Szülői félelmek – túl sokat aggódunk szülőként, féltjük a gyermeket?

Hogyan birkózzunk meg a szülői félelmek okozta stresszel?

Mindannyian arra törekszünk, hogy a legjobb szülők legyünk!

Szeretnénk mindent – ami csak tőlünk telik – megadni a gyermekeinknek. Legnagyobb szeretetünkkel neveljük gyermekeinket.  Szülőként mindannyian átélünk csodálatos élményeket, de sajnos olyan érzéseket is, mint például:

aggódás, bizonytalanság,  csalódottság, szorongás, félelmek, elégedetlenség, idegesség, ingerültség, kétségbeesettség, kimerültség, letörtség, düh, tanácstalanság, tehetetlenség, türelmetlenség.

Ez természetes, hiszen sokféle kihívásnak kell megfelelnünk és a sokféle nevelési trend sem könnyíti meg a helyzetünket. A szüleink nevelési módszerei elavultak, az iskolai oktatásnak is fejlődnie kell még. Érthető persze, hogy aggodalmak és félelmek vannak bennünk, mert szülőként szeretnénk a legjobbat adni gyermekeinknek.

Nézzünk példákat a szülői félelmek lehetséges okaira.

Milyen félelmek miatt aggódunk szülőként?

• Jól neveljük-e a gyermeket, jó szülők vagyunk-e?
• Meg tudjuk-e védeni  gyermekünket az őket fenyegető lelki és fizikai veszélyektől?
• Meg tud-e felelni  gyermekünk az  iskolában?
• Ki tudunk-e alakítani a gyermekünkkel egy olyan szeretetteljes jó kapcsolatot, kommunikációt ami örökre megmarad?
• Kamaszkorban tudjuk-e kontrollálni a gyermeket és vezetni, hogy ne tévedjen rossz útra? (félelmek: a jó kapcsolatunk elvesztése, rossz környezeti hatások, drog, stb. miatt)
• Tudni fogjuk-e, ha  bajba kerül? Merni fog majd őszintén hozzánk fordulni segítségért?
• Hogyan fog tudni boldogulni az életben?

Röviden összefoglalva:

1. Szülői félelmek a mi megfelelésünk és a  gyermek intézményi megfeleltetései miatt.
2. A külső veszélyektől való félelmek: rossz környezeti hatások (betegség, lelki-fizikai agresszió, függőségek kialakulása).
3. Félelmek a szülő és gyermek közötti jó kapcsolat elvesztése miatt.
4. Félelmek és aggodalmak gyermekünk  boldogulása miatt.

Hogyan szabaduljunk meg a szülői félelmek rabságából?

Másképp gondolkodással

Egyfajta segítség lehet, ha megpróbálunk kicsit másképpen gondolkodni. Az alábbi idézetekből meríthetünk útmutatást.  

Idézet a  Bibliából Máté Evangéliuma 6. fejezet

Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, mert a holnap majd aggódik magáért! Elég minden napnak a maga baja.

Nem szó szerinti idézet Eckhart Tolle: Új föld című könyvéből:

A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást – valamennyi a félelem különböző formája – a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza.

Ami az én számomra a legfontosabb tanulság, hogy nem tudunk a jelenben megoldani jövőbeni problémákat, mert az mind csak fikció. Csak az én elmémben létezik, mivel még nincs itt. Így hát nem is tudom megoldani. Most ez lehetetlen.

Kár megengedni az elménknek, hogy ezen rágódjon és nem szabad hagyni, hogy a félelmek eluralkodjanak rajtunk.

Ne legyünk túl szigorúak magunkkal!

Ezzel is csökken a szorongás.

• Engedjük meg magunknak, hogy tévedhessünk!
• A tévedéseinkből tanulunk és fejlődünk.
• A félelmek is jogosak lehetnek, de ne ragadjunk meg bennük, a megoldásra fókuszálva lépjünk tovább!
• A gyermeknevelés egy folyamatos tanulás.

Én rengeteget tanulok gyermekeimtől. Egymástól tanulunk. Nagyon jó tükröt tartanak elénk a gyerekek, hogy miben kell még fejlődnünk. Én nagyon sok türelmet és az állandó változtatás képességét tanulhattam meg tőlük. Az ő visszajelzéseikből mindig tudhattam, hogy jó úton haladunk-e vagy sem. Ez egy közös utazás, amelyben egymást megismerve és vezetve érünk célba. A félelmek jönnek és mennek. Sokféle út van.  

A legfontosabb, hogy higgyünk önmagunkban!

Bízzunk magunkban, hogy minden helyzetben rátalálunk majd a helyes útra, amely meghozza számunkra a megoldást.

Mit tehetünk még, hogy csökkenjenek a szülői félelmek? Mi segíthet, hogy ne aggódjunk túl sokat?

Szülőként ösztönösen mindannyian figyeljük a gyermekünket, igyekszünk a lehető legjobban megismerni őt. Ahogy növekszik és fejlődik, egyre jobban ki tudja fejezni magát.

Beszélgetés a gyermekkel, oldja a szülői félelmeket

A legeslegfontosabb a beszélgetés. Beszélgessünk minél többet a gyermekkel!

Csak így tudhatjuk, hogy mikor hol tart gondolkodásában, érzelmi életében és a világról alkotott nézeteiben.  Vannak-e benne félelmek? A gyermek, ha kicsi korától azt szokja meg, hogy tabuk nélkül beszélgethet velünk szülőkkel, akkor ez lesz a természetes számára. A mai “kütyüs világ” ellenére is kell beszélgetni, sőt még fontosabb mint valaha. Nem szabad, hogy üzenetek formájában beszélgessünk. Az élő beszédet semmi sem helyettesítheti.

Fontos, hogy miről beszélgetünk a gyerekkel?

Természetesen sok mindenről: vágyak, félelmek, élmények, stb. Azonban van egy terület, amelyről mi felnőttek is igen keveset beszélünk, mert minket sem tanítottak meg rá. Még pedig az érzelmekről. Beszélni az érzéseinkről. Hihetetlen nagy befektetés ez a jövőre nézve, nem is gondolnánk, hogy mennyi probléma lesz később megelőzhető és orvosolható ennek köszönhetően. A félelmek nagy része kiiktatható a gyermekben is és bennünk is, ha beszélgetünk az érzésekről. Miért?

Időben tudomást szerzünk a lelki problémákról és a félelmek okairól.

A beszélgetéssel megszerzett információk jelentősége.

A szülői félelmek helyébe a tettek léphetnek és a megoldások keresése majd megtalálása.

Beszélgessünk sokat és őszintén a gyermekünkkel!

• Milyen emberekkel kapcsolatban mit érez? Fel tudjuk térképezni, hogy a környezetében ki van jó vagy rossz hatással a gyermekünkre. Megtudjuk, hogy ki bántalmazza őt lelkileg vagy fizikailag.
• Meg tudjuk ítélni, hogy az iskolával kapcsolatban milyen segítségre van szüksége. Nem mindegy, hogy azért vannak benne félelmek, mert nem készül fel megfelelően egy dolgozatra vagy azért, mert  lelki zsarolásnak van kitéve.
• A kamaszkor természetes velejárója, hogy a gyermek eltávolodik a szüleitől, de ez nem törvényszerűen jelenti azt, hogy megromoljon a kapcsolat is. Az érzelmek kifejezésével és segítségével megtudjuk, hogy mikor mire van a legnagyobb szükség. Ha azt szokja meg a gyermek a családban, hogy nem tabu az  érzések kifejezése, ez lesz természetes a számára.
• Sőt, amikor kirepülnek a fészekből és visszatérnek, még mindig a legerősebb kapocs marad az a fajta kommunikáció, amikor megoszthatjuk egymással, hogy hogyan érezzük magunkat a munkahelyünkön, a családban, a kapcsolatainkban. A megszokás, hogy érzelmekről lehet nyíltan beszélgetni egy családban lehetővé teszi az őszinte kommunikációt.
• Félelmek nélkül őszintén mindent szabad elmondani. Ez a kulcsa annak, hogy időben tudjunk segíteni, mert így tudomást szerzünk arról, ha baj van. Meg tudjuk vele előzni, hogy rossz társaságba vagy drog közelében keressen magának segítséget a gyermek. Nem csak, hogy segíteni tudunk, de a gyermek számára  is megszokottá válik, hogy érzései kimondásával hamarabb megoldásokra talál.
• Az életében is olyan segítség lesz, amely lehetővé teszi számára, hogy könnyebben boldoguljon. Az emberi kapcsolataiban is magabiztosabb lesz. Ez nem azt jelenti, hogy fűnek-fának beszéljünk az érzéseinkről. Természetesen csak annak és akkor, ahol ennek helye és módja van.

Az érzelmekről való beszélgetés képességégét el kell sajátítani, még pedig gyermekkorban. Mi szülők tehetünk ezért a legtöbbet. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez az egyik legnagyobb fegyver a félelmek  és a problémák megelőzésében, leküzdésében.

Szülői félelmek nélkül, hogyan beszélgessünk a gyermekünkkel?

Értő figyelemmel, minőségi időben, erőszakmentesen. Amikor vele beszélgetünk csak rá figyeljünk. Lássa rajtunk, hogy nekünk tényleg fontos, amiről beszél. Mi is osszuk meg vele a gondolatainkat, legyen kölcsönös a beszélgetés így ő is megszokja, hogy nem csak ő kap figyelmet, de neki is kell adnia. Konfliktusos helyzetekben is fontos, hogy elmondjuk az érzéseinket és tegyük hozzá azt is, hogy milyen segítségre lenne szükségünk a probléma megoldásához. Ez úgy lehet még erőszakmentes a szavak szintjén, ha mind eközben nem illetjük egymást csúnya szavakkal és nem bántjuk egymást. Megszabadulunk az érzések kimondásával a frusztrációtól és a megoldások keresésével pedig a félelmek is csökkennek.

Hogyan kezdjünk beszélgetni az érzésekről?

Ne legyenek bennünk félelmek, ezzel kapcsolatban, mert lehet, hogy csak elkezdeni nehéz, de egy idő után teljesen magától értetődő és természetes lesz.

Kezdhetjük bármikor és érdemes a hat egyetemes alapérzelemmel indítani. Ezek a következők: öröm, bánat, harag, meglepődés, félelem, undor. Már három éves kortól.

Később ezeket követik az  összetettebb érzelmek. Minél többször osztjuk meg egymással az érzéseinket, annál több lehetőséget adunk egymásnak arra, hogy fejlődjön az empátiánk, így kölcsönösen fejlesztjük az együttérző képességünket is, amely szintén rendkívül fontos. Magunk és gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlesztésével, sokat tehetünk a jó szülő-gyermek kapcsolat megalapozásáért a szülői félelmek és szorongások leküzdéséért.

Tehát röviden összefoglalva

Hogyan csökkentsük a szülői félelmeket és szorongásokat?

• Próbáljunk  kicsit másképpen gondolkodni! Legyünk optimisták! Nem szabad hagyni, hogy a félelmek eluralkodjanak rajtunk!
• Ne legyünk túl szigorúak magunkkal ! A legfontosabb, hogy bízzunk önmagunkban!
• A legeslegfontosabb a beszélgetés!
• Érzésekről beszélgessünk minél többet.
• Beszélgessünk értő figyelemmel, minőségi időben, erőszakmentesen.
• Magunk és gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlesztésével, sokat tehetünk a szülői félelmek és szorongások leküzdéséért.

Saját tapasztalatom, hogy a fentiekben felsorolt lehetőségek mind nagyon sokat segítettek a szülői félelmeim és szorongások csökkentésében, míg gyermekeimet felneveltem. 

Bennem is voltak szülőként félelmek, kétségek, szorongások. A legnagyobb félelmek a droggal kapcsolatban voltak bennem. Már kis korukban lázasan kerestem a gyerekeknek olyan elfoglaltságot, amelyről azt gondoltam, hogy segíthet majd akkor, ha krízishelyzetbe kerülnének. Arra gondoltam, hogy ha van a gyermeknek egy olyan hobbija, amit szívesen csinál, az majd segíthet nehéz helyzetekben. Nálunk a lovak és a zene szeretete valóban jó vigaszt nyújtott a kamaszkori érzelmi hullámvasúton. A legnagyobb segítséget még is a szeretetteljes kommunikáció jelentette és az odafigyelés. Az érzelmekről való őszinte beszélgetés és a közös megoldások keresése. Ez a mai napig nagyon jól működik a családunkban a 25 és 23 éves gyermekeinkkel.

A legmegnyugtatóbb érzés bennem  az a tudat, hogy ez már  így is marad.

Tiszta szívvel kívánom Mindenkinek!

a szerző