Az élet és érzelmek tánca

Az élet és érzelmek tánca

Születésünktől felnőtté válásunkig, olyanok vagyunk mint a tavasz. Üdék, frissek, szépek, változatosak! Színesek, pezsgőek, játékosak!

Középkorunkig hasonlítunk a nyárra. Energikusak vagyunk és sugárzóak. Tele energiával és perzselő tűzzel. Házasodunk, építkezünk! Gyermekeink születnek, megérnek a gyümölcseink!

Aztán lassan változik a színünk, kicsit fakulunk és talán őszülünk. Az évszak őszre vált és learatja aranyát. De még mindig izzunk és pompás színeket varázsolunk! Gyermekeket elengedünk, szülőket gondozunk majd búcsúzunk, s talán önmegvalósítunk.

Végül lelassul a rohanás, hajunk kifehéredik, amint a tél fehér bársony takarójával megérkezik. Bölcsen és nyugodtan figyeljük a létet, visszahúzódva élvezzük a téli estéket, s őrizzük a sok emléket.

Mi is megpihenünk, ahogyan a természet! Hasonlóan a természethez, így telik egy emberi élet.

Ó és hol vannak az érzések? Mindenhol, hisz mindent átszőnek.

Tavasszal születnek az érzelmek! Bemutatkoznak és egyre többen lesznek. Hol elbűvölnek, hol elkeserítenek! Felvidítanak vagy földbe döngölnek.

Nyáron még több érzés tódul elénk, s olyan változatosak, hogy szinte beleszédülünk. Nem is értjük, miért van ennyi és mi a céljuk velünk. Táncba visznek minket és nem mi vezetünk.

Őszre már sok érzést megismerünk, néhányat nagyon nem, de sokat megkedvelünk. Tudjuk, hogy barátaink is, nem ellenség a nevük. Sőt, azt is belátjuk, hogy ők sokszor nagy segítség nekünk.

Télre az érzések már a legjobb barátaink, általuk ismerjük meg, hol vannak a határaink. Kezes bárányokká váltak, segítenek minket és már mi vezetünk, amikor táncba visznek.

Ez az élet tánca, az emberek és érzések románca!

Pintér Krisztina