Mindent megengedsz mégis hisztizik

Te is hagyod, hogy oviskorú gyermeked válasszon és dönthessen, amiben csak lehet, mindent megengedsz mégis hisztizik? Ha szeretnéd tudni, hogy miért viselkedik így, amikor te csak a kedvében akarsz járni, akkor feltárom, hogy mi áll ennek a hátterében és azt is, hogyan tudsz változtatni ezen.

Jó szülő akarsz lenni és mivel nagyon szereted gyermekedet, nagy szabadságot adsz neki például az alábbiak tekintetében:

• Öltözködésnél megengeded, hogy ő válasszon magának ruhát, de hosszas vívódás után sem biztos, hogy sikerül megtalálni a neki tetszőt. Idegesen és frusztráltan indul a reggel, mert “ez sem jó, meg az sem jó”.
• Étkezéseknél felkínálsz többféle ételt is számára, hogy választhat belőle, melyiket kéri. Látod, hogy nehezen dönt, amikor választott, közben is meggondolja magát, hogy mégsem jó és a legjobbnak vélt ételből is csak igen keveset eszik.
• Kérleled, hogy egyen még, ő annál inkább nem akar és egyre válogatósabb. Ő az étkezések végére mérges ellenállóvá válik, te pedig aggódsz, hogy nem evett eleget. Csalódott is vagy, mert „kitetted a lelked”, mégsem érted el a célod.
• Bármit vásároltok és megadod a döntés lehetőségét, ott is hasonlóan nehéz a helyzet, a végén mégis meghúzol egy határt, de a hiszti már elkerülhetetlen.
• Programok tervezésébe is bevonod, hogy ő dönthessen, hova menjetek és mit csináljatok. A kezdeti lelkesedés után, ha sikerül is eldönteni, jön az elégedetlenség ezért meg azért. Komolyan csalódott vagy és amikor sírások és hisztik vannak, érthetetlenül vizsgálod a kialakult helyzetet, mert nemcsak, hogy eleged van már abból, hogy mindig ez történik, de tényleg nem tudod, hogy ez miért van és mit kellene másképpen csinálnod.

Mire figyelj, hogy megengedő lehess, de kevesebb legyen a hiszti?

Ha mindent megengedsz mégis hisztizik, az azért is lehet, mert valószínűleg több szempontot is figyelmen kívül hagysz, ovis csemetéd nevelésével kapcsolatban. Mivel óvodáskorú gyermekről van szó, figyelembe kell venned, hogy ebben az életkorban, milyen szükségletei vannak és mennyi tapasztalattal rendelkezik.

A biztonság iránti szükségletét azzal tudod kielégíteni, hogy megtapasztaltatod vele, mindig minden körülmények között rád bízhatja magát. Ősbizalommal van irántad és számít rád, hogy te szülőként mindentől megvéded és mindig tudod, hogy számára miből mi a legjobb. Ebben az életkorban feltétlenül szüksége van az irányításodra. Amikor te azt gondolod, hogy jót teszel gyerkőcödnek, valójában, nehéz helyzetekbe hozod. Kétféle dologból könnyebben tudna választani, mintha 3-5 féléből kell. Képtelen helyesen dönteni olyan dolgokban, amihez még nincs elég tapasztalata.

Megengedő szituációk, amelyeket sírás kísérhet:

• Étkezésnél, ha például ő döntheti el, hogy a sok mindenből mit egyen, valószínűleg a minél édesebb dolgokat fogja választani, ami nem annyira egészséges vagy hamarabb eltelíti. Továbbá kialakít egy olyan játszmát, – mivel látja, hogy neked fontos az ő étkezése – aminek az a vége, hogy válogatós lesz és manipulálhat téged.
• Öltözésnél, ha megszokja, hogy mindig kedve szerint öltözködhet, ne csodálkozz, amikor hideg időben is ragaszkodik a vékony kabáthoz, mert azon éppen szebb minta van. Nem azért cirkuszol, hogy téged bosszantson, hanem azért, mert nem érti, hogy amit addig lehetett, hogy ő választhat, most miért nem? Az a magyarázat, hogy most hideg van és megfázol, nem tudja az érzelmi kiborulását orvosolni. Számára a lényeg az, hogy ő dönthessen, ne legyen korlátozva ezért ellenáll.
• Programválasztásokkal kapcsolatban, fogalma sincs a valós helyzetről és körülményekről, – amit egy felnőtt már tud tapasztalatból – ő csak elképzel valamit és ha az nem úgy van, akkor természetes módon csalódott lesz, ekkor jön az érzelmi kiborulás.

A kisgyermeknek teher és probléma, hogy állandóan ő döntsön és válasszon, hiszen még nem tart ott az érési folyamatában. Tapasztalatlansága, érzelmi irányítottsága még nem teszi őt alkalmassá erre és logikus gondolkodása sem tart még ott, hogy elvárható lenne tőle a helyes döntésre és választásra való képesség.

A felsoroltakból kitűnik, hogy miért okoz a nagy szabadság frusztrációt és miért eredményezheti azt, hogy mindent megengedsz mégis hisztizik gyermeked.

A túlzott fokú megengedés miért torkollhat veszekedésbe?

Bizonytalanságba hozhatod gyermekedet, az általad csodálatos szülői gesztusnak tartott,  sok  és széles körű választási és döntési lehetőségekkel. Zavart lesz és tétova, olyat próbál megoldani, amire valójában még nem képes.

Képzeld magad a helyébe! Például a munkahelyeden az igazgató rád bízza, hogy dönts helyette bizonyos problémák megoldásában. Mivel inkompetens vagy és halvány tapasztalattal sem rendelkezel vezetési ismeretekben, mit fogsz érezni? Igen nagy gesztus az igazgatótól, hogy megbízik benned! Miért nem örülsz neki? Helyette frusztrált leszel, ideges és a rád nehezedő súlyt, köszönöd szépen, visszaadnád az igazgatónak. Így nyernéd vissza a biztonságodat, mert tudod, hogy ő ért hozzá, amivel megbízott és egyébként sem a te dolgod.

A gyermeknek is szüksége van arra a biztonságérzetre, amelyben nyugodtan fejlődhet és nem kell olyan dolgokkal foglalkoznia, amire még nem érett meg igazán.

Ne úgy akard megadni neki, amit te nem kaptál meg gyermekkorodban, hogy közben nyomás alá helyezed!

Jusson eszedbe, hogy ő nem felnőttként gondolkozik és ezért ne csodálkozz azon, hogy bár mindent megengedsz neki mégis hisztizik!

Mit tehetsz, hogy az engedékenység ne torkolljon hisztibe?

Nem attól leszel jó szülő, ha gyerkőcödnek mindent is lehet, hanem attól, hogy olyan dolgokban dönthet, amihez már megérett!

Adhatsz neki szabadságot és fejlesztheted a képességeit, kielégítheted a kompetenciaigényét, de csak mindig életkorának megfelelően.

Kétféle étel, ruha, program, játék közül választhat. Erre már képes, de többet ne várj tőle. Kap alternatívát, de biztonságos keretek között. Ilyen módon fejleszted a döntési képességét, eközben a kompetencia igénye is kielégül és nem kapcsol be nála a reaktancia jelensége.

Mi az a reaktancia? Egy pszichológiai jelenség, amelynek során az ember a döntéseit nem racionális módon hozza meg.

A szabályok vagy jelzések elutasításának hajlama, amikor úgy érezzük, hogy a személyes szabadságunkat korlátozzák. Tehát ez egy érzelmi reakció valós vagy látszólagos kitörésekre.

Ehhez kapcsolódóan van egy saját példám is:

Egy alkalommal óvodás csoportommal kirándulni indultunk az oviból. Azon a napon nagyon szeles hideg idő volt. Az egyik kislány és az anyukája között folyt a vita arról, hogy melyik kabátot vegye fel a gyermek. A vastag kabátnak nem tetszett a mintája, ezért ő a vékony kabátot akarta felvenni. Egy “cérnaszál” kislány volt és éppen betegségből gyógyult fel. Hisztiig fajult a helyzet, mert a fent említett reaktancia jelenség itt is bekapcsolt. Ha két vastag kabát közül kellett volna választania, akkor ez a hiszti elkerülhető lett volna. A gyermek nyert, anyuka megadta magát. Mindketten tudtuk, hogy a gyermek egészségéről van szó, de az édesanya ennek ellenére, nem tudott nemet mondani gyermekének. Természetesen én lettem a “rossz zsaru”, aki édesanyától elköszönve, meg kellett oldjam a helyzetet. Kedves beszéddel, vigasztalással, de határozott kiállással a melegebb kabátot felvéve indultunk el. Hálás volt a kicsi lány, amikor a hidegben a meleg kabátban lehetett. Megbeszéltük később és ő is belátta.

Tehát mindig csak annyival kérj többet gyermekedtől, amivel már képes megküzdeni, így kerülheted el, azt a frusztráló eredményt, hogy mindent megengedsz neki mégis hisztizik.

Gyermeked érettségéhez igazodj a megengedésben, hogy csökkenjen a hisztik száma

Ahhoz, hogy lásd és értsd, milyen választási rendszer kialakítása szükséges gyermeked igényeihez, tisztában kell lenned a képességeivel, azaz jól kell ismerned őt. Fel kell ismerned, hogy bizonyos viselkedése, milyen érzelmekből, azok pedig milyen szükségletekből fakadnak.

A szabályokat aszerint alakíthatod, hogy hol tart gyermeked a fejlődésében, figyelembe kell venned az ő rá jellemző életkori és egyéni érési sajátosságokat is.

Ha megtanítod őt az érzelmek kifejezésére, számodra is mindig egyértelmű lesz, hogy hol tart éppen az érési folyamatában, mert képes lesz elmondani, hogy bizonyos kihívásoknál, mit érez, mit gondol, így célirányosabban tudod támogatni őt. Rengeteg frusztrációtól megkímélheted magatokat.

Az érzelmek felismeréséhez és kifejezéséhez szükséges képességek kifejlesztésére, az érzelmek dekódolására, az érzelemkezelésre is meg lehet tanítani a gyerkőcöket.

Én ehhez nyújtok segítséget az óvodapedagógusoknak és a szülőknek a háttértudás és az ehhez szükséges eszközök és azok gyakorlati alkalmazásának biztosításával. Ehhez használjuk  a Csillagtündér mesésjáték módszert, amely elérhető az oviskorú gyermekeket nevelők számára!