Miért beszéljünk az érzésekről?

Azért beszéljünk az érzésekről, mert egész életünk az érzésekről szól, mindent átszőnek. Az érzésekről tudhatjuk merre menjünk és merre ne menjünk az életünkben, jó útmutatók. A ki nem mondott érzések megbetegíthetnek. Az emberi kapcsolataink minőségét jó irányba befolyásolhatják. Segíthet megbirkózni a nehézségekkel. Ne másoknak kelljen kitalálni, hogy mi zajlik bennünk. Ha beszélünk az érzésekről tudatosul bennünk, hogy mi a baj.

Nem merünk beszélni az érzésekről. Miért?

• Így nőttünk fel.
• Neveltetésünkből adódóan nem tudjuk, hogyan kell.
  Összegyűjtjük az érzéseket magunkban – mint egy ládába a régi fotókat – és jó mélyre elássuk.
  Ugyanakkor kincsesláda ez! Az érzések kincses ládája.
  Olyan jó lenne, ha kiásnánk végre és többet foglalkoznánk vele.
• Sajnos kínosnak érezzük azt a helyzetet, amikor beszélni kell az érzésekről.
• Félünk is tőle, hogy visszaélnek vele mások, de véleményem szerint ez csak rossz berögződés.
• Nem volt előttünk jó minta, mert a szüleink sem tudták hogyan kell, hiszen nekik sem tanította meg senki.

Ha nem beszélünk az érzésekről megnehezítjük az életünket!

Fontos lenne a lelki egészség szempontjából.

Hogyan alakuljon ki az empátia az emberek között?
Hogyan értsük meg a másikat és hogyan segítsünk rajta, ha nem tudjuk mit érez?
Ki tanítsa meg a gyermekeinket, hogy hogyan kell beszélni az érzésekről?
Hogyan fognak boldogulni a gyermekeink, milyen mintát visznek tovább?
Hogyan ne veszítsük el az erős kötődést a gyermekeinkkel, amikor kamaszok lesznek és még később amikor kirepülnek a családi fészekből?
Hogyan oldják meg konfliktusaikat a lehető legoptimálisabban?

Beszéljünk az érzésekről és megkönnyítjük az életünket!

Folyamatosan megszabadulhatunk a rossz érzések negatív energiájától és a körülötte keringő zavaró gondolatoktól.
Könnyebben és jobban megérthetjük egymást, mert tisztább képet kapunk az egymásban zajló folyamatokról.
Bár félünk beszélni az érzéseinkről, de ha ezt megtesszük, akkor lehetőséget adunk a másik embernek arra, hogy ezáltal fejlődjön az empátiája és együttérzőbb lehessen velünk.
Tiszta képet kapunk az őszinte érzések kimondásával arról, hogy mire van szüksége a másik embernek és célirányosabban tudunk a segítségére lenni. Ez ránk is igaz.
Nagyon fontos, hogy szülőként a családban mi adjunk példát és gyakorlási lehetőséget a gyermekeinknek arra, hogy természetes legyen az érzésekről beszélni.
Az érzelmileg is intelligens gyermekek boldogabb felnőttekké válnak és ezt az értéket mintaként adhatják majd tovább.

A térben való eltávolodást pedig pótolni lehet az érzelmi kötődés megerősítésével és folyamatos ápolásával. Az érzések kölcsönös kimondása olyan mint egy köldökzsinór, amely összeköt bennünket. Egy minőségi kapcsolat. Igazi egymásra figyelés, amikor megosztjuk egymással az érzéseinket.
A legnagyobb konfliktusok közepette adhatják a legnagyobb segítséget az érzések kimondása.
Az élő beszélgetést és annak lelki és egyéb jótékony hatásait semmi sem pótolhatja.

Személyiségfejlődésünk fontos része az érzelmi kommunikáció.

Társadalmunkban nagyon sokan észrevettük már és érzékeljük, hogy nekünk kell tenni valamit önmagunkért, ha fejlődni akarunk a kommunikáció és a lélek szintjén is. Fejleszteni kell az önismeretünket a kommunikációnkat, hogy könnyebben boldoguljunk és az életünkben adódó nehézségeket könnyebben meg tudjuk oldani.

Ezekre az igényekre jöttek létre és adnak megoldást:

• Különböző asszertív kommunikációs tréningek
  Erőszakmentes kommunikációs (EMK) tréning
  Önismereti tanfolyamok, tréningek
  Érzelmi intelligenciát fejlesztő tanfolyamok, tréningek
  Gordon módszert oktató tanfolyamok
  A belső utazásos módszereket tanító tanfolyamok
  Agykontroll tanfolyamok
  A rengeteg önismereti és mindenféle módszereket ajánló könyvek

Ha lelki eredetű fizikai betegségeink vannak vagy lelki problémáink, akkor pedig felkeressük azokat az embereket, akiktől segítséget remélünk: különböző coachokat, kineziológust, pszichológust, szakpszichológust, pszichiátert, alternatív gyógyítókat, stb, stb.

Mit tegyünk, hogy ne kelljen mások segítségét kérni, ha nem muszáj? Hogyan segíthetünk magunknak , hogy megelőzzük a betegségeket?

Beszéljünk az érzéseinkről!

Véleményem szerint szükségtelenné válna sok külső segítség kérése és elkerülhető lenne sok fizikai és lelki probléma, ha már kezdetektől megtanulnánk azt az egyszerű dolgot. BESZÉLJÜNK AZ ÉRZÉSEKRŐL!

Nem baj, ha felnőttként tanuljuk meg, soha nem késő. Gyakoroljuk és idővel menni fog. Tudatosan figyeljünk rá és minél többször próbáljuk, annál könnyebb lesz.

• Változtassunk a megszokáson, hogy csak magunkba fojtjuk az érzéseket!
• Tanítsuk meg a gyermekeinknek is, hogy mondják ki mit éreznek!
• Ők már had nőjenek fel úgy, hogy rendelkeznek ezzel a képességgel.
• Az érzelmekről való beszélés, beszélgetés megalapozza az érzelmi intelligenciát, lelki egészségünk védelmét!
• Hihetetlenül fontos, és nem kellene tabuként kezelni.
• Így alakult ki, hogy tabu téma, de nem kell hogy így maradjon. Mi változtathatunk ezen.
• Már három éves kortól lehet célratörően fejleszteni a gyermekek érzelmi intelligenciáját. Ehhez alkalmas például a “Csillagtündér módszer” és sok más egyéb ez irányú fejlesztő módszer, könyv és játék.
• Nagyon fontos, hogy beszéljünk az érzésekről és ezt megtanítsuk a gyermekeinknek is.

Tapasztalatom

Saját életemben nap mint nap megtapasztalom a sok eredményét annak, hogy merek beszélni a bennem lévő érzésekről azoknak, akik közel állnak hozzám vagy akikkel közeli kapcsolatban állok.
A konfliktusaim megoldását már el sem tudom képzelni anélkül, hogy ne fogalmaznám meg a bennem lévő érzéseket is. A legtöbb esetben megértést és elfogadást kapok viszonzásul.

Óvodapedagógusként erre tanítom a gyermekeket is.
Nem baj, ha már idősebbek a gyermekek mint az óvodás korosztály. Én is folyamatosan tanultam és az én gyermekeim is már inkább kisiskoláskorban és kamaszkorban látták tőlem a példát, ahogy én is fejlődtem és gyakoroltam.

Soha nem késő. Egymásnak adtunk példát, mert minden eredményes konfliktusmegoldás vagy beszélgetés, ami által többek is lettünk, megerősített bennünket abban, hogy ez pozitív és jó dolog.

Saját élmény

Rengeteg alkalommal éltem át, hogy kamasz gyermekem elzárkózik előlem és magába fojtja az érzéseit. Sokszor csukódott be az orrom előtt gyermekszoba ajtaja. Szeretetteljesen és állhatatosan kezdeményeztem a beszélgetéseket. Nem érdekelt, hogy a gyerekem a takaró alá bújik. Amikor az ágyán ülve próbáltam kitalálni, hogy vajon mit érez és a nagy hallgatás után egyszer csak előbújt a takarója alól, akkor felolvadt a jég. Úgy érezte, hogy tényleg érdekel engem, hogy mi történik vele.
A kamaszok rettentően tudják utálni magukat és ekkor van a legnagyobb szükségük arra, hogy érezzék valaki szereti őket. Sokszor beszéltük ki a problémákat és megszokottá vált, hogy őszintén az érzelmeket feltárva és vállalva a történéseket, tegyük le a nehéz batyukat.

Szülőként is nyugodtan elmondhatom a problémáimat gyermekeimnek, mert figyelembe veszik, változást érek el vele, aminek mindig nagyon örülök. Figyelünk egymásra és egymás érzéseire.
Ez szokás kérdése. Ezért javaslom, hogy tegyük szokássá és természetessé és minél előbb kezdjük el, de később sem maradunk le semmiről. Az a jó, hogy közben mi magunk is fejlődünk. A párkapcsolatunkba is bekúszik az ilyen fajta nyitott, tabuk nélküli beszélgetés.
A jó kapcsolatok alapja a jó kommunikáció.

Erre biztatok mindenkit!
Beszéljünk az érzésekről!