Miért hisztis a gyermek?
Leírhatnánk sokféleképpen, hogy miért hisztizik egy gyermek, de a lényeg mégis csak az, hogy azért mert “nem az történik, amit ő akar”. Ekkor, pedig személyiségtől függően, hol enyhébb, hol drasztikusabb formában kitör a hiszti a gyermekből. Ez lehet apróság, hogy nem kapja meg a csokoládét otthon vagy az üzletben, amikor bevásárolunk. Lehet olyan dolog, amikor olyasmire vágyik, ami nem az életkorának való tárgy vagy program. A lényeg, hogy nem tudja érvényesíteni az akaratát és nem marad más hátra, minthogy tehetetlenségében és dühében hisztis lesz a gyermek. Így próbálja elérni nálunk, amit szeretne.
Miért dacos a gyermek az óvodában?
Nap mint nap tapasztalom és látom, hogy milyen körülmények miatt hisztis a gyermek az óvodában.
A reggeli elválásoknál, amikor nem szeretne anyától vagy apától elválni. Inkább az anyukáknál hisztiznek jobban a gyerekek, apukáknak kevésbé. Ez jól mutatja, hogy az édesanyák megengedőbbek, ezért sajnos nekik több jut a gyerekek sírásaiból. Nagyon jól lemérhető, hogy minél többet engednek a szülők a reggeli időhúzásnál, annál nehezebb az elválás.
A játékokon való összeveszéseknél is hisztis lesz a gyermek. Nehéz az osztozkodás és a lemondás a másik javára. Főleg az “egyke gyermeknek nehéz”, aki azt szokta, meg, hogy csak az övé otthon minden játék és minden figyelem. Akik bölcsődéből kerülnek az óvodába, azok már korábban szembesülnek azzal, hogy bizony más is van rajtuk kívül, akikkel osztozkodni kell.
Kiválthat hisztit a gyermekből a napirendi változás is. Például, amikor játékok elrakásának ideje következik, de ő még tovább szeretne játszani. Kimennénk az udvarra, de ő még bent szeretne maradni. Természetesen, amikor megszokják a biztonságot jelentő napi rutint, később ezek a problémák megszűnnek.
Hisztizhet a gyermek akkor is, ha az ovis társai közül valaki nem azt csinálja, amit ő mond vagy nem úgy játszik vele, ahogyan ő szeretné. Nehéz elviselni, pláne ha valaki vezéregyéniség.
Hisztizik a gyermek azért is, ha
“egy felnőtt azt mondja valamire, hogy NEM”.
Egyre gyakoribb, hogy az olyan családból érkező gyermek, aki otthon, – konfliktuskerülésből vagy más okok miatt – nem szokta meg, hogy nemet mondjanak neki, az óvodában ettől teljesen kiborul. Ennek következménye a sírás és a hiszti. Ez csak addig tart, amíg megszokja, hogy a hisztijének nincs eredménye és leszokik róla. Belátja, hogy nincs értelme hisztizni, mert nem éri el vele a célját.
Hisztizhet még a gyermek, ha konfliktusba keveredik valamelyik társával. Ezt is tanulni kell, hogy hogyan lehet úgy érvényesülni, hogy másoknak is jó legyen. Nagyon fontos az alkalmazkodás és az együttműködés képességének fejlesztése valamint a jó kommunikáció.
Hisztizhet a gyermek azért is, hogy el kell pakolnia maga után! Az óvodában folyamatosan tanulják, hogy csak akkor vehető elő új játék, ha az előzőt a helyére rakja. Idővel napi rutinná válik ez is, később már nem jelent problémát.
Miért hisztis a gyermek otthon?
A fenti okok a családok életében is hasonlóan megjelennek és társulnak még hozzá az evés és alvás körüli problémák.
Mitől lesz hisztis a gyermek?
Az egyik gyerek hisztis a másik nem! Miért van ez?
“Valljuk be őszintén, hogy sok esetben mi felnőttek rontjuk el!”
Már a legelején, amikor engedékenyek vagyunk és nem tartjuk magunkat, ahhoz, hogy mit engedünk meg és mit nem. A határokat nekünk kell felállítani és azt KÖVETKEZETESEN betartani. A gyermek tud igazodni, ha tudja mihez kell. Ha egyszer lehet dolgokat megkapni és megtenni, máskor pedig nem, akkor nem tudja, mihez alkalmazkodjon.
Ha azt tapasztalja a gyermek, hogy hisztivel eléri amit akart,
” mi adunk táptalajt annak, hogy a hiszti növénye szárba szökkenjen”.
Minden egyes alkalommal amikor engedünk, azzal csak erősítjük a növény gyökereit és tápláljuk, hogy jól megerősödjön. Amikor pedig már egy erős kifejlett “hiszti növényt” csak nyesegetünk és próbáljuk a vadhajtásokat levagdosni, már nagyon nehéz dolgunk van, de még akkor sem lehetetlen.
Vannak olyan személyiségű gyermekek akik, nagyon akaratosak és nem könnyű velük. Ilyen esetben is a KÖVETKEZETESSÉG a kapaszkodó és nem szabad feladni. Kisgyermekkorban könnyebb, később már egyre nehezebb dolgunk lesz.
Nagyon érdekes látni egy gyermeket, aki az oviban általában nem hisztizik. Megérkezik érte a szülő és neki viszont már elkezdődik a hisztis viselkedés. Ez jól mutatja, hogy a gyermekek milyen jól tudnak alkalmazkodni az elvárásokhoz. Ahol nincs értelme ott nincs hiszti, ahol van értelme, ott pedig a cél érdekében bevetik a hiszti eszközét.
A hisztis gyermeket hogyan kezeljük?
Amikor hisztis a gyermek, az alábbi javaslatok segítségül szolgálhatnak.
- A következetes nevelés kulcsfontosságú! Merjünk nemet mondani! Anya és Apa közösen határozza meg a számukra fontos értékrendet a gyermekneveléssel kapcsolatban és ahhoz szikla szilárdan ragaszkodjanak!
- Próbáljuk figyelmen kívül hagyni, hogy hisztizik! Ha nem ér célt vele, előbb-utóbb abba hagyja.
- Befolyásoljuk a hisztis viselkedést jó irányba. Mondjuk el, hogy amint abba hagyja a gyerkőc a hisztit, azonnal meg tudjuk beszélni, hogy milyen megoldás segíthet a problémán.
- Megoldás keresésnél alternatívák felajánlása is segíthet, mert fontos a gyermek kompetencia igényének kielégítése. Kínáljunk választási lehetőséget, de csak kétféle dolog közül. Így jó érzés számára, hogy ő dönthet, de tudnia kell, hogy csak abból választhat, amit mi engedünk meg neki.
- Fontos az érzelmi intelligencia fejlesztése. Érzékenyítsük a gyermekeket, hogy belátóbbak, elfogadóbbak és empatikusabbak legyenek! A gyermekeket ismertessük meg az érzésekkel. Ok-okozati összefüggéseket értenek meg és könnyebben vezethetők a jó megoldások felé.
Két óvodai eset is eszembe jut, amely jól példázza, miért jó, ha ismerik a gyermekek az érzéseket.
Saját élményem egy kisfiúról
Az első esetben egy 4 éves kisfiúnk érkezett meg egyik reggel az öltözőbe édesanyjával. A fiúcska egy csontvázas rajzolatú melegítőbe szeretett volna bejönni a csoportszobába. Kértem édesanyját, hogy cseréljék le rendes játszó ruhára. Elég sok idő eltelt, mikor újra benyitott a gyermek, még mindig ugyanabban a ruhában. Édesanyja nem tudta meggyőzni és a csontvázmintás ruha rajta maradt.
Ekkor kimentem az öltözőbe a gyerkőccel és leültünk beszélgetni. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, mi van a ruháján? Azt felelte – “igen, egy csontváz”. Megkérdeztem, hogy szerinte mit fognak érezni a gyerekek, ha ebben a ruhában lenne velük. Azt felelte, hogy -” félelmet”! – “Látod, ezért kérem szépen, hogy öltözz át!” – feleltem. Megértette és szó nélkül átöltözött! Ennyit jelent, hogy tudtam arra támaszkodni, amit korábban megtanultunk a gyerekekkel. Ismerték az alapérzelmeket. Az édesanya büszke volt kisfiára, milyen okos!
Saját élményem egy kislányról
Második példának egy kislány és édesanya esetét szeretném megosztani. A reggeli elválások mentek nagyon nehezen. Egyre hosszabb ideig tartott a reggeli búcsúzkodás az öltözőben és ennek ellenére, egyre rosszabb állapotban érkezett be a leányka a csoportszobánkba. Nem segített az édesanya engedékenysége a gyermeknek, mert nem hozta meg azt az eredményt, hogy vidáman jöjjön be játszani.
Az édesanyával beszélgettem erről a helyzetről és a következőt javasoltam. Mondja el kislányának, hogy reggel mit érez, amikor az idő elhúzódik és nem tud elindulni a munkába. Például: félek attól, hogy elfogok késni a munkahelyemről és ezért a főnököm mérges lesz rám. Szomorú vagyok, amikor én segítek neked azzal, hogy tovább maradok az öltözőben veled, de te még sem vidáman mész be játszani. Rossz érzés nekem, hogy sírva mész be a társaid közé, stb.
Javasoltam, hogy beszélje meg gyermekével, hogy ezentúl reggelenként 5 percet ölelkeznek az öltözőben, mielőtt elbúcsúznak egymástól és cserébe a kislánya vidáman érkezik a gyerekek közé. Anya boldog lesz, hogy nem késik el, a gyermek pedig örüljön, hogy 5 perc minőségi időt kapott, ami csak az övék.
Az édesanya megfogadta a tanácsot és napokon belül rendeződött a helyzet. Egyrészről azért, mert következetesen betartották a megállapodást. Másrészről pedig azért, mert a kislány is ismerte az alapérzéseket és rendelkezett már annyi empátiával, hogy megértette a helyzetet és el tudta fogadni a felajánlott megoldást.
Mindkét esetben arra az előzményre tudtam támaszkodni, hogy a gyermekek már megismerték játékaink során a 6 alapérzelmet a Csillagtündér módszer segítségével. Az érzelmi intelligenciájuk már volt olyan szinten, ami segítette őket abban, hogy hiszti nélkül könnyebben tudtak alkalmazkodni.