Zárkózott gyermek nevelése sok nehézséget és fejtörést okoz a szülőnek. Frusztráló érzéseket okoz, amikor a gyermek szó szerint bezárkózik előlünk és nem enged közel magához. Lehet ez  kamaszkorú gyermek esetében is, mindenképpen elutasítva érezzük magukat. Ezzel a kirekesztett érzéssel nekünk is nehéz megbirkózni. Félünk, hogy egyre távolabb kerülünk gyermekünktől! Aggódunk, hogy nem tudunk neki segíteni, mivel információ visszatartó viselkedésével elzárja előlünk ezt a lehetőséget.

Introvertált gyerkőc felismerése

Zárkózottság fogalmát általában jól ismerjük, de mi a helyzet a saját gyermekünk személyiségtípusának valódi ismeretével? Ez nem egyik pillanatról a másikra derül ki. A nevelési folyamat során kezd kibontakozni és megmutatkozni, hogy milyen személyiségűvé kezd válni. 

Bármennyire úgy tűnik, hogy olyan tulajdonságokat vélünk felfedezni benne, amely introvertált gyerkőcre jellemző, mégis sokat tehetünk azért, hogy a szülő-gyermek közötti kapcsolat szoros és erős maradjon!

Mit tehetünk szülőként, hogy csemeténk ne zárkózzon el előlünk?

Zárkózott gyermek megsegítésére és oldására léteznek különböző technikák. Ezek nagyon jó szolgálatot tesznek és segíthetnek a gyereknek. De nekünk szülőknek mi segíthet abban, hogy elérjük, ami számunkra a legfontosabb gyermekünkkel való kapcsolatunkban?

Például:

• Megmaradjon az erős kötődés!
• Nyitott maradjon velünk a gyermekünk!
• Mindig közel engedjen magához!
• Őszintén kommunikáljon velünk!
• Ossza meg velünk az érzéseit, gondolatait, problémáit!

Magunknak tudunk segíteni, oly módon, hogy előre gondolkozunk és tervezünk. A velünk szembeni bezárkózás és eltávolodás megelőzésére helyezzük a hangsúlyt. Hogyan? Érzelmi kommunikáció segítségével.

Zárkózott gyerkőc orvossága a szeretetteljes bizalom.

Hogy mennyire nyílik meg a zárkózott gyermek, az a mi nevelési módszereinktől is függ! Kezdetektől fogva építsünk ki csemeténkkel egy olyan fajta bizalmi kapcsolatot és érzelmi kommunikációs szokást, amely folyamatosan erősíti a szeretetteljes kötődést.

Foglalkoznunk kell érzékenységének megfelelően a lelki világával, az érzelmeivel és annak kezelésével.

• Óvodás korától kezdve tanítsuk meg az érzések felismerésére és kifejezésére!
• Beszéljünk az érzésekről!
• Gyakoroljuk folyamatosan, hogy mondja el mit érez!
• Mesélje el, mi történt vele közvetlenül azelőtt, mielőtt az érzés megszületett benne!
• Mi is legyünk jó példák! A családban nyíltan és őszintén beszéljünk – a gyermek életkorának megfelelően – a kiváltó okokról és az ezt követő érzésekről! Például: Nagyon dühös lettem ma, amikor véletlenül kiborítottam a kávét! Szomorú voltam, hogy nem kaptam fizetésemelést! stb.

Amikor a gyermek megszokásból megosztja velünk a gondjait és érzéseit, közösen gondolkodhatunk a megoldásokon. Ezzel mintát adva ahhoz, hogyan találhatunk rá különböző megoldási lehetőségekre. Így a gyermekben erősödik a hit és bizalom, hogy mindig számíthat ránk, mindenre van megoldás.

Kialakul benne az a szokás, hogy bár az idegenekkel zárkózott gyermek, de a szüleivel mégis nyitott lehet, mert biztonságban van. Folyamatos szeretetteljes megerősítéssel (kötődés erősítése), érzelmi beszélgetésekkel (érzelmi intelligencia fejlesztés), a problémák közös megoldásával (lelki egészség fenntartása), elérhetjük, hogy a zárkózott gyermek nemcsak velünk, de talán a külvilág felé is nyitottabbá váljék.

The post Zárkózott gyermek – Ne hagyjuk bezárulni! appeared first on Csillagtündér.

– “A sírás nem jó, a fiúk nem szoktak sírni!” – mondta egy 3 éves fiú az ovis csoportunkban. Óvó néniként én mégis sírtam, mert a szerepjáték ezt kívánta meg. A fiúcska is elkezdett sírni velem és alig akarta abbahagyni. Később megkérdeztem őt.

– “Melyik volt a legjobb játék?”

– “A sírás.” – felelte ő.

– “Miért?” – kérdeztem.

– “Jó volt sírni!” – válaszolta.

Miért jó a sírdogálás?

A sírás segítség lehet, mert a kicsi gyermeknek kevés eszköze van arra, hogy kifejezze a szomorúságát, a dühét, a tehetetlenségét. Muszáj valahogyan levezetnie a feszültségét,  megszabadulni a nyomasztó, fájdalmas érzésektől. Ezt csak a lányok tehetik meg? A fiúk nem?

Az érzelmek feldolgozásához segítségül szolgálhat a sírás. A gyerekeknek lehetőséget kell adni arra, hogy megkönnyebbülhessen a lelkük.

A gyerkőcöknek az óvodában – ha bánatuk és lelki vagy fizikai fájdalmuk van – egyformán joguk van az elfogadáshoz, támogatáshoz, vigasztaláshoz, síráshoz. Függetlenül attól, hogy fiú vagy lány. Gyermek, akit megillet a teljes elfogadás, tisztelet és a sírás joga. Nyugodtan kifejezheti az érzelmeit.

A régen berögződött mondások mint például:

• “A fiúk nem sírnak!”
• “Nem vagy te anyámasszony katonája!”
• “Katona dolog!”
• “Mit szólnak mások, hogy egy fiú sír!”
• “Ne mutasd ki az érzéseidet!”

Nem biztos, hogy segítenek.

A pityergés a bánat érzés vagy szomorúság kifejezése.

Gyerekeknél a sírás, nemtől függetlenül elfogadható. A fiúknak is fontos, hogy megtanulják az érzéseket és tudjanak róla beszélni. Szükséges, hogy ők is fel tudják ismerni magukban és másokban. Ezáltal fejlődik az empátiájuk is. Ezek a képességek segítik az érzelmi intelligencia fejlődését, amely segít az érzelmi önszabályozás elsajátításában.

Kevesebb a konfliktus és az agresszivitás, több a verbális kifejezés és megoldás.

A mai vezetők, annál eredményesebbek, minél jobban bánnak az emberekkel és ez az érzelmi intelligencia szintjüktől is függ, amely az emberi kapcsolatok minőségét nagymértékben befolyásolja.

Az érzelmek felismerésének és kezelésének képessége segít a lelki egészség megőrzésében is.

A fiúknak is tanítsuk meg az érzelmeket és amikor “eltörik a mécses” nem baj, ha előfordul egy kis sírás!

The post A sírás felszabadít – A fiúknak is szabad sírni! appeared first on Csillagtündér.

A lelki erő fogalmáról többféleképpen gondolkodhatunk. Talán mindenki másként írná le vagy fogalmazná meg, mit jelent az ő számára. Az én édesanyám azt mondta nekem telefonon, amikor megtudta, hogy hazamehet a kórházi covid osztályról.

– “Köszönöm, hogy támogattál, amíg itt voltam és lelki erőt adtál nekem, hogy elviseljem az itt létemet!”

Lelki erőt adni és kapni

Édesanyám számára lelki erő forrásává vált a mindennapi egy-két órás telefonbeszélgetésünk. Célom volt, maximálisan támogatni őt, ebben a nehéz helyzetben.

Ismerve az érzelmek természetét, szándékosan törekedtem az alábbiakra:

• Megállítani a félelmeket gyártó gondolkodását!
• Megnyugtatni és a figyelmét másra fókuszálni.
• Észrevetetni a jót is a rossznak gondolt eseményekben.
• Múlatni az időt és elterelni a figyelmét a kórházi történésekről.
• Erősíteni a reményt és a hitet, hogy minden jól fog végződni.
• Felnagyítani az apró örömöket és humort vinni a beszélgetésekbe.
• Meghallgatni a félelmeket, frusztrációt, szorongást, mindennapi eseményeket.
• Őszintén beszélgetni bármiről, amely a kapcsolatunkat erősíti.
• Kimondani tényeket, ítélet és bírálatmentesen. Beszélgetni az érzésekről.
• Megnyugtatni olyan helyzetekben, amikor a legrosszabbra gondolt.
• Támogatni abban, hogy van értelme küzdeni és elviselni a jelenlegi helyzetet.

A felsorolások mindegyikében ott vannak az érzelmek, amelyek megerősítik vagy gyengíthetik a lelkünket. Tudatosan törekedtem pozitív irányba terelni édesanyámat és megerősíteni őt lelkileg! Köszönetéből tükröződött, hogy sikerült!

Az érzések befolyásolják a lelki egészséget, az pedig a fizikai egészséget.

Az érzelmek teljes mértékben hatással vannak a lelki egyensúlyra, a lelki erőre!

A mostani nehéz időkben (világjárvány, háború) mindenki számára kapaszkodót jelent és lelki erő meríthető abból, ha a negatív érzésekből (csüggedés, félelem, tehetetlenség) kibillentve, egy másik út (remény, hit, szeretet, bizakodás) felé vezetjük egymást. Ezek azok a lelki erőforrások, amelyekből táplálkozhatunk és segíthetjük egymást lélekben erősebbnek lenni.

Fontos tehát, hogy foglalkozzunk az érzelmek világával, a bennünk és másokban zajló érzelmi folyamatokkal! Ezzel fejleszthetjük a saját és gyermekeink érzelmi intelligenciáját is, valamint olyan képességekre tehetünk szert, melynek segítségével elérhető olyan lelki erő, amellyel tudunk magunknak és másoknak is segíteni.

Vigyázzunk a magunk és egymás mentálhigiénéjére, támogassuk egymást érzelmileg is!

The post Lelki erő és az érzelmek – Segítsük egymást érzelmileg is! appeared first on Csillagtündér.

Az érzelmek előtérbe kerülése a COVID helyzet miatt következett be! Ha eddig nem foglalkoztunk velük, most muszáj. Az érzések felhívják a figyelmünket arra, hogyan vigyázzunk magunkra és egymásra! Most észrevesszük a hiányokból fakadó érzések hatására, hogy mi az, ami valóban fontos a számunkra!

A COVID-világjárványnak köszönhetjük az érzelmek előtérbe kerülését!

Eddig éltük a mindennapokat és természetes volt számunkra, hogy az érzések jönnek-mennek bennünk! Rávezettek volna eddig is, hogy másként is élhetjük az életünket, de elterelődött a figyelmünk, mert szabadon és kicsit automatikusan éltük a hétköznapjainkat.

A COVID-járvány kezdetével az érzelmek előtérbe kerülése kapcsán, folyamatosan szembesülünk a különböző érzelmekkel.

Most nemcsak jönnek-mennek az érzések, hanem folyamatosan velünk vannak és nem tágítanak! Mivel eddig nem tanultuk meg megfelelően kezelni őket, nehéz most, mit kezdeni velük! Ráadásul most globális szinten érezzük a félelmet, amely még mélyebbre hatol a kollektív tudatunkba.

Így a közös fájdalomtestünk csak egyre nő. Nem elégülnek ki a szükségleteink, mint: szabadság, biztonság, kiszámíthatóság, közelség a szeretteinkkel, ünneplések, stb. . Kénytelenek vagyunk az összezártság és a frusztráltságok miatt, még több érzéssel szembesülni, megbirkózni.

Az érzések reflektorfénybe kerülésével fejlődhetünk!

A COVID helyzet miatt, az érzelmek előtérbe kerülése kapcsán, rákényszerülünk, hogy figyeljünk rájuk és így “tanulhatjuk magunkat”! Jobban meg kell ismerni és elfogadni önmagunkat!

Valahogyan éltünk eddig, de a mostani helyzet – bár borzasztó – ajtót nyithat sok ember számára, hogy új dolgokat fedezzen fel, önmagával kapcsolatban is.

A kialakult helyzet kimozdít minket a komfortzónánkból, amellyel új lehetőségek nyílhatnak meg számunkra.

Fejlesszük az érzelmi intelligenciánkat és tanuljuk meg, hogyan vigyázzunk a lelki egészségünkre!

Az érzéseink előtérbe kerülésével jobban megismerhetjük önmagunkat és működésünket!

Az érzéseink előtérbe kerülése, segítséget adhat önmagunk fejlesztésében az alábbi megfigyelések szerint:

• Figyeljük meg az érzéseinket a gondolatainkat, a tetteinket! Melyikből mi következik és miért? Mi van előbb a gondolat vagy az érzelem? Tudom-e befolyásolni? Ha igen, akkor hogyan? Ha nem, miért nem?
• Hogyan működöm? Figyelek arra, amit csinálok vagy automatikusan teszem? Jó az, ahogy eddig csináltam a dolgokat vagy lehetne másképpen? Mi bosszant fel és miért? Mi okoz örömet?
• Mi az igazán fontos számomra?
• Milyen érzések vannak bennem? Figyelek rájuk? Van akinek kimondhatnám ezeket? Gondolkodom róluk, hogy miért vannak? Mit tehetnék velük?
• Amikor az érzéseim jeleznek, figyelek arra, hogy mire lenne szükségem és azt elmondom másoknak? Kifejezem az érzéseimet és szükségleteimet, hogy ezáltal segítséghez jussak?

Az emóciók előtérbe kerülésének előnye a COVID-világjárvány után.

Az érzelmek előtérbe kerülése folytán szerzett tapasztalataink és tudásunk, gazdagíthatja az életünket a COVID-járvány utáni életszakaszunkban. 

Tudatosabbak lehetünk az érzéseinkre a gondolatainkra! Talán megváltozik a gondolkodásunk is, amelyek által változtatni tudunk az érzéseinken és a szemléletmódunkon. Lehet, hogy megerősödve és újjászületve folytatjuk az életünket! A hátrányból előnyt is kovácsolhatunk!

The post Az érzelmek előtérbe kerülése – “Tanuljuk magunkat!” appeared first on Csillagtündér.

Gyászoló gyermek az oviban több figyelmet és mindenképpen egyéni bánásmódot kap. Óvodai életünkben az egészséges életmódhoz tartozik a lelki egészség megóvása. Ehhez kapcsolódik az érzelmi nevelés, amelyben alapvető a felnőttek szeretetteljes és bizalmi kapcsolata a gyermekekkel. Olyan kötődés kialakítása, amelyben biztonságban, szeretetben és elfogadásban érzik magukat!

Ilyen légkörben éljük az óvodai mindennapokat és a gyermekek őszintén és bizalommal fordulnak a felnőttekhez a problémáikkal, hiszen tudják, hogy segítséget kapnak!

Óvodapedagógusként, alapvető és természetes folyamat számomra, a gyermekek lelki gondozása és az érzelmek feldolgozásában való folyamatos segítségnyújtás.

A szülőtől való elválás, a beilleszkedés, az óvodai élethez való alkalmazkodás, a játékok miatti konfliktusok, a megfelelni vágyás, a dackorszak, stb., sok érzelmi vihart kavarnak a gyerkőcökben, amelyek megoldásában és a lelki megnyugtatásban maximális támogatást nyújtunk. A gyászt megélő gyermekek pedig még inkább kiemelt és differenciált segítségadásban, egyéni bánásmódban részesülnek.

Gyászoló csemete viselkedése az oviban

Óvodapedagógusi életem során, többféle gyászoló gyermek viselkedését láttam.

Nemcsak az lehet gyászoló gyermek, akinek meghal egy általa szeretett személy vagy házi állat, hanem az is, akinek elválnak a szülei.

Hasonlóan nehéz feldolgozandó érzés, még akkor is, ha nem örökre kell elválni az egyik szülőtől.

• Gyakori, hogy ilyen esetekben visszahúzódóbb lett a gyermek és érzékenyebben reagált dolgokra mint egyébként.
• Előfordult, hogy ilyenkor gyakrabban váltott tevékenységet, nyugtalanabb vagy türelmetlenebb volt.
• Esetleg egy ideig, kicsit többet játszott egyedül.
• Voltak akik kirajzolták vagy szerepjátékban játszották ki magukból az eseményeket.
• Szerencsére az esetek többségében, a gyászoló gyermek elmesélte, hogy mi történt vele és kibeszélte magából a fájdalmát!

Gyászoló gyerkőc óvodai megsegítése

Általában a gyászoló gyermek szülei, azonnal tájékoztatnak bennünket arról, ha haláleset történt a családban vagy közvetlen környzetükben. Ilyenkor kiemelten figyeljük, hogy mikor, miben lehetünk a segítségére és természetesen sokkal toleránsabban kezeljük viselkedésének változásait, hiszen tudjuk, hogy ez teljesen indokolt!

A gyermek egyéni igényei és szükségletei szerint próbáljuk a legnagyobb empátiával és szeretettel átsegíteni a nehéz időszakon. Jól ismerjük a gyermek szeretetnyelvét, így tudjuk, hogy mire van leginkább szüksége, ebben a nehéz időszakban.

A szeretetnyelv szerinti lehetőségek: ölben levés, ölelés, simogatás, babusgatás, minőségi idő és beszélgetés, még több közös játék, fokozottan kitüntetett figyelem, dicséret és elismerő szavak.

Kihasználunk minden olyan tevékenységet, amely egyrészt segít feldolgozni az érzéseit, másrészt segít ezután visszaterelni a gyerkőcöt a hétköznapi életéhez. Sok játék és sikerélmény!

A csoporttársak is nagy segítséget jelentenek a közös beszélgetések kapcsán. Ők is megosztják hasonló tapasztalataikat, amitől a gyászoló gyermek, már nem érzi magát egyedül a problémájával.

Amire érdemes figyelni, gyászoló gyermek esetében.

Tapasztalatom szerint nagyon kell figyelni arra, amikor egy gyerkőc attól kezd el félni, hogy szüleit is elveszítheti. Ne engedjük, hogy ettől való félelmében kialakuljon egy folyamatos szorongás!

Sok beszélgetés a gyermekkel segíti őt a gyász ideje alatt. A beszélgetések során derülhetnek ki, hogy vannak-e félelmek a gyerekekben és azok pontosan mire irányulnak.

Volt olyan esetem, amikor a gyerkőc kifejezte számomra attól való félelmét, hogy meghalhatnak a szülei. Megnyugtattam, hogy ő már régen nagyon ügyes felnőtt ember lesz saját családdal, amikor ilyen történne, most nem kell ettől félni! A szülei sokáig vele lesznek és nagyon szeretik őt! Az ő életkorának megfelelően beszéltem erről. Nekem ez bevált! Természetesen kibeszéltük az érzelmeket is, hiszen ez is fontos!

Mindannyian – akik az óvodában éljük a mindennapjainkat a gyerkőcökkel – a legnagyobb gyermekszeretetünkkel, minden tudásunkkal és tehetségünkkel a gyászoló gyermek segítségére vagyunk és vigyázunk a lelki egészségére.

The post Gyászoló gyermek az oviban – Óvodai tapasztalat appeared first on Csillagtündér.

Az élet és érzelmek tánca

Születésünktől felnőtté válásunkig, olyanok vagyunk mint a tavasz. Üdék, frissek, szépek, változatosak! Színesek, pezsgőek, játékosak!

Középkorunkig hasonlítunk a nyárra. Energikusak vagyunk és sugárzóak. Tele energiával és perzselő tűzzel. Házasodunk, építkezünk! Gyermekeink születnek, megérnek a gyümölcseink!

Aztán lassan változik a színünk, kicsit fakulunk és talán őszülünk. Az évszak őszre vált és learatja aranyát. De még mindig izzunk és pompás színeket varázsolunk! Gyermekeket elengedünk, szülőket gondozunk majd búcsúzunk, s talán önmegvalósítunk.

Végül lelassul a rohanás, hajunk kifehéredik, amint a tél fehér bársony takarójával megérkezik. Bölcsen és nyugodtan figyeljük a létet, visszahúzódva élvezzük a téli estéket, s őrizzük a sok emléket.

Mi is megpihenünk, ahogyan a természet! Hasonlóan a természethez, így telik egy emberi élet.

Ó és hol vannak az érzések? Mindenhol, hisz mindent átszőnek.

Tavasszal születnek az érzelmek! Bemutatkoznak és egyre többen lesznek. Hol elbűvölnek, hol elkeserítenek! Felvidítanak vagy földbe döngölnek.

Nyáron még több érzés tódul elénk, s olyan változatosak, hogy szinte beleszédülünk. Nem is értjük, miért van ennyi és mi a céljuk velünk. Táncba visznek minket és nem mi vezetünk.

Őszre már sok érzést megismerünk, néhányat nagyon nem, de sokat megkedvelünk. Tudjuk, hogy barátaink is, nem ellenség a nevük. Sőt, azt is belátjuk, hogy ők sokszor nagy segítség nekünk.

Télre az érzések már a legjobb barátaink, általuk ismerjük meg, hol vannak a határaink. Kezes bárányokká váltak, segítenek minket és már mi vezetünk, amikor táncba visznek.

Ez az élet tánca, az emberek és érzések románca!

Pintér Krisztina

The post Az élet és érzelmek tánca – Mi vigyük az érzéseket táncba! appeared first on Csillagtündér.

Óvodapedagógusként sok gyermekkel megéltem az óvodai beszoktatás időszakát. Van tapasztalatom arról, mi jelenthet segítséget ilyenkor. A csemetének és a szülőnek is teljesen új ez a helyzet, ha nem jártak korábban bölcsődébe. Az ovis beszoktatás sok ismeretlen, de egyben izgalmas élményt is nyújthat a gyermeknek és szüleinek egyaránt.

Lezárul az első kisgyermekkor és kezdetét veszi a második kalandokkal teli időszak.

Az óvodába beszokó gyermek, szeretetteljes és támogató környezetben a többi gyerkőccel közösen, tartalmas szórakoztató játéktevékenységek során jut sok-sok élményhez, ismerethez és tapasztalathoz, amelyeknek segítségével folyamatosan gazdagodik, fejlődik és egyre érettebb és önállóbb lesz.

Az óvodai beszoktatásnál sokat segít a szülőknek, ha ezt a jövőképet látják maguk előtt. A gyermekek szeretnek ovisok lenni! Motiváló számukra a gyermektársaság és a sok különleges játékos élmény, amelyet az intézményben megélhetnek.

Hogyan készüljünk a beszoktatásra ovis korú gyermekkel?

A legfontosabb az ovis beszoktatás ideje alatt, hogy engedjük el a szülői félelmeket! Félő, szorongó lelki állapotban, nem tudjuk azt adni a gyermeknek, amire szüksége van.

Nem érnek semmit az olyan mondatok, hogy -“Ne félj, nem lesz semmi baj!”, – és közben azt érzi a gyermek, hogy anya is fél.

Neki azt kell éreznie, hogy a szülő nyugodt és lelkes! Ez ad megnyugtató biztatást, ebből tud erőt és bátorságot meríteni. Szülőként nekünk kell megteremteni azt a lelkiállapotot, hogy ne legyenek félelmek a gyerekekben. Hogyan? Motiváljuk és mutassunk példát!

• Bízzunk az óvodapedagógusokban! Így csemeténkben is megszületnek a biztonságot nyújtó érzelmek.
  

Az óvó nénik, dadus nénik és az óvodában dolgozó felnőttek, azért vannak ott mert szeretik a gyermekeket és értenek hozzájuk. Sok jó módszert ismernek és alkalmaznak.

Bízzunk benne és higgyük el, hogy jó és szerető kezekben lesz gyermekünk. Kezdetektől, együttműködő és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat kiépítésére törekedjünk! Kommunikáljunk lényegre törően és ha szükséges, beszéljünk az érzésekről is, amelyek mindig jó irányjelzők! Ezzel is segíthetjük egymást a problémák megoldásában.

(Az ovis élet kezdete előtt ismerkedjünk a pedagógusokkal, hogy a bizalomra épülő érzések megerősödjenek bennünk. Az ismerkedős nyílt napokon és 0. szülői értekezleten van erre lehetőség.)

• Bízzunk a gyermekünkben is! Így ő is magabiztosabb lesz!

Higgyük el, hogy képes lesz alkalmazkodni, új kapcsolatokat kiépíteni másokkal. Kedvelni fogja az óvó néniket, dadus néniket, képes lesz az ovis életre, sőt élvezni fogja!

Ovikezdés előtt sokat beszélgessünk a gyermekkel az oviról, menjünk együtt nyílt napra, ismerkedjünk! Más gyermekek és felnőttek társaságában is többet legyen a gyerkőc! Ezt jóval az ovis beszoktatás előtt kell elkezdeni. Tudjon szülők nélkül is eltölteni, akár egy délelőttöt is másokkal!

Öltözködésnél, mosdóhasználatnál és evésnél legyen annyira önálló, amennyire csak lehetséges! Ezzel szülőként sok sikerélményhez juttathatjuk a gyermeket és segítjük az önbizalom megerősödését is.

A gyermekek vihetnek magukkal az oviba egy számukra kedves plüsi játékot vagy rongyocskát, úgynevezett átmeneti tárgyat, amelynek segítségével könnyebben megvigasztalódnak az elválás után illetve a nap folyamán. Alvásidőben is ezzel aludhat a gyermek. Ez a tárgy – anya illatával átitatva – “anyapótló” funkcióval bír. Ovikezdés előtt már ki lehet választani, melyik lesz ez a kedves játék.

A lelkünket készítsük fel arra, hogy ovis lesz a gyermekünk!

Az ovis beszoktatás sikeres lesz, ha felkészülünk rá lelkileg. Tegyük meg a lelki egészségünk és nyugalmunk érdekében a fentiekben javasolt előkészületeket. A félelmek helyett a vágyott jövőképre fókuszáljunk és ennek érdekében tegyük meg, amit lehet!

A reggeli búcsúzkodások, ne legyenek hosszúak, mert annál nehezebb az elválás! Természetes, hogy sír a gyermek az első időszakokban, de ez főleg a szülőknek szól. Amikor ők elmennek, a gyermekek hagyják magukat megvigasztalni a felnőttek által és nagyon rövid időn belül nyugodtan játszanak.

Az ovis beszoktatás első szakaszában a gyerekek hazamehetnek ebéd után, így lehet fokozatosan növelni az ott tartózkodás idejét. Abban az esetben, ha a gyermek vagy az édesanya számára hosszú ideig nehéz az elválás, nem kötelező a délutáni oviban alvás. Akik meg tudják oldani és megtehetik, járhatnak csak délelőtt is oviba, ameddig csak szeretnék.

Az óvodapedagógusokkal minden felmerülő kérdést őszintén meg lehet beszélni. A bizalomteljes kapcsolat kialakítása, segít kikövezni a boldog óvodai élet megteremtését a gyermek számára.

Induljon hát az ovis kaland!

The post Ovis beszoktatás – Hogyan készüljünk? appeared first on Csillagtündér.

Hála érzés kapcsán, “Hála Istennek!” – szoktuk mondani! Ilyenkor nagyon örülünk valaminek, amit szerettünk volna, hogy kedvünk szerint alakuljon. Egyébként a hétköznapokban nem sokat gondolunk a hálára, ha érezzük is, hamar átfut rajtunk. Ez az érzés, sokkal előkelőbb helyet érdemelne az életünkben! Nehéz és csüggedt időszakokban gyógyír lehet lelki sebeinkre, erőt meríthetünk belőle.

Miért érezhetünk lekötelezettséget?

A hála érzés különbözőképpen jelenhet meg bennünk. Ez attól is függ, ki mennyire érzékeny, ki hogyan gondolkodik a világról. Amikor bajban, konfliktusokban és nehéz helyzetben vagyunk, akkor sokkal jobban értékeljük a felénk jövő segítséget és az olyan lehetőségeket, amelyekbe kapaszkodhatunk. Ilyenkor megjelenik bennünk a hála érzés. Egyébként hajlamosak vagyunk természetesnek venni a jó dolgokat.

Az elégedettség érzés fokozatai

Az embereknél különböző mértékben jelenik meg a hála érzés. Vannak olyan emberek, akik csak nagy dolgokért hálásak és olyanok, akik az apró dolgokért is. Ez attól is függ, hogy valakinek mennyi nehézséggel kellett vagy kell élnie az életét. A sok küzdelem árán elért értékek, nagyobb megbecsülést és hálát érző szívet eredményezhetnek. Ettől függetlenül, mi is tehetünk azért, hogy minél többször és nagyobb mértékben jelenjen meg az életünkben.

Hálás érzések hatása a lelki egészségünkre.

A hála érzés gyógyítja a lelkünket. Átbillent a negatív állapotból, pozitív gondolkodásba, amely segít a lelki egyensúlyunk helyreállításában. Segíthetünk magunknak boldogabbnak, elégedettebbnek, egészségesebbnek lenni, bajokban optimistábban gondolkozni a hála érzés gyakorlásával. Fejlődjünk és tudatosan gyakoroljunk többször is hálát érezni.

A hála érzés viszonylagos:

• Aki a lélegeztető gépről kerül le, az hálát érez azért is, hogy levegőt tud venni.
• Bezártság után, hálásak vagyunk a szabadságért.
• Betegség után hálát érzünk a gyógyulásért.
• Hálás és örömteli a szívünk, ha biztos a munkahelyünk, ha jó emberek vesznek körül.
• Amikor bajban vagyunk, hálásan fogadjuk el a felénk nyúló segítő kezet.
• Lelki bánat idején, hálásak vagyunk egy csendes hallgatóságért, egy ölelésért, bátorító szóért.

Hogyan fejlődjünk és gyakoroljuk a hálás érzelmek megélését?

Bármilyen általunk kiválasztott kedves tárgy, segítségünkre lehet a hála érzés gyakorlásában, amely örömet és lelki erőt fog adni a mindennapokban. A választott tárgyat, minden nap megsimíthatjuk és közben gondolhatunk arra, hogy miért mondhatunk köszönetet!

Biztosan eszünkbe fognak jutni azok az emberek és dolgok, amelyek által szeretetet, biztonságot és örömet érzünk. Megerősödnek bennünk a megbecsülés, a szeretet és hála érzelmek.

Ezen kívül, a mindennapok forgatagában is jobban figyelhetünk a felénk áramló gyógyerővel bíró energiákra.

Érezhetünk hálát, egy mosolyért, szerető társért, a ránk ragyogó napsugárért vagy az éltető esőért, egy szép versért vagy csodálatos zenéért, egy pompás színekben tündöklő természeti látványért, azért, hogy létezünk, ölelhetünk és szerethetünk, köszönjük köszönjük, hogy hálásak lehetünk!

Fontos, hogy amikor hálát érzünk valaki és valami iránt, azt mondjuk el! Beszéljünk az érzésekről!

Csodálatos pillanatai az életnek, amikor azt mondhatjuk valakinek, hogy HÁLÁT ÉRZEK ÉS KÖSZÖNÖM!

The post Hála érzés gyógyító ereje – Éljünk vele! appeared first on Csillagtündér.