Szülőként, hogyan segített az érzésekről való beszélgetés konfliktushelyzetben?

Saját tapasztalatomat szeretném megosztani, amikor a gyermekeimmel való konfliktushelyzetben az érzések kibeszélése volt a megoldás. Ez segített megértenem, hogy valójában, mire volt szüksége gyermekeimnek. Így tudtuk a konfliktusokat megoldani, bizalmi kapcsolatunkat, kötődésünket megerősíteni.

Az érzések kibeszélésével tudjuk feltérképezni, hogy a másik embernek, vajon mire lehet szüksége. A szükségletek kielégítésével megoldhatjuk a konfliktusokat!

Első történetem, amikor az érzések kibeszélése segített  egy konfliktushelyzetben

Két gyermekem közül az idősebbik 13 évesen 8 osztályos gimnáziumba járt. A fiatalabb 11 éves általános iskolás volt.

Egy hétvégi délelőtt két lányom összeveszett. Az idősebb tanulni szeretett volna, a fiatalabb az ágyban maradva tévét nézni. Közös gyermekszobában élték mindennapjaikat. Gyakori konfliktus forrása volt, hogy egymást zavarták az eltérő igényeik miatt. Szerettem volna, ha meg tudnak egyezni, de nem sikerült konszenzusra jutniuk!

A tanulás fontosabb a televízió nézésénél, ezért megkértem a fiatalabbat, hogy menjen a nappaliba tévét nézni, és hagyja tanulni a nővérét!

Ez, nem először történt így!

A kicsi lányom durcásan, sértetten, sírva berohant a nappaliba az ágyneműjével együtt. A kanapén ülve takaróját és párnáját a fejére húzta. Hiába szóltam hozzá, nem válaszolt.

Ekkor, odaültem mellé és megpróbáltam kitalálni, mit érez, hogy kapcsolódni tudjak hozzá.

• -“Dühös vagy, amiért ki kellett jönnöd a szobából?” – kérdeztem, de nem válaszolt.
• -“Nagyon mérges vagy, hogy nem nézheted az ágyadból a meséket?”

Kicsi lányom, egyszer csak megszólalt és kibújt fedezékéből. Elkezdett helyeselni és teljesen megváltozott a testbeszéde, felém fordult,  érezhetően kinyílt.

• -“Nem igazság, hogy mindig nekem kell kijönni a szobából a nővérem miatt!” – mondta.
• -“Úgy szeretem az ágyacskámból a tévét nézni és még reggelizni is jó lett volna az ágyban!” (Soha nem szokott az ágyban reggelizni, de a reggeli kakaót mindig oda szoktam vinni az ébredéséhez. Szokta is mondani, – “jaj de jó, itt a finom kakaó anya szeretetével”.)

Miután kiderült számomra, hogy mi a fájdalma az én kicsikémnek, elkezdtem a kívánságait teljesíteni.

• Bekapcsoltam a tévét a nappaliban.
• Kérésének megfelelő reggelit készítettem az elmaradhatatlan kakaóval.
• A kanapé elé az asztalra feltálaltam a reggelit.

Ekkor az én édesem sírva fakadt, csordogáltak a könnyei és azt mondta.

„ – Az én anyukám szeret engem”!

Ő is csak arra vágyott, amire mindannyian vágyunk a szívünk mélyén. Ekkor döbbentem rá, hogy azzal, amikor rendszerint kiküldtem őt a gyerekszobából, azt élte meg, hogy nem szeretem úgy, mint a testvérét. A “hab a tortán” pedig az volt, hogy reggeli után, azt mondta – „Anya! Máskor is kijövök a szobából”!

A másik történetem, amikor egy konfliktus megoldásához az érzések kibeszélése járult hozzá.

Konfliktushelyzetben ekkor, az idősebbik 13 éves leányommal voltam. Nagyon felháborodott, amikor nem engedtem meg neki, hogy este elmenjen egyedül sétálni. Kertvárosi övezetben laktunk.  Sírva fakadt és elsorolta, hogy unja már, hogy nem biciklizhet és sétálhat este egyedül. Nem mehet el akárhová a barátnőivel, hogy nincs külön szobája, stb. stb. és elege van mindenből.

Empátiával meghallgattam! Kérdezgetni kezdtem, hogy kiderítsem milyen szükségletek állhatnak kérései hátterében. Többféle érzést megneveztem, azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotban van.  Ő vagy helyeselt vagy pedig kijavított. Ez nagymértékben segítette, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz! Kiderült, hogy mire vágyik, mi a szükséglete.  Tulajdonképpen az, hogy szabad lehessen és önálló. Az is fontos volt számára, hogy bízzak benne, mert ő soha nem élne ezzel vissza.

Elmondtam, hogy bízom benne, de a külső körülmények óvatosságra intenek. Kértem tőle, adjon időt nekem arra, hogy fokozatosan életkorának megfelelően dönthessek arról, hogy hová mehet egyedül. Másnap konkrét helyre, megnevezett baráttal, megbeszélt időre kéredzkedett el.

Elengedtem! Nagyon meglepődött, boldog és hálás volt!

Először ment el bevásárlóközpontba, egyedül a barátnőjével. Ez 2008-ban történt!

Fenti eseteket, akkor írtam le, amikor az erőszakmentes kommunikáció (EMK) módszerét tanultam és kezdtem otthon alkalmazni.

Az eredményeket  megtapasztalva, egyre fontosabb szerepet kapott életünkben az érzelmi intelligencia fejlesztése. Ez is közrejátszott abban, hogy megszületett az érzelmi intelligenciát megalapozó Csillagtündér módszer, amely egyedülálló módon és sokoldalúan nyújt segítséget a szülőknek, hogy minél kevesebbszer legyenek konfliktushelyzetben illetve azt a lehető leghatékonyabban tudják megoldani!