejezésére, mert ez már önmagában segíti, hogy ventilálni tudjon és közben tudomást szerezz arról, mi az ami a leginkább frusztrálja őt! Amikor az információ birtokában vagy és kifejezed együttérzésedet, akkor itt még további lépésekre van szükség. A magad részéről tudatosan törekedj arra, hogy külső szemlélő tudj maradni, mert ha túlságosan bevonódsz érzelmileg, akkor csak empátiát tudsz adni és nem tudod őt kimozdítani a jelenlegi helyzetéből.

Hogyan tudd ezt elérni?

Gondolj arra, hogy aki fuldoklik, nem tud kimenteni egy másik fuldoklót! Ez a nézőpont talán segít abban, hogy megpróbáld az érzéseidet kordában tartani, hogy erőt sugározz és erőforrásként szolgálj gyermekednek, mert neki erre van szüksége.

Azt kell éreztetni és tudatosítani gyermekeddel, hogy a viselkedésétől és teljesítményétől függetlenül értékes, egyedi és szeretni való személyiség. Azok a gyerekek, akik megtanulják az érzelmeket értelmezni (felismerni, megnevezni, kifejezni, ok-okozatok megérteni), pontosan tudják, hogy a viselkedésük csak az érzelmeik következménye és ettől ők még értékesek és szerethetőek!

Innen már csak egy lépés annak megerősítése a gyermekben, hogy az iskolai teljesítményével sincs ez másképpen. Az emberek nem egyformán jók mindenben és nem is kell, hogy egyformák legyenek. A péket azért szeretjük, mert finom kenyeret tud sütni, az orvost pedig azért mert meg tud gyógyítani.

Mikor kell elkezdeni az érzelmi kommunikációt a stressz elkerülése érdekében?

Ahhoz, hogy később ne kelljen stresszelni a suli miatt, már oviskorban beszélgetni kell a gyerkőccel arról, hogy különbözőek vagyunk és ez teljesen normális. Sok szorongásnak elejét tudjuk venni azzal, ha megértetjük vele, hogy nincs értelme összehasonlítani például az almát a dióval, pedig mind a kettő gyümölcs, de mégis teljesen mások, viszont értékesek és finomak. A csonthéjas nem tud puha lenni, de úgy nem is lenne roppanós és az alma pedig nem lenne finom lédús, ha keménnyé válna.

Minden csemete másban jó és arra az erősségére kell támaszkodni, azt kell kiemelni. Azt kell megerősíteni, amiben jó és amely területen kevésbé eredményes, azt pedig önmagához mérten lehet értékelni a fejlődésében, de nem másokhoz hasonlítani.

Minden gyermeknek vannak gyengébb képességei, amellyel kapcsolatban a szomorúság érzelmet picinyre kell zsugorítani és amiben jók, azzal összefüggésben pedig a boldogság vagy öröm érzelmet és sikerélményt felnagyítani. Ami kevésbé megy, az gyakorlással fejlődni fog – és erre lehet törekedni – nem baj ha később érik meg, a gyümölcsök sem egyszerre érnek meg. Ezt megértve és tudatosítva a gyermekkel, minden alkalommal, amikor kudarc éri és nagyon elcsügged, át tudjuk fordítani a gondolkodását és érzelmeit általa.

A legfontosabb, hogy éreztessük vele, mennyire értékes és szeretett lény számunkra, a teljesítményétől függetlenül is! Érezze rajtunk, hogy bár együtt érzünk vele, de mi erősnek látjuk őt és hiszünk benne, hogy amiben jó, attól ő boldog lesz! Lelkesedéssel, pozitivitással, megerősítéssel és jövőbe vetett hittel!

Olyan programokra érdemes járatni gyermekedet, amelyekben az erőssége és tehetsége tud felszínre jutni, mert ez hihetetlen pozitív erőforrás, megerősítés és önbizalom növelő faktor a számára.

Az oktatási intézmények okozta stressz szintjének csökkentésével járó változások

Fentiekben javasoltak gyakorlati alkalmazásával te is elérheted, hogy valóban hatást tudsz gyakorolni gyermekedre és elhiszi neked, hogy nem dől össze a világ akkor, amikor ő azt gondolja, mert csak ő látja így. Képes lesz más szemszögből is meglátni a saját helyzetét. Ki tudod rángatni őt abból a beszűkült gondolat és érzésvilágból, amelyben benne van. Erősségeit kihangsúlyozva és sikerélményeit megélve, (például egy célirányos szakkörön) értékesnek fogja érezni magát, amely szintén hozzá segíti, hogy nem kell minden esetben stresszelni a suli miatt!

Ez egy olyan szülői kihívás, amelyet meg kell, de meg is tudsz oldani. Minél többször sikerül a fentiekben leírtak gyakorlása,  annál rutinosabbá és magabiztosabbá válsz. Azon fogsz csodálkozni, hogy hogy nem jutott ez előbb eszedbe és megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy az érzelmi nevelés területén sikeresebb és eredményesebb leszel, így könnyedén megoldjátok majd a kihívásokat!

Szülőként neked is változnod kell, hogy ne kelljen annyit stresszelnetek!

Ahhoz, hogy a te érzelmeiden is változtatni tudj, hasonló lépéseken kell végigmenned, amelyet gyermekednek is meg kell tanítanod. Neked is fel kell ismerned a benned bujkáló érzelmet, meg kell nevesítened és ki kell mondanod a magad számára. Amennyiben a helyzet olyan, akkor másnak is. Ebből a felismerésből tudsz hátralépni, amikor gyermekedet vigasztalod, lelkesíted! Amíg a saját érzéseddel nem vagy tisztában és nem lépsz ki abból, az érzelmeid irányítanak és az nem az a tudatos jelenlét, ami ahhoz szükséges, hogy gyermekedet tényleg kihúzd a saját érzelmi kuszaságából.

Mire gondolok pontosan? Tegyük fel, hogy gyermeked valamiben rosszul teljesít, ezért fél, hogy ő emiatt értéktelen és nem érdemel szeretetet. Te is félsz attól, hogy emiatt hogyan fog boldogulni? Ha az érzelmeid hatása alatt vigasztalod, akkor bizonygatod neki, hogy az nem úgy van, amit gondol és majd kijavítja, ami nem sikerült most. Azt mondhatod neki, hogy legközelebb ügyesebb lesz benne és majd te segítesz, hogy egyre jobb legyen.  Akkor majd nem lesz értéktelen és szeretni fogja mindenki, de te így is nagyon szereted. (Hamar elfogynak az érveid és nem is nagyon tudsz sok mindent mondani, mert annyira sajnálod őt!)

A belső változásod eredményeként másképpen fogsz kommunikálni!

Ha nem az érzelmeid hatása alatt vigasztalod, mert kiléptél belőle akkor lehet, hogy ezt mondanád neki:

Ó! Emiatt igazán nem kell szomorkodnia, de ha jól esik megteheti! Nem kell elnyomni az érzéseit, nyugodtan megélheti! Adj ennek teret, hogy elmondja és megélje, hogy felszínre tudjon törni – legyen az bármilyen érzelem – és elvonulhasson, mint egy felhő az égen! Elmondhatod neki, hogy gyermekként te sem voltál túl jó ebben és ebben! Mégis nagyon boldog ember lett belőled, mert másban viszont – és elsorolod, hogy miben – nagyon szuper vagy. Teljesen különbözőek az emberek, mindenki másban jó! Ezért lehet, de nem érdemes búslakodni sokáig, de tegye amíg jól esik, te ott vagy mellette és elfogadod!

Te tudod, hogy ő milyen értékes és a világon mindennél jobban szereted. Ő is értékelheti és szeretheti magát! Elsorolod azt, hogy mennyi mindenben okos és ügyes – pontosan felsorolod tényszerűen, nem csak általánosságban – ezzel megerősíted az önbizalmát, az értékességét, az önmagába vetett hitét és azt, hogy mennyire szerethető!

A különböző gyermekeknek egyénenként más-más terület nem megy, neki most ez …, de ez is fejlődni fog, csak több időre van hozzá szüksége. Ha nem lesz kiemelkedő semmi baj, van elég más, amiben tehetséges. Van is erre egy jó mondás! (Én is ezt szoktam mondani az oviban a gyerkőcöknek.)

“Gyakorlat teszi a mestert!”

Érezted a fentiekben leírt két vigasztalás különbségét és az üzenetét? Ezt értem az alatt, hogy lépj ki a saját érzéseidből, – miután tudatosítottad őket – mert mást mondasz és más érzéseket közvetítesz ilyen módon!

Tudatosabb érzelemkezeléssel csökkenthető a suli vagy ovi okozta stressz

Érdemes tehát megtanítani gyermekednek az érzelmek felismerését és kifejezését, mert nemcsak önmagát fogja jobban megérteni általa, de a te motiváló és segítő tapasztalataidat és jobban átérzi és értelmezni tudja azokat. A saját érzéseidet is kezdd el alaposabban megfigyelni! Gyakorold az azokból való kilépést, amikor arra van szükséged, hogy tiszta fejjel a célod érdekében eredményesen tudj tevékenykedni!

A fentiekben leírt képességek fejlesztése azért is elképesztően fontos, mert most csak a teljesítés problémájáról írtam, de a gyerekek ki vannak téve a fizikai és lelki bántalmazásoknak is! Később pedig az online térből érkező hatásoknak, amelyek ellen szintén az érzések őszinte kommunikációjával és azok tudatos használatával lehet megoldásokhoz jutni!

Azoknak a szülőknek, akiknek kihívást okoz az érzelmek tudatosítása önmagukban és emiatt nehézséget okoz gyermekük számára is megtanítani, elkerülhetetlen feladat, hogy a tanulás útjára lépjenek. Ehhez nyújtok segítséget egy olyan módszerrel és eszköztárral, amellyel már egyedülálló módon az oviskorú gyermeknek is megalapozható az érzelmi intelligenciája és amelynek használatával a szülő ilyen irányú hiányosságait is pótolni lehet. Bővíthető az érzelmeket kezelő nevelői eszköztár és begyakorolható az asszertív kommunikáció is!

Az érzelmi intelligenciát fejlesztő Csillagtündér mesésjáték módszer, óvodás- és kisiskolás korú gyermekek érzelmeinek kezeléséhez, a lelki egészség megőrzéséhez nyújt gyakorlati segítséget. Továbbá segítséget nyújt ahhoz is, hogy ne kelljen ok nélkül, túl sokat stresszelni a suli miatt!

The post Stresszelni a suli miatt? – Amikor a gyerek és szülő is szenved! appeared first on Csillagtündér.

Nem mersz konfliktusba keveredni vele, mert elhiszed, hogy mivel még csak óvodáskorú, ezért lehetetlen kezelni gyermeked érzelmeit!

Ez önbecsapás! Az igazság az, – amit magadnak is félsz bevallani – hogy valójában te nem tudod kezelni.

Gyakran megesik veled, hogy azért nem mersz beleállni egy konfliktusba gyerkőcöddel, mert előre tudod, hogy úgyis, “te húzod a rövidebbet” és inkább hagyod a csodába az egészet, csak legyen végre nyugalom!

Valójában te is tudod, hogy ez csak tüneti kezelés, de mivel megtapasztaltad, hogy nem tudod  kezelni gyermeked érzelmeit, nincs más választásod. Téged is frusztrál ez a helyzet és dühös vagy, amikor megéled a tehetetlenség érzését, de egyszerűen nem tudod mitévő légy!

Érzed, hogy most rontod el és félsz attól, hogy milyen következményei lesznek később, de nem érsz rá ezzel foglalkozni, mert most kell valahogy a jelent megoldani. Konfliktushelyzetben meg kell nyugtatni a gyerkőcödet!  Valahogyan ki kell egyezni vele és minél gyorsabban, amikor más is látja, nehogy rosszat gondoljanak rólatok. Ne kelljen szégyenkezned gyerkőcöd miatt és azért sem, hogy nem vagy ura a helyzetnek. Ezért aztán teszel olyan engedményeket is, amelyet megbánsz később, de már nincs mit tenni.

Nem vagy büszke magadra, sőt inkább bizonytalan és egyre tanácstalanabb. Ha sikerül valami érzelmi játszmát kialakítani, ami elcsitítja ezeket a kellemetlen helyzeteket, akkor ezt használod.  Próbálod a legkönnyebben megúszni, mert egyszerűen nincs más eszközöd és azt sem tudod, honnan kaphatnál segítséget.

Nincs iskola, ahol erről tanítanának!  Ne hidd azt, hogy csak te vagy egyedül ilyen nehéz helyzetben, hogy nem tudod, hogyan kell kezelni gyermeked érzelmeit!  Sok szülő küszködik hasonló  problémákkal. Félnek nemet mondani a gyermeküknek, mert az utána következő konfliktust nem tudják megoldani.

Neked is szükséged lenne egy jó útmutatásra gyerkőcöd érzelmi neveléséhez?

Van erre kidolgozott pedagógiai eszközrendszer, amely eredményes. Ennek használatával tapasztalati tény, hogy a gyermekek az érzelmekről megszerzett tudásuk alapján konfliktushelyzetben is el tudják mondani, hogy mit éreznek és azt is, hogy mi váltotta ki ezt az érzést! Megfogalmazzák, hogy mit szeretnének és verbálisan  képesek a megoldás keresésére, amellett, hogy az érzéseik kimondásával sokkal nyugodtabb lelki állapotban tudnak kommunikálni.

Konfliktushelyzetben ez az érzelmi kommunikációs stratégia mindig működik és eredményt hoz. A sokszori ismétlés során magabiztosságot és biztonságot ad, nemcsak a gyermeknek de a felnőttnek is, aki végig menedzseli az érzelmi konfliktusokat.

Mit jelent az, hogy érzelmekről megszerzett tudás?

Az oviskorú gyermek számára  az érzelmek fogalomként nehezen értelmezhetőek.

• Honnan is tudhatná, hogy sokféle érzelmek vannak?
• Azok hogyan néznek ki és miként születnek?
• Továbbá mi köze van az emberek  viselkedéséhez, hogyan lehet felismerni és mit lehet velük csinálni?

Ezt nekünk sem magyarázták el gyermekkorunkban, nem szerepelt az oktatási rendszerben,  nem így szocializálódtunk (sajnos).

A saját kemény megtapasztalásaink illetve felnőttként az önismereti tanulmányaink során jutottunk egy csomó felismerésre. Attól függően, ki hol tart ebben a folyamatban, tudunk kicsit tudatosabban figyelni az érzelmeinkre.

Milyen nagy lehetőség egy gyerkőcnek,  ha az alapokat már elsajátíthatja óvodáskorában és nem kell sok-sok évet várnia, hogy megvilágosodjon e tekintetben.

Ha szeretnél sikeres lenni gyermeked érzelmi nevelésében, akkor fejleszd az érzelmi intelligenciáját!

Akkor tudod könnyebben és jól kezelni gyermeked érzelmeit, ha benne is tudatosítod a saját érzéseit.

Célszerű először felismertetni az alapérzelmeket magában, azután másokon is, és nevezzük meg!  Ezt a mimika, a szavak és érzések egyidejű összekapcsolásával tegyük!

Ezután ok-okozatok mentén összefüggéseket ismertetünk fel az alábbiak között:

• az érzelmek és a kiváltó ok,
• az érzelmek és az ezt követő viselkedés

Tehát a megoldás kulcsa az érzelmek megtanítása. Ez a tudás az élet minden területén kamatozik és lelkileg egészségesebb, boldogulni tudó felnőttekké válnak azok a gyermekek, akik elsajátítják.

Indulj el te is a megoldás felé, hogy ne kelljen félned és meghátrálnod egy konfliktushelyzet miatt, azért mert nem tudod kezelni gyermeked érzelmeit!

A megoldáshoz felé vezető út azzal kezdődik, hogy ki kell alakítani a gyermekben egy olyan tudásrendszert,  gondolkodási sémát, amelyben a felismerés után, az értelmezés által a definiálás segítségével el tudunk jutni egy  érzelmi  probléma kibontásához és megoldásához. A megfelelő szisztéma mentén ez sikeresen megvalósítható.

Hogyan lehet hatékonyan fejlődni az érzelmi nevelés terén?

Biztosan újdonságnak hat számodra a fent említett új megközelítés.  Napjainkban  szükség van olyan új megoldásokra, amelyek a régi eszközöknél hatékonyabbak és eredményesebbek a gyermekek érzelmi nevelése terén.

A Csillagtündér mesésjáték pedagógiai innováció ezt a célt hivatott szolgálni. Gyakorlati eredményeink, hogy a gyerekekkel ki tudtuk alakítani azt a kooperatív érzelmi kommunikációt, amely az ő életkoruk alapján kiemelkedő sikernek számít. Az érzelmek kezelésében is ez segítette óvodapedagógusi munkámat.

Tehát a kezdő lépések:

• Tanítsuk meg a gyerkőcnek az alapérzelmeket (öröm, bánat, félelem, harag, undor, meglepődés.)
• Mutassa meg az arcán, próbálja felismerni magában és másokon is!
• Igyekezzen később összekötni eseményekkel is, hogy mikor, milyen  esemény, melyik érzést váltja ki.
• Ezen a szinten már az ok-okozatokat összekötve lehet a felismerés és megértés által eljutni oda, hogy konfliktushelyzetben tudjunk vele az érzések közös nyelvén kommunikálni.

A fentiekben leírtakat mind játékos formában, mesével és játékeszközökkel tegyük, mert az óvodáskorú gyermek “tanulási nyelve” a játék.

Már több mint 350 óvodai csoportban  és sok-sok családban a Csillagtündér mesésjáték módszer eszközeit használják a fenti célok eléréséért.

Ez az innováció már a szülők számára is elérhető! Tehát ne add fel! te is képes vagy rá, hogy jól tudd kezelni gyermeked érzelmeit, csak a megfelelő mesésjáték eszközökre van szükséged hozzá!

The post Kezelni gyermeked érzelmeit – Ne add fel, te is képes vagy rá! appeared first on Csillagtündér.

Korai intervenció illetve korai beavatkozás a gyermekek lelki egészségének megőrzése érdekében rendkívül fontos és szükségszerű! A Csillagtündér módszer intézményes és egyéni felhasználóinak referenciái igazoltan bizonyítják, hogy hatékony intervenciós eszköz az óvodáskorú gyermekekkel foglalkozó szakemberek és szülők kezében a viselkedésszabályozás, a mentális egészség, az érzelmi és szociális készségek terén.

Mit jelent a korai intervenció?

A konkrét példák előtt, a korai intervenció fogalma:

“A kora gyermekkori intervenció magában foglalja a pre-, illetve a perikoncepcionális időszak preventív jellegű szolgáltatásait, valamint a fogantatástól a gyermek iskolába lépéséig a gyermekekre és családjaikra irányuló ellátások és szolgáltatások összességét.”

“A kora gyermekkori intervenció a szűrés szakaszától, a probléma felismerésétől és jelzésétől kezdve az állapotmegismerésen,a diagnosztizáláson keresztül magában foglalja a különböző habilitációs/rehabilitációs, a (pszicho)terápiás,valamint a gyógypedagógiai tanácsadó és fejlesztőtevékenységet, illetve a juttatások rendszerét is.

Szemléletében kiemelten fontos a prevenciós elem, beleértve a mentális egészséget, a viselkedésszabályozást veszélyeztető kapcsolati mintázatok kedvező befolyásolását (Kereki 2015a; Kereki–Szvatkó 2015). ” (1.)

Korai beavatkozás az oviskorú gyerkőcöknél Csillagtündér módszerrel

Hogyan segíti a módszer a gyermekek érzelmi életét, mint korai intervenció? Konkrét példák, néhány részlet a referenciákból, melyek a csillagtunder weboldalon teljes terjedelmükben olvashatóak:

Gyermek, aki fél felnőni és képessé válik ennek kifejezésére

“Az idő haladtával bővültek az érzelmekről alkotott ismeretek, elképzelések. Jó volt látni, hogy egy-egy vita kapcsán bevillan Tündérkénk, el merik mondani, és meg tudják fogalmazni, hogy miért dühösek, megbántottak, vagy épp nagyon örülnek valaminek. Szókincsük a játék, a beszélgetés, a mesék révén sokat bővült, választékosabbá vált.

A szociális nehézségekkel küzdő gyermekek számára nagy segítséget jelentett beilleszkedésük során, hogy Ők is és Mi is megérthettük cselekedeteik okát. Így reakcióink is megfelelővé válhattak.

Nagyon érdekes, de egyben szomorú is volt számomra, hogy milyen sok félelmük van, és mennyire nem vesszük ezeket idejében észre. A puhanykát kézbe fogva bátrabbakká váltak, és ki merték mondani, mi az, ami olyan nagyon megijeszti Őket. Szívszorító történetek hangzottak el:

– Egy kisfiú arról számolt be, hogy a sötétség az „ellensége”, de az anyukája mindig lekapcsolja a villanyt este, hiába kéri, hogy ne tegye.

– Az egyik kislány pedig attól ijedt meg, hogy egyszer majd felnőtt lesz, és nem fog tudni megfelelni majd az elvárásoknak. Nem is akar felnőtté válni. Mindkét esetben beszéltem a szülőkkel, akik a félelem oldása érdekében megtehették a szükséges lépéseket.

Krobothné Karcos Andrea a Sárga csoport óvó nénije” (Bp.XIII. Hétszín Tagóvoda)

Székdobáló gyermek megszelídül, a szorongó megnyílik

” A mindennapjaink során gyakran tapasztaljuk a gyermekek részéről a dühkitöréseket, az agresszió gyakori megnyilvánulását, amelyet nagyon nehezen lehet pedagógiailag helyes eszközökkel megelőzni, vagy éppen kordában tartani.”

“A mesésjáték módszerrel hatalmas eredményeket értünk el ezeknél a gyermekeknél is. A szorongó gyermekek kifejezik félelmeiket, bánatukat, jelentősen többet kommunikálnak, mint ezelőtt. Szívesen kezdeményeznek játékot a társaik felé, és a konfliktusaiknál őszinte kommunikációval a legtöbb esetben feloldható náluk a probléma forrása. Az érzékeny gyerekek körében Csillagtündér egyfajta biztonságot képez, örömmel mesélnek neki, majd nekünk felnőtteknek is az élményeikről, emlékeikről, amelyekre az előzőekben nem volt példa.

Az agresszív gyermekeknél megfigyelhető az, hogy fokozatosan lejjebb épült a durva fizikai konfliktus. A legtöbb esetben felnőtt segítségét kérik a szituáció megoldására, de hosszú út vezetett idáig. Kezdetben a dühkitörések a székek arrább dobálásában is megnyilvánultak, így egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmünk, teljes egészében ezek között a gyermekek között kellett mozognunk. A módszer bevezetése után kis idő elteltével megfigyelhető volt, hogy a széket csak lefektette a gyermek. A társaival még gyakran előfordult ekkor az agresszív magatartás. Még egy kis idő elteltével többet jelzett felénk az érzéseiről, megoldásokat kínáltunk neki a haragjának levezetéséhez, mind alkotó tevékenységek kapcsán, mind csendes kuckó kialakításával, ahol biztonságos környezetben meg tud nyugodni, ha éppen nem esik jól neki a fizikai kontaktus. Mozgásban való levezetést is biztosítottunk a csoportszobába és a tornaszobában egyaránt. Mára a gyermek ritkán keveredik fizikai konfliktusba.

Bölkeiné Kovács Barbara óvodapedagógus

Debrecen, Thaly Kálmán Utcai Óvoda”

Szobatisztaság rendeződése – eredményes korai megsegítés

Korai intervenció – első példaként részlet egy édesanya leveléből:

“Amit a mi esetünkben szintén a foglalkozás sikerének tulajdonítunk, az, hogy kislányunk szobatiszta lett.

A csillagtündér előtt körülbelül 1 évvel (2024. nyár) kezdtük leszoktatni a pelenkáról, ami nagyon nehezen ment. (Nem tudom, mennyire fontos, de ő koraszülött, 35 hét 5 napra született sürgősségi császármetszéssel, így például az első átfordulása, felülése, elindulása még „időben”, de nem „hamar” történtek meg. Részünkről semmit nem sürgettünk nála.) Jutalmazásos módszerrel próbálkoztunk, de nem jártunk sikerrel. A pisilés már ment bilibe, de a székelés nem. Majd elindult a foglalkozás 2025. szeptemberében és 2025. október 15-én (a Csillagtündér foglalkozás 6. alkalma után) megtörtént az első sikeres székelés bilibe .

Ezt teljes mértékben az „öröm érzés” tanulásához kötjük, ugyanis gyermekünk másnap az óvodában beszámolt az óvó néninek – aki 2025. nyara óta ismeri őt -, hogy „Julcsi néni! Örömet okoztam Anyának és Apának: bilibe kakiltam!” (Mára már időnként wc-be is kakil, ami szintén öröm érzést okoz a szívünkben.) Ugyanez az óvó néni beszámolt arról, hogy gyermekünk jobban kezeli a sértődöttség, harag érzését. Szeptember elején még körülbelül 30 percig duzzogott, de most már ez az időtartam pár percre csökkent..

Tapasztaltuk azt is, hogy bizonyos helyzetekben ügyesen meg tudja fogalmazni az érzésit: „Öröm érzés van a szívemben.” „Most dühös vagyok!” vagy „Most dühöt érzek!” stb.

Számunkra nem kérdés, hogy nagyon jó döntés volt gyermekünket elvinni a Csillagtündér foglalkozásra.

Adrienn”

Második példa egy másik kislány története kapcsán:

“Rebeka lányom 5 éves. Az oviban játszott először a Csillagtündérrel. Az óvó néni, mint érzelmek kibeszélését megindító játékot ajánlotta a szülőin figyelmünkbe, hogy otthonra is ajánlja ajándékként.

A gyerek használja a benne lévő szófordulatokat, felismeri saját érzéseit. Sőt, ha a társasban valaki nem mondja elég gyorsan mikor érezte az örömöt, undort stb., a másik életéből is tud példával segíteni. Tehát látja ki, mire, hogyan reagál.

Sajnos nem csak kedvtelésből választottuk. Éjjel 90 százalékban még szüksége van a pelusra. Fel sem ébred az ingerre.

Volt már majdnem teljesen szobatiszta két és fél évesen, de annyi változás volt a családban, hogy sajnos azóta sem jutottunk előrébb, csak hátrébb.

Várjuk a besorolást, a segítő alkalmakat a nevelési tanácsadónál, addig viszont játszunk a Csillagtündérrel.

Mást nem változtattunk, de eltel 3 hét, amiben már az esetek felében üres volt a pelus.

Igaz a lehető legkevésbé alkalmas pillanatokban esnek ki belőle az érzelmei. A buszra szálláskor a nagymama felé, az ovi küszöbén elköszönve. Este elalvás előtt. Ami bizony nem egyszerű. Mert akkor kell meghallgatni, amikor egyébként is szorít az idő. De kimondja az érzéseit, dilemmáit.

Meglepőek, sokszor komplexek. Máskor felnőtt fejjel megmosolyogtatóak. De ha neki ezek gondot okoznak. Nyilván foglalkozni kell velük. Pedig csacsogós kislány. Könnyen teremt kapcsolatot. Nem gondolná az ember, hogy van még bármi, ami benne maradt:)

A gyerekorvos gondolkodott el rajta, hogy nem- e ez a látszólagos vagányság, közvetlenség esetleges belső feszültséggel áll a 10 hetes kora óta állandóan jelen lévő ekcémája mögött is.

Meg nem szűnt az sem. De szebb a bőre. Reméljük tart ez az irány. Naponta, kétnaponta játszunk, vagy mesélünk a mesekönyvből.

A nagy tesója már fiatal felnőtt. Neki volt egy nagyon jó mondata a társas alatt.

– “Anya itt mivel játszunk lehet olyat is mondani, amit egyébként ki sem mondanék, csak magamban meditálok rajta. Pedig kimondva sokkal jobb, mint lamentálva rajta hetekig.”

Üdvözlettel: Zsuzsa”

Meglepett pszichológusi vélemény – büszke édesanya, aki már nem eszköztelen az érzelmi nevelésben és ő lehet a gyermekei lelki terapeutája

“A legnagyobb fiam, aki 6 éves, volt egy pszichológusnál, a Pedagógiai szakszolgálatnál, egy 6 alkalmas felmérésen. Tegnap voltam konzultáción, ahol elmondták az értékelést. Azt mondta a pszichológus, hogy nagyon meglepődött mennyire jól kifejezi magát és hogy ebben mennyire meghaladja a korosztályát. Mesélte, hogy amikor le kellett rajzolni a családot, a két öccsét nem rajzolta rá, csak magát kisbabaként.

Amikor megkérdezte, hogy miért ezt rajzolta, elmondta, hogy azért, mert amikor kisbaba volt csak vele foglalkoztunk, amikor pedig megszületett az öccse , emlékszik, hogy félelem volt a szívében, mert azt gondolta őt már nem szeretjük annyira mint a kisbabát. Illetve, hogy bánatot is sokszor érzett, mert régen az apja volt vele sokat, én meg az öccsével foglalkoztam, de amióta megszületett a második öccse, apa már vele foglalkozik a legtöbbet és ő neki már nem jut felnőtt. Illetve azt is elmondta, hogy mennyire szeretne apás vagy anyás napot, csak kettesben.

Én mindenkinek csak ajánlani tudom a Csillagtündért. Mi egy éve kezdtük használni. Nincsenek már vég nélküli üvöltések, mert a gyerekeim meg tudják mondani mi a bajuk:

• – “Nem szeretnék az új óvodába menni, mert félek, hogy nem lesznek barátaim.” ,
• – “Nehéz nekem bemenni még az oviba, mert nem szoktam meg az új helyet és minden reggel félelmet érzek”,
• – “Nagyon haragszom a Petire, amiért a szavamba vágott és nem én válaszolhattam a kérdésre.”

Persze sírnak és kiabálnak dühükben, de szinte mindig meg tudják mondani, mi a baj és ezzel már tudok mit kezdeni.

Mártonka Edit 3 gyermekes édesanya”

Köszönet és ajánlás korai megsegítéshez

A teljesség igénye nélkül csak néhány eset került megosztásra, amelyért köszönettel tartozom azoknak, akik hozzájárultak tapasztalataik nyilvánossá tételéhez!

Köszönet és hála jár a kedves óvodapedagógus kollégáknak, szakembereknek és szülőknek is, akik a gyermekek (és saját) lelki egészségük érdekében is, használják a Csillagtündér mesésjáték módszert, mint a korai intervenció egyik hatékony eszközét!

Csak az a gyermek nevelhető és fejleszthető eredményesen, aki lelkileg jól van!

Az  érzelmi intelligenciát megalapozó Csillagtündér mesésjáték módszert, szívből és szeretettel ajánlom azoknak a pedagógusoknak, fejlesztő szakembereknek és szülőknek, akinek fontos a gyermekek lelki egészsége és tenni is szeretnének érte! Csatlakozzatok a Csillagtündér Programhoz, hogy társadalmi szinten segíthessünk a gyermekeknek!

Pintér Krisztina

óvodapedagógus

Forrás: (1.) https://gyermekut.hu/pdf/Felismeres_e-verzio.pdf

The post Korai intervenció egyik eszköze – Csillagtündér módszer appeared first on Csillagtündér.

Dacos és türelmetlen óvodáskorú gyermeked és nem tudod jól kezelni az ő, de még a saját érzéseidet sem? Segítek neked, hogy ne kelljen szerető és türelmes szülőből házi sárkánnyá változnod!

• Csemetédnek igyekszel mindenben a kedvére tenni és megadni neki a tőled telhető legjobb körülményeket és gondoskodást.
• A fizikai szükségletein túlmenően ügyelsz arra, hogy lelkileg is támogasd őt! Megteremted számára a legideálisabb szerető, gondoskodó, biztonságos családi környezetet.
• Sokszor erődön felül teljesítesz, ezért nagyon próbára tesz, amikor dacos, követelődző és rendkívül türelmetlen óvodáskorú gyermeked.
• Nem veszi figyelembe, hogy te is ember vagy, kizárólag a saját igényei fontosak számára.
• Fizikailag és idegileg is megterhelő, amikor gyermeked túl megy a tűrőképességed határán.

Talán úgy gondolod jó volna, ha százfelé tudnál figyelni és kettőnél több kezed lenne. Akkor “mindent is” meg tudnál csinálni egy időben, amire csak szükség van! Időgazdálkodás szempontjából biztosan segítene, viszont ahhoz, hogy gyermeked türelmet tanuljon, nem lenne túl szerencsés.

Még inkább az erősödne benne, hogy bizonyos kereteken túlmenően is jogosak az elvárásai és igényei és mindenkinek azonnal kell teljesítenie a kívánságát. Amikor az ehhez hasonló viselkedésével kibillent a lelki egyensúlyodból, olyankor tőr fel belőled a felháborodottság érzése, a meg nem értettség és együttérzés hiányából fakadó végtelen csalódottság és dühkitörés! Szinte összetöröd magad és mégsem elég!

Te is elveszíted a türelmedet, mint gyermeked

Elveszted a kontrollt és a fentiekben felsorolt érzések okozta fájdalom és kétségbeesés illetve a túlhajszoltságból eredő kimerültség következtében, már nem tudod az érzéseidet kezelni! Ekkor történik meg az, amit végképp szerettél volna elkerülni.

A csúcspontnál következik be a szerető és türelmes szülő metamorfózisa, amikor üvöltő házi sárkánnyá változik!

Talán nincs olyan szülő, aki ne élte volna már át a felvázolt szituációt! A legjobb szándék és akarat ellenére is, egyszer csak bekövetkezik! Haragszunk a gyerekre és az egész világra! Úgy érezhetjük, hogy ezt már nem lehet kibírni. Túlcsordul a pohár!

Mit tehetsz, hogy ez minél ritkábban következzen be? Türelemre kell szoktatni gyermekedet és kiemelten fontos megismertetni őt az érzelmekkel ahhoz, ha azt szeretnéd, hogy fejlődni tudjanak az empátiához szükséges képességei.

Hogyan szoktasd türelemre oviskorú gyerkőcödet?

Szépen fokozatosan változtass és céltudatosan fejleszd, türelmetlen óvodáskorú gyermeked!

• Amikor kér valamit, ne ugorj azonnal!
• Ha éppen csinálsz valamit – és nem szükségszerűen nagyon fontos, amit kér tőled – akkor fejezd ki számára, hogy várnia kell egy kicsit. Ezt az időt egyre hosszabbra is nyújthatod, attól függően, hogy mire van szüksége és milyenek a körülmények.
• A lényeg az, hogy fokozatosan szokjon hozzá, hogy késleltetve tudja csak megkapni vagy elérni, amit szeretne.

Lehet, hogy a késleltetés miatt, számára kellemetlen élményeket fog megélni, de ez idővel csitulni fog. Hagyni kell, hogy megélje az érzéseit! Ne vedd magadra, hogy dühös, amikor nem tud várni! Ettől te nem vagy rossz szülő, sőt! Ezt is meg kell tanulnia.

Gyakorlással elfogadja és hozzászokik, hogy kis időre van szükség, míg megkapja, amit szeretne. Így fejlődik az alkalmazkodó képessége, amire a jövőben nagy szükségetek lesz, nemcsak az együttműködésetekhez, de ahhoz is, hogy könnyen tudjon boldogulni az élet kihívásai során.

Rossz anyának érzed magad, ha gyermeked kérésére nem ugrasz azonnal? Ezt a gondolatot el kell hessegetned, mert ez nincs így! Viszont neked is arra lenne jó szocializálni magad, hogy nem kell azonnal véget vetni annak, ha gyermeked olyan érzéseket él meg, ami a te számodra fájdalmas. A te jelenlétedben, biztonságos, elfogadó és együttérző közegben ismerkedhet a saját reakcióival és érzelmeivel.

Szülőként gyakran érzünk arra késztetést, hogy minél előbb szűnjön meg a gyermek szenvedése, mert akkor mi is megkönnyebbülünk!

Azonban ez nekünk segítség és nem a gyermeknek. Ő így tanulja meg, hogy mi a harag, a bánat, a türelmetlenség érzés. Viszont be kell lássa idővel, hogy nem mindig úgy működnek a dolgok, mint ahogyan ő szeretné. Ezt is el lehet fogadni, de ettől még nem dől össze a világ! Fontos tapasztalat és segít a kudarctűrés fejlesztésében is.

Mit tanulhat még türelmetlen oviskorú csemetéd?

Azt is megtanulhatja, hogy rád is jobban figyeljen, a te érzéseidet is felismerje és figyelembe vegye. Fejezd ki számára, hogy te mit szeretnél! A te szükségleted leginkább az lesz, hogy segítsen neked az alkalmazkodásával és türelmével. Ezt már most el kell kezdened, – erre neveld őt – mert neki is így lesz könnyebb később. Különösen, ha kis tesó is lesz vagy már van. Az oviban is mindenben ki kell várja a sorát, ez is segíti az alkalmazkodó képességének fejlődését.

Adhatsz neki együttérzést!

Mondhatod hogy megérted, amikor haragot, bánatot és különböző érzelmeket érez, közben tanítod az érzései felismerésére és megfogalmazására, így nem hagyod őt cserben.

Minél többet gyakorolhatja veled a fentiekben leírtakat, annál természetesebben tudja majd elfogadni, amikor az intézményes nevelés során hasonló szituációkba kerül.

Nem krízisként éli meg, könnyebben veszi az akadályokat és nem kell majd attól tartanod, hogy emiatt nem szeret oviba járni, nehezebben barátkozna vagy esetleg agresszívan viselkedne más gyerekekkel. Az oviban is várni kell bizony egy-egy játékra, amíg hozzákerülhet.  Még a mosdó előtt is időbe telik, míg sorra kerül, tehát ha türelmetlen oviskorú gyermeked, akkor sokkal nehezebben veszi ezeket az akadályokat.

Gyermeked egyre türelmesebbé válik, ahogyan fejleszted az érzelmi intelligenciáját is!

A legnagyobb lelki segítséget sok esetben az adja, ha a gyereket megtanítjuk az érzései felismerésére és kifejezésére. Nemcsak azért, hogy megkönnyebbülhessen a megfogalmazásuk által, hanem azért is mert így jobban megérti a saját működését!

Minél többször megfigyeli a saját érzéseit és viselkedését, annál jobban tudatosul benne, hogy ez egy természetes folyamat, amely nemcsak vele, hanem másokkal is így történik. Jobban megérti a körülötte lévő emberek viselkedését. Magabiztosabban fog tudni tájékozódni az emberek érzelmeivel és viselkedésével kapcsolatban. A szüleivel, családtagjaival is is empatikusabb és együttműködőbb lesz.

Fentiekben leírt tanulási folyamatok gyakorlást igényelnek, de ez nem jelent különösebb problémát, ha beépítjük a napi rutinba és szokássá tesszük. Mindig dicsérjük meg, ha önmagához képest javul a kivárás és türelem terén, ez  is fontos motiváció!

Ovis csoportomban a Csillagtündér mesésjáték módszer és eszköztár segítségével tudtuk a gyerekekkel hatékonyan meg- és felismertetni az érzelmeket és megértetni azok működését. Az ovis korosztály tanulási terepe a mese, játék, élmény és tapasztalat. Ezekre épült ez az egyedülálló módszer is, ezért olyan eredményes! Ez az eszközrendszer elérhető az óvodapedagógusok és a szülők számára is! Ha neked is türelmetlen óvodáskorú gyermeked, tehetsz azért, hogy segíts magatokon és jó irányba változzanak a dolgok!

The post Türelmetlen óvodáskorú gyermeked – Így fejleszd! appeared first on Csillagtündér.

Te is hagyod, hogy oviskorú gyermeked válasszon és dönthessen, amiben csak lehet, mindent megengedsz mégis hisztizik? Ha szeretnéd tudni, hogy miért viselkedik így, amikor te csak a kedvében akarsz járni, akkor feltárom, hogy mi áll ennek a hátterében és azt is, hogyan tudsz változtatni ezen.

Jó szülő akarsz lenni és mivel nagyon szereted gyermekedet, nagy szabadságot adsz neki például az alábbiak tekintetében:

• Öltözködésnél megengeded, hogy ő válasszon magának ruhát, de hosszas vívódás után sem biztos, hogy sikerül megtalálni a neki tetszőt. Idegesen és frusztráltan indul a reggel, mert “ez sem jó, meg az sem jó”.
• Étkezéseknél felkínálsz többféle ételt is számára, hogy választhat belőle, melyiket kéri. Látod, hogy nehezen dönt, amikor választott, közben is meggondolja magát, hogy mégsem jó és a legjobbnak vélt ételből is csak igen keveset eszik.
• Kérleled, hogy egyen még, ő annál inkább nem akar és egyre válogatósabb. Ő az étkezések végére mérges ellenállóvá válik, te pedig aggódsz, hogy nem evett eleget. Csalódott is vagy, mert „kitetted a lelked”, mégsem érted el a célod.
• Bármit vásároltok és megadod a döntés lehetőségét, ott is hasonlóan nehéz a helyzet, a végén mégis meghúzol egy határt, de a hiszti már elkerülhetetlen.
• Programok tervezésébe is bevonod, hogy ő dönthessen, hova menjetek és mit csináljatok. A kezdeti lelkesedés után, ha sikerül is eldönteni, jön az elégedetlenség ezért meg azért. Komolyan csalódott vagy és amikor sírások és hisztik vannak, érthetetlenül vizsgálod a kialakult helyzetet, mert nemcsak, hogy eleged van már abból, hogy mindig ez történik, de tényleg nem tudod, hogy ez miért van és mit kellene másképpen csinálnod.

Mire figyelj, hogy megengedő lehess, de kevesebb legyen a hiszti?

Ha mindent megengedsz mégis hisztizik, az azért is lehet, mert valószínűleg több szempontot is figyelmen kívül hagysz, ovis csemetéd nevelésével kapcsolatban. Mivel óvodáskorú gyermekről van szó, figyelembe kell venned, hogy ebben az életkorban, milyen szükségletei vannak és mennyi tapasztalattal rendelkezik.

A biztonság iránti szükségletét azzal tudod kielégíteni, hogy megtapasztaltatod vele, mindig minden körülmények között rád bízhatja magát. Ősbizalommal van irántad és számít rád, hogy te szülőként mindentől megvéded és mindig tudod, hogy számára miből mi a legjobb. Ebben az életkorban feltétlenül szüksége van az irányításodra. Amikor te azt gondolod, hogy jót teszel gyerkőcödnek, valójában, nehéz helyzetekbe hozod. Kétféle dologból könnyebben tudna választani, mintha 3-5 féléből kell. Képtelen helyesen dönteni olyan dolgokban, amihez még nincs elég tapasztalata.

Megengedő szituációk, amelyeket sírás kísérhet:

• Étkezésnél, ha például ő döntheti el, hogy a sok mindenből mit egyen, valószínűleg a minél édesebb dolgokat fogja választani, ami nem annyira egészséges vagy hamarabb eltelíti. Továbbá kialakít egy olyan játszmát, – mivel látja, hogy neked fontos az ő étkezése – aminek az a vége, hogy válogatós lesz és manipulálhat téged.
• Öltözésnél, ha megszokja, hogy mindig kedve szerint öltözködhet, ne csodálkozz, amikor hideg időben is ragaszkodik a vékony kabáthoz, mert azon éppen szebb minta van. Nem azért cirkuszol, hogy téged bosszantson, hanem azért, mert nem érti, hogy amit addig lehetett, hogy ő választhat, most miért nem? Az a magyarázat, hogy most hideg van és megfázol, nem tudja az érzelmi kiborulását orvosolni. Számára a lényeg az, hogy ő dönthessen, ne legyen korlátozva ezért ellenáll.
• Programválasztásokkal kapcsolatban, fogalma sincs a valós helyzetről és körülményekről, – amit egy felnőtt már tud tapasztalatból – ő csak elképzel valamit és ha az nem úgy van, akkor természetes módon csalódott lesz, ekkor jön az érzelmi kiborulás.

A kisgyermeknek teher és probléma, hogy állandóan ő döntsön és válasszon, hiszen még nem tart ott az érési folyamatában. Tapasztalatlansága, érzelmi irányítottsága még nem teszi őt alkalmassá erre és logikus gondolkodása sem tart még ott, hogy elvárható lenne tőle a helyes döntésre és választásra való képesség.

A felsoroltakból kitűnik, hogy miért okoz a nagy szabadság frusztrációt és miért eredményezheti azt, hogy mindent megengedsz mégis hisztizik gyermeked.

A túlzott fokú megengedés miért torkollhat veszekedésbe?

Bizonytalanságba hozhatod gyermekedet, az általad csodálatos szülői gesztusnak tartott,  sok  és széles körű választási és döntési lehetőségekkel. Zavart lesz és tétova, olyat próbál megoldani, amire valójában még nem képes.

Képzeld magad a helyébe! Például a munkahelyeden az igazgató rád bízza, hogy dönts helyette bizonyos problémák megoldásában. Mivel inkompetens vagy és halvány tapasztalattal sem rendelkezel vezetési ismeretekben, mit fogsz érezni? Igen nagy gesztus az igazgatótól, hogy megbízik benned! Miért nem örülsz neki? Helyette frusztrált leszel, ideges és a rád nehezedő súlyt, köszönöd szépen, visszaadnád az igazgatónak. Így nyernéd vissza a biztonságodat, mert tudod, hogy ő ért hozzá, amivel megbízott és egyébként sem a te dolgod.

A gyermeknek is szüksége van arra a biztonságérzetre, amelyben nyugodtan fejlődhet és nem kell olyan dolgokkal foglalkoznia, amire még nem érett meg igazán.

Ne úgy akard megadni neki, amit te nem kaptál meg gyermekkorodban, hogy közben nyomás alá helyezed!

Jusson eszedbe, hogy ő nem felnőttként gondolkozik és ezért ne csodálkozz azon, hogy bár mindent megengedsz neki mégis hisztizik!

Mit tehetsz, hogy az engedékenység ne torkolljon hisztibe?

Nem attól leszel jó szülő, ha gyerkőcödnek mindent is lehet, hanem attól, hogy olyan dolgokban dönthet, amihez már megérett!

Adhatsz neki szabadságot és fejlesztheted a képességeit, kielégítheted a kompetenciaigényét, de csak mindig életkorának megfelelően.

Kétféle étel, ruha, program, játék közül választhat. Erre már képes, de többet ne várj tőle. Kap alternatívát, de biztonságos keretek között. Ilyen módon fejleszted a döntési képességét, eközben a kompetencia igénye is kielégül és nem kapcsol be nála a reaktancia jelensége.

Mi az a reaktancia? Egy pszichológiai jelenség, amelynek során az ember a döntéseit nem racionális módon hozza meg.

A szabályok vagy jelzések elutasításának hajlama, amikor úgy érezzük, hogy a személyes szabadságunkat korlátozzák. Tehát ez egy érzelmi reakció valós vagy látszólagos kitörésekre.

Ehhez kapcsolódóan van egy saját példám is:

Egy alkalommal óvodás csoportommal kirándulni indultunk az oviból. Azon a napon nagyon szeles hideg idő volt. Az egyik kislány és az anyukája között folyt a vita arról, hogy melyik kabátot vegye fel a gyermek. A vastag kabátnak nem tetszett a mintája, ezért ő a vékony kabátot akarta felvenni. Egy “cérnaszál” kislány volt és éppen betegségből gyógyult fel. Hisztiig fajult a helyzet, mert a fent említett reaktancia jelenség itt is bekapcsolt. Ha két vastag kabát közül kellett volna választania, akkor ez a hiszti elkerülhető lett volna. A gyermek nyert, anyuka megadta magát. Mindketten tudtuk, hogy a gyermek egészségéről van szó, de az édesanya ennek ellenére, nem tudott nemet mondani gyermekének. Természetesen én lettem a “rossz zsaru”, aki édesanyától elköszönve, meg kellett oldjam a helyzetet. Kedves beszéddel, vigasztalással, de határozott kiállással a melegebb kabátot felvéve indultunk el. Hálás volt a kicsi lány, amikor a hidegben a meleg kabátban lehetett. Megbeszéltük később és ő is belátta.

Tehát mindig csak annyival kérj többet gyermekedtől, amivel már képes megküzdeni, így kerülheted el, azt a frusztráló eredményt, hogy mindent megengedsz neki mégis hisztizik.

Gyermeked érettségéhez igazodj a megengedésben, hogy csökkenjen a hisztik száma

Ahhoz, hogy lásd és értsd, milyen választási rendszer kialakítása szükséges gyermeked igényeihez, tisztában kell lenned a képességeivel, azaz jól kell ismerned őt. Fel kell ismerned, hogy bizonyos viselkedése, milyen érzelmekből, azok pedig milyen szükségletekből fakadnak.

A szabályokat aszerint alakíthatod, hogy hol tart gyermeked a fejlődésében, figyelembe kell venned az ő rá jellemző életkori és egyéni érési sajátosságokat is.

Ha megtanítod őt az érzelmek kifejezésére, számodra is mindig egyértelmű lesz, hogy hol tart éppen az érési folyamatában, mert képes lesz elmondani, hogy bizonyos kihívásoknál, mit érez, mit gondol, így célirányosabban tudod támogatni őt. Rengeteg frusztrációtól megkímélheted magatokat.

Az érzelmek felismeréséhez és kifejezéséhez szükséges képességek kifejlesztésére, az érzelmek dekódolására, az érzelemkezelésre is meg lehet tanítani a gyerkőcöket.

Én ehhez nyújtok segítséget az óvodapedagógusoknak és a szülőknek a háttértudás és az ehhez szükséges eszközök és azok gyakorlati alkalmazásának biztosításával. Ehhez használjuk  a Csillagtündér mesésjáték módszert, amely elérhető az oviskorú gyermekeket nevelők számára!

The post Mindent megengedsz mégis hisztizik – Így változtathatsz! appeared first on Csillagtündér.

Ha már hosszabb ideje szorong gyermeked, téves elképzelés azt várni, hogy majd elmúlik. Úgy érzed tehetetlen vagy és az érzelmeit sem tudod kezelni? Rávezetlek, hogy ez egyáltalán nem így van!

Sokszor megesik, hogy a gyerekek szoronganak egy számukra ismeretlen embertől vagy helyzettől. Bármilyen változás az életükben – ami az általuk megszokott biztonságból kirántja őket – szorongást és félelmet kelthet bennük. Ez az újtól és ismeretlentől való félelem. Ezt mindannyian ismerjük.

Viszont,  amikor azt tapasztalod, hogy olyan helyzetekben, amely nap mint nap újra és újra ismétlődik, tehát napi rutin és mégis problémát okoz gyermekednek, az számodra is furcsa?

• Nem érted, hogy miért sír például minden áldott reggel az oviban, amikor ismer már mindenkit és kívülről tudja az ovi szokás- szabályrendszerét?
• Nagyon félénk, visszahúzódó és nehezen nyit mások felé?
• Amikor arra vágynál, hogy ő is szaladjon a gyerekekhez és örüljön, hogy mehet játszani, ehelyett  inkább veled akar lenni és alig bírod rábeszélni, hogy csinálja azt, amit a többi gyerek?
• Jó érzés, hogy ennyire szeret és ragaszkodik hozzád, de azért a lelked mélyén érzed, hogy valami nem oké?
• Anyai ösztöneid is azt súgják, hogy kéne valahogy segíteni neki, de fogalmad sincs, hogy hogyan?
• Évek telnek el  és te várod,  hogy majd elmúlik ez az időszak és jobb lesz, de nem változik semmi és elkönyveled, hogy a te gyermeked ilyen?
• Vágysz rá, hogy  jobban érezze magát és ő is felhőtlenül boldog lehessen, mint más gyermekek, de tehetetlen vagy?

Ne hidd el, hogy nem tudsz semmit tenni!  Szülői kötelességed minden lehetőséget és segítséget felkutatni, hogy támogatni tudd őt érzelmileg! Ha érzed, hogy baj van, ne várj! Az idő nem gyógyít! A gyermekednek szüksége van a segítségedre! Egyedül képtelen megbirkózni az érzelmeivel, ezért neked kell  „minden követ megmozgatni”!

Mit kell tenned, ha régóta nyugtalan a gyerkőcöd?

Ha hosszabb ideje szorong gyermeked, elsősorban neked kell kideríteni, hogy mi állhat ennek hátterében! Vizsgáld meg a családi életetektől kezdve az összes külső körülményt!

Kezdd magatokkal!

• A szülői szorongást a gyermek is átveszi. Ha erről van szó, akkor elsősorban a szülőnek kell megoldani a szorongásos problémáit.
• Ha ezt kizárhatjuk, akkor is meg kell vizsgálni, hogy milyen a családi légkör a szülők kapcsolata. A gyermekek képesek a szülőkért való aggodalmukban is szorongani és képtelenek magukat elengedni és felszabadultan játszani. Volt egy olyan kislány a csoportomban régen, akinek az egyik szülője drog problémával küzdött és bármennyit ült az ölünkben, (rengeteget sírt)  nem engedte meg magának, hogy elmélyüljön egy-egy játékban. Talán 5 percig, de egyszer csak, amint hazagondolt, újra elkezdte a sírást és képtelen volt tovább játszani.
• Alkoholizmus vagy gyakori otthoni veszekedés, mind-mind előidézője lehet a szorongásnak. A gyermek folyamatosan félelmet érez. Félti a szüleit, hogy mi fog velük történni.  A gyermek teljesen kiszolgáltatott, a világ félelmetes és ismeretlen a számára, egyetlen kapaszkodó a szülők által nyújtott biztonság és szeretet lenne. Természetes, hogy ennek hiánya, milyen folyamatos frusztrációt és félelemkeltő aggodalmat generál egy csemetében.

Szorongás okainak feltárása tágabb környezetben

Ha otthon nincs probléma, akkor ki kell deríteni, hogy a gyermek környezetében, mi lehet az, ami félelmet kelt benne vagy kínzó bizonytalanságot okoz számára.

• Ki tudott e alakítani megfelelő kapcsolatot az óvodában lévő felnőttekkel és gyerekekkel?  Ott mi okoz számára problémát?  Minden kiváltó okra lehet  megoldást találni.
• Amennyiben a gyerekek között válik peremhelyzetűvé, akkor lehet otthon gyerekzsúrokat rendezni , hogy változtassunk a „népszerűtlenségén”.  Szociometriai felmérés során egyértelműen feltárható a gyermek helyzete a csoportban. Fogadóórán érdeklődjünk az óvodapedagógusoktól és a szorongás oldásához, minden tanácsot fogadjunk el tőlük. Szoros együttműködésre van szükség, hogy a gyermek minden oldalról meg legyen támogatva.
• Ha az óvodapedagógusok és te is úgy látod, hogy külső segítség, fejlesztő pedagógus vagy pszichológus segítségére van szükség, akkor mielőbb el kell kezdeni  gyermeked megsegítését.
• Ha óvodai szinten nem történik változás, akkor keress külső alternatív megoldásokat! A lényeg, hogy járj utána és szerezz segítséget, hogy a szorongásos tünetek ne romoljanak és ne váljanak tartóssá, ne kelljen eljutni antidepresszánszos gyógyszeres kezelésig.

Tegyél azért, hogy gyermeked újra önfeledten játszhasson és boldogan élhesse gyermekkorát. Úgy telhessenek a napjai, hogy szorongás helyett a kíváncsi és felfedező megismerési vágyra fókuszálhasson, amely általában jellemzi az egészséges mentális állapotban lévő gyerkőcöket. Legyen sok élménye, sikerélménye és ezáltal legyen egyre önállóbb és magabiztosabb!

Mi jelent segítséget a szorongás megoldásához és egyben megelőzéséhez is?

Képzeld el, mennyivel egyszerűbb lenne, ha gyermeked el tudná mondani, hogy mitől fél és szorong, már ezzel is ventilál, megnyugszik! Mennyivel könnyebb lenne azonnal megoldani az éppen aktuális félelmét! Felszabadítani őt, illetve elkerülni az ilyen frusztráló helyzetet, amikor hosszú ideje szorong gyermeked és nem tudod mitévő légy.

Azt nem lehet elvárni egy 3-7 éves korú gyermektől, hogy tudjon beszélni az érzéseiről és azt is el tudja mondani, hogy mi okozta azokat, de a Csillagtündér mesésjáték módszerrel és eszköztárával, el lehet juttatni erre a szintre az óvodáskorú gyerkőcöket.  A módszer már több mint 350 óvodai csoportban és sok-sok családban hatékonyan működik.

Csillagtündér játékokkal a gyermekek egyre magabiztosabbakká válnak, megnyílnak! Volt akinek a szobatisztasága rendeződött, más már végig tudta aludni az éjszakát. Segített a beszéd megindításában, vagy például auti gyerkőc is képessé vált az elbújás helyett verbalizálni az érzelmeit és még sok-sok pozitív változást idézett elő különböző  gyerkőcöknél.

Ahhoz, hogy egy gyermek beszélni tudjon az  érzelmeiről, előbb fel kell ismernie, aztán meg kell tudja nevezni, ezután összekötni  a történésekkel és egy komplex egymásra épülő folyamatban az életkori sajátosságainak megfelelően tud eljutni mindezek megértéséig.

Gyermeked megsegítése érdekében a fentiekben felsorolt   „oknyomozás” feltétlenül szükséges és ezzel párhuzamosan,  tevőlegesen  is rengeteget segíthetsz magatoknak azzal, ha megtanítod őt az érzelmek felismerésére, megnevezésére és egy olyan érzelmi kommunikációra, amelynek kapcsán mindig kiderülhet, hogy mi okoz számára félelmet és milyen helyzetekben.

Ez a kulcs gyermeked lelki egészségének megőrzéséhez, hogy ne kelljen szenvednetek olyan időszakoktól, amikor az történik, hogy hosszabb ideje szorong gyermeked!

The post Hosszabb ideje szorong gyermeked – Neked kell megoldani! appeared first on Csillagtündér.

Ha szeretnél lelkileg egészségesebben, boldogabban élni önmagaddal és másokkal, akkor beszélni kell az érzésekről! Továbbá arról is, hogy mennyire nem merjük felvállalni ezeket, de sokszor még szembenézni sem merünk velük. Hagyjuk, hogy magukkal sodorjanak, aztán majd csak lesz valahogyan, pedig lehetne másképpen is.

Szülőként te is vágysz rá, hogy óvodáskorú gyermeked boldog, lelkileg egészséges legyen, magabiztosan tudjon eligazodni az emberi kapcsolataiban és a szoros szülő-gyermek kötődésetek megmaradjon? Akkor őt is meg kell tanítanod arra, hogy tudjon és merjen beszélni az érzéseiről!

Gyermekként hányszor élted meg, hogy nem értenek meg a szüleid és nem tudsz úgy kapcsolódni hozzájuk, ahogyan szeretnél? Talán nem mondták el neked, hogy ők hogyan érzik magukat (bizonyos helyzetekben) és nem kérdezték meg tőled sem, mit érzel? Ha érdeklődtek róla, de nem tanították meg, hogyan ismerd fel és fejezd ki az érzéseidet, akkor pedig nem tudtál rá válaszolni?

Felnőttként is sokszor érzed, hogy csak felszínesek a szüleiddel való beszélgetések? Nem tanultuk meg, hogyan tudjunk őszintén megnyílni és az érzelmek szintjén kapcsolódni egymáshoz. Amiről nem tudunk beszélni, amit nem tudunk kifejezni, azzal nem is igazán foglalkozunk.  Elnyomjuk a lelki süllyesztőnkbe, de a hatásai mégis megnyilvánulnak, csak nem olyan formában, amely  a javunkat szolgálná.

Gyermekeddel is úgy fogtok tudni kölcsönösen kapcsolódni egymáshoz, ha kifejezésre juttatjátok egymás számára az érzelmeiteket, ezért beszélni kell az érzésekről !

Miért fontos még, hogy megosszuk egymással az érzelmeinket?

Szülőként azt éled meg, hogy nehezen tudsz hatni oviskorú gyerkőcödre, nehéz kezelni az érzelmeit,  ezért a sajátjaiddal végképp nem akarod terhelni őt (különben sem tartozik rá)!  Tehát próbálsz meggyürkőzni gyermeked és a saját érzelmeiddel, amelyet a szüleiddel sem osztasz meg.

Ők sem osztják meg veled, milyen érzelmeket élnek meg, amikor az unokáikkal vannak. A  panaszáradatot hallod, ami inkább kritizálásnak hat és még ennek hatásai is téged nyomasztanak. Nem azt mondják el, hogy mikor érzik magukat, kiszolgáltatottnak, tanácstalannak, tehetetlennek és rettentően fáradtnak. Helyette arról beszélnek, hogy mit kellene másképpen csinálnod a gyermeked nevelésével kapcsolatban.

Te sem osztod meg velük, hogyan érzed ettől magad, inkább megbántódsz és egyre távolabb kerültök egymástól.

Amikor te leszel nagyszülő, ezt a mintát viszed tovább. Mindenki a szeretetteljes kapcsolódásra vágyik! Többnyire mégsem tudjuk megvalósítani. Ez csak egy példa a sok közül, ami miatt beszélni kell az érzésekről. Egyre távolabb kerülnek egymástól a családtagok, pedig a generációs különbségek is áthidalhatóak lennének, ha megosztanánk egymással az érzéseinket.

A nagyszülők nem merik elmondani őszintén az érzéseiket, amikor például már fizikailag és idegrendszerileg sem bírnak annyi terhet elviselni mint korábban. Nem tudni, hogy milyen félelmek miatt vagy csak egyszerűen azért, mert nem így szocializálódtak. Ezzel csak az a baj, hogy nem lehet együtt érezni velük és olyan emberekkel, akikről nem tudjuk, hogy mit éreznek. Nem tudjuk, hogyan segítsünk a nehézségeken, ha nem beszélnek róluk, így ehhez alkalmazkodni sem lehet.

Generációkon keresztül azt lehet látni, hogy nem kerülnek kibeszélésre az érzelmek, amelyek miatt viszont rengeteg félreértés, harag és megbántódás  történik. Felfelé a szülők és lefelé a gyermekek felé is. Folyamatosan ezt görgetjük tovább.

El kell kezdeni az érzésekről való kommunikációt!

Ovis gyermeket nevelő szülőként sokat tehetsz azért, hogy változzanak a dolgok. Jelenleg talán a szüleidtől és a gyermekedtől is kapod az érzelmi terheket, amelyek nincsenek kibeszélve. A legnagyobb nyomás nálad összpontosulhat és neked is az okozna könnyebbséget, ha a saját és mások által keltett érzéseidet te is verbalizálni tudnád. Tehát szemléletformálásra és változásra van szükség!  Beszélni kell az érzésekről!

Persze nem válogatás nélkül bárkinek és nem minden helyzetben, viszont el kell kezdeni az érzelmekkel kapcsolatban tudatosabban élni. Szülőként nem kell “mindent is” elviselned gyermekedtől sem.  Jogod van kinyilvánítani és jó is, ha megosztod gyermekeddel az életkorának megfelelően, hogy hogyan érzed magad bizonyos helyzetekben vagy viselkedésével kapcsolatban. Nemcsak megkönnyebbülsz általa, de ő is jobban megismer téged és ennek segítéségével tud empatikusabbá, alkalmazkodóbbá válni.

A nagyszülőket is lehet szeretetteljes módon terelni abba az irányba, hogy arról meséljenek, hogy hogyan érzik magukat és ne elsősorban a kritikákat fogalmazzák meg. Ez segíti egymás jobb megértését, megismerését és elfogadását.

Osszuk meg egymással a szükségleteinket is! Merjük őszintén elmondani az emócióink megosztása mellett, hogy mire lenne leginkább szükségünk, így tudunk együttműködően egymás építő segítségére lenni.

Érzelmek verbális kifejezésének fejlesztő hatásai

Beszélni kell az érzésekről, ahhoz hogy végre kezdeni tudjunk velük valamit! Amíg nem mondjuk ki őket, addig a negatív érzések belül nyomasztanak és csak a tüneteit látjuk és érzékeljük. Ahhoz, hogy kimondjuk, meg kell nevezni egy adott érzelmet, gondolkodni kell róla. Vajon mit érzek most valójában és miért? Így ok-okozatokat érthetünk meg általa, jobban megismerjük önmagunkat is, és ez visz közelebb a megnyugváshoz és a megoldások megtalálásához.

Megkönnyebbülést ad az érzelmek  kibeszélése, feszültségoldó hatása van. Te is biztosan megtapasztaltad már, hogy elég ha csak meghallgat valaki. Sokszor tanácsra sincs szükség, mert a belső megoldás is megérkezik egy-egy problémára. Öngyógyító folyamat az érzések kibeszélése és nemcsak felnőtteknél,  a gyerekeknél is – ez az óvodapedagógusi tapasztalatom.

Hogyan formálja a személyiséget az érzések kimondása?

Az önismeret és személyiségfejlődésben is óriási segítséget ad, csupán az, hogy az ember megfigyeli, felismeri, megnevezi és kifejezi a saját érzelmeit. Csak ezen folyamatok után leszünk képesek az érzelmeink szabályozására. Erre bizony sokszor szükség lenne, de az érzelmeink tudatosítása nélkül ezt nem várhatjuk el magunktól. Ezért is van az, hogy sokszor csak később és utólag szánjuk-bánjuk, amit mondtunk vagy tettünk.

Hosszasan lehetne még sorolni példákat, hogy mi mindenben könnyíti meg az életünket, ha megtanuljuk kifejezni verbálisan is az emócióinkat. Az viszont biztos, hogy a lelki egészségünk megőrzésében óriási szerepe van.  Az életünkben való boldogulásunkat is nagyban segíti, ha az érzelmi intelligencia szintünket folyamatosan fejlesztjük.

Az óvodáskorú gyerkőcök EQ-jának megalapozása is azzal veszi kezdetét, hogy megtanítjuk őket felismerni, megnevezni, kifejezni az érzelmeiket. Beszélni kell az érzésekről, mert a kisgyermek utánzással, mintakövetéssel tanul. Már ovis gyerkőcöknél érdemes, sőt nagyon ajánlott kiemelten foglalkozni ezzel. Az érzelmek kezeléséhez, a konfliktusok megoldásához, az önismeret fejlesztéséhez, az önbizalom növeléséhez és a szorongásos és depresszív zavarok megelőzéséhez is fontos.

Az ovis korú gyerkőcök számára készült pedagógiai innováció, speciálisan erre a korosztályra fejlesztett játékos eszköztárával segít abban, hogy a gyerekek ne csak a szavak szintjén, de mély felismerés által tudják értelmezni az érzelmeket.

A Csillagtündér mesésjáték módszer az óvodai gyakorlatban kipróbált és eredményesen működő eszközrendszer, mely az óvodapedagógusok és a szülők számára is elérhető.

Az érzelmeken keresztül tudunk egymáshoz igazán mélyen kapcsolódni. Beszélni kell az érzésekről, ha könnyebb és boldogabb életre vágyunk és erre meg kell tanítani gyermekeinket is!

The post Beszélni kell az érzésekről! – Váljunk érzelmileg tudatosabbá! appeared first on Csillagtündér.

Dühös és csalódott vagy, amikor szófogadatlan és rosszul viselkedik gyermeked, aki óvodáskorú? Ő is dühös rád, mert lehet, hogy még nem képes rá, hogy jobban kontrollálja magát és azt várja, hogy megtanítsd neki!

Szülőként mindent megadsz csemetédnek, amelyre te csak vágytál gyermekkorodban. Kizárólag az ő  érdekeit veszed figyelembe. Semmi én időt nem adsz magadnak és a szükséges vásárlásokon túlmenően az egyéb dolgok beszerzése is főként az ő igényeire irányul. Magadat minden tekintetben háttérbe szorítod.

Folyamatosan próbálsz megfelelni az éppen aktuális kihívásoknak, amelyek csemetéd életkori sajátosságaiból adódnak. Amíg otthon vagy a gyermekeddel úgy érzed agysejtjeid folyamatosan pusztulnak, mert másból sem áll az életed, csakhogy gyermeknyelven beszélgetsz és teljesen kiesel a korábbi aktív agytevékenységet igénylő feladatok rutinjából. Azt veszed észre, hogy a kommunikációd is egyre szegényesebb, egyre nehezebben fejezed ki magad, amikor másokkal beszélgetsz!

Fáradtnak és elnyűttnek érzed magad, de mindenért kárpótol a benneteket összekötő szeretetet és a tudat, hogy jó anya vagy. Mindezekért viszonzásul, csak arra vágynál, hogy fogadjon szót, legyen együttműködő és viselkedjen rendesen. Eleged van abból, hogy rosszul viselkedik gyermeked!

Miért szófogadatlan a gyerkőcöd?

Csalódottan veszed tudomásul, hogy ritkán együttműködő veled, többnyire rosszul viselkedik gyermeked és érzelmileg nagyon megnehezíti az amúgy sem könnyű mindennapjaidat. A gyermeknevelés során, az örökös érzelmi tusák viselnek meg a legjobban. Ez vesz ki a legtöbbet belőled és keresed a módját, hogyan segíthetnél magadon, magatokon.

• Mi lehet az oka, hogy szófogadatlan és rosszul viselkedik gyermeked?
• Mit tehetnél, hogy együttműködőbb legyen,  az értékrendeteknek megfelelően viselkedjen és legalább ezzel segítsen neked?

Az esetek többségében a gyerekek nem direkt mennek szembe a szülőkkel. Lehet, hogy szeretnének szófogadóak lenni és jól akarnak viselkedni, hiszen szeretik a szüleiket és meg akarnak felelni nekik.

Meg is ígérik, hogy jók lesznek! Aztán mégsem úgy történnek a dolgok és amikor számon kérik őket, magukban is csalódottak, hiszen ők jók akartak lenni!

• Hogyan viselkedjenek jól, amikor az érzelmeik egész más irányba viszik őket?
• Miként tudjanak szót fogadni, amikor az érzelmeik irányítása miatt képtelenek erre?

Nem várhatjuk el az oviskorú gyermekektől, hogy képesek legyenek egy számukra láthatatlan és mindent elsöprő erősségű ismeretlen erő és irányítás ellenében nekünk megfelelni. Mi ez a titokzatos erő?  Az érzelmi irányítottság.  Emiatt van, hogy az esetek többségében rosszul viselkedik gyermeked.

Mit tehetünk, hogy képes legyen gyermekünk jól viselkedni?

Meg kell ismertetni velük az ismeretlen mozgató erőket és láthatóvá tenni a láthatatlant, az érzéseiket!

Hozzá kell őket segíteni, hogy az érzelmeiket fel tudják ismerni, nevén tudják nevezni, ki tudják fejezni és megértsék, hogyan működnek általuk. Csak ezután lehetnek hatással rájuk és tanulhatják meg kezelni!

Tehát gyermeked nem, nem akar, csak az esetek többségében nem képes arra, amit kérsz tőle.

Hogyan tud megváltozni gyerkőcöd magatartása?

Egyre többször fog tudni rendesen viselkedni, ha felismeri és megérti, hogy milyen érzelmek hatása alatt működik ő, és az őt körülvevő emberek.

Segíteni fogja őt abban, hogy megértsen másokat és a saját érzelmeit is jobban tudja kontrollálni, ha képessé válik azok kifejezésére, verbális kicsatornázására és időnyerésre, ha arra van szüksége, hogy megnyugodjon.

E képességek birtokában és aktív cselekvőként célirányosabb segítséget tud kérni, amikor gátolja őt valamilyen szükségletének ki nem elégítettsége, hogy a vártnak megfelelően viselkedjen.

Ő is szót fog tudni fogadni, ha érti, hogy mi történik vele és erről tudtok beszélgetni.  Így biztos lesz benne, hogy számíthat a kölcsönös együttműködésre, mert segíted őt a felfokozott  érzelmi megnyilvánulásai leküzdésében vagy az érzelmi gátjai feloldásában.

Azt gondolhatod, hogy ez túl bonyolult egy óvodáskorú gyerkőcnek. Neki nem a folyamat menetét  kell megtanítani. Az érzelmi intelligenciáját kell megalapozni és az érzelmi tudatossághoz szükséges képességek egymásra épülésének a következményei lesznek a fentiekben leírtak. Egyszerűen és egymásból fognak következni a gyerkőc felismerései, megértései a vele történt események és tapasztalatok útján.

Csak akkor válik képessé érzelmileg befolyásolni önmagát és környezetét, ha érti és tudja, hogy hogyan működnek az érzelmek. Addig csak kiszolgáltatott automatizmusok alapján működnek a gyerekek és mi felnőttek is, amíg nem kezdjük el magunkat érzelmileg tudatosabb egyénné nevelni.

Hogyan válnak képessé a gyerekek a viselkedésük szabályozására?

Ha csak panaszkodunk arra, hogy rosszul viselkedik a gyermekem, attól semmi nem fog változni! Lépjünk a tettek mezejére! Az érzelmeket és működésüket kell megtanítani a gyerkőcöknek! Minél előbb tesznek szert erre a tudásra, annál hamarabb profitálhatnak az eredményeiből, nemcsak a gyerekek, de a szülők is.

Éveket vagy évtizedeket spórolhatunk meg a gyerekeknek az önismeretük és személyiségfejlődésükben, a lelkileg egészségesebb és boldogabb életük megteremtésében.

Erre korábban nem volt túl sok lehetőség, hiszen eddig nem volt olyan fontos, mint napjainkban és nem is állt rendelkezésre például egy ilyen pedagógiai innováció, amelyet már egyre többen használunk, és ami hozzásegíti a mai ovisokat, hogy érzelmileg tudatosabban nőhessenek fel.

Például az az ovisom, aki fékezte indulatát és nem bántotta brutálisan a társát – pedig dühe és fizikai fölénye folytán automatikusan megtette volna –  csak csekély mértékben lökte meg. Ő elérte azt a szintet, amelyről a fentiekben írtam. Az eset megbeszélésének legnagyobb tanulsága az volt, hogy a társa SNI-s fiúcska volt, aki nem értette pontosan a játékszabályt, ezért nem tartotta be és ez vezetett a konfliktushoz. Igazságtalanul kapta volna a fájdalmas bántalmazást.

Tehát ahhoz, hogy elvárjuk a gyerekektől, hogy viselkedjenek rendesen és fogadjanak szót, adjunk meg nekik minden segítséget, hogy képessé válhassanak erre!

Ne csak azt mondjuk, hogy mit ne csináljon a gyerkőc, hanem azt is, hogy mit igen és azt is tanítsuk meg, hogy hogyan!

Az eddig felsorolt segítségekkel tudod megtámogatni gyermekedet, hogy képessé váljon a szófogadásra és helyes viselkedésre. Az érzelmek tudatosabb kezeléséhez az érzelmi intelligencia fejlesztésére van szükség. Oviskorú gyerkőcök esetében a mesék és játékok segítségével tudjuk ezt a leghatékonyabban megtenni. Ehhez ad módszertant és eszköztárat a szülők és óvodapedagógusok kezébe a Csillagtündér mesésjáték módszer.

Te is tehetsz azért, hogy egyre kevesebb konfliktus legyen és jó irányba változzanak a dolgok, és ne kelljen szenvednetek azért, mert  rosszul viselkedik gyermeked.

The post Rosszul viselkedik gyermeked – ismertesd meg vele az érzelmeket! appeared first on Csillagtündér.

Neked is az a problémád, hogy bár sok időt töltesz vele, valamiért nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez? Nincs meg az összhang köztetek, nem tudsz rá hatni? Többször vagytok harcban egymással mint meghitt kapcsolatban? Segítek neked, hogyan változtass ezen!

Te is arra törekszel, hogy boldognak lásd gyermeked. Megteszel mindent, ami tőled telik. Sok időt vagy vele és próbálsz mindig a kedvére tenni. Nem vagy híve a tekintélyelvű nevelésnek – amelyben lehet, hogy te is részesültél – ezért gyermekedet szabadabban hagyod létezni. Lehet véleménye, sok dologban dönthet ő, nem erőlteted rá az akaratodat. Sok mindent megkap tőled, amelyet te nem kaptál meg gyermekkorodban és azt várod, hogy érezze boldognak magát, nagyon szeressen és legyen együttműködő.

Ezzel szemben örökös vita van és elégedetlenség a részéről. Bármit próbálsz tenni, semmi sem elég jó. Magyarázol neki, kérleled és így sem tudsz rá hatni. Ő csak hajtogatja, amit szeretne, akaratos már-már erőszakos. Folyton feszegeti a határokat és a türelmedet rengetegszer próbára teszi.

Először szépen kéred, aztán egyre dühösebb leszel és a végén elkerülhetetlen a hangos veszekedés. Gyermeked is és te is elveszítitek a kontrollt már csak az érzelmek feszülnek egymásnak. Valahogyan megoldódnak ezek a helyzetek, de mindig újra és újra megismétlődnek.

Nem találod a kulcsot csemetédhez

Érzed, hogy valami hiányzik a kapcsolatotokból, mert nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez olyan módon, ahogyan szeretnél. Nincs meg az a biztos szál, amely összeköt benneteket és amelybe tudnál kapaszkodni. Valójában ettől vagy kétségbeesett, mert ennek a hiánya frusztrál leginkább. Nem erre számítottál, nem ilyen érzéseket akarsz érezni anyaként.

Nem is érted, miért van ez, hiszen te mindent megteszel! Miért van ez a távolság köztetek? Mindketten vágytok egymás szeretetére és arra, hogy összekapcsolódhassatok, de ez valamiért nem tud megvalósulni.

Mit tehetsz magatokért, hogy megváltozzon a kapcsolatotok dinamikája és egymásra tudjatok találni?

Változnod kell ahhoz, hogy szorosabb kötődést tudj kialakítani gyermekeddel

Nem igaz és ne hidd el, hogy nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez! Te is képes vagy rá! Elsősorban próbálj meg gyermekedre hangolódni! Helyezkedj bele az ő életkorába, az ő gyermeki világába, de ezt ne a felnőtt észjárásoddal tedd. Emlékezz vissza, hogy az ő életkorában, milyen képed volt a világról, hogyan láttad a felnőtteket, mi hozott lázba, minek örültél, milyen kudarcok értek, mire vágytál, stb. !

Ezzel a szemlélettel érdemes elgondolkodni az alábbiakon:

• Hogyan tudtad volna könnyebben elviselni, amikor határokat szabtak neked? Senki nem kérdezte meg tőled akkor és talán azóta sem gondolkodtál rajta, mert elfogadtad, hogy határok vannak és kész, mindegy, hogyan érzed magad. Ezt a mintát nem akarod tovább vinni, ezért lehet, hogy nem húzol éles határvonalakat, nem jelölsz ki nevelési kereteket, mert nincs megfelelő helyettesítő eszközöd arra, hogyan csináld másképpen mint az általad elutasított minta. Határozott keretekre pedig szükség van egy család életében.
• Mire lett volna szükséged, amikor azt gondoltad, hogy te egyedül is képes vagy dolgokra, (pld. felöltözködni) de amint ez nem sikerült, megcsinálták helyetted és így el is hitted, hogy képtelen vagy rá? Te is automatikusan ezt csinálod és észre sem veszed, hogy figyelmen kívül hagyod gyermeked szükségletét, hogy kielégüljön a kompetencia igénye és fejlődjön a megküzdő és kudarctűrő képessége, de a képtelenség érzését te is megtanítod neki. (Vagy épp ellenkezőleg? Soha nem segítettek és ezért csinálod az ellenkezőjét?)
• Mi segített volna, hogy könnyebben elviseld a kudarcokat ? Lehet, hogy te sem tudod, mert ezen nem gondolkodtál. Így nem várható el tőled, hogy gyermeked helyzetét megkönnyítsd. Bár nagyon szeretnéd, hogy ne essen hamar kétségbe és ne adja fel hamar azt, ami nem megy neki, viszont tanácstalan vagy hogyan segítsd.

További szempontok átgondolása a gyermekeddel való kapcsolódás megkönnyítéséhez

• Milyen minőségi időre vágytál a szüleidtől, mi hiányzott ? Lehet, hogy nem is tudod milyen az valójában, mert sosem kaptál ilyet? Ezért nem tudod megadni gyermekednek sem? Jó lett volna kölcsönösen megosztani az érzelmeiteket egymással? Talán most felnőtt korodban is ugyanez a helyzet a szüleiddel való kapcsolatodban és te nem ilyet szeretnél a te gyermekeddel.
• Mi adott volna igazi megnyugvást és vigaszt, amikor nagyon fel voltál zaklatva ? Talán egyszerűen csak elnyomtad magadban a nehezen emészthető dolgokat vagy nagyon indulatos voltál? Lehet, hogy ma sem tudod, hogyan segíts ilyen helyzetekben önmagadnak? Ha így van, nem csoda, hogy gyermekednek sem tudsz segíteni.
• Mi lendített volna át azon, amikor rossz dolgot tettél, hogy ne haragudj magadra ? Talán senki sem mondta neked, hogy a személyiséged nem azonos a tetteiddel, ki lehet javítani a helytelen viselkedést és ettől még szerethető vagy?

Fenti kérdések megválaszolása mentén és ilyen mélységekben gondolkozva a lelki folyamatokról és szükségletekről, gyerkőcöd szemszögéből nézve volna az igazi belehelyezkedés a gyermeked világába az ő egyéniségéhez mérten az éppen aktuális érettsége és életkora alapján. Talán ez hiányzott eddig, hogy nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez?

Szülőként sokat fejlődünk, miközben keressük a kötődés kialakításának módját gyerkőcünkkel

Gyermekünk nevelésével nemcsak a szülőséget tanuljuk, – amely valljuk be nem könnyű feladat – hanem magunkat is. Elkerülhetetlen, hogy szembesüljünk a saját mintáinkkal, tévhiteinkkel és érzelmi működésünkkel. Persze sok esetben, ehhez külső segítségre van szükség. Ha nagy elakadások vannak érdemes szakember segítségét kérni.

Azok a szülők tudnak könnyebben ráhangolódni gyermekeikre, akik megtanulnak magukkal is jóban lenni és munkát fektetnek az önismeretük fejlesztésébe. A gyerkőcök folyamatosan olyan kihívások elé állítják a szülőket, amelyben meg kell oldani a szülő saját, valamint gyermeke érzelmeit is, ezért olyan bonyolult. Minél kevésbé vonja el a szülő figyelmét a saját kibogozatlan érzelmi világa és magával hozott fájdalmi nyomógomb táblája, annál könnyebben tud a gyermekére fókuszálni.

Figyeld meg, hogy gyermeked mire, hogyan reagál és mikor, mire van szüksége! Így nagy eséllyel meg fogod találni, hogy mi az, ami nála beválik és mi az, ami neki igazi segítséget jelent. Egy biztos! Az érzelmekkel való tudatos bánásmód, nem hagyható ki ebből a folyamatból! Lehet, hogy ezért nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez.

A gyermek megértéséhez és a vele való kapcsolódáshoz fontos még:

• a vele töltött minőségi idő
• az ő szeretetnyelvének használata
• szokás kialakítása, hogy beszéltek egymásnak az érzéseitekről

Ezek mind-mind segítik a kötődés egészséges, de még szorosabbá tételét az egymásra hangolt érzelmi működést.

Minél jobban ismeritek magatokat és egymást, annál könnyebben tudjátok megoldani a közös kihívásaitokat. Önmagunk és mások megismeréséhez az érzelmeken keresztül vezet az út. Az érzelmek felismerése önmagunkban és másokban, valamint azok kifejezése és kölcsönös megosztása teszi lehetővé, hogy empatikusak és együttműködőek lehessünk egymással. Ezért is fontos beszélni az érzéseinkről és ezzel magunk és gyermekünk lelki egészségét is megóvhatjuk.

Érzelmi kommunikáció szerepe a gyerkőccel való kapcsolódásban

Annak eléréséhez, hogy ne örökös harcban legyél gyermekeddel és meglegyen az összhang közöttetek, szükséges az érzelmek kölcsönös megosztásán keresztül is egymásra hangolódni. Hogyan?

Beszéljünk az érzésekről!

Mivel ez sok felnőttnek is kihívást jelent, nehezített feladat, hogyan tanítsa meg gyermekének is, aki ráadásul még csak óvodáskorú. Ennek hatékony megsegítéséhez készült – a szülők és óvodapedagógusok számára – a Csillagtündér mesésjáték módszer. A módszertan szerint használt játékeszközök segítségével, rövid időn belül képessé válnak a gyerkőcök az érzelmek kifejezésére, megosztására. Ez nagymértékben hozzásegíti a felnőtteket a gyermekekkel való bizalmi kapcsolat megerősítéséhez. Ezzel az eszköztárral nem lehet többé kihívás számodra, hogy nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez! Kipróbált és hatékonyan működő módszer, amely több száz óvodai csoportban segíti a gyerkőcök érzelmi intelligenciájának megalapozását!

Nem lehet gyerkőcöt eredményesen nevelni és fejleszteni anélkül, hogy ne fejlődjön közben a szülő önismerete is! Attól kezdve, hogy valakinek megszületik a gyermeke, az egyéniségfejlődés elkerülhetetlen, azonban nagyon pozitív folyamat.

Hálásak lehetünk a gyermekeinknek, hogy miattuk, értük és általuk,  magunkat jobban megismerő, boldogabb emberekké válhatunk! Ezen dolgoznunk kell!

The post Nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez – hidd el képes vagy rá! appeared first on Csillagtündér.

Neked is kihívás, hogyan vigasztald meg gyermekedet?

Te szoktál ilyet mondani gyermekednek, hogy  – „Ne nevess!” ? Eszedbe sem jutna. Miért mondod viszont azt, hogy – „Ne sírj!”? Ha így kezeled az érzelmeit, ne csodálkozz, ha nem érsz célt vele!

Sokszor sír gyermeked és ilyenkor mindig azzal szembesülsz, hogy nem igazán tudsz rá pozitívan hatni. Tehetetlenséget érzel, mert nincsenek hozzá eszközeid, hogy olyan lehess, amilyen szeretnél lenni.

Érzelmileg több szinten is bevonódsz:

– Előfordul, hogy csalódott elkeseredettséget van benned, egyfelől mert együtt érzel gyermekeddel, másfelől mert nem tudod őt kellően segíteni.

– Másszor rettentő harag és felháborodás van benned, a tehetetlenséged miatt, hogy nem tudsz rá hatni.

Mindegy, hogy bánatában sír vagy haragjában! Hiába mondod, hogy – „Ne sírj!”  Nem használ és rettentő frusztráltnak érzed magad, mert ilyenkor döbbensz rá, hogy mennyire eszköztelen vagy.

Miért nem tudod megvigasztalni a gyerkőcödet?

Azért nem tudod hogyan vigasztald meg gyermekedet, mert nincs jó példa előtted. Mit mondj ahelyett, hogy ne sírj? Nem tudod, mert neked is ezt mondták eddigi életed során. Hogyan lehetne ezt a tanult mintát elhagyni?

Többségében így szocializálódtunk, hogy az érzelmeinkről ne beszéljünk és ha lehet, ne is mutassuk ki. Ezért ez a felszólítás, hogy – „Ne sírj!” – olyan mélyen belénk ivódott, hogy nem is gondolunk bele, mit csinálunk ilyenkor, amikor ezt mondjuk. Megtiltjuk annak, aki sír, hogy megélje az érzelmeit.

Eszünkbe sem jut, hogy megtiltsuk azt, hogy nevessen valaki, de a sírás esetében automatikusan ezt mondjuk. De miért is? Ha szabad megélni az örömöt és kifejezésre  juttatni, akkor miért nem lehet ugyanezt tenni a bánattal? Miért kell azt elhallgattatni, visszagyömöszölni és lenyomni a lélek olyan mélységeibe, ahová csak lehet?

Ne csodálkozz, hogy erre a felszólításra, még jobban elkezd sírni gyermeked! Ahelyett hogy segítenél neki azzal, hogy megérted a sírása okát és támogatod őt ennek megélésében majd pedig feloldásában, egyszerűen felszólítod, hogy ezt ne csinálja? Ezzel azt üzened, hogy nem veszed figyelembe, amit próbál jelezni és ami történik benne. Elhatárolódsz tőle. Sőt megkéred, hogy ezt ne tegye.

Gyermeked számára a sírás az egyetlen lehetőség, mert jelenlegi  helyzetében képtelen máshogyan megoldani azt az érzelmi feszültséget, ami benne van. Azt éli meg, hogy teljesen magára marad, mert nem kap tőled valódi segítséget.

Gátló tényezők gyermeked megnyugtatásában

Több oka is van, hogy miért nem találod a módját annak, hogyan vigasztald meg gyermekedet.

Például teljesen érthető, hogy amikor együttérző szülőként te is átéled a szenvedését vagy feszültségét a sírásának, akkor minél előbb szabadulni akarsz ettől az érzéstől, ezért kéred,  hogy ne sírjon és hagyja abba.

Ez viszont rólad szól. Ezzel  magadnak segítenél, de neki nem, éppen ezzel hagyod magára. Azt érzékelteted vele, hogy nincs is igazi problémája. Nincs oka a sírásra vagy ha van, te nem akarsz vele foglalkozni.

Ne csodálkozz, hogy ez nem működik! Nem ez a megfelelő varázsmondat, hanem éppen az ellenkezője. Úgy lehet változtatni a berögzült rossz mintádon, hogy mostantól ez lesz az új igazi varázsmondat:

– „ Sírj nyugodtan, mert látom, hogy szükséged van rá és keresünk megoldást arra, hogy elmúljon benned az az érzés, ami miatt zokogsz! „

Érzed te is, hogy mennyivel felszabadítóbb? Látod, hogyan tudsz az érzelmei elfogadásával kapcsolódni hozzá? Valószínűleg neked is ez esne jól, amikor sírsz, de hát soha senki nem mondott neked ilyet.

Ha te aszerint szeretnéd nevelni gyermeked, hogy olyan szülője lehess, amilyenre te is vágytál gyermekkorodban, akkor itt a lehetőség. Felejtsd el a beléd rögzült rossz mintát és hozz létre újat és jót! Törd meg a ránk hagyományozott tévhitet!

Hatással tudsz lenni gyermekedre és meg tudod nyugtatni a sírásából, legyen az elkeseredett vagy dühös érzelmi töltetű. Te is képes vagy úgy megvigasztalni, hogy az valóban megnyugtassa őt. Nem kell, hogy visszanyomja és elfojtsa az érzéseit, mert azok előbb-utóbb utat törnek maguknak, csak más csatornákon keresztül.

Dühös gyerkőc megnyugtatása

Amikor dühös gyermeked és azt mondod – “Nyugodj meg!” Itt is hasonló a helyzet, mint a sírás esetében. Ez nem segít. Engedd, hogy kijöjjön belőle a feszültség és beszéljétek ki az érzéseit! Ez a kulcs: Beszéljünk az érzésekről! Ezzel a hozzáállással a pszichoszomatikus tüneteket illetve lelki betegségeket is el tudjátok kerülni. Hozzásegít benneteket a lelki egészség megóvásához. Valóban meggyógyíthatod a lelkét és nemcsak ő, de te is felszabadultságot fogsz érezni szülői kompetenciáid megerősödése által. Mindig tudni fogod, hogy milyen jellegű sírására, hogyan reagálj és minőségi változást hoz létre benned az az érzés, hogy többé nem söpröd a szőnyeg alá gyermeked érzelmeit, mert már tudod, hogyan kell kezelni. Így fogod tudni igazán, hogyan vigasztald meg gyermekedet!

Hogyan változtass, hogy sikeresen tudd megvigasztalni gyermekedet?

Már ma változtass a berögzült rossz mintáidon és próbáld átalakítani azokat, az alábbiak szerint!

Így indulj el!

– Tárjátok fel a sírása valódi okát! Miért sír, milyen érzelem váltja ki? (bánat, harag, félelem, undor, ijedtség, stb.)

– Beszéljetek róla, hogy mi idézte elő ezt az érzést! Mi történt előtte, amitől ezt az érzést kezdte érezni, aminek következtében sírva fakadt?

– Mire lenne szüksége, hogy ez az érzelem elcsendesedjen benne? Erre keressetek mindenkinek jó megoldást!

A sírás egy segélykiáltás, amit érzelmi tudatossággal kell orvosolni. Ha ebben van hiányosságod és ezt felismered, fejleszd magad! Tudatosan figyeld és vedd is észre a saját és mások érzelmeit és interpretáld ezeket, e nélkül ugyanis nem fogod tudni menedzselni sem.

Így valódi segítséget adsz gyermekednek és nem fogja azt érezni, hogy cserben hagyod őt. Ezáltal még mélyebbé és bensőségesebbé teheted a szülő-gyermek kapcsolatodat, csak hagyd, hogy gyermeked megélhesse az érzelmeit és azokhoz kapcsolódva éreztesd vele, hogy mennyire szereted.

Eszköztár az érzelmek  felismerésének és kifejezésének megtanításához

Amikor már tudod, hogyan vigasztald meg gyermekedet és próbálsz elindulni a fent említett lépések szerint, újabb akadályokba ütközhetsz. Lehet, hogy ekkor döbbensz rá, hogy gyermeked nem igazán tudja felismerni és kifejezni az érzelmeit. Erre akkor válik képessé, ha fejleszted az érzelmi intelligenciáját. Ehhez készült  hatékony játékos eszköztár, amelyet több mint 350 óvodai csoportban használnak már, a Csillagtündér mesésjáték módszer, amely a szülők számára is elérhető. Egyedi, mert ovisok számára fejlesztett, könnyen használható játékokkal segít a gyerekek lelki egészségének megőrzésében, az érzelmek kezelésében és a konfliktusok eredményes megoldásában.

The post Hogyan vigasztald meg gyermekedet? appeared first on Csillagtündér.

Nem tudod hogyan segíts síró gyermekednek és hogyan  tudd megvigasztalni, ha még ő sem tudja mi a baja? Ha te is tanácstalan vagy ilyenkor, elmondom hogyan segíts neki!

Gyakran előfordul, hogy sír gyermeked és te nehezen tudod megnyugtatni? Pityereg reggel mikor az oviba viszed. Szorongva hagyod ott. Délután, amikor mész érte, az óvó nénitől is azt hallod, hogy konfliktusa volt a gyerkőcökkel vagy csak anya hiányzott és ezért sírt?

Máskor bömbölve követelődzik vásárlásnál és nagyon feldühít, ráadásul ciki helyzetbe hoz mások előtt?  Otthon, amikor nem akarja elrakni a játékait, veszekszel vele és akkor is bevágja a hisztit? Este, amikor aludni kellene, pityergéssel próbálkozik, ilyenkor már neked is elfogy a türelmed, mert te is nagyon fáradt vagy?

Sokszor éled meg, hogy nem  igazán tudod, hogyan kezeld ezeket az érzelmi hullámvölgyeket? Hiába kéred szép szóval vagy idegesen, nem nagyon használ? Teljesen leszív ez a sok küzdelem és tehetetlennek érzed magad?

Miért sírhat gyerkőcöd és hogy van az, hogy ő maga sem tudja miért?

A sírása mögött mindig, egy ki nem elégített szükséglete következtében megjelenő érzelem van. Akkor fogod tudni, hogyan segíts síró gyermekednek, ha ezt az érzelmet és ennek okát megleled. Úgy tudod hatékonyan megvigasztalni, ha nem arra törekszel, hogy minél előbb hagyja abba – „Ne sírj!, vagy – „Hagyd abba a sírást! – kérésekkel, hanem arra fókuszálsz, hogy kapcsolódni tudj hozzá.

Mindig okkal rí, hiszen valami problémája van, amit sem megoldani, sem kifejezni nem tud, ezért „eltörik a mécses”!

Érzelmeit többféle módon tudja kifejezésre juttatni, de neked a szükségleteit meglátva és azt kielégítve kell megtalálnod a kapcsolódás lehetőségét:

• Tehetetlenül sír, amikor nem tud valamit megcsinálni, mert még nem képes rá.
• Elkeseredetten zokog, mert nem tudja neked elmondani, hogy miért csalódott éppen. Mást várt volna, mint ami történt.
• Dacosan bömböl, hátha eléri vele, amire vágyik.
• Agresszíven hisztizik, mert nem teheti azt, amit akar, korlátozva van és nem elégítheti ki a kompetencia igényét.
• Félelmében zokog, mert nem tudja, hogy fog megbirkózni valamivel.
• Fáradtan bőg, mert rettentően kimerült.

Ha hatékonyan akarod megoldani az ilyen helyzeteket, akkor teljesen a gyermekre kell fókuszálnod és nem magadra!

Magaddal vagy elfoglalva amikor:

• te is rosszul érzed magad (frusztrál vagy elszomorít), ezért szeretnéd, hogy amint lehet,  legyen vége
• amikor arra figyelsz, hogy mit szólnak mások, ezért azt akarod, hogy minél előbb hagyja abba

Kizárólag a gyermekre és igényeire figyelsz:

• neki mi a baja (mi történt vagy mire lenne szüksége)?
• miért sír  (mire nem képes)?
• mit érez?

és megpróbálod helyette is megfogalmazni, ha ő még nem képes rá, ezzel tudod hozzásegíteni, hogy megnyugodjon.

Érzelmi kommunikációval tudod a legjobban segíteni elkeseredett gyermekedet

Ebben a folyamatban szükséges, hogy felismertesd vele az érzelmeit, feltárd annak okait és ezután tudsz, mindkettőtök számára megfelelő alternatív megoldások felajánlásával, kooperatív érzelmi kommunikációval eredményre jutni.

Rövid idő alatt és hatékonyan ki tudod hozni gyermekedet abból az érzelmi állapotból, amely miatt sír. Fel tudod oldani gyermeked gátjait és hamarabb abba tudja hagyni a bömbölést. Tudatosan kezeled az érzelmeit és képes vagy megnyugtatni őt. Eközben a gyermek sokat tanul magáról és jó mintát adsz, amelyet ő is hasonlóképpen fog alkalmazni.

Láthatod, hogy az eredményre vezető folyamatban, olyan képességekre van szükség, mint az érzelmek felismerése, kifejezése, értelmezése és megfelelő kommunikálása. Szükséges az érzelmi egymásra hangolódás és érzelmi azonosulás képessége is. A felsoroltakból minél több képességre tesz szert gyermeked, annál hatékonyabban tudja ő is kifejezni és kezelni az érzelmeit, amelynek eredménye, hogy egyre kevesebb lesz a sírás illetve  számodra az ilyen jellegű kihívás, hogy “hogyan segíts síró gyermekednek”.

Miben szükséges fejlődni szülőként, hogy segíteni tudd gyermekedet?

Az érzelmi azonosulás során azonban, nem elég csak feltérképezned, hogy mi zajlik a gyermekedben, mint ahogyan a példamondatokban is szerepel:

• hogy még nem képes valamire
• nem az történik, amit elgondol
• nagyon akar valamit
• korlátozva van
• fél valamitől
• kimerült

Meg kell fogalmaznod a hozzá kapcsolódó érzelmet is, amelyek: elkeseredettség, tehetetlenség, meglepődöttség, csalódottság, harag, ingerültség, bánat, félelem, fáradtság, stb.

Ha már tudatosítottad magadban, hogy mely érzelem kapcsolódik az adott szituációban gyerkőcöd ki nem elégített szükségletéhez, mondd is ki!

Ez a visszatükrözés módszeréhez tartozó felismertetés, amely által elérsz gyermeked lelkéhez és létrejön köztetek egy valódi mély kapcsolódás. Ez az a  fontos mozzanat, amelynek segítségével megnyílik gyermeked és  együttműködőbb lesz abban a tekintetben is, hogy könnyebben tudjátok kezelni az érzelmeit.

Ha a magad viszonylatában sem járod végig ezeket a lépcsőfokokat –  amelyek a fentiekben szerepelnek – akkor már érthetővé válik számodra, hogy miért vagy eszköztelen és miért nem tudod, hogyan segíts síró gyermekednek. Amennyiben ezzel kapcsolatban vannak hiányosságaid, akkor fejleszd magad a gyermeked érdekében is, és jutalmul az önismereted is fejlődni fog.

Az a játékos eszköztár és módszertan, amely az óvodáskorú gyermekek számára készült az érzelmi intelligencia megalapozásához, nemcsak az óvodapedagógusok de a szülők számára is segítséget nyújt az érzelmek kommunikációjának gyakorlásához és a lelki egészség megóvásához. Ez a Csillagtündér mesésjáték módszer, amely már sok-sok óvodai csoportban és családban nyújt egyedülálló fejlesztési lehetőséget.

The post Hogyan segíts síró gyermekednek ? appeared first on Csillagtündér.

Te sem mersz beszélni arról, hogy nálad is vannak gyermeknevelési érzelmi gondok, mert társadalmi elvárás, hogy csendben old meg? Tabu téma, ezért nincs kiút és esély a változásra? Elárulom, hogy hogyan és miért változtass ezen!

• Nap mint nap szenvedsz, mert a magaddal hozott nevelési minták nem segítenek és tanácstalan tehetetlenségedben, úgy viselkedsz  gyermekeddel, ami miatt utálod magad.
• Folyamatosan azzal szembesülsz, hogy képtelen vagy kezelni gyermeked érzelmeit, viselkedését és ettől olyan mértékben vagy frusztrált, hogy kezded elveszíteni a lelki egyensúlyodat.
• Teljesen kiborít, hogy folyton eredménytelenek a próbálkozásaid és csak tüneti kezelés, amit csinálsz. Félelemkeltő számodra, hogy nincs egy olyan biztos recepted, ami mindig beválna.
• Nem  is tudod elképzelni, ilyen terhekkel a válladon, hogyan fogsz boldogulni a jövőben szülőként. Annyira nyomasztanak ezek a gondolatok és a napi küzdelmek, hogy rányomja bélyegét a hangulatodra is, amely egyre ingadozóbb és már olyan reakcióid vannak, amelyek miatt bűntudatod van.  A saját negatív érzelmeid miatt egyre kedvetlenebb vagy és nem látod a kiutat.
• Beszélni sem mersz ezekről a gondjaidról, mert akkor mit gondolnak rólad mások.
• Az érzéseidről meg végképp nem szabad megosztani, mert akkor “sebezhetővé válsz”. Félsz attól, hogy megbírálnak miszerint  gyenge vagy és elítélnek, hogy te vagy a hibás, te vagy az oka mindennek, ezért szégyellheted magad. Na köszönöd szépen, ez rajtad végképp nem segít, csak még jobban lehúz.

Így egyedül maradsz a gondjaiddal és kilátástalannak érzed a helyzetedet. A probléma gyökere az a hiedelem, hogy

Nem beszélek az érzéseimről, mert akkor sebezhetővé válok!

Ez olyan mélyen belénk ivódott – ki tudja miért ? –  hogy béklyóként fog vissza mindannyiunkat és meggátol az érzelmi fejlődésben.

• Miért ne lehetne elmondani, hogy fáradtságos és küzdelmes a gyermeknevelés?
• Miért ne lehetne megosztani, hogy ideges, fáradt, kimerült valaki?
• Ez miért lenne szégyellni való?

Érdemes átalakítani ezt a nézőpontot, ha változást akarunk elérni! Ez eredményezhet pozitív fejlődést, amely rengeteg érzelmet hoz magával, mert mindig kiléptet a komfortzónánkból, de ez így természetes. Egy tanulási folyamat akár szülőként vagy gyermekként, sikernek és kudarcnak megélt tapasztalásokból fűződik össze, amely mindenféle érzelmeket kelt.

Hogyan változtassunk a gyermekneveléssel kapcsolatos érzelmi problémák megoldása érdekében?

A gyermeknevelési érzelmi gondok háttere:

Szülőként a kudarcnak megélt tapasztalatot hibának hívjuk és ezzel meg is bélyegezzük, amely szégyellni való! Sőt még az ezekkel járó érzéseket is megkérdőjelezzük és elnyomjuk! Ez teljesen nonszensz! Minél jobban elfedjük a valóságunkat, annál jobban elszigetelődünk önmagunktól, pedig gyermeket nevelőkként kollektíven mindannyian ugyanazokat érezzük és éljük át! Pont azzal, hogy nem beszélünk róla és nem osztozunk az érzelmi terheken valamint nem oldozzuk fel egymást, tesszük megoldhatatlanná és még bonyolultabbá az érzelmi életünket.

A legfőbb kihívás, hogy mivel szülőként a saját érzelmi működésünkhöz sincs jó receptünk, a gyermekhez sem találjuk a megfelelőt.

Mi a megoldás? Az érzelmek tudatosítása és kommunikációja!

Amint szülőként mersz beszélni az érzelmekről:

• kiderül, hogy mások is ugyanezeket élik és érzik át, nem vagy egyedül és nincs miért szégyenkezned
• beindul egy önsegítő és öngyógyító folyamat, ventilálsz, megszabadulsz a feszültségtől,
• osztozhatsz másokkal:  érzelmi szinten a közös problémák megértésében, elfogadásában, empátiában és gyakorlati szinten a hatékony és hasznos nevelési módszerek megosztásában
• te is elfogadó, megértő és segítő leszel mások felé és megtanulod az érzelmeket útmutatónak használni, dekódolni és menedzselni
• ezt a mintát adod át gyermekednek, aki miközben tanulja tőled, egyre együttműködőbb veled ennek hatására
• mivel már megtanultad a saját érzelmeidet kezelni, nem probléma számodra, hogy ugyanilyen módon kezeld gyermekedét is
• gyermeked felé az érzelemkezelés mintaadását ösztönösen erősíted meg tudatos tanítással is

Végeredmény: tudatos vagy a saját érzelmi működésedre, ezért nem probléma gyermeked érzelmeinek kezelése sem.

Könnyebben megoldódnak a gyermekneveléssel járó érzelmi kihívások

Számodra is nyitott annak lehetősége, hogy a mindennapi életedet ne árnyékolják be a gyermeknevelési érzelmi gondok!  Elérhetővé válik, ha végre merünk beszélni az érzelmeinkről.  Merjük felvállalni és megosztani kölcsönösen. Ledönthető az a tabu, amely eddig meggátolta a szülőket az érzelmi fejlődésükben.

Te is képes vagy kezelni a csemetéd érzelmeit! Nyugodtan beszélhetsz a gyermeknevelési nehézségeidről, hisz minden szülő ugyanazokat éli át, amelyeket te is. Saját érzelmeidet is képes vagy felismerni,  kifejezni és azok mentén megoldást keresni a kihívásaidra. Ennek segítségével új mintát tudsz adni gyermekednek, amelyeket te is, nap mint nap eredményesen használsz. Ezt követően és ennek köszönhetően a gyermekeid is sikeresebbek lesznek szülőként is. Unokáid is így nőhetnek fel. Nem lesz tabu az érzelmek kimondása és a szülői kihívások megosztása.

Mindez megvalósulhat társadalmi szinten is, ha átírjuk azt a tévhitet, hogy nem szabad beszélni az érzelmekről!

Az érzelmi nevelést külön tantárgyként kötelezővé tenném az oktatásban is, így egy minőségileg teljesen más, jobb életet élhetnénk lelki egészség terén és mindenféle szempontból.

Ezért dolgoztam ki egy olyan érzelmi nevelési stratégiát, amelyben a szülő érzelmi tudatosságának megalapozását követően, – amely eddig gátolta a fejlődésében –  az óvodáskorú gyermek is elsajátíthatja  az érzelmek dekódolásához szükséges képességeket.

Mit tegyél a gyerkőc érzelmi nevelésének megkönnyítése érdekében?

A gyermeknevelési érzelmi gondok megoldhatóak az érzelmek tudatosításával. Ha számodra is egyértelművé vált, hogy miért jó felvállalnod az érzéseidet és megnyílni a gyermeked előtt is, és változtatni akarsz, akkor így indulj el lépésenként:

1. Fel kell ismerned magadban az érzéseidet!
2. Meg kell fogalmaznod őket!
3. Mások érzelmeit is értelmezned kell!
4. Menedzselned kell a saját érzelmeidet!

Az érzelmi menedzsment nemcsak abban segít, hogy szabadon kifejezed az érzelmeidet, – amelyekre tudatosan figyelsz –  hanem abban is, hogy érvényesítsd az érdekeidet.

A hozzám forduló szülőknél már nem a véletlenen múlik, hogy sikerül e kezelni a saját és 3-7 éves korú gyermekük érzelmeit. Már nem tabu az érzelmekről való beszélgetés, sőt ennek ledöntése hozza el a megoldást. Ha valamiért az érzelmek kifejezése kapcsán gátak vannak benned és szeretnél segítséget, van ehhez célirányos eszköztár, ami segít ezeket feloldani és mindezt gyermekeddel együtt játszva tanulhatjátok meg a Csillagtündér mesésjáték módszernek köszönhetően!

The post Gyermeknevelési érzelmi gondok – te is képes vagy megoldani! appeared first on Csillagtündér.