Beszélni kell az érzésekről!

Ha szeretnél lelkileg egészségesebben, boldogabban élni önmagaddal és másokkal, akkor beszélni kell az érzésekről! Továbbá arról is, hogy mennyire nem merjük felvállalni ezeket, de sokszor még szembenézni sem merünk velük. Hagyjuk, hogy magukkal sodorjanak, aztán majd csak lesz valahogyan, pedig lehetne másképpen is.

Szülőként te is vágysz rá, hogy óvodáskorú gyermeked boldog, lelkileg egészséges legyen, magabiztosan tudjon eligazodni az emberi kapcsolataiban és a szoros szülő-gyermek kötődésetek megmaradjon? Akkor őt is meg kell tanítanod arra, hogy tudjon és merjen beszélni az érzéseiről!

Gyermekként hányszor élted meg, hogy nem értenek meg a szüleid és nem tudsz úgy kapcsolódni hozzájuk, ahogyan szeretnél? Talán nem mondták el neked, hogy ők hogyan érzik magukat (bizonyos helyzetekben) és nem kérdezték meg tőled sem, mit érzel? Ha érdeklődtek róla, de nem tanították meg, hogyan ismerd fel és fejezd ki az érzéseidet, akkor pedig nem tudtál rá válaszolni?

Felnőttként is sokszor érzed, hogy csak felszínesek a szüleiddel való beszélgetések? Nem tanultuk meg, hogyan tudjunk őszintén megnyílni és az érzelmek szintjén kapcsolódni egymáshoz. Amiről nem tudunk beszélni, amit nem tudunk kifejezni, azzal nem is igazán foglalkozunk.  Elnyomjuk a lelki süllyesztőnkbe, de a hatásai mégis megnyilvánulnak, csak nem olyan formában, amely  a javunkat szolgálná.

Gyermekeddel is úgy fogtok tudni kölcsönösen kapcsolódni egymáshoz, ha kifejezésre juttatjátok egymás számára az érzelmeiteket, ezért beszélni kell az érzésekről !

Miért fontos még, hogy megosszuk egymással az érzelmeinket?

Szülőként azt éled meg, hogy nehezen tudsz hatni oviskorú gyerkőcödre, nehéz kezelni az érzelmeit,  ezért a sajátjaiddal végképp nem akarod terhelni őt (különben sem tartozik rá)!  Tehát próbálsz meggyürkőzni gyermeked és a saját érzelmeiddel, amelyet a szüleiddel sem osztasz meg.

Ők sem osztják meg veled, milyen érzelmeket élnek meg, amikor az unokáikkal vannak. A  panaszáradatot hallod, ami inkább kritizálásnak hat és még ennek hatásai is téged nyomasztanak. Nem azt mondják el, hogy mikor érzik magukat, kiszolgáltatottnak, tanácstalannak, tehetetlennek és rettentően fáradtnak. Helyette arról beszélnek, hogy mit kellene másképpen csinálnod a gyermeked nevelésével kapcsolatban.

Te sem osztod meg velük, hogyan érzed ettől magad, inkább megbántódsz és egyre távolabb kerültök egymástól.

Amikor te leszel nagyszülő, ezt a mintát viszed tovább. Mindenki a szeretetteljes kapcsolódásra vágyik! Többnyire mégsem tudjuk megvalósítani. Ez csak egy példa a sok közül, ami miatt beszélni kell az érzésekről. Egyre távolabb kerülnek egymástól a családtagok, pedig a generációs különbségek is áthidalhatóak lennének, ha megosztanánk egymással az érzéseinket.

A nagyszülők nem merik elmondani őszintén az érzéseiket, amikor például már fizikailag és idegrendszerileg sem bírnak annyi terhet elviselni mint korábban. Nem tudni, hogy milyen félelmek miatt vagy csak egyszerűen azért, mert nem így szocializálódtak. Ezzel csak az a baj, hogy nem lehet együtt érezni velük és olyan emberekkel, akikről nem tudjuk, hogy mit éreznek. Nem tudjuk, hogyan segítsünk a nehézségeken, ha nem beszélnek róluk, így ehhez alkalmazkodni sem lehet.

Generációkon keresztül azt lehet látni, hogy nem kerülnek kibeszélésre az érzelmek, amelyek miatt viszont rengeteg félreértés, harag és megbántódás  történik. Felfelé a szülők és lefelé a gyermekek felé is. Folyamatosan ezt görgetjük tovább.

El kell kezdeni az érzésekről való kommunikációt!

Ovis gyermeket nevelő szülőként sokat tehetsz azért, hogy változzanak a dolgok. Jelenleg talán a szüleidtől és a gyermekedtől is kapod az érzelmi terheket, amelyek nincsenek kibeszélve. A legnagyobb nyomás nálad összpontosulhat és neked is az okozna könnyebbséget, ha a saját és mások által keltett érzéseidet te is verbalizálni tudnád. Tehát szemléletformálásra és változásra van szükség!  Beszélni kell az érzésekről!

Persze nem válogatás nélkül bárkinek és nem minden helyzetben, viszont el kell kezdeni az érzelmekkel kapcsolatban tudatosabban élni. Szülőként nem kell “mindent is” elviselned gyermekedtől sem.  Jogod van kinyilvánítani és jó is, ha megosztod gyermekeddel az életkorának megfelelően, hogy hogyan érzed magad bizonyos helyzetekben vagy viselkedésével kapcsolatban. Nemcsak megkönnyebbülsz általa, de ő is jobban megismer téged és ennek segítéségével tud empatikusabbá, alkalmazkodóbbá válni.

A nagyszülőket is lehet szeretetteljes módon terelni abba az irányba, hogy arról meséljenek, hogy hogyan érzik magukat és ne elsősorban a kritikákat fogalmazzák meg. Ez segíti egymás jobb megértését, megismerését és elfogadását.

Osszuk meg egymással a szükségleteinket is! Merjük őszintén elmondani az emócióink megosztása mellett, hogy mire lenne leginkább szükségünk, így tudunk együttműködően egymás építő segítségére lenni.

Érzelmek verbális kifejezésének fejlesztő hatásai

Beszélni kell az érzésekről, ahhoz hogy végre kezdeni tudjunk velük valamit! Amíg nem mondjuk ki őket, addig a negatív érzések belül nyomasztanak és csak a tüneteit látjuk és érzékeljük. Ahhoz, hogy kimondjuk, meg kell nevezni egy adott érzelmet, gondolkodni kell róla. Vajon mit érzek most valójában és miért? Így ok-okozatokat érthetünk meg általa, jobban megismerjük önmagunkat is, és ez visz közelebb a megnyugváshoz és a megoldások megtalálásához.

Megkönnyebbülést ad az érzelmek  kibeszélése, feszültségoldó hatása van. Te is biztosan megtapasztaltad már, hogy elég ha csak meghallgat valaki. Sokszor tanácsra sincs szükség, mert a belső megoldás is megérkezik egy-egy problémára. Öngyógyító folyamat az érzések kibeszélése és nemcsak felnőtteknél,  a gyerekeknél is – ez az óvodapedagógusi tapasztalatom.

Hogyan formálja a személyiséget az érzések kimondása?

Az önismeret és személyiségfejlődésben is óriási segítséget ad, csupán az, hogy az ember megfigyeli, felismeri, megnevezi és kifejezi a saját érzelmeit. Csak ezen folyamatok után leszünk képesek az érzelmeink szabályozására. Erre bizony sokszor szükség lenne, de az érzelmeink tudatosítása nélkül ezt nem várhatjuk el magunktól. Ezért is van az, hogy sokszor csak később és utólag szánjuk-bánjuk, amit mondtunk vagy tettünk.

Hosszasan lehetne még sorolni példákat, hogy mi mindenben könnyíti meg az életünket, ha megtanuljuk kifejezni verbálisan is az emócióinkat. Az viszont biztos, hogy a lelki egészségünk megőrzésében óriási szerepe van.  Az életünkben való boldogulásunkat is nagyban segíti, ha az érzelmi intelligencia szintünket folyamatosan fejlesztjük.

Az óvodáskorú gyerkőcök EQ-jának megalapozása is azzal veszi kezdetét, hogy megtanítjuk őket felismerni, megnevezni, kifejezni az érzelmeiket. Beszélni kell az érzésekről, mert a kisgyermek utánzással, mintakövetéssel tanul. Már ovis gyerkőcöknél érdemes, sőt nagyon ajánlott kiemelten foglalkozni ezzel. Az érzelmek kezeléséhez, a konfliktusok megoldásához, az önismeret fejlesztéséhez, az önbizalom növeléséhez és a szorongásos és depresszív zavarok megelőzéséhez is fontos.

Az ovis korú gyerkőcök számára készült pedagógiai innováció, speciálisan erre a korosztályra fejlesztett játékos eszköztárával segít abban, hogy a gyerekek ne csak a szavak szintjén, de mély felismerés által tudják értelmezni az érzelmeket.

A Csillagtündér mesésjáték módszer az óvodai gyakorlatban kipróbált és eredményesen működő eszközrendszer, mely az óvodapedagógusok és a szülők számára is elérhető.

Az érzelmeken keresztül tudunk egymáshoz igazán mélyen kapcsolódni. Beszélni kell az érzésekről, ha könnyebb és boldogabb életre vágyunk és erre meg kell tanítani gyermekeinket is!