Szót érteni a gyerekkel a szülők egyik legnagyobb kihívása! Miért? Mert a gyermek sokszor mást szeretne, mint amit kérnek tőle, ezért nem fogad szót. Ez összeütközéshez vezet és konfliktushelyzetet eredményez! A gyerkőcnek szüksége van az irányításra, de amint saját szükségletei és vágyai valamint éntudatának fejlődése következtében egyre öntudatosabbá és céltudatosabbá válik a viselkedése, egyre többet konfrontálódik az ő tevékenységeit korlátozó emberekkel. A különböző fejlődési korszakaiban egyre nyilvánvalóbban képviseli a saját akaratát, feszegeti a határokat és lépi át a korlátokat!

Érzelmi irányítottsága következtében, nehéz őt ész érvekkel meggyőzni, ezért is szoktuk mondani, hogy nem lehet vagy nehéz szót érteni a gyerekkel! Ez a mondat nagyon szépen kifejezi a lényeget! Azt várjuk el tőle, hogy szavaink által értsen meg egy helyzetet és fogadja el a kérésünket,  irányításunkat vagyis “értsen a szóból”!  Ha ez csak racionális síkon való kommunikálás szintjén valósul meg, akkor nem ér célba, ezért sokszor hatástalan marad. A gyermek egy érzelmi kuszaságban van és amikor a szülő szép szóval nem tud rá hatni, még őt is elöntik a különböző érzések.

Ha szóból nem ért a gyermek, akkor hogyan lehet rá hatni?

Szót érteni a gyerekkel úgy lehet, ha a szavakra eszközként tekintünk ahhoz, hogy érzelmileg közel kerülhessünk hozzá! Amennyiben az érzelmek szintjén kommunikálunk vele, hamarabb elérjük a célunkat! Ez az a plusz nézőpont, amit behozva az érzelmi nevelésbe, sokkal szorosabb kötődést és hatékonyabb együttműködést tudunk kialakítani a gyermekünkkel.

Miért? Az általunk racionálisan működő attitűdből áttevődik a hangsúly az érzelmi egymásra hangolódásra. Ez a célravezetőbb, mert  sokkal inkább hozzásegít az együttműködés eléréséhez!

Ezt hogyan tudjuk elérni és jól kivitelezni? Használjuk az érzelmi intelligenciánkat! Minél empatikusabbak vagyunk gyermekünkkel, annál inkább bele tudunk helyezkedni az ő látásmódjába és érzelmi világába! Rá kell figyelnünk és nem szabad hagyni, hogy saját érzéseink elvegyék a figyelmünket csemeténk belső történéseinek együttérzéséből és szükségleteinek, mozgatórugóinak megértésétől. Ezek a legjobb iránymutatók, hogy miképpen tudunk hozzá kapcsolódni és az érzelmek szintjén “forró dróton” kommunikálni vele. Ez az a nézőpontváltás, ami más eredményre fog vezetni, mint amivel eddig próbálkoztunk!

Szót érteni a gyerekkel helyett – együtt érezni a gyerekkel!

Tehát ne azt várjuk el, hogy ő értsen meg minket, és ne azt mondjuk, hogy nem lehet szót érteni a gyerekkel! “Fordítva ülünk a lovon!” Nekünk kell megérteni őt és nem a szavak szintjén, hanem azokon  az érzésein keresztül, ami miatt nem tud racionálisan figyelni és megértő lenni a szavainkkal közölt kéréseinkre!

Úgy tudod megtalálni a közös hangot gyermekeddel, ha kapcsolódsz az érzéseihez!

Miközben segítesz az ő érzéseit  megfogalmazni és megtalálni a mögöttünk rejlő szükségleteket, a gyermek az alábbiakat fogja érezni:

• Kapcsolódsz hozzá!
• Megérted őt!
• Elfogadod az érzéseit (hagyni kell, hogy megélje őket, nem szabad elnyomni)! Ezekkel ő sem tud mit kezdeni, főleg akkor, ha még fel sem tudja ismerni és megnevezni sem képes őket!

Minél fejlettebb a te érzelmi intelligenciád és amilyen mértékben fejleszted gyermekedét is, olyan nagy hatásfokkal tudjátok a konfliktushelyzeteket megoldani és ezekben közös megoldásokra lelni.

Szót érteni a gyerekkel úgy lehet a legkönnyebben, ha kibeszélitek az érzéseit és te is azok mentén tudsz ráhangolódni és kapcsolódni hozzá. A szükségleteire és igényeire válaszolva tudtok alternatív megoldásokat keresni. Olyanokat, amelyek mindkettőtök érdekeit figyelembe veszi. Persze előfordul, hogy ez nem mindig kivitelezhető. Viszont ha ilyen opció is van, akkor a gyermek is könnyebben elfogadja, amikor tényleg csak egyféle megoldásra van lehetőség!

Kapcsolódást segítő példamondatok lehetnek:

• Hogy érzed magad? Miért?
• Haragszol rám? Mondd el nyugodtan! Mit szeretnél?
• Félsz valamitől?
• Mire vágysz? Mi segítene, mit gondolsz? Keressünk megoldásokat! Beszéljük meg!
• Te mit javasolsz? Nyitott vagyok és figyelek rád! Tudd, hogy támogatlak.
• Ha nyitott leszel rá, elmondhatom én is hogy mit érzek és gondolok? Köszönöm!

Az lenne célra vezető, hogy tabuk nélkül tudjatok az érzelmekről kommunikálni! Fontos, hogy beszéljünk az érzelmekről, mert ez segít az egymáshoz kapcsolódásban a kötődés megerősítésében, a konfliktusok megoldásánál. Amennyiben az EQ-tok fejlesztést, az érzelmek kibeszélése gyakorlást igényel, akkor az a kihívás, hogy “nem tudsz szót érteni a gyerekkel”, pont erre hívja fel a figyelmet!

Soha nem késő! Már oviskorú gyerkőcökkel is meg lehet tanítani az érzelmek felismerését és kifejezését, vagyis az érzelmi intelligencia megalapozását a Csillagtündér mesésjáték módszer alkalmazásával! Ez nemcsak a szülő-gyermek közötti érzelmi kommunikációban, de a lelki egészség megőrzésében is óriási segítség!

The post Szót érteni a gyerekkel! – Használd az EQ-dat! appeared first on Csillagtündér.

Szemtelen gyermek kezelése nagy kihívást jelent! Miért? Ennek több oka is lehet, viszont ha ezeket felismerjük, akkor sokkal könnyebben megbirkózhatunk az ilyen jellegű helyzetekkel. Az alábbiakban három fontos tényező mentén, lépésenként vesszük végig, hogy mire érdemes figyelni.

Melyek lehetnek azok az okok, ami miatt nehézséget okoz a visszabeszélő gyerkőc kezelése?

Például az alábbi három szempont:

– azonosítjuk a gyerkőcöt a viselkedésével

Nem a gyermek szemtelen, csak a viselkedése. Olyan értelemben vehetjük “szemtelennek”, hogy nem látja mit csinál, így nekünk kell segíteni őt abban, hogy a kiváltó okokat megláttassuk vele. Persze ez lehetetlen küldetésnek tűnik, ha mi sem vesszük észre mert mással vagyunk elfoglalva.

– személyes sértésnek vesszük, amit csinál

Érzelmileg bevonódunk, magunkra vesszük és ettől a pillanattól kezdve, a saját sérelmeinkkel vagyunk elfoglalva és ennek hatása alapján beszélünk, viselkedünk és cselekszünk. Azonnal meg akarjuk szüntetni a helyzetet tiltással, korholással, nehezteléssel, fenyegetéssel, büntetéssel, kiabálással, stb.

– nem a gyerkőcre fókuszálunk

Egészen addig, amíg a saját érzelmeink irányítanak, – amelyet legtöbb esetben észre sem veszünk – nem tudjuk a teljes figyelmünket a gyermekünkre összpontosítani. Nem látjuk meg, hogy mi a probléma valódi forrása és ilyen értelemben vakok vagyunk és ezért tehetetlenek is. Ennek következménye, hogy elbeszélünk egymást mellett és nem ér célba a mondandónk.

Két elszigetelt érzelmi góc küzd egymással!

Mindkettő azt szeretné elérni, hogy kielégüljenek a szükségletei és az érzelmeik hatására öntudatlanul viselkednek, amely sajnos nem vezet eredményre!

Ezért nehéz  a szemtelen gyermek kezelése, ha nem vagyunk tudatosak a saját érzelmi működésünkre!

Nekünk kell változnunk ahhoz, hogy könnyebbé váljon a tiszteletlen gyerkőc kezelése!

Hogyan? Másfajta hozzáállással az alábbi három lépésben:

1. Folyamatosan tudatosítani kell magunkban, hogy a személyiségét változatlanul szeretjük, csak a viselkedése nem megfelelő az adott helyzetben és ezt el is mondjuk neki. Ez megerősít minket is és őt is abban, hogy a szeretetre és kötődésre építve fogjuk megoldani a jelenlegi problémát, amelyre tekinthetünk megoldandó feladatként is.
2. Észre kell venni magunkon és tudatosítani, hogy milyen érzelmi állapotba kerülünk, amikor pimaszul viselkedik velünk gyermekünk. Dühös, sértődött, felháborodott, megbántódott vagyok? Igen! Rendben! Így érzem magam, de ha támadólag lépek fel és visszavágok, az nem a megoldás felé visz. Mit tehetek? Hátralépek egyet és egy kicsit háttérbe helyezem a saját érzéseimet és a megfelelő módon kezelem őket.
3. Teljes odafordulással a gyerkőcre figyeljünk!. Milyen érzések vezérlik, hogy így viselkedik?  Mi lehet a problémája, ami miatt így érzi magát és az miből keletkezett? Próbáljuk meg kideríteni közösen, hogy mi a konkrét fájdalom és arra, hogyan tudunk közösen megoldást találni!

Ha változtatunk a saját hozzáállásunkon és gondolkodásmódunkon a fent javasolt 3 lépés szerint, akkor egészen más eredményre fogunk jutni a szemtelen gyermek kezelése során.

Mi szükséges ahhoz, hogy új módon működjünk a pimasz gyerkőc irányítása közben?

Olyan képességek megtanulására, amelyek az érzelmek tudatosításában és kezelésében segítenek. Amikor a szemtelen gyermek kezelése folyamatában a saját érzéseinket háttérbe szorítjuk, az nem azt jelenti, hogy ne élhetnénk meg azokat és ne húzhatnánk meg a határvonalat a gyermek helytelen viselkedésével szemben.

Határozottan kijelenthetjük, hogy ez számunkra milyen érzést okoz és kifejezhetjük, hogy több tiszteletet várunk, de ezen gyorsan átlépve, azonnal a gyermekre kell fókuszálni!

Segítsünk neki felismerni és megnevezni, mi lehet az ő érzése, az elakadása és problémája, ami miatt velünk viselkedik csúnyán. Sok esetben magával és a világgal van problémája és nem velünk, de ezt ránk vetíti ki!

Nem tud mást tenni! Ő az érzelmei hatására viselkedik valahogyan, de sokszor ő sincs tisztában azzal, hogy mi történik vele és miért! Ha képes lenne felismerni az érzelmeit és megnevezni azokat, ő is le tudná vezetni a feszültségét és tudná kontrollálni a viselkedését. Ha össze tudná kötni az ok-okozatokat, hogy mi váltotta ki azt az érzést, ahogyan érzi magát, akkor meglátná, hogy valójában mit szeretne és azt mondaná el, ahelyett hogy bánt a szavaival vagy akár fizikálisan másokat.

A szemtelenség és csúnya beszéd egy lehetőség a gyermek számára, amikor nincs más módja a feszültsége levezetésére. De ezt meg lehet tanulni az érzések kifejezésének segítségével, sokkal kifinomultabban  kicsatornázni. Ezt meg lehet tanítani a gyerekeknek! Sőt, a mai világban egyre nagyobb szükség van erre – sokféle szempontból is – hiszen egyre több a mentális betegséggel küzdő gyermekek száma.

Milyen eszköztár nyújthat segítséget a szemtelen gyerkőc kezeléséhez szükséges képességek fejlesztésében?

A csillagtündér mesésjáték módszer tematikájának segítségével és játékeszközeivel, már óvodáskortól játékosan megtanítható a gyerekeknek az érzelmek felismerése, kifejezése, azok működésének megismerése, amelyek megalapozzák a gyerkőcök érzelmi intelligenciáját. Ez segít az érzelmek dekódolási képességének fejlesztésében az érzelmi menedzsment elsajátításában. Az együttműködő kommunikáció is ezekre a képességekre épül.

Az óvodás csoportunkban – a Csillagtündér módszer segítségével – a gyerekek megtanulták verbalizálni az érzéseiket és kifejezni, hogy mit szeretnének. Elsajátították az asszertív kommunikáció alapjait, amely segíti őket a konfliktusok hatékony megoldásában.

Ez a lehetőség a szülők számára is elérhető. Gyermekükkel együtt ők is fejleszthetik azokat a képességeiket – érzelmi intelligencia fejlesztés –  amelyek segíteni fogják őket abban, hogy többé ne legyen számukra kihívás a szemtelen gyermek kezelése. A szülő és gyermek is sokkal tudatosabb lesz a saját érzelmi működésére. Ilyen módon a lelki egészségük  megóvásához is nagymértékben hozzájárulnak!

The post Szemtelen gyermek kezelése – 3 lépésben appeared first on Csillagtündér.

A harag kirobbanásából fakadó dühkitörés kezelése, nem könnyű feladat. Mindenkinek nehéz, ebben a helyzetben! Az érzelmektől nem tisztán látó, tudatilag beszűkülő szenvedő félnek és annak is, aki ezt kívülről látja és segíteni próbál. Hogyan tudunk mégis, tevékenyen részt venni és hatékonyan csillapítani az indulatos érzelmeket?  Elfogadó, empatikus, érzéseket visszacsatoló, megoldást kereső kommunikációval. Az alábbiakban leírt 3 lépés, segítséget nyújthat ennek megvalósításában a lelki egészség megőrzése érdekében.

Az indulatkitörés kezelése az érzések megfogalmazásával kezdődjön!

A dühkitörés kezelése kezdeténél törekedjünk arra, hogy ne hatalmasodjon el a harag érzése. Igyekezzünk minél előbb visszacsatolást adni, arra vonatkozóan, hogy megértjük és elfogadjuk, hogy ez az érzés előtört. Az együttérzésünket úgy tudjuk kifejezni, hogy megfogalmazzuk, amit érzékelünk és látunk, ítélkezés és bírálat mentesen!

Például: Látom, hogy nagyon fel vagy dúlva! Érzem, hogy nagyon ideges vagy! Megértelek, hogy feszültség van benned! Együtt tudok érezni veled, hogyha most rettentően dühös vagy! Megértettem, hogy rettenetesen haragszol! Jogos, hogy felbosszantott ez az eset! stb.

Ezekkel az érzéseket megfogalmazó és visszacsatoló mondatokkal, tudjuk éreztetni a szenvedő féllel, hogy megértjük és együttérzünk vele. Ez mindenképpen segítséget jelenthet a marcangoló rossz érzések lecsillapításában! Erre építkezve folytatódhat a “gyógyító beszélgetés” a dühkitörés kezelése.

A dühkitörés kezelése az okok feltárásával folytatódjon!

A dühkitörés kezelése szempontjából fontos, hogy fényt derítsünk a kiváltó okokra!

Kérdezzünk rá! Például: Miért vagy dühös? Mi bosszantott így fel? Mi az oka, hogy ilyen ingerült vagy? Mi zaklatott fel ennyire?

Ez a fajta érdeklődés is mutatja a szenvedő félnek, hogy őszintén szeretnénk segíteni! Érzi ezáltal, hogy számíthat ránk. Nincs egyedül a problémájával és valaki segíti az érzelmi elborultságból helyre billenteni. Együtt gondolkodhatnak, közösen.

Ha a szenvedő fél, nem tud rájönni maga, hogy mi idézte elő ezt az állapotot, segíthetünk ebben is. Megtippelhetjük, hogy talán ez vagy az az esemény váltotta ki a hisztit, indulatot, haragot? Ez is nagy segítség szokott lenni, különösen fiatalabb korosztálynál vagy kisgyermeknél. Amikor megtaláltuk a kiváltó okot, tovább léphetünk a megoldások keresése felé, amely a dühkitörés kezelése szempontjából a lezáró rész.

A harag kezelése, a megoldások keresésével fejeződhet be.

A dühkitörés kezelése, eredményesen lezárulhat a megoldási lehetőségek felkutatásával és megtalálásával. Ehhez azonban, ki kell deríteni, hogy mire van szüksége annak a felnőttnek vagy gyermeknek, akit éppen a harag érzése frusztrál! Milyen támogatásra, intézkedésre, beszélgetésre, eseményre, vagy dologra van szüksége az egyénnek, aki érzelmi viharából, nem tud egyedül kikerülni? Kérdezzük meg, mivel segíthetünk! Tegyünk javaslatokat és együtt térképezzük fel a megoldási lehetőségeket!

Amennyiben nem lehetséges a kívánt módon, akkor találhatunk egyéb alternatívákat, amely mégis segít elfogadni egy-egy helyzetet és visszaállítja a lelki békét. Ha valamit nem lehet, ahelyett találhatunk hasonlót, ami megnyugvást ad. Abban az esetben, ha mi vagyunk okai a konfliktushelyzetnek, nem mindegy, hogyan kommunikálunk.

A NEM szó helyett – amely bizonyos esetekben rendkívül felzaklató lehet – adhatunk olyan választ is, hogy LEHET, CSAK MÁSKÉPPEN.

Beszéljünk az érzésekről! Kérdezzünk rá, hogy a különböző megoldások felkínálása, milyen érzést okozna. Például: Megnyugtatna téged, ha ezt és ezt tennénk? Örülnél neki, ha ezt megszerveznénk? Elmúlna a haragod, ha holnap megpróbálnánk utána járni? Újra jól fogod magad érezni, ha ezt megveszem neked, amikor lesz rá pénzem? stb.

Természetesen a magunk érzéseiről is beszéljünk és csak olyan módon segítsünk, amellyel a mi lelki egészségünk sem károsodik. Ne úgy segítsünk, hogy közben magunkra vesszük át a másik ember terheit.

Fent leírt megoldási javaslatokban nagy segítség számunkra az érzelmi intelligencia és erre építve az együttműködő kommunikáció (EMK) használata.

Az EQ-hoz és az EMK-hoz szükséges képességek játékos fejlesztéséhez kínál egyedi lehetőséget a Csillagtündér módszer, amely már oviskorú gyermekeknél is eredményesen alkalmazható!

The post Dühkitörés kezelése – 3 lépésben appeared first on Csillagtündér.

Bármilyen iskolai bántalmazás éri a gyermeket, akkor tud sikeresen védekezni ellene, ha már oviskorától megtanítjuk erre. De mire is tanítsuk meg? Legfőképpen arra, hogy kialakítsuk benne azt a magabiztosságot és fejlesszük azt a képességét, amellyel  tud vigyázni a lelki egészségére!

Szülőként tanítsuk meg a gyermeknek az érzelmi tudatosságot, az őszinte érzelmi kommunikációt és a bizalomteljes segítségkérés gyakorlatát, hogy amikor az szükségessé válik, segítségünkre legyen! Gondolkodjunk előre és cselekedjünk időben! Minél korábban teremtsük meg a lehetőséget arra, hogy legyenek eszközeink az iskolai bántalmazás megelőzéséhez, kezeléséhez!

Hogyan vértezzük fel a gyermeket az iskolai bántással szemben?

Az iskolai bántalmazás elszenvedője – sok esetben – túl későn veszi észre, hogy áldozattá vált és nem vagy nehezen kér segítséget. Helyezzük a hangsúlyt a megelőzésre! Tanítsuk meg a gyermeket a lelki egészségének fenntartására és megóvására. Neveljük olyan érzelmi tudatosságra, amelynek segítségével időben észreveszi, érzékeli a problémát és azonnal bátran mer segítséget kérni.

Milyen módon tanítható meg a lelki  önvédelem az iskolai zaklatásokkal szemben?

Az iskolai bántalmazás ellen, rendkívül fontos és jó fegyver, hogy a gyermekek tanulják meg felismerni és kezelni az érzéseket. Merjenek magukról beszélni a családban és szabaduljanak meg a stresszt okozó, megbetegítő érzésektől. Legyen lehetőségük kibeszélni magukból a megélt kríziseiket, problémáikat. Érezzék, hogy figyelünk rájuk és őszintén lehessen beszélgetni az érzésekről és azok előidéző okairól.

Beszéljünk az érzésekről! Már oviskortól ez legyen megszokott, természetes és rendszeres! Ez lesz segítségünkre iskoláskorban, hogy mindig tudjuk majd, mit érez a gyermek és mi történik körülötte. Ezt gyakorolni kell! Nem várhatjuk el egy iskolástól, hogy mindent megosszon velünk, ha nem tanítottuk meg neki, hogyan tegye mindezt, könnyedén és természetesen! 

Tudatosítsuk a gyermekben, hogy az érzések megjelenése, valaminek a következménye. Rossz érzéseket okozni szándékosan, senkinek sincs joga és nekünk nem kell azt elviselni! Ezért a gyermek, óvodai vagy iskolai bántalmazás esetén, mindig azonnal forduljon a szüleihez és pedagógusaihoz segítségért, ha úgy érzi! Ne maradjanak félelmek a gyerekekben! Értessük meg a gyerkőccel, hogy ha a suliban valaki szándékosan félelmet kelt benne, az már lehet az iskolai bántalmazás kezdete, amit azonnal le kell állítani, még mielőtt elfajulna. Ezzel pedig megelőzhetjük a szorongások és depresszív tünetek kialakulását.

A gyermekek lelki egészségvédelméhez fejlesszük a gyermekek érzelmi intelligenciáját!

EQ fejlesztéshez ma már sokféle fejlesztő könyv és játék elérhető. Ezt a célt szolgája például a “Csillagtündér mesésjáték módszer“. Ezzel megalapozható a gyermekek érzelmi intelligenciája, amellyel az érzelmi tudatosság kialakítása válik lehetővé. A módszer folyamatos alkalmazásával, egyedülálló módon már három éves kortól elsajátíthatják a gyermekek az érzelmi önszabályozáshoz szükséges képességeket. 

Az ovis csoportunkban elért eredmények:

• A gyerekek ki tudják fejezni az érzéseiket testbeszédükkel és verbálisan is (6 alapérzelem: öröm, bánat, félelem, harag, meglepődés, undor).
•  Felismerik másokon is ezeket az érzéseket.
•  Meg tudják fogalmazni, hogyan érzik magukat és miért.
•  Gazdag érzelmi szókincstárral rendelkeznek.
•  Konfliktushelyzetekben empatikusak egymással és rövid időn belül konszenzusra jutnak.

A “Csillagtündér mesésjáték módszer” célja:

• a gyermek lelki egészségének megőrzése,
• emberek közötti érzelmi kommunikáció elősegítése,
• a gyermek érzelmi intelligenciájának megalapozása,
• konfliktushelyzetek megoldási módjának elsajátítása

A módszert a gyerekek szeretik és élvezik. Játszva megtanulják érzelmeik kifejezését. Természetes számukra az érzéseikről beszélni.

A gyermekek lelki egészségének védelme, kiemelt fontosságú kell legyen mindannyiunk számára! Ennek érdekében született meg a “Csillagtündér mesésjáték módszer” is!

Vigyázzunk gyermekeink lelki egészségére!          

The post Iskolai bántalmazás – Már oviskorban tegyünk ellene! appeared first on Csillagtündér.

Óvodai munkám során – mint óvó néni sokszor – hallom ezt a mondatot, hogy – “Nem leszek a barátod”! Az egyik gyermek ezt mondja a másiknak, amikor megharagszik rá valamiért. Ez lehet azért, mert nem adta oda neki a kért játékot vagy éppen szeretné rávenni valamire a másikat. Amikor a gyermek elmeséli otthon a szülőnek, valószínűleg nem kelt benne jó érzést ez az eset. Mit tehetünk?

Mi történik, amikor az oviban az egyik gyerek mondja a másiknak, hogy “nem lesz a barátja”?

Az a gyermek, akinek ezt mondták, hogy “nem leszek a barátod”, általában feldúltan, vagy sírva jön panaszkodni, hogy mit mondott neki az ovis társa. Ez az “érzelmi zsarolás”, mélyen megérinti a gyerkőcöt és nagyon helyesen, segítséget kér az óvó nénitől. Ilyenkor általában megbeszéljük közösen a problémahelyzetet és megkérjük a zsaroló felet, hogy ne mondjon ilyet. Inkább azt mondja el, hogy mire vágyik, mit szeretne és találjuk ki közösen, hogy mi legyen a jó megoldás!

A sértett felet, mindig megnyugtatjuk azzal is, hogy elmondjuk neki, azt az általunk megtapasztalt tényt, hogy a gyerekek nem gondolják komolyan, amikor azt mondják, hogy ” nem leszek a barátod “. Kis idő múlva már elfelejtik és ugyanúgy játszanak továbbra is egymással, mint korábban.

Ez lelkileg, mindig megnyugtatóan hat a gyermekre, de rásegítünk egy kis öleléssel, simogatással is, kinek mire van szüksége. Ilyenkor nyugodtan folyik tovább a játék.

Mi történik akkor, ha nem tudunk róla, hogy egyik gyerek bántja a másikat, azzal a mondattal, hogy “nem lesz a barátja”.

Általában,  – az első olyan alkalmak után – amikor a “nem leszek a barátod” mondatot követően, az óvó néni egyértelműen kijelenti, hogy ennek a viselkedésnek nincs helye az oviban, titokban próbálgatják a gyerekek. Ez azt jelenti, hogy a csoportszobában halkan vagy az udvaron egy távolabbi helyen, mégis újra elhangzik a bántó mondat, hogy “nem leszek a barátod”!

Akkor lehet ebből probléma, ha nem szerzünk róla tudomást, mert a sértett gyerkőc nem szól nekünk.

• Nem jó, ha magába rejti, mert az érzelmeket egyedül, nehezen tudja feldolgozni.
• A konfliktushelyzet nem oldódik meg és szorongóvá válhat emiatt.
• Azt élheti meg, hogy vele valami baj van, sérülhet az önbecsülése, önbizalma.
• A lelki egészség szempontjából nem jó a gyermeknek.

Fontos, hogy az oviban és otthon is, tudatosítsuk a gyermekben, hogy ilyen esetben szóljon a felnőttnek!

Nem kell, hogy ilyen kis “semmiségek miatt” stresszeljen a gyerkőc!

Lehet beszélgetni azzal a gyermekkel is, aki ilyet mond, hogy  ” nem leszek a barátod ” ! Ő is megérti, ha elmagyarázzuk neki, hogy lelki fájdalmat okoz a társának!

Így is vigyázhatunk ovis gyermekünk lelki egészségére! Sok beszélgetés a gyermekkel és az, ha megtanítjuk, hogyan mondja el az érzéseit, segíthet megelőzni a lelki problémákat.

The post “Nem leszek a barátod!” – mondja az ovis. appeared first on Csillagtündér.

Saját tapasztalatomat szeretném megosztani, amikor a gyermekeimmel való konfliktushelyzetben az érzések kibeszélése volt a megoldás. Ez segített megértenem, hogy valójában, mire volt szüksége gyermekeimnek. Így tudtuk a konfliktusokat megoldani, bizalmi kapcsolatunkat, kötődésünket megerősíteni.

Az érzések kibeszélésével tudjuk feltérképezni, hogy a másik embernek, vajon mire lehet szüksége. A szükségletek kielégítésével megoldhatjuk a konfliktusokat!

Első történetem, amikor az érzések kibeszélése segített  egy konfliktushelyzetben

Két gyermekem közül az idősebbik 13 évesen 8 osztályos gimnáziumba járt. A fiatalabb 11 éves általános iskolás volt.

Egy hétvégi délelőtt két lányom összeveszett. Az idősebb tanulni szeretett volna, a fiatalabb az ágyban maradva tévét nézni. Közös gyermekszobában élték mindennapjaikat. Gyakori konfliktus forrása volt, hogy egymást zavarták az eltérő igényeik miatt. Szerettem volna, ha meg tudnak egyezni, de nem sikerült konszenzusra jutniuk!

A tanulás fontosabb a televízió nézésénél, ezért megkértem a fiatalabbat, hogy menjen a nappaliba tévét nézni, és hagyja tanulni a nővérét!

Ez, nem először történt így!

A kicsi lányom durcásan, sértetten, sírva berohant a nappaliba az ágyneműjével együtt. A kanapén ülve takaróját és párnáját a fejére húzta. Hiába szóltam hozzá, nem válaszolt.

Ekkor, odaültem mellé és megpróbáltam kitalálni, mit érez, hogy kapcsolódni tudjak hozzá.

• -“Dühös vagy, amiért ki kellett jönnöd a szobából?” – kérdeztem, de nem válaszolt.
• -“Nagyon mérges vagy, hogy nem nézheted az ágyadból a meséket?”

Kicsi lányom, egyszer csak megszólalt és kibújt fedezékéből. Elkezdett helyeselni és teljesen megváltozott a testbeszéde, felém fordult,  érezhetően kinyílt.

• -“Nem igazság, hogy mindig nekem kell kijönni a szobából a nővérem miatt!” – mondta.
• -“Úgy szeretem az ágyacskámból a tévét nézni és még reggelizni is jó lett volna az ágyban!” (Soha nem szokott az ágyban reggelizni, de a reggeli kakaót mindig oda szoktam vinni az ébredéséhez. Szokta is mondani, – “jaj de jó, itt a finom kakaó anya szeretetével”.)

Miután kiderült számomra, hogy mi a fájdalma az én kicsikémnek, elkezdtem a kívánságait teljesíteni.

• Bekapcsoltam a tévét a nappaliban.
• Kérésének megfelelő reggelit készítettem az elmaradhatatlan kakaóval.
• A kanapé elé az asztalra feltálaltam a reggelit.

Ekkor az én édesem sírva fakadt, csordogáltak a könnyei és azt mondta.

„ – Az én anyukám szeret engem”!

Ő is csak arra vágyott, amire mindannyian vágyunk a szívünk mélyén. Ekkor döbbentem rá, hogy azzal, amikor rendszerint kiküldtem őt a gyerekszobából, azt élte meg, hogy nem szeretem úgy, mint a testvérét. A “hab a tortán” pedig az volt, hogy reggeli után, azt mondta – „Anya! Máskor is kijövök a szobából”!

A másik történetem, amikor egy konfliktus megoldásához az érzések kibeszélése járult hozzá.

Konfliktushelyzetben ekkor, az idősebbik 13 éves leányommal voltam. Nagyon felháborodott, amikor nem engedtem meg neki, hogy este elmenjen egyedül sétálni. Kertvárosi övezetben laktunk.  Sírva fakadt és elsorolta, hogy unja már, hogy nem biciklizhet és sétálhat este egyedül. Nem mehet el akárhová a barátnőivel, hogy nincs külön szobája, stb. stb. és elege van mindenből.

Empátiával meghallgattam! Kérdezgetni kezdtem, hogy kiderítsem milyen szükségletek állhatnak kérései hátterében. Többféle érzést megneveztem, azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotban van.  Ő vagy helyeselt vagy pedig kijavított. Ez nagymértékben segítette, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz! Kiderült, hogy mire vágyik, mi a szükséglete.  Tulajdonképpen az, hogy szabad lehessen és önálló. Az is fontos volt számára, hogy bízzak benne, mert ő soha nem élne ezzel vissza.

Elmondtam, hogy bízom benne, de a külső körülmények óvatosságra intenek. Kértem tőle, adjon időt nekem arra, hogy fokozatosan életkorának megfelelően dönthessek arról, hogy hová mehet egyedül. Másnap konkrét helyre, megnevezett baráttal, megbeszélt időre kéredzkedett el.

Elengedtem! Nagyon meglepődött, boldog és hálás volt!

Először ment el bevásárlóközpontba, egyedül a barátnőjével. Ez 2008-ban történt!

Fenti eseteket, akkor írtam le, amikor az erőszakmentes kommunikáció (EMK) módszerét tanultam és kezdtem otthon alkalmazni.

Az eredményeket  megtapasztalva, egyre fontosabb szerepet kapott életünkben az érzelmi intelligencia fejlesztése. Ez is közrejátszott abban, hogy megszületett az érzelmi intelligenciát megalapozó Csillagtündér módszer, amely egyedülálló módon és sokoldalúan nyújt segítséget a szülőknek, hogy minél kevesebbszer legyenek konfliktushelyzetben illetve azt a lehető leghatékonyabban tudják megoldani!

The post Konfliktushelyzetben az érzések kibeszélése segít appeared first on Csillagtündér.

Leírhatnánk sokféleképpen, hogy miért hisztizik egy gyermek, de a lényeg mégis csak az, hogy azért mert “nem az történik, amit ő akar”. Ekkor, pedig személyiségtől függően, hol enyhébb, hol drasztikusabb formában kitör a hiszti a gyermekből. Ez lehet apróság, hogy nem kapja meg a csokoládét otthon vagy az üzletben, amikor bevásárolunk. Lehet olyan dolog, amikor olyasmire vágyik, ami nem az életkorának való tárgy vagy program. A lényeg, hogy nem tudja érvényesíteni az akaratát és nem marad más hátra, minthogy tehetetlenségében és dühében hisztis lesz a gyermek. Így próbálja elérni nálunk, amit szeretne.

Miért dacos a gyermek az óvodában?

Nap mint nap tapasztalom és látom, hogy milyen körülmények miatt hisztis a gyermek az óvodában.

A reggeli elválásoknál, amikor nem szeretne anyától vagy apától elválni. Inkább az anyukáknál hisztiznek jobban a gyerekek, apukáknak kevésbé. Ez jól mutatja, hogy az édesanyák megengedőbbek, ezért sajnos nekik több jut a gyerekek sírásaiból. Nagyon jól lemérhető, hogy minél többet engednek a szülők a reggeli időhúzásnál, annál nehezebb az elválás.

A játékokon való összeveszéseknél is hisztis lesz a gyermek. Nehéz az osztozkodás és a lemondás a másik javára. Főleg az “egyke gyermeknek nehéz”, aki azt szokta, meg, hogy csak az övé otthon minden játék és minden figyelem. Akik bölcsődéből kerülnek az óvodába, azok már korábban szembesülnek azzal, hogy bizony más is van rajtuk kívül, akikkel osztozkodni kell.

Kiválthat hisztit a gyermekből a napirendi változás is. Például, amikor játékok elrakásának ideje következik, de ő még tovább szeretne játszani. Kimennénk az udvarra, de ő még bent szeretne maradni. Természetesen, amikor megszokják a biztonságot jelentő napi rutint, később ezek a problémák megszűnnek.

Hisztizhet a gyermek akkor is, ha az ovis társai közül valaki nem azt csinálja, amit ő mond vagy nem úgy játszik vele, ahogyan ő szeretné.  Nehéz elviselni, pláne ha valaki vezéregyéniség.

Hisztizik a gyermek azért is, ha

“egy felnőtt azt mondja valamire, hogy NEM”.

Egyre gyakoribb, hogy az olyan családból érkező gyermek, aki otthon, – konfliktuskerülésből vagy más okok miatt – nem szokta meg, hogy nemet mondjanak neki, az óvodában ettől teljesen kiborul. Ennek következménye a sírás és a hiszti. Ez csak addig tart, amíg megszokja, hogy a hisztijének nincs eredménye és leszokik róla. Belátja, hogy nincs értelme hisztizni, mert nem éri el vele a célját.

Hisztizhet még a gyermek, ha konfliktusba keveredik valamelyik társával.  Ezt is tanulni kell, hogy hogyan lehet úgy érvényesülni, hogy másoknak is jó legyen. Nagyon fontos az alkalmazkodás és az együttműködés képességének fejlesztése valamint a jó kommunikáció.

Hisztizhet a gyermek azért is, hogy el kell pakolnia maga után! Az óvodában folyamatosan tanulják, hogy csak akkor vehető elő új játék, ha az előzőt a helyére rakja. Idővel napi rutinná válik ez is, később már nem jelent problémát.

Miért hisztis a gyermek otthon?

A fenti okok a családok életében is hasonlóan megjelennek és társulnak még hozzá az evés és alvás körüli problémák.

Mitől lesz hisztis a gyermek?

Az egyik gyerek hisztis a másik nem! Miért van ez?

“Valljuk be őszintén, hogy sok esetben mi felnőttek rontjuk el!”

Már a legelején, amikor  engedékenyek vagyunk és nem tartjuk magunkat, ahhoz, hogy mit engedünk meg és mit nem.  A határokat nekünk kell felállítani és azt KÖVETKEZETESEN betartani. A gyermek tud igazodni, ha tudja mihez kell. Ha egyszer lehet dolgokat megkapni és megtenni, máskor pedig nem, akkor nem tudja, mihez alkalmazkodjon.

Ha azt tapasztalja a gyermek, hogy hisztivel eléri amit akart,

” mi adunk táptalajt annak, hogy a hiszti növénye szárba szökkenjen”.

Minden egyes alkalommal amikor engedünk, azzal csak erősítjük a növény gyökereit és tápláljuk, hogy jól megerősödjön. Amikor pedig már egy erős kifejlett “hiszti növényt” csak nyesegetünk és próbáljuk a vadhajtásokat levagdosni, már nagyon nehéz dolgunk van, de még akkor sem lehetetlen.

Vannak olyan személyiségű gyermekek akik, nagyon akaratosak és nem könnyű velük. Ilyen esetben is a KÖVETKEZETESSÉG a kapaszkodó és nem szabad feladni. Kisgyermekkorban könnyebb, később már egyre nehezebb dolgunk lesz.

Nagyon  érdekes látni egy gyermeket, aki az oviban általában nem hisztizik. Megérkezik érte a szülő és neki viszont már elkezdődik a hisztis viselkedés. Ez jól mutatja, hogy a gyermekek milyen jól tudnak alkalmazkodni az elvárásokhoz. Ahol nincs értelme ott nincs hiszti, ahol van értelme, ott pedig a cél érdekében bevetik a hiszti eszközét.

A hisztis gyermeket hogyan kezeljük?

Amikor hisztis a gyermek, az alábbi javaslatok segítségül szolgálhatnak.

• A következetes nevelés kulcsfontosságú! Merjünk nemet mondani! Anya és Apa közösen határozza meg a számukra fontos értékrendet a gyermekneveléssel kapcsolatban és ahhoz szikla szilárdan ragaszkodjanak!
• Próbáljuk figyelmen kívül hagyni, hogy hisztizik! Ha nem ér célt vele, előbb-utóbb abba hagyja.
• Befolyásoljuk a hisztis viselkedést  jó irányba. Mondjuk el, hogy amint abba hagyja a gyerkőc a hisztit, azonnal meg tudjuk beszélni, hogy milyen megoldás segíthet a problémán.
• Megoldás keresésnél alternatívák felajánlása is segíthet, mert fontos a gyermek kompetencia igényének kielégítése. Kínáljunk választási lehetőséget, de csak kétféle dolog közül. Így jó érzés számára, hogy ő dönthet, de tudnia kell, hogy csak abból választhat, amit mi engedünk meg neki.
• Fontos az érzelmi intelligencia fejlesztése. Érzékenyítsük a gyermekeket, hogy belátóbbak, elfogadóbbak és empatikusabbak legyenek! A gyermekeket ismertessük meg az érzésekkel. Ok-okozati összefüggéseket értenek meg és könnyebben vezethetők a jó megoldások felé.

Két óvodai eset is eszembe jut, amely jól példázza, miért jó, ha ismerik a gyermekek az érzéseket.

Saját élményem egy kisfiúról

Az első esetben egy 4 éves kisfiúnk érkezett meg egyik reggel az öltözőbe édesanyjával. A fiúcska egy csontvázas rajzolatú melegítőbe szeretett volna bejönni a csoportszobába. Kértem édesanyját, hogy cseréljék le rendes játszó ruhára. Elég sok idő eltelt, mikor újra benyitott a gyermek, még mindig ugyanabban a ruhában. Édesanyja nem tudta meggyőzni és a csontvázmintás ruha rajta maradt.

Ekkor kimentem az öltözőbe a gyerkőccel és leültünk beszélgetni. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, mi van a ruháján? Azt felelte – “igen, egy csontváz”. Megkérdeztem, hogy szerinte mit fognak érezni a gyerekek, ha ebben a ruhában lenne velük. Azt felelte, hogy -” félelmet”!  – “Látod, ezért kérem szépen, hogy öltözz át!” – feleltem. Megértette és szó nélkül átöltözött! Ennyit jelent, hogy tudtam arra támaszkodni, amit korábban megtanultunk a gyerekekkel. Ismerték az alapérzelmeket. Az édesanya büszke volt kisfiára, milyen okos!

Saját élményem egy kislányról

Második példának egy kislány és édesanya esetét szeretném megosztani. A reggeli elválások mentek nagyon nehezen. Egyre hosszabb ideig tartott a reggeli búcsúzkodás az öltözőben és ennek ellenére, egyre rosszabb állapotban érkezett be a leányka a csoportszobánkba. Nem segített az édesanya engedékenysége a gyermeknek, mert nem hozta meg azt az eredményt, hogy vidáman jöjjön be játszani.

Az édesanyával beszélgettem erről a helyzetről és a következőt javasoltam. Mondja el kislányának, hogy reggel mit érez, amikor az idő elhúzódik és nem tud elindulni a munkába. Például: félek attól, hogy elfogok késni a munkahelyemről és ezért a főnököm mérges lesz rám.  Szomorú vagyok, amikor én segítek neked azzal, hogy tovább maradok az öltözőben veled, de te még sem vidáman mész be játszani.  Rossz érzés nekem, hogy sírva mész be a társaid közé, stb.

Javasoltam, hogy beszélje meg gyermekével, hogy ezentúl reggelenként 5 percet ölelkeznek az öltözőben, mielőtt elbúcsúznak egymástól és cserébe a kislánya vidáman érkezik a gyerekek közé. Anya boldog lesz, hogy nem késik el, a gyermek pedig örüljön, hogy 5 perc minőségi időt kapott, ami csak az övék.

Az édesanya megfogadta a tanácsot és napokon belül rendeződött a helyzet.  Egyrészről azért, mert következetesen betartották a megállapodást. Másrészről pedig azért, mert a kislány is ismerte az alapérzéseket és rendelkezett már annyi empátiával, hogy megértette a helyzetet és el tudta fogadni a felajánlott megoldást.

Mindkét esetben arra az előzményre tudtam támaszkodni, hogy a gyermekek már megismerték  játékaink során a 6 alapérzelmet a Csillagtündér módszer segítségével. Az érzelmi intelligenciájuk már volt olyan szinten, ami segítette őket abban, hogy hiszti nélkül könnyebben tudtak alkalmazkodni.

The post Hisztis a gyermek – Változtassunk! appeared first on Csillagtündér.

Az érzelmek szintjén rossz dolognak éljük meg a konfliktusok előfordulását amelyek idegességet és stresszt okoznak.  Konfliktushelyzetben sokszor az érzelmeink irányítanak és elöntenek bennünket az indulatok.

Abban az esetben, ha nem sikerül a konfliktusok eredményes lezárása, “tüskék” maradnak bennünk. Nem múlik a feszültség és nem oldódik meg a helyzet sem. A veszekedés során lehet, hogy megbántottunk valakit – akaratunk ellenére – és olyanokat mondtunk, amit nem kellett volna.

Így nehezen tudunk megszabadulni a feszítő érzéstől és a gondolatoktól, amelyek folyamatosan kavarognak bennünk. Minden olyan gondolat, amely felidézi a kiváltó okot és a konfliktusok újraélését, újabb és újabb kellemetlen érzéseket kelt bennünk.

Zaklatottság, elkeseredettség, tehetetlenség, félelem, meg nem értettség, harag, és sok-sok érzés kavarog bennünk, amíg “forog a film”.

Egészen addig  tarthat ez a folyamat, amíg valami megoldás nem születik, amíg valami felszabadító dolog nem történik. Szeretnénk minél előbb kiutat és megoldást találni!

Veszekedések kiváltó okai

Amikor valamilyen frusztráló helyzet vagy történés  hatására, érzelmileg olyan negatív felfokozott idegállapotba kerülünk, hogy kitör belőlünk a düh, kirobban a konfliktus. Ezeket a helyzeteket, úgy élhetjük meg, hogy számunkra elfogadhatatlanok, mert sérülünk valamilyen szempontból.

Például:

• a jogaink
• az egészségünk
• a biztonságunk
• az igazságérzetünk
• az önbecsülésünk
• a birtoklási vágyunk
• megkérdőjeleződhet a bizalom
• bántva  és meg nem értettnek érezhetjük magunkat
• felborul a lelki egyensúlyunk, stb.

Előfordulhat az is, hogy a konfliktust nem a jelen helyzet robbantja ki, csak “megnyomták egy régi gombunkat”, amelyre sajnos így reagálunk. Lehet ez gyermekkori rossz élmény vagy korábbi kapcsolatainkból maradt fájdalmas szituáció, bármi más, amire így reagálunk.

Problémás helyzetek kiváltó okainak megfigyelése

A konfliktusok okainak feltárása lehetőséget ad önmagunk jobb megismeréséhez. Ez nagyon fontos a későbbi konfliktusaink kezeléséhez vagy megelőzéséhez. A konfliktusok után érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miért kerültünk érzelmileg olyan állapotba, hogy veszekedés, netán verekedés lett a vége.

Mi az, ami olyan fontos nekünk?

• a rend és tisztaság a környezetemben?
• egymás tisztelete?
• a szabadságom?
• az önállóságom?
• a bizalom?
• a biztonság?
• a  kommunikáció?
• a birtoklási vágyam?
• az egyenlő terhek viselése?
• kapcsolatfüggőség, féltékeny vagyok? stb.

A közvetlen környezetünkben élő, számunkra fontos embereknél is érdemes megfigyelni, hogy az ő élethelyzeteikben, mi az, ami őket annyira felbosszantja, hogy konfliktushelyzet alakul ki. Ez segíthet nekünk, hogy jobban megismerjük és megértsük őket.

Konfliktusok megoldásához segítség:

Önmagunk megismerése és elfogadása.

Segítség a konfliktusok megoldásában, mert el tudjuk mondani, hogy nekünk mi fontos és mi az, ami számunkra elfogadhatatlan! Természetesen ezt érdemes énközlően  elmondani, egyes szám első személyben, a másik fél megbántása nélkül. Őt nem ítéljük és nem bíráljuk, csak magunkról a magunk szemszögéből beszélünk az adott szituációról. Ezzel lehetőséget adunk a másik embernek arra, hogy ő is megismerjen bennünket és alkalmazkodni tudjon az elvárásainkhoz a számunkra fontos dolgokhoz. Ha szeret minket az az illető, figyelembe fogja venni az információkat és segítségére lesz a hozzánk való alkalmazkodásában és együttműködésében.

Az érzelmek kimondása is közelebb visz a megoldáshoz.

Egyrészről tisztázódik bennünk, hogy valójában, mit is érzünk. Ez segít önmagunkat is jobban megértenünk és helyesen látni, hogy ebből következően mire lesz szükségünk.

Például:

• Fáj, hogy nem  ölel meg a társam, pedig nekem a fizikai érintés a szeretetnyelvem. Ezért nem szeretve és elutasítottnak érzem magam, ami félelemmel és szorongással tölthet el.
• Féltékenység érzését érzem, akkor lehet, hogy nincs elég önbizalmam. Félek attól, hogy elhagy a szeretett párom.

Az érzések kimondása abban is segít, hogy szelepként megszabadítson a felgyülemlett feszültségtől és a negatív energiáktól. Megkönnyebbülünk és meg tudunk nyugodni. Tisztábban kezdünk látni, gondolkodni és a kommunikációnkban már nem az érzések irányítanak, hanem a “józan ész”. Társunkat és gyermekünket is buzdítsuk erre, hogy konfliktushelyzetben is mondják el, hogy érzik magukat, beszéljünk az érzésekről!

Legyünk empatikusak és tanítsuk erre egymást!

Könnyű ezt mondani, de egy konfliktus közepette nehéz a másikra figyelni. A lényeg, hogy érzékenyítsük egymást azzal, hogy merjük az érzéseinket elmondani.

Minél inkább beavatjuk egymást az érzelmi folyamatainkba, annál jobban megértjük, “megérezzük” egymást!

Ezzel segítjük, hogy együttérzőbbek lehessünk egymás iránt. Ez odáig fejlődhet, hogy konfliktushelyzetben is könnyebben tudunk empátiával figyelni a másikra. Amikor ilyen értő figyelemmel hallgatjuk a másik felet, észrevehetjük azt is, hogy magunkra veszünk olyan dolgokat is, amit nem kellene. Amikor az empatikus figyelem kölcsönössé válik, a konfliktusok is hamarabb megoldódnak, könnyebben juthatunk konszenzusra.

Beszéljük meg a konfliktusok végén, hogy kinek, mire van szüksége!

Nagyon fontos tisztázni azért, hogy legközelebb már ne legyen ez  ismét probléma forrása. Őszintén meg kell osztani a másikkal, hogy mit szeretnénk tőle kérni. Konkrétan fogalmazzuk meg! Mindkét fél megteheti ezt.  Visszakérdezhetjük egymástól, hogy megértettük-e, mire van szüksége a másik félnek. Ez megnyugvást és megértést ad a konfliktus lezárásához. Természetesen a bocsánatkérés is fontos!

A konfliktusaink által – amelyben a főszerep mindig az érzelmeké – rengeteget fejlődhetünk és fejlődhetnek a kapcsolataink is.

Konfliktusok megoldásához vezető út

Legfontosabb, hogy kezdjük el az érzelmi intelligenciánkat fejleszteni!

Jobban megismerhetjük önmagunkat és könnyebben megérthetünk másokat.  Figyeljük meg az érzéseinket és mások érzéseit! Fogalmazzuk meg magunknak és mondjuk ki. Osszuk meg a hozzánk közel állókkal a rossz és a jó érzéseinket is. A pozitív és jó visszajelzésekre is nagy szükségünk van. A dicsérő szavak, a megerősítés és a hit egymásban, szárnyakat ad!

The post Konfliktusok megoldása appeared first on Csillagtündér.