Ti is szoktatok stresszelni a suli miatt?
Félsz attól, hogyan fogod kezelni az érzéseiteket, amikor iskolás lesz gyermeked vagy már most azzal szembesülsz, hogy tehetetlenül nézed, hogy a jegyei alapján ítéli meg magát és mind a ketten szoktatok stresszelni a suli miatt? Te is képes vagy tenni azért, hogy ez másképpen legyen!
Óvodáskorú gyermekeddel már most azt éled meg, hogy teljesen kiborul, ha nem úgy sikerül valamit teljesítenie, ahogyan ő szeretné? Legyen az egy rajz elkészítése vagy társasjátékban a nyerő helyezés elérése?
Esetleg már kisiskolás a gyermeked és túlságosan ideges a dolgozatok előtt. Ezt te is teljesen átveszel tőle, mert tudod, mennyire rosszul viseli, ha nem jól teljesít. Szinte a személyét azonosítja az osztályzattal. Hiába mondod neki, hogy ő nem egyenlő azzal a jeggyel, amit a suliban kap! Ez nem segít megváltoztatni az érzelmeit!
Lelkesen kezdte az iskolát, de egyre kevésbé szeret járni! Amikor látod gyermekedet szenvedni, próbálkozol néhány dologgal. Azonban te is érzed, hogy nem igazán tudsz rá hatást gyakorolni. Egyre jobban elkeserít téged is ez a helyzet.
Tehetetlen vagy és ezzel csak nő a stressz szinted!
Nem tudsz gyermekednek segíteni és emiatt egyre frusztráltabb vagy, de leginkább ilyen-olyan szülői félelmek kezdenek benned erősödni. Még inkább elkezdesz stresszelni a suli miatt és egyéb dolgok miatt is:
- Mi lesz legközelebb és mi lesz a közeli és távoli jövőben?
- Milyen módon tudod őt megerősíteni, hogy higgyen önmagában?
- Hogyan tudsz rá pozitív hatást gyakorolni, hogy a negatív érzéseit pozitívvá változtasd, hogy csökkenjen a szorongása és ne veszítse el a lelkesedését, az önbecsülését?
- Miképpen tudnád elérni, hogy gyerkőcödnek ne legyen ijesztő iskolába járni és ne utálja meg?
Fenti és hasonló tartalmú aggodalmaid és tehetetlenséged miatt már a saját érzéseiddel sem tudsz mit kezdeni. Te is szorongóvá válsz. Neked kellene felfelé húznod gyermekedet, hogy segíteni tudj neki! Ehelyett te süllyedsz le az ő érzelmi állapotába és együtt szorongsz vele, hiszen empatikus vagy. Bár azt mutatod, mintha nem így lenne és teszel némi próbálkozást, hogy erősítsd őt! Viszont ő nem arra figyel, amit mondasz, hanem arra, amit érzel. Ez pedig a saját érzéseit erősíti meg!
Ne növeld a szorongást azzal, hogy magadat is bántod!
Nem elég, hogy elkezdtél stresszelni a suli miatt gyermekedért, de önmagaddal is egyre türelmetlenebb vagy! Legyél magaddal is empatikusabb!
- Nem vagy hibás! Együttérző szülőként, mindannyian így viselkedünk! Elvisznek az érzelmeink, mert sajnáljuk a gyermekünket és átérezzük a helyzetét!
- Nem tehetsz róla! Megtanultunk hogyan kell aggódni szeretteinkért, ehhez jó mintát kaptunk. Azonban nem tanították meg nekünk, hogyan uralkodjunk az érzelmeinken, csak automatikusan cselekszünk és viselkedünk általuk.
Nem figyelünk arra sem, hogy az elménkben milyen gondolatok és programok futnak és azok milyen érzelmeket generálnak!
Mit tehetünk hát? Amit nem tanítottak meg nekünk gyermekként – mert a szüleink sem tudták – most kell pótolnunk, új ismeretekkel és érzelmi intelligenciánk fejlesztésével. A leghatékonyabban most fogsz tudni fejlődni, hiszen gyermekedért az ő érdekében – amely végső soron a te érdeked is – rákényszerülsz! Kezelned kell az ő és a saját érzéseidet is!
Hogyan kezeld az érzéseket, hogy ne szorongjatok az iskola vagy ovi miatt?
Tudatosítanod kell magadban azt, hogy az együttérzés gyermekeddel, nem minden esetben elégséges. Azokban a helyzetekben, amikor ki kell őt rángatni egy lehúzó érzelmi állapotból, akkor ennél többre van szükség, hogy ne kelljen stresszelni a suli miatt!
Elsősorban – meg kell tanítani az érzései felismerésére, megnevezésére és kifejezésére, mert ez már önmagában segíti, hogy ventilálni tudjon és közben tudomást szerezz arról, mi az ami a leginkább frusztrálja őt! Amikor az információ birtokában vagy és kifejezed együttérzésedet, akkor itt még további lépésekre van szükség. A magad részéről tudatosan törekedj arra, hogy külső szemlélő tudj maradni, mert ha túlságosan bevonódsz érzelmileg, akkor csak empátiát tudsz adni és nem tudod őt kimozdítani a jelenlegi helyzetéből.
Hogyan tudd ezt elérni?
Gondolj arra, hogy aki fuldoklik, nem tud kimenteni egy másik fuldoklót! Ez a nézőpont talán segít abban, hogy megpróbáld az érzéseidet kordában tartani, hogy erőt sugározz és erőforrásként szolgálj gyermekednek, mert neki erre van szüksége.
Azt kell éreztetni és tudatosítani gyermekeddel, hogy a viselkedésétől és teljesítményétől függetlenül értékes, egyedi és szeretni való személyiség. Azok a gyerekek, akik megtanulják az érzelmeket értelmezni (felismerni, megnevezni, kifejezni, ok-okozatok megérteni), pontosan tudják, hogy a viselkedésük csak az érzelmeik következménye és ettől ők még értékesek és szerethetőek!
Innen már csak egy lépés annak megerősítése a gyermekben, hogy az iskolai teljesítményével sincs ez másképpen. Az emberek nem egyformán jók mindenben és nem is kell, hogy egyformák legyenek. A péket azért szeretjük, mert finom kenyeret tud sütni, az orvost pedig azért mert meg tud gyógyítani.
Mikor kell elkezdeni az érzelmi kommunikációt a stressz elkerülése érdekében?
Ahhoz, hogy később ne kelljen stresszelni a suli miatt, már oviskorban beszélgetni kell a gyerkőccel arról, hogy különbözőek vagyunk és ez teljesen normális. Sok szorongásnak elejét tudjuk venni azzal, ha megértetjük vele, hogy nincs értelme összehasonlítani például az almát a dióval, pedig mind a kettő gyümölcs, de mégis teljesen mások, viszont értékesek és finomak. A csonthéjas nem tud puha lenni, de úgy nem is lenne roppanós és az alma pedig nem lenne finom lédús, ha keménnyé válna.
Minden csemete másban jó és arra az erősségére kell támaszkodni, azt kell kiemelni. Azt kell megerősíteni, amiben jó és amely területen kevésbé eredményes, azt pedig önmagához mérten lehet értékelni a fejlődésében, de nem másokhoz hasonlítani.
Minden gyermeknek vannak gyengébb képességei, amellyel kapcsolatban a szomorúság érzelmet picinyre kell zsugorítani és amiben jók, azzal összefüggésben pedig a boldogság vagy öröm érzelmet és sikerélményt felnagyítani. Ami kevésbé megy, az gyakorlással fejlődni fog – és erre lehet törekedni – nem baj ha később érik meg, a gyümölcsök sem egyszerre érnek meg. Ezt megértve és tudatosítva a gyermekkel, minden alkalommal, amikor kudarc éri és nagyon elcsügged, át tudjuk fordítani a gondolkodását és érzelmeit általa.
A legfontosabb, hogy éreztessük vele, mennyire értékes és szeretett lény számunkra, a teljesítményétől függetlenül is! Érezze rajtunk, hogy bár együtt érzünk vele, de mi erősnek látjuk őt és hiszünk benne, hogy amiben jó, attól ő boldog lesz! Lelkesedéssel, pozitivitással, megerősítéssel és jövőbe vetett hittel!
Olyan programokra érdemes járatni gyermekedet, amelyekben az erőssége és tehetsége tud felszínre jutni, mert ez hihetetlen pozitív erőforrás, megerősítés és önbizalom növelő faktor a számára.
Az oktatási intézmények okozta stressz szintjének csökkentésével járó változások
Fentiekben javasoltak gyakorlati alkalmazásával te is elérheted, hogy valóban hatást tudsz gyakorolni gyermekedre és elhiszi neked, hogy nem dől össze a világ akkor, amikor ő azt gondolja, mert csak ő látja így. Képes lesz más szemszögből is meglátni a saját helyzetét. Ki tudod rángatni őt abból a beszűkült gondolat és érzésvilágból, amelyben benne van. Erősségeit kihangsúlyozva és sikerélményeit megélve, (például egy célirányos szakkörön) értékesnek fogja érezni magát, amely szintén hozzá segíti, hogy nem kell minden esetben stresszelni a suli miatt!
Ez egy olyan szülői kihívás, amelyet meg kell, de meg is tudsz oldani. Minél többször sikerül a fentiekben leírtak gyakorlása, annál rutinosabbá és magabiztosabbá válsz. Azon fogsz csodálkozni, hogy hogy nem jutott ez előbb eszedbe és megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy az érzelmi nevelés területén sikeresebb és eredményesebb leszel, így könnyedén megoldjátok majd a kihívásokat!
Szülőként neked is változnod kell, hogy ne kelljen annyit stresszelnetek!
Ahhoz, hogy a te érzelmeiden is változtatni tudj, hasonló lépéseken kell végigmenned, amelyet gyermekednek is meg kell tanítanod. Neked is fel kell ismerned a benned bujkáló érzelmet, meg kell nevesítened és ki kell mondanod a magad számára. Amennyiben a helyzet olyan, akkor másnak is. Ebből a felismerésből tudsz hátralépni, amikor gyermekedet vigasztalod, lelkesíted! Amíg a saját érzéseddel nem vagy tisztában és nem lépsz ki abból, az érzelmeid irányítanak és az nem az a tudatos jelenlét, ami ahhoz szükséges, hogy gyermekedet tényleg kihúzd a saját érzelmi kuszaságából.
Mire gondolok pontosan? Tegyük fel, hogy gyermeked valamiben rosszul teljesít, ezért fél, hogy ő emiatt értéktelen és nem érdemel szeretetet. Te is félsz attól, hogy emiatt hogyan fog boldogulni? Ha az érzelmeid hatása alatt vigasztalod, akkor bizonygatod neki, hogy az nem úgy van, amit gondol és majd kijavítja, ami nem sikerült most. Azt mondhatod neki, hogy legközelebb ügyesebb lesz benne és majd te segítesz, hogy egyre jobb legyen. Akkor majd nem lesz értéktelen és szeretni fogja mindenki, de te így is nagyon szereted. (Hamar elfogynak az érveid és nem is nagyon tudsz sok mindent mondani, mert annyira sajnálod őt!)
A belső változásod eredményeként másképpen fogsz kommunikálni!
Ha nem az érzelmeid hatása alatt vigasztalod, mert kiléptél belőle akkor lehet, hogy ezt mondanád neki:
Ó! Emiatt igazán nem kell szomorkodnia, de ha jól esik megteheti! Nem kell elnyomni az érzéseit, nyugodtan megélheti! Adj ennek teret, hogy elmondja és megélje, hogy felszínre tudjon törni – legyen az bármilyen érzelem – és elvonulhasson, mint egy felhő az égen! Elmondhatod neki, hogy gyermekként te sem voltál túl jó ebben és ebben! Mégis nagyon boldog ember lett belőled, mert másban viszont – és elsorolod, hogy miben – nagyon szuper vagy. Teljesen különbözőek az emberek, mindenki másban jó! Ezért lehet, de nem érdemes búslakodni sokáig, de tegye amíg jól esik, te ott vagy mellette és elfogadod!
Te tudod, hogy ő milyen értékes és a világon mindennél jobban szereted. Ő is értékelheti és szeretheti magát! Elsorolod azt, hogy mennyi mindenben okos és ügyes – pontosan felsorolod tényszerűen, nem csak általánosságban – ezzel megerősíted az önbizalmát, az értékességét, az önmagába vetett hitét és azt, hogy mennyire szerethető!
A különböző gyermekeknek egyénenként más-más terület nem megy, neki most ez …, de ez is fejlődni fog, csak több időre van hozzá szüksége. Ha nem lesz kiemelkedő semmi baj, van elég más, amiben tehetséges. Van is erre egy jó mondás! (Én is ezt szoktam mondani az oviban a gyerkőcöknek.)
“Gyakorlat teszi a mestert!”
Érezted a fentiekben leírt két vigasztalás különbségét és az üzenetét? Ezt értem az alatt, hogy lépj ki a saját érzéseidből, – miután tudatosítottad őket – mert mást mondasz és más érzéseket közvetítesz ilyen módon!
Tudatosabb érzelemkezeléssel csökkenthető a suli vagy ovi okozta stressz
Érdemes tehát megtanítani gyermekednek az érzelmek felismerését és kifejezését, mert nemcsak önmagát fogja jobban megérteni általa, de a te motiváló és segítő tapasztalataidat és jobban átérzi és értelmezni tudja azokat. A saját érzéseidet is kezdd el alaposabban megfigyelni! Gyakorold az azokból való kilépést, amikor arra van szükséged, hogy tiszta fejjel a célod érdekében eredményesen tudj tevékenykedni!
A fentiekben leírt képességek fejlesztése azért is elképesztően fontos, mert most csak a teljesítés problémájáról írtam, de a gyerekek ki vannak téve a fizikai és lelki bántalmazásoknak is! Később pedig az online térből érkező hatásoknak, amelyek ellen szintén az érzések őszinte kommunikációjával és azok tudatos használatával lehet megoldásokhoz jutni!
Azoknak a szülőknek, akiknek kihívást okoz az érzelmek tudatosítása önmagukban és emiatt nehézséget okoz gyermekük számára is megtanítani, elkerülhetetlen feladat, hogy a tanulás útjára lépjenek. Ehhez nyújtok segítséget egy olyan módszerrel és eszköztárral, amellyel már egyedülálló módon az oviskorú gyermeknek is megalapozható az érzelmi intelligenciája és amelynek használatával a szülő ilyen irányú hiányosságait is pótolni lehet. Bővíthető az érzelmeket kezelő nevelői eszköztár és begyakorolható az asszertív kommunikáció is!
Az érzelmi intelligenciát fejlesztő Csillagtündér mesésjáték módszer, óvodás- és kisiskolás korú gyermekek érzelmeinek kezeléséhez, a lelki egészség megőrzéséhez nyújt gyakorlati segítséget. Továbbá segítséget nyújt ahhoz is, hogy ne kelljen ok nélkül, túl sokat stresszelni a suli miatt!