Konfliktusok

Az érzelmek szintjén rossz dolognak éljük meg a konfliktusok előfordulását amelyek idegességet és stresszt okoznak.  Konfliktushelyzetben sokszor az érzelmeink irányítanak és elöntenek bennünket az indulatok.

Abban az esetben, ha nem sikerül a konfliktusok eredményes lezárása, “tüskék” maradnak bennünk. Nem múlik a feszültség és nem oldódik meg a helyzet sem. A veszekedés során lehet, hogy megbántottunk valakit – akaratunk ellenére – és olyanokat mondtunk, amit nem kellett volna.

Így nehezen tudunk megszabadulni a feszítő érzéstől és a gondolatoktól, amelyek folyamatosan kavarognak bennünk. Minden olyan gondolat, amely felidézi a kiváltó okot és a konfliktusok újraélését, újabb és újabb kellemetlen érzéseket kelt bennünk.

Zaklatottság, elkeseredettség, tehetetlenség, félelem, meg nem értettség, harag, és sok-sok érzés kavarog bennünk, amíg “forog a film”.

Egészen addig  tarthat ez a folyamat, amíg valami megoldás nem születik, amíg valami felszabadító dolog nem történik. Szeretnénk minél előbb kiutat és megoldást találni!

Veszekedések kiváltó okai

Amikor valamilyen frusztráló helyzet vagy történés  hatására, érzelmileg olyan negatív felfokozott idegállapotba kerülünk, hogy kitör belőlünk a düh, kirobban a konfliktus. Ezeket a helyzeteket, úgy élhetjük meg, hogy számunkra elfogadhatatlanok, mert sérülünk valamilyen szempontból.

Például:

• a jogaink
• az egészségünk
• a biztonságunk
• az igazságérzetünk
• az önbecsülésünk
• a birtoklási vágyunk
• megkérdőjeleződhet a bizalom
• bántva  és meg nem értettnek érezhetjük magunkat
• felborul a lelki egyensúlyunk, stb.

Előfordulhat az is, hogy a konfliktust nem a jelen helyzet robbantja ki, csak “megnyomták egy régi gombunkat”, amelyre sajnos így reagálunk. Lehet ez gyermekkori rossz élmény vagy korábbi kapcsolatainkból maradt fájdalmas szituáció, bármi más, amire így reagálunk.

Problémás helyzetek kiváltó okainak megfigyelése

A konfliktusok okainak feltárása lehetőséget ad önmagunk jobb megismeréséhez. Ez nagyon fontos a későbbi konfliktusaink kezeléséhez vagy megelőzéséhez. A konfliktusok után érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miért kerültünk érzelmileg olyan állapotba, hogy veszekedés, netán verekedés lett a vége.

Mi az, ami olyan fontos nekünk?

• a rend és tisztaság a környezetemben?
• egymás tisztelete?
• a szabadságom?
• az önállóságom?
• a bizalom?
• a biztonság?
• a  kommunikáció?
• a birtoklási vágyam?
• az egyenlő terhek viselése?
• kapcsolatfüggőség, féltékeny vagyok? stb.

A közvetlen környezetünkben élő, számunkra fontos embereknél is érdemes megfigyelni, hogy az ő élethelyzeteikben, mi az, ami őket annyira felbosszantja, hogy konfliktushelyzet alakul ki. Ez segíthet nekünk, hogy jobban megismerjük és megértsük őket.

Konfliktusok megoldásához segítség:

Önmagunk megismerése és elfogadása.

Segítség a konfliktusok megoldásában, mert el tudjuk mondani, hogy nekünk mi fontos és mi az, ami számunkra elfogadhatatlan! Természetesen ezt érdemes énközlően  elmondani, egyes szám első személyben, a másik fél megbántása nélkül. Őt nem ítéljük és nem bíráljuk, csak magunkról a magunk szemszögéből beszélünk az adott szituációról. Ezzel lehetőséget adunk a másik embernek arra, hogy ő is megismerjen bennünket és alkalmazkodni tudjon az elvárásainkhoz a számunkra fontos dolgokhoz. Ha szeret minket az az illető, figyelembe fogja venni az információkat és segítségére lesz a hozzánk való alkalmazkodásában és együttműködésében.

Az érzelmek kimondása is közelebb visz a megoldáshoz.

Egyrészről tisztázódik bennünk, hogy valójában, mit is érzünk. Ez segít önmagunkat is jobban megértenünk és helyesen látni, hogy ebből következően mire lesz szükségünk.

Például:

• Fáj, hogy nem  ölel meg a társam, pedig nekem a fizikai érintés a szeretetnyelvem. Ezért nem szeretve és elutasítottnak érzem magam, ami félelemmel és szorongással tölthet el.
• Féltékenység érzését érzem, akkor lehet, hogy nincs elég önbizalmam. Félek attól, hogy elhagy a szeretett párom.

Az érzések kimondása abban is segít, hogy szelepként megszabadítson a felgyülemlett feszültségtől és a negatív energiáktól. Megkönnyebbülünk és meg tudunk nyugodni. Tisztábban kezdünk látni, gondolkodni és a kommunikációnkban már nem az érzések irányítanak, hanem a “józan ész”. Társunkat és gyermekünket is buzdítsuk erre, hogy konfliktushelyzetben is mondják el, hogy érzik magukat, beszéljünk az érzésekről!

Legyünk empatikusak és tanítsuk erre egymást!

Könnyű ezt mondani, de egy konfliktus közepette nehéz a másikra figyelni. A lényeg, hogy érzékenyítsük egymást azzal, hogy merjük az érzéseinket elmondani.

Minél inkább beavatjuk egymást az érzelmi folyamatainkba, annál jobban megértjük, “megérezzük” egymást!

Ezzel segítjük, hogy együttérzőbbek lehessünk egymás iránt. Ez odáig fejlődhet, hogy konfliktushelyzetben is könnyebben tudunk empátiával figyelni a másikra. Amikor ilyen értő figyelemmel hallgatjuk a másik felet, észrevehetjük azt is, hogy magunkra veszünk olyan dolgokat is, amit nem kellene. Amikor az empatikus figyelem kölcsönössé válik, a konfliktusok is hamarabb megoldódnak, könnyebben juthatunk konszenzusra.

Beszéljük meg a konfliktusok végén, hogy kinek, mire van szüksége!

Nagyon fontos tisztázni azért, hogy legközelebb már ne legyen ez  ismét probléma forrása. Őszintén meg kell osztani a másikkal, hogy mit szeretnénk tőle kérni. Konkrétan fogalmazzuk meg! Mindkét fél megteheti ezt.  Visszakérdezhetjük egymástól, hogy megértettük-e, mire van szüksége a másik félnek. Ez megnyugvást és megértést ad a konfliktus lezárásához. Természetesen a bocsánatkérés is fontos!

A konfliktusaink által – amelyben a főszerep mindig az érzelmeké – rengeteget fejlődhetünk és fejlődhetnek a kapcsolataink is.

Konfliktusok megoldásához vezető út

Legfontosabb, hogy kezdjük el az érzelmi intelligenciánkat fejleszteni!

Jobban megismerhetjük önmagunkat és könnyebben megérthetünk másokat.  Figyeljük meg az érzéseinket és mások érzéseit! Fogalmazzuk meg magunknak és mondjuk ki. Osszuk meg a hozzánk közel állókkal a rossz és a jó érzéseinket is. A pozitív és jó visszajelzésekre is nagy szükségünk van. A dicsérő szavak, a megerősítés és a hit egymásban, szárnyakat ad!