Zárkózott gyermek nevelése

Zárkózott gyermek nevelése sok nehézséget és fejtörést okoz a szülőnek. Frusztráló érzéseket okoz, amikor a gyermek szó szerint bezárkózik előlünk és nem enged közel magához. Lehet ez  kamaszkorú gyermek esetében is, mindenképpen elutasítva érezzük magukat. Ezzel a kirekesztett érzéssel nekünk is nehéz megbirkózni. Félünk, hogy egyre távolabb kerülünk gyermekünktől! Aggódunk, hogy nem tudunk neki segíteni, mivel információ visszatartó viselkedésével elzárja előlünk ezt a lehetőséget.

Introvertált gyerkőc felismerése

Zárkózottság fogalmát általában jól ismerjük, de mi a helyzet a saját gyermekünk személyiségtípusának valódi ismeretével? Ez nem egyik pillanatról a másikra derül ki. A nevelési folyamat során kezd kibontakozni és megmutatkozni, hogy milyen személyiségűvé kezd válni. 

Bármennyire úgy tűnik, hogy olyan tulajdonságokat vélünk felfedezni benne, amely introvertált gyerkőcre jellemző, mégis sokat tehetünk azért, hogy a szülő-gyermek közötti kapcsolat szoros és erős maradjon!

Mit tehetünk szülőként, hogy csemeténk ne zárkózzon el előlünk?

Zárkózott gyermek megsegítésére és oldására léteznek különböző technikák. Ezek nagyon jó szolgálatot tesznek és segíthetnek a gyereknek. De nekünk szülőknek mi segíthet abban, hogy elérjük, ami számunkra a legfontosabb gyermekünkkel való kapcsolatunkban?

Például:

• Megmaradjon az erős kötődés!
• Nyitott maradjon velünk a gyermekünk!
• Mindig közel engedjen magához!
• Őszintén kommunikáljon velünk!
• Ossza meg velünk az érzéseit, gondolatait, problémáit!

Magunknak tudunk segíteni, oly módon, hogy előre gondolkozunk és tervezünk. A velünk szembeni bezárkózás és eltávolodás megelőzésére helyezzük a hangsúlyt. Hogyan? Érzelmi kommunikáció segítségével.

Zárkózott gyerkőc orvossága a szeretetteljes bizalom.

Hogy mennyire nyílik meg a zárkózott gyermek, az a mi nevelési módszereinktől is függ! Kezdetektől fogva építsünk ki csemeténkkel egy olyan fajta bizalmi kapcsolatot és érzelmi kommunikációs szokást, amely folyamatosan erősíti a szeretetteljes kötődést.

Foglalkoznunk kell érzékenységének megfelelően a lelki világával, az érzelmeivel és annak kezelésével.

• Óvodás korától kezdve tanítsuk meg az érzések felismerésére és kifejezésére!
• Beszéljünk az érzésekről!
• Gyakoroljuk folyamatosan, hogy mondja el mit érez!
• Mesélje el, mi történt vele közvetlenül azelőtt, mielőtt az érzés megszületett benne!
• Mi is legyünk jó példák! A családban nyíltan és őszintén beszéljünk – a gyermek életkorának megfelelően – a kiváltó okokról és az ezt követő érzésekről! Például: Nagyon dühös lettem ma, amikor véletlenül kiborítottam a kávét! Szomorú voltam, hogy nem kaptam fizetésemelést! stb.

Amikor a gyermek megszokásból megosztja velünk a gondjait és érzéseit, közösen gondolkodhatunk a megoldásokon. Ezzel mintát adva ahhoz, hogyan találhatunk rá különböző megoldási lehetőségekre. Így a gyermekben erősödik a hit és bizalom, hogy mindig számíthat ránk, mindenre van megoldás.

Kialakul benne az a szokás, hogy bár az idegenekkel zárkózott gyermek, de a szüleivel mégis nyitott lehet, mert biztonságban van. Folyamatos szeretetteljes megerősítéssel (kötődés erősítése), érzelmi beszélgetésekkel (érzelmi intelligencia fejlesztés), a problémák közös megoldásával (lelki egészség fenntartása), elérhetjük, hogy a zárkózott gyermek nemcsak velünk, de talán a külvilág felé is nyitottabbá váljék.