Barion Pixel

Félelmek a gyerekekben

Félelmek a gyerekekben

Félelmek a gyerekekben, frusztráció a szülőkben!

Hogyan  csökkentsük a hisztit és a szorongásos frusztrációt? Milyen félelmek tehetik szorongóvá, frusztrálttá és hisztissé a gyermeket?fejlődéslélektan szerint van erre egy felsorolás, hogy 0-18 éves korig, melyek ezek a félelmek a gyerekekben. Erről lehet olvasni szakirodalmakban más oldalakon. A hangsúlyt arra szeretném helyezni, hogy minek a hiánya okozza a félelmek megjelenését, amitől labilis lesz egy gyermek. Anyaként óvodapedagógusi tapasztalataim és élményeim valamint egyéb ismereteim megosztásával szeretném felhívni a figyelmet a gyermeki félelmek és szorongást kiváltó tényezők okaira. Ha meg van az ok, közelebb jutunk a megoldáshoz és ezt be tudjuk építeni a nevelési folyamatokba. Talán megelőzhető, hogy sok pénzt és időt áldozva segítő szakemberekhez kelljen fordulni. Most a teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány fontos példát, amit a munkám során látok. A gyermekek sok  szeretetet kapnak a szülőktől, mégis szenvednek a félelmek és szorongások tüneteitől.

Véleményem szerint a félelmek és szorongásos tünetek egyik legfőbb oka, ha a gyermeknek nincs BIZTONSÁGÉRZETE. Ez ránk felnőttekre ugyanígy igaz. Ez az egyik legalapvetőbb szükségletünk.

Maslow-piramis 2. szintjén található:

(bővebben lásd: Maslow-piramis  – Wikipédia)

5. szint Önmegvalósítási szükségletek

4. szint A megbecsülés szükséglete

3. szint A közösséghez való tartozás szükséglete

2. szint BIZTONSÁGI SZÜKSÉGLETEK

1. szint Fiziológiai szükségletek

Mi szükséges a biztonságérzet megteremtéséhez, hogy ne legyenek félelmek a gyerekekben?

Szokások, napirend

A gyermek nem érzi magát biztonságban szokások és napirend hiányában.

A gyermek biztonságérzetéhez szükséges a kiszámíthatóság. Akkor érzi  magát biztonságban,  ha tudja, hogy mikor, mire számíthat mert ez megnyugtatja őt.

  • A szokások, amik mindig újra ismétlődnek.
  • A napirend, amiben mindig minden újra ismétlődik és ismerős a számára.
  • Igen ezt már csinálta, igen ebben már volt része, igen ezt is ismeri.
  • Ezek az ismétlődő élmények jelentik a kapaszkodót számára.
  • Ez teszi kiszámíthatóvá és biztonságossá a mindennapokat, amiben ő játszva tanulhatja az életet.

Ezzel megelőzhető, hogy kialakuljanak a félelmek a gyerekekben. Egy gyerkőcnek a szokások adják meg a kereteket, amiben ő kedvére mozoghat, kísérletezhet és fejlődhet. Az óvodában ezt megteremtve éljük a mindennapjainkat. Érdemes otthon is jó napirendet és helyes szokásokat kialakítani.

Például sok családban nehézséget okoz az esti lefektetés. Az  alvás körüli problémák is megszüntethetőek úgy, ha a lefektetés rituáléja kialakul és mindig ugyan úgy ismétlődik. Esti tisztálkodást követően  vacsorára nem eszünk cukros pörgető ételeket. Félelmek megelőzése érdekében nem nézünk nyugtalanító,  agresszív meséket. Lenyugtatjuk a gyermeket  szülői mesével vagy halk zenével.  Pici szűrt fénnyel (félelmek miatt)  ágyában hagyva, azonos időkben lefektetjük. Ezután már nincs kimászkálás semmilyen okból sem (max. mosdó miatt).

Keretek, szabályok

Keretek, szabályok  nélkül megint csak nem tudja a gyermek, hogy mihez alkalmazkodjon.

A gyermeknek az is biztonságot ad és akkor tud jól viselkedni, ha pontosan tudja, hogy mit várnak el tőle. Fontos a kiszámíthatóság, ez is elejét veszi a félelmek kialakulásának.

Azonos nevelési elveink mellett kitartva a gyermek megismeri az elvárásokat és ahhoz tud igazodni. Neki is és nekünk is nagy kapaszkodó. Vannak dolgok, amikben semmiképpen nem lehetünk engedékenyek, hogy melyek ezek azt mindenkinek a saját értékrendje dönti el. Ezek hiányában a bizonytalanság és a konfliktusok száma egyre csak növekszik. Ennek is lehet  következménye a frusztráció és  a félelmek megjelenése egy családban.

Láttam olyan esetet, hogy a szülők nem szóltak rá a gyermekre, amikor ő ököllel ütött az egyikükre. Ez például olyan dolog, amit véleményem szerint semmilyen körülmények között nem lehet megengedni a gyermeknek, akármennyire szeretjük.  Ilyen viselkedést a szülői félelmek  (pl.: mit szólnak mások?  haragudni fog rám a gyerek és még hisztisebb lesz, stb.) ellenére sem szabad  hagyni.

Főnök. Ki dönt?

Frusztráltság és hiszti következhet be akkor is, amikor a gyermek olyan dolgokban döntene, amiről fogalma sincs és próbáljuk őt jobb belátásra bírni.

A mai nevelési trendek sok bizonytalanságot keltenek a szülőkben, nehéz eldönteni, hogy melyikhez igazodjunk. Minden szülő szeretne a legjobb szülő lenni és a legtöbbet megadni a gyermekének, ehhez kétség sem fér. A legjobbat szeretnék, nagyon sok mindent megengedünk a gyereknek és nem értjük:

  • Miért van még is annyi hiszti, veszekedés?
  • Miért szorong a gyerek?
  • Mi a csoda a baj?
  • Mindent megteszek jó szülőként és még sem jó semmi?

Mi is szorongani kezdünk és jönnek a félelmek, önmarcangoló kérdések:

  • Talán nem vagyok elég jó szülő?
  • Nem figyelek elég jól a gyerekemre?
  • Miért nem értem, hogy mit akar?
  • Ő miért nem érti, hogy mit szeretnék?
  • Miért nem jó semmi sem?
  • A többi szülőnek miért sikerül?
  • Én is megengedek mindent, akkor nekem miért nem működik?
  • Mit csináljak másképp?
Saját történet

Eszembe jut egy történet, amikor az oviban reggel készülődtünk a gyerekekkel.  Kirándulni indultunk, ehhez kezdtünk öltözködni.

Egy 5 éves vékony pici lányka, aki éppen felgyógyult megfázásos betegségéből, anyukájával beszélgetett. Édesanyja megkérdezte tőle, hogy melyik kabátot szeretné választani a kirándulásra. A pici lány a vékonyabb kabátot választotta. Én jeleztem, hogy vízparton leszünk, ahol nagyon fúj a szél. Az édesanya tudomásul vette, de a gyermeknek továbbra is feltette a kérdést és végeláthatatlan vitába kezdtek.

Már kezdtek bennem is megjelenni a félelmek, hogy mi lesz ennek a vége?

Ekkor udvariasan elköszöntem az édesanyától, megkértem hogy hagyja ránk ezt a dolgot és ő elköszönt. A pici lánynak elmondtam, hogy hideg szeles helyre megyünk. Ő épp csak most gyógyult meg, ezért a vastagabb meleg kabátot fogjuk felvenni ami szintén gyönyörű. Megöleltem szeretettel és így tettünk. Egy kis ideig szomorkodott még, de nem sokáig.

Természetesen rettentő hideg szélben kirándultunk és együtt örültünk a meleg kabátjának.

Délután elmeséltem az esetet az édesanyának, aki szintén nagyon örült.

  • Önök mit gondolnak erről?
  • Miért nem vállalta az édesanya, hogy ő dönt?
  • Egy 5 éves kislány, hogy tudjon jól dönteni egy ilyen helyzetben?

(Nincs még elég tapasztalata és ismerete. Esztétikai érzéke azonban igen!)

Ez csak egy példa volt, érzékeltetésképpen arra,  hogy a gyerekek egy csomó kérdésben nem kompetensek. Ennek ellenére megkérdezzük őket.

Ez nagyon sok hiszti és probléma forrása. Ennek ne tegyük ki magunkat és a gyereket. Az ő biztonsága és egészsége az első.  Ennél az édesanyánál még a gyermek egészsége iránt érzett félelmek sem kapcsoltak be, csak arra fókuszált, hogy mit szeretne a gyermek.

Bármilyen filmnézéssel kapcsolatban is nekünk szülőknek kell felelősen döntenünk. Nem engedhetjük a gyermeknek, hogy olyan műsorokat nézzen, amit még nem tud feldolgozni. Persze, hogy tele lesz szorongással és jönnek a különböző félelmek, amivel nem tud szegény mit kezdeni. Az a baj, hogy utána már nem tudjuk meg nem történtté tenni az esetet.  A félelmek nem múlnak el utólagos magyarázatokkal. Az érzelmi nyomokat nem lehet észérvű beszélgetésekkel kitörölni.

Következetesség

A félelmek okainak sorába tartozik a  bizalomhiány. Bizalomhiányt okozhat,  ha nincs következetesség.

A gyermek frusztrált lesz, ha nem bízhat meg a szülőben és legbelül megjelennek a lappangó félelmek. Furcsának tűnhet, de már az is bizalmatlansághoz vezet, ha egyik nap megengedünk valamit szülőként a másik nap pedig nem. Hogy lehet megbízni valakiben, aki kiszámíthatatlan. Ez ugyan olyan igény a gyerek részéről,  mint a szokások vagy a napirend. Ez ad biztonságot. Ezért nagyon fontos, hogy következetesen mindig ragaszkodjunk szülőként ahhoz, amit egyszer elkezdtünk, amit képviselünk.

Az a probléma, ha a gyerek nem tudja, hogy mihez igazodjon, hogy vállaljon felelősséget. Például, ha megszokja, hogy kaphat egy kis csokit ebéd után, ha megette az ebédet, nem fog hisztizni amikor ott hagyja az ételt, mert tudja, hogy nem jár a csoki. Ellenben, ha hol kap, hol nem – függetlenül az evésétől – azt úgy értelmezheti, hogy ez teljesen a szülő szeszélyén múlik, ezért megéri hisztizni a csokiért. Tehát nem a gyereken múlik, hogy kaphat-e csokit (megette az ételt), hanem a szülőn múlik, hogy éppen akar-e adni vagy sem.  Ez óriási különbség.

Egységesség a nevelésben

Félelmek a gyerekekben és frusztráltság az eredmény akkor is, ha különbözőek a nevelési elvek családon belül. Az egység hiányában mihez, de főleg kihez  igazodjon a gyermek?

Nagyon szorosan kapcsolódik a fentiekhez ez a téma, mert megint csak előkerül a bizalom és a mihez igazodjon a gyermek kérdéskör. Ellentétes nevelési attitűdök esetén a gyermek teljesen elbizonytalanodik és megjelenhetnek a szeretet elvesztésétől való félelmek is.  Egy halom problémával szembesül:

  • Kiben bízzon? Kit válasszon?
  • Kihez igazodjon és kinek fogadjon szót?
  • Ha megfelel az egyiknek, miért haragszik rá a másik?
  • Miért nem lehet, hogy csak annak a szülőnek feleljen meg amelyik engedékenyebb?
  • Miért vitatkoznak a szülők, hogy mi a helyes?
  • Talán ők sem tudják, mi a jó, de hát ők a felnőttek?
  • Ki segít rajta?
  • Miért nem lehet, hogy egyfélét kérjenek tőle?
  • Hogy érezze így biztonságban magát?

A gyerkőc folyamatosan őrlődik. Sok a vita, veszekedés, konfliktus. A stressz, a kiszolgáltatottság előidézheti a szorongást, megjelenhetnek a félelmek a gyerekekben.

Mi jó szülőként elmegyünk a szakemberekhez, hogy segítséget kérjünk. Jó esetben még nem jönnek elő a problémák testi betegségek formájában.

A szakemberek pedig segítenek. Sok pénz és idő fogyhat el, mire rendeződnek a dolgok.

Ez pedig mind megelőzhető lenne, ha előre lefektetnénk bizonyos szabályokat a gyermek egészsége és a család nyugalma érdekében. A szakemberek is ezekre az alapvető hiányosságokra fognak rámutatni, amit elrontunk az elején és “nem ússzuk meg a munkát”.

Konszenzusra kell jutnunk a házastársunkkal bizonyos dolgokban a “bennünk lévő félelmek” ellenére is. Ez a megoldás.

A gyermek nem tehet róla, hogy ilyen környezetben hisztis és szófogadatlan. Na és ezek után még jön az óvoda, ahol megint más elvárások vannak! De az legalább kiszámítható, mert következetes és legalább ott mindenki ugyanazt várja el tőle.

Viszont, amikor nyílt napokon az oviban van a család, akkor a gyermek kinek feleljen meg? Anyunak vagy apunak vagy az óvodának? Szegény gyermek! Ennyi problémája van és mi mindannyian azt várjuk tőle, hogy “JÓL VISELKEDJEN!”.  Ebbe nekünk felnőtteknek is beletörne a bicskánk. Gondolom egyetértenek velem!

Érdemes lenne tehát a félelmek, szorongások és frusztráltságok okozta tényezőket csírájában elfojtani, megelőzni a bajokat, helyes nevelési szokások kialakításával. Próbáljunk okosan szeretni!

Összefoglalva tehát erősítsük meg a gyermek biztonságérzetét, hogy elkerüljük a szorongásos tünetek kialakulását, ne legyen félelem a gyerekekben!

Szokások és napirend

Tegyük biztonságossá kiszámíthatóvá  a gyermek életét,  napirenddel,  szokásokkal!

Keretek, szabályok

Segítsük a gyermeket a lefektetett szabályokkal és elvárásokkal, hogy tudja mihez kell  igazodni, alkalmazkodnia!

Főnök

Hiszti és frusztráltság csökkentése: Tapasztalatok híján ne a gyermeknek kelljen döntenie , tehermentesítsük őt is, magunkat is!

Bizalom és következetesség

Olyan elvárásaink legyenek a gyerek felé, aminek meg tud felelni. Mindig ugyanazt várjuk el, legyünk következetesek!

Egységesség

Ne hagyjuk bizonytalanságban  szenvedni a gyermeket anya és apa között. Teremtsünk konszenzuson alapuló egységet a nevelésben!

Kommunikáció

A szeretetteljes kommunikáció is rendkívül fontos, sőt a legfontosabb! A sok beszélgetés a gyermekkel erősíti az érzelmi kötődést. Hasznos, ha minél korábban megtanítjuk a gyermeknek az érzéseket, mert minél előbb tudja elmondani mikor, hogyan érzi magát, annál könnyebb megoldást találni a problémákra.  Minél jobban fejlesztjük az érzelmi intelligenciájukat, annál  magabiztosabbak és boldogabbak lesznek.

A felsorolt  példák mind nagyon fontosak a kiegyensúlyozott gyermekneveléshez és a megelőzéshez, hogy ne legyenek félelmek a gyerekekben! Vigyázzunk gyerkőceink lelki egészségére!

Higgyék el, hogy helyes nevelési szokásokkal nagyon sok frusztrációtól óvják meg a gyermeket  és önmagukat is.

Teremtsék meg a félelmek és szorongás nélküli boldog mindennapokat!