Figyeljünk és minél előbb próbáljuk meg észrevenni, mikor szorong a gyermek! A szorongást mi idézheti elő?  A félelmek a gyermekben. Mi felnőttek is érezhetünk hasonlóképpen a szülői félelmek miatt. Minden olyan új szituáció, amelyben attól félünk, hogy nem tudunk megfelelni, szorongást okozhat, akár külső vagy belső elvárásokról van szó.  “Nem szabad túl magasra tenni a lécet”, ezzel is megelőzhetjük a szorongásos tüneteket: a gyomorideges hasfájást, a feszültségérzést, a kényszeres ismétlődő mozgásokat, a levertség érzését, sírást, megváltozott viselkedést, stb.

Hogyan segítsünk, ha gátlásos a gyerkőc?

Amint észrevesszük a tünetekből, hogy szorong a gyermek, minél hamarabb próbáljuk meg kideríteni az okát! Addig kérdezgessük, amíg kiderül számunkra, hogy mitől fél! A gyermek nem mindig tudja megfogalmazni különösen, ha ő sincs tudatában ennek, ilyenkor nekünk kell átgondolni, hogy milyen közeli vagy távoli program vagy tennivaló, esetleg találkozás valakikkel,  az oka, ami miatt feszenghet.

A kérdéseinket meg lehet úgy fogalmazni, hogy megpróbáljuk megtippelni, mi lehet a probléma. Például:

• Nem szeretnél ide… vagy oda … menni?
• Félsz a  …-től?
• Azt gondolod, hogy nem tudod ezt … vagy azt … megcsinálni?
• Nem szereted, hogy ott van X vagy Y?

Miközben találgatunk, választ kaphatunk a gyermektől szóban illetve testbeszédén keresztül.

Ha jó helyen tapogatózunk, az a szemén, az arcán a testtartásán megjelenő változásból is kiolvasható!

Ha így nem érünk célba, másként is kérdezhetünk! Amiről azt gondoljuk, hogy nem szeretné, abból kitaláljuk, hogy mire vágyik, ennek a szükségletnek a kielégítését ajánljuk fel és így tesszük fel a kérdést!

Például:

• Azért sírsz mert ovi helyett, szeretnél itthon maradni?
• Mit gondolsz, nem fájna a hasad, ha segítenék megcsinálni a leckédet?
• Segít neked, hogy ne rágd a körmöd, ha én is elmegyek veled?
• Ha elviszünk magunkkal, segít megnyugodni? stb.

Amikor nyugtalan a gyermek, kérdezzünk rá az érzéseire!

Ha szorong a gyermek az érzések megfogalmazása segíthet annak csökkentésében, amikor sikerül megtalálni a problémát és kimondani az érzést. Ebben a beszélgetésben nemcsak az  érzelmek megfogalmazása nyújt segítséget  a feszültségek enyhítésében, hanem az is, hogy megtörténik egy olyan minőségi kapcsolódás a gyermekkel, amelyben megnyugszik a megértettség és együttérzés által.

Nem sikerül kideríteni az okokat, mikor, mitől gátlásos a gyerkőc?

Amikor a fenti példák nem hoznak eredményt és továbbra is szorong a gyermek, nehéz helyzetbe kerülhetünk szülőként. Nem tudjuk, hogyan segíthetnénk és ez minket is felőrölhet.

Ne keseredjünk el! Mindenre van megoldás csak meg kell találni!

Eszközök, amelyekkel segíthetünk, ha nyugtalan a gyerkőc.

• Nekünk kell megtanítani gyermekünket, hogy felismerje magában és másokon az érzelmeket! Beszéljünk az érzésekről és ezt tegyük szokássá. Őszintén beszélgessünk a családban arról, ki hogyan érzi magát és miért! Ezzel fejlesztjük csemeténk érzelmi intelligenciáját! Így gyermekünk megtanulja kifejezni magát és tudunk segíteni a félelmek és szorongások leküzdésében.
• Ne legyenek túl nagyok az elvárások! Mindig csak önmagához képest kell, hogy fejlődjön.
• Erősítsük meg a gyermeket az önbizalom terén! Támaszkodjunk az erős, tehetséges oldalára és sokat biztassuk, értékeljük erőfeszítéseit! Ebből erőt tud meríteni és bízni, hinni önmagában.
• Szoktassuk arra gyermekünket, hogy feladatként tekintsen a felmerülő problémákra. Megoldásközpontú gondolkodással nem a szorongó érzések kerülnek előtérbe.
• A hibákat csinálni helyett használjuk a  tapasztalatokat szerezni megfogalmazást, egészen más az érzelmi töltete.

Fenti javaslatok segíthetnek a szorongásos tünetek oldásában megelőzésében és ezzel a gyermekek lelki egészségének megóvásában!

The post Szorong a gyermek – Segítsünk neki! appeared first on Csillagtündér.

Amikor nincs maszk a felnőttek arcán, a kisgyermekek a metakommunikációs jelekből, a szájról olvasásból és csak kevesebb részben a fülükre hagyatkozva értik meg, hogy mit mondanak nekik. Főleg azoknak a gyerekek nehéz a maszk alól értelmezni az információkat, akiknek még szövegértési problémájuk is van.

Most, hogy a vírushelyzet miatt a felnőttek maszkot viselnek nagyon sok gyermeknek okoz problémát, hogy csak részben vagy nem értik, mit mond nekik a felnőtt.

Arról nem is beszélve, hogy az érzelmeink teljes takarásba kerültek.

Minden, amit láthatott a gyermek az arcunkon, azt most maszk takarja:

• Nagyon sokat jelent a gyermekeknek a derűs, mosolygós arc, amely megnyugtatja őket és szeretetben biztonságban érzik magukat, derűs felnőttek társaságában.
• A nem helyeslő tekintet is elég a gyermeknek olyan helyzetekben, amikor helyes irányba szeretnénk terelni őket.
• A sok egyéb információ az arcunkról, amely a kommunikációhoz nagyon fontos, most a maszk viselése miatt teljes takarásba kerül.
• Ráadásul, amiatt hogy a szövegértés nehezített hangosabb beszéddel és gyakoribb ismételgetéssel próbáljuk segíteni a megértést.

A maszk  felkerülésével egyidejűleg csökkent a fizikai közelséget jelentő kézfogások, ölelkezések  száma is, amely egy bizonyos fokú távolságtartás érzését kelti.

A félelmeket, amelyek a vírus megjelenésével bennünk vannak, a gyerekek is pontosan érzékelik, hiszen tanítjuk is őket rá, hogy miért kell jobban vigyázni a higiéniára és miért.

Szeretnék megosztani Önökkel egy óvodai beszélgetést a gyermekekkel!

Feltettem egy körkérdést a gyermekeknek az óvodában, hogy

Ki érez félelmet a maszk vagy vírus miatt és miért?

Mindenki azt mondta, hogy azért fél, hogy elkapja a vírust és beteg lesz.  Néhányan úgy fogalmazták meg, hogy azért félek, mert anya fél, hogy elkapjuk a vírust.

Megnyugtatásul, elmondtam nekik, hogy mint minden betegségből – és felsoroltunk néhányat: torokgyulladás, influenza,  stb. – a korona vírus betegségből is meggyógyulunk, ezért nem kell olyan nagyon félni, de legyünk óvatosak és fontos, hogy mossunk mindig alaposan kezet, stb. stb. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy az idősekre sokkal jobban kell vigyázni, mert ők nehezebben gyógyulnak meg.

Beszélgetés a megoldásról.

Azt elmondjuk a gyerekeknek otthon, hogy mitől félünk, de a megoldást elfelejtjük hozzátenni. A gyerekekben ott marad a félelem és nem oldjuk fel bennük, mert arról már nem beszélünk, hogy meggyógyulunk a betegségből. Jó lenne, ha erre is figyelnénk, mert ez is nagyon fontos.

Magyarázat megelőzéshez a védekezésről a maszkról.

Többek között arról is beszélgettünk, hogy a cseppfertőzés mit jelent. Hogy kerül a nyál a levegőbe.  Hogy jobban megértsék a páracseppekhez hasonlítottuk, amelyet már jól ismernek.

Tágra nyílt szemekkel figyelték és megértették.

Többet kellene beszélgetni a gyermekekkel a félelmeikről és az érzéseikről ebben a megváltozott életkörülményekkel teli időszakban.

Sok kérdőjel és érzés kavarog bennük, amit nagyon jó lenne kibeszélni, hogy megnyugtathassuk őket.

Játék a megnyugtatáshoz

Például ehhez javasolnék egy nagyon jó játékot, amelyet minden családban el lehet játszani.  Az óvodánkban a mi családjainknak már ajánlottuk, most szélesebb körben is megosztjuk.

• Rajzolják le a gyerekek, hogy szerintük, hogy néz ki a koronavírus!
• Amikor elkészül a gyönyörű rajz a koronavírusról akkor következik a játék:
• Tegyék az asztal közepére a vírusrajzot és üljék körül együtt a családdal. Mondjuk el, hogy most  érzésekről fogunk beszélgetni!
• Aki a kezébe veszi a koronavírust rajzot, elmondhatja, hogy ő mit érez: Pl. “Én szomorú vagyok, mert a koronavírus miatt nem mehetek óvodába.” “Én boldog vagyok, mert most sokat lehetek itthon anyuval és apuval.” “Én mérges vagyok, mert a felnőtteken maszk van az oviban és nem értem, hogy mit mondanak!”

Mindenki elmondhatja, hogy miért dühös, mérges, vidám vagy mi az aminek örül. Jól ki lehet beszélgetni magunkból ezt a mostani megváltozott helyzetet és a rossz érzéseinket is.  Felnőttek természetesen a gyermekek nyelvén fogalmaznak.  Sokat segít a lelki egészségünk megőrzésében.

The post A maszk mindent eltakar – félelmek a vírustól appeared first on Csillagtündér.

Hogyan  csökkentsük a hisztit és a szorongásos frusztrációt? Milyen félelmek tehetik szorongóvá, frusztrálttá és hisztissé a gyermeket? A fejlődéslélektan szerint van erre egy felsorolás, hogy 0-18 éves korig, melyek ezek a félelmek a gyerekekben. Erről lehet olvasni szakirodalmakban más oldalakon. A hangsúlyt arra szeretném helyezni, hogy minek a hiánya okozza a félelmek megjelenését, amitől labilis lesz egy gyermek. Anyaként óvodapedagógusi tapasztalataim és élményeim valamint egyéb ismereteim megosztásával szeretném felhívni a figyelmet a gyermeki félelmek és szorongást kiváltó tényezők okaira. Ha meg van az ok, közelebb jutunk a megoldáshoz és ezt be tudjuk építeni a nevelési folyamatokba. Talán megelőzhető, hogy sok pénzt és időt áldozva segítő szakemberekhez kelljen fordulni. Most a teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány fontos példát, amit a munkám során látok. A gyermekek sok  szeretetet kapnak a szülőktől, mégis szenvednek a félelmek és szorongások tüneteitől.

Véleményem szerint a félelmek és szorongásos tünetek egyik legfőbb oka, ha a gyermeknek nincs BIZTONSÁGÉRZETE. Ez ránk felnőttekre ugyanígy igaz. Ez az egyik legalapvetőbb szükségletünk.

Maslow-piramis 2. szintjén található:

(bővebben lásd: Maslow-piramis  – Wikipédia)

5. szint Önmegvalósítási szükségletek

4. szint A megbecsülés szükséglete

3. szint A közösséghez való tartozás szükséglete

2. szint BIZTONSÁGI SZÜKSÉGLETEK

1. szint Fiziológiai szükségletek

Mi szükséges a biztonságérzet megteremtéséhez, hogy ne legyenek félelmek a gyerekekben?

Szokások, napirend

A gyermek nem érzi magát biztonságban szokások és napirend hiányában.

A gyermek biztonságérzetéhez szükséges a kiszámíthatóság. Akkor érzi  magát biztonságban,  ha tudja, hogy mikor, mire számíthat mert ez megnyugtatja őt.

• A szokások, amik mindig újra ismétlődnek.
• A napirend, amiben mindig minden újra ismétlődik és ismerős a számára.
• Igen ezt már csinálta, igen ebben már volt része, igen ezt is ismeri.
• Ezek az ismétlődő élmények jelentik a kapaszkodót számára.
• Ez teszi kiszámíthatóvá és biztonságossá a mindennapokat, amiben ő játszva tanulhatja az életet.

Ezzel megelőzhető, hogy kialakuljanak a félelmek a gyerekekben. Egy gyerkőcnek a szokások adják meg a kereteket, amiben ő kedvére mozoghat, kísérletezhet és fejlődhet. Az óvodában ezt megteremtve éljük a mindennapjainkat. Érdemes otthon is jó napirendet és helyes szokásokat kialakítani.

Például sok családban nehézséget okoz az esti lefektetés. Az  alvás körüli problémák is megszüntethetőek úgy, ha a lefektetés rituáléja kialakul és mindig ugyan úgy ismétlődik. Esti tisztálkodást követően  vacsorára nem eszünk cukros pörgető ételeket. Félelmek megelőzése érdekében nem nézünk nyugtalanító,  agresszív meséket. Lenyugtatjuk a gyermeket  szülői mesével vagy halk zenével.  Pici szűrt fénnyel (félelmek miatt)  ágyában hagyva, azonos időkben lefektetjük. Ezután már nincs kimászkálás semmilyen okból sem (max. mosdó miatt).

Keretek, szabályok

Keretek, szabályok  nélkül megint csak nem tudja a gyermek, hogy mihez alkalmazkodjon.

A gyermeknek az is biztonságot ad és akkor tud jól viselkedni, ha pontosan tudja, hogy mit várnak el tőle. Fontos a kiszámíthatóság, ez is elejét veszi a félelmek kialakulásának.

Azonos nevelési elveink mellett kitartva a gyermek megismeri az elvárásokat és ahhoz tud igazodni. Neki is és nekünk is nagy kapaszkodó. Vannak dolgok, amikben semmiképpen nem lehetünk engedékenyek, hogy melyek ezek azt mindenkinek a saját értékrendje dönti el. Ezek hiányában a bizonytalanság és a konfliktusok száma egyre csak növekszik. Ennek is lehet  következménye a frusztráció és  a félelmek megjelenése egy családban.

Láttam olyan esetet, hogy a szülők nem szóltak rá a gyermekre, amikor ő ököllel ütött az egyikükre. Ez például olyan dolog, amit véleményem szerint semmilyen körülmények között nem lehet megengedni a gyermeknek, akármennyire szeretjük.  Ilyen viselkedést a szülői félelmek  (pl.: mit szólnak mások?  haragudni fog rám a gyerek és még hisztisebb lesz, stb.) ellenére sem szabad  hagyni.

Főnök. Ki dönt?

Frusztráltság és hiszti következhet be akkor is, amikor a gyermek olyan dolgokban döntene, amiről fogalma sincs és próbáljuk őt jobb belátásra bírni.

A mai nevelési trendek sok bizonytalanságot keltenek a szülőkben, nehéz eldönteni, hogy melyikhez igazodjunk. Minden szülő szeretne a legjobb szülő lenni és a legtöbbet megadni a gyermekének, ehhez kétség sem fér. A legjobbat szeretnék, nagyon sok mindent megengedünk a gyereknek és nem értjük:

• Miért van még is annyi hiszti, veszekedés?
• Miért szorong a gyerek?
• Mi a csoda a baj?
• Mindent megteszek jó szülőként és még sem jó semmi?

Mi is szorongani kezdünk és jönnek a félelmek, önmarcangoló kérdések:

• Talán nem vagyok elég jó szülő?
• Nem figyelek elég jól a gyerekemre?
• Miért nem értem, hogy mit akar?
• Ő miért nem érti, hogy mit szeretnék?
• Miért nem jó semmi sem?
• A többi szülőnek miért sikerül?
• Én is megengedek mindent, akkor nekem miért nem működik?
• Mit csináljak másképp?

Saját történet

Eszembe jut egy történet, amikor az oviban reggel készülődtünk a gyerekekkel.  Kirándulni indultunk, ehhez kezdtünk öltözködni.

Egy 5 éves vékony pici lányka, aki éppen felgyógyult megfázásos betegségéből, anyukájával beszélgetett. Édesanyja megkérdezte tőle, hogy melyik kabátot szeretné választani a kirándulásra. A pici lány a vékonyabb kabátot választotta. Én jeleztem, hogy vízparton leszünk, ahol nagyon fúj a szél. Az édesanya tudomásul vette, de a gyermeknek továbbra is feltette a kérdést és végeláthatatlan vitába kezdtek.

Már kezdtek bennem is megjelenni a félelmek, hogy mi lesz ennek a vége?

Ekkor udvariasan elköszöntem az édesanyától, megkértem hogy hagyja ránk ezt a dolgot és ő elköszönt. A pici lánynak elmondtam, hogy hideg szeles helyre megyünk. Ő épp csak most gyógyult meg, ezért a vastagabb meleg kabátot fogjuk felvenni ami szintén gyönyörű. Megöleltem szeretettel és így tettünk. Egy kis ideig szomorkodott még, de nem sokáig.

Természetesen rettentő hideg szélben kirándultunk és együtt örültünk a meleg kabátjának.

Délután elmeséltem az esetet az édesanyának, aki szintén nagyon örült.

• Önök mit gondolnak erről?
• Miért nem vállalta az édesanya, hogy ő dönt?
• Egy 5 éves kislány, hogy tudjon jól dönteni egy ilyen helyzetben?

(Nincs még elég tapasztalata és ismerete. Esztétikai érzéke azonban igen!)

Ez csak egy példa volt, érzékeltetésképpen arra,  hogy a gyerekek egy csomó kérdésben nem kompetensek. Ennek ellenére megkérdezzük őket.

Ez nagyon sok hiszti és probléma forrása. Ennek ne tegyük ki magunkat és a gyereket. Az ő biztonsága és egészsége az első.  Ennél az édesanyánál még a gyermek egészsége iránt érzett félelmek sem kapcsoltak be, csak arra fókuszált, hogy mit szeretne a gyermek.

Bármilyen filmnézéssel kapcsolatban is nekünk szülőknek kell felelősen döntenünk. Nem engedhetjük a gyermeknek, hogy olyan műsorokat nézzen, amit még nem tud feldolgozni. Persze, hogy tele lesz szorongással és jönnek a különböző félelmek, amivel nem tud szegény mit kezdeni. Az a baj, hogy utána már nem tudjuk meg nem történtté tenni az esetet.  A félelmek nem múlnak el utólagos magyarázatokkal. Az érzelmi nyomokat nem lehet észérvű beszélgetésekkel kitörölni.

Következetesség

A félelmek okainak sorába tartozik a  bizalomhiány. Bizalomhiányt okozhat,  ha nincs következetesség.

A gyermek frusztrált lesz, ha nem bízhat meg a szülőben és legbelül megjelennek a lappangó félelmek. Furcsának tűnhet, de már az is bizalmatlansághoz vezet, ha egyik nap megengedünk valamit szülőként a másik nap pedig nem. Hogy lehet megbízni valakiben, aki kiszámíthatatlan. Ez ugyan olyan igény a gyerek részéről,  mint a szokások vagy a napirend. Ez ad biztonságot. Ezért nagyon fontos, hogy következetesen mindig ragaszkodjunk szülőként ahhoz, amit egyszer elkezdtünk, amit képviselünk.

Az a probléma, ha a gyerek nem tudja, hogy mihez igazodjon, hogy vállaljon felelősséget. Például, ha megszokja, hogy kaphat egy kis csokit ebéd után, ha megette az ebédet, nem fog hisztizni amikor ott hagyja az ételt, mert tudja, hogy nem jár a csoki. Ellenben, ha hol kap, hol nem – függetlenül az evésétől – azt úgy értelmezheti, hogy ez teljesen a szülő szeszélyén múlik, ezért megéri hisztizni a csokiért. Tehát nem a gyereken múlik, hogy kaphat-e csokit (megette az ételt), hanem a szülőn múlik, hogy éppen akar-e adni vagy sem.  Ez óriási különbség.

Egységesség a nevelésben

Félelmek a gyerekekben és frusztráltság az eredmény akkor is, ha különbözőek a nevelési elvek családon belül. Az egység hiányában mihez, de főleg kihez  igazodjon a gyermek?

Nagyon szorosan kapcsolódik a fentiekhez ez a téma, mert megint csak előkerül a bizalom és a mihez igazodjon a gyermek kérdéskör. Ellentétes nevelési attitűdök esetén a gyermek teljesen elbizonytalanodik és megjelenhetnek a szeretet elvesztésétől való félelmek is.  Egy halom problémával szembesül:

• Kiben bízzon? Kit válasszon?
• Kihez igazodjon és kinek fogadjon szót?
• Ha megfelel az egyiknek, miért haragszik rá a másik?
• Miért nem lehet, hogy csak annak a szülőnek feleljen meg amelyik engedékenyebb?
• Miért vitatkoznak a szülők, hogy mi a helyes?
• Talán ők sem tudják, mi a jó, de hát ők a felnőttek?
• Ki segít rajta?
• Miért nem lehet, hogy egyfélét kérjenek tőle?
• Hogy érezze így biztonságban magát?

A gyerkőc folyamatosan őrlődik. Sok a vita, veszekedés, konfliktus. A stressz, a kiszolgáltatottság előidézheti a szorongást, megjelenhetnek a félelmek a gyerekekben.

Mi jó szülőként elmegyünk a szakemberekhez, hogy segítséget kérjünk. Jó esetben még nem jönnek elő a problémák testi betegségek formájában.

A szakemberek pedig segítenek. Sok pénz és idő fogyhat el, mire rendeződnek a dolgok.

Ez pedig mind megelőzhető lenne, ha előre lefektetnénk bizonyos szabályokat a gyermek egészsége és a család nyugalma érdekében. A szakemberek is ezekre az alapvető hiányosságokra fognak rámutatni, amit elrontunk az elején és “nem ússzuk meg a munkát”.

Konszenzusra kell jutnunk a házastársunkkal bizonyos dolgokban a “bennünk lévő félelmek” ellenére is. Ez a megoldás.

A gyermek nem tehet róla, hogy ilyen környezetben hisztis és szófogadatlan. Na és ezek után még jön az óvoda, ahol megint más elvárások vannak! De az legalább kiszámítható, mert következetes és legalább ott mindenki ugyanazt várja el tőle.

Viszont, amikor nyílt napokon az oviban van a család, akkor a gyermek kinek feleljen meg? Anyunak vagy apunak vagy az óvodának? Szegény gyermek! Ennyi problémája van és mi mindannyian azt várjuk tőle, hogy “JÓL VISELKEDJEN!”.  Ebbe nekünk felnőtteknek is beletörne a bicskánk. Gondolom egyetértenek velem!

Érdemes lenne tehát a félelmek, szorongások és frusztráltságok okozta tényezőket csírájában elfojtani, megelőzni a bajokat, helyes nevelési szokások kialakításával. Próbáljunk okosan szeretni!

Összefoglalva tehát erősítsük meg a gyermek biztonságérzetét, hogy elkerüljük a szorongásos tünetek kialakulását, ne legyen félelem a gyerekekben!

Szokások és napirend

Tegyük biztonságossá kiszámíthatóvá  a gyermek életét,  napirenddel,  szokásokkal!

Keretek, szabályok

Segítsük a gyermeket a lefektetett szabályokkal és elvárásokkal, hogy tudja mihez kell  igazodni, alkalmazkodnia!

Főnök

Hiszti és frusztráltság csökkentése: Tapasztalatok híján ne a gyermeknek kelljen döntenie , tehermentesítsük őt is, magunkat is!

Bizalom és következetesség

Olyan elvárásaink legyenek a gyerek felé, aminek meg tud felelni. Mindig ugyanazt várjuk el, legyünk következetesek!

Egységesség

Ne hagyjuk bizonytalanságban  szenvedni a gyermeket anya és apa között. Teremtsünk konszenzuson alapuló egységet a nevelésben!

Kommunikáció

A szeretetteljes kommunikáció is rendkívül fontos, sőt a legfontosabb! A sok beszélgetés a gyermekkel erősíti az érzelmi kötődést. Hasznos, ha minél korábban megtanítjuk a gyermeknek az érzéseket, mert minél előbb tudja elmondani mikor, hogyan érzi magát, annál könnyebb megoldást találni a problémákra.  Minél jobban fejlesztjük az érzelmi intelligenciájukat, annál  magabiztosabbak és boldogabbak lesznek.

A felsorolt  példák mind nagyon fontosak a kiegyensúlyozott gyermekneveléshez és a megelőzéshez, hogy ne legyenek félelmek a gyerekekben! Vigyázzunk gyerkőceink lelki egészségére!

Higgyék el, hogy helyes nevelési szokásokkal nagyon sok frusztrációtól óvják meg a gyermeket  és önmagukat is.

Teremtsék meg a félelmek és szorongás nélküli boldog mindennapokat!

The post Félelmek a gyerekekben appeared first on Csillagtündér.

Hogyan birkózzunk meg a szülői félelmek okozta stresszel?

Mindannyian arra törekszünk, hogy a legjobb szülők legyünk!

Szeretnénk mindent – ami csak tőlünk telik – megadni a gyermekeinknek. Legnagyobb szeretetünkkel neveljük gyermekeinket.  Szülőként mindannyian átélünk csodálatos élményeket, de sajnos olyan érzéseket is, mint például:

aggódás, bizonytalanság,  csalódottság, szorongás, félelmek, elégedetlenség, idegesség, ingerültség, kétségbeesettség, kimerültség, letörtség, düh, tanácstalanság, tehetetlenség, türelmetlenség.

Ez természetes, hiszen sokféle kihívásnak kell megfelelnünk és a sokféle nevelési trend sem könnyíti meg a helyzetünket. A szüleink nevelési módszerei elavultak, az iskolai oktatásnak is fejlődnie kell még. Érthető persze, hogy aggodalmak és félelmek vannak bennünk, mert szülőként szeretnénk a legjobbat adni gyermekeinknek.

Nézzünk példákat a szülői félelmek lehetséges okaira.

Milyen félelmek miatt aggódunk szülőként?

• Jól neveljük-e a gyermeket, jó szülők vagyunk-e?
• Meg tudjuk-e védeni  gyermekünket az őket fenyegető lelki és fizikai veszélyektől?
• Meg tud-e felelni  gyermekünk az  iskolában?
• Ki tudunk-e alakítani a gyermekünkkel egy olyan szeretetteljes jó kapcsolatot, kommunikációt ami örökre megmarad?
• Kamaszkorban tudjuk-e kontrollálni a gyermeket és vezetni, hogy ne tévedjen rossz útra? (félelmek: a jó kapcsolatunk elvesztése, rossz környezeti hatások, drog, stb. miatt)
• Tudni fogjuk-e, ha  bajba kerül? Merni fog majd őszintén hozzánk fordulni segítségért?
• Hogyan fog tudni boldogulni az életben?

Röviden összefoglalva:

1. Szülői félelmek a mi megfelelésünk és a  gyermek intézményi megfeleltetései miatt.
2. A külső veszélyektől való félelmek: rossz környezeti hatások (betegség, lelki-fizikai agresszió, függőségek kialakulása).
3. Félelmek a szülő és gyermek közötti jó kapcsolat elvesztése miatt.
4. Félelmek és aggodalmak gyermekünk  boldogulása miatt.

Hogyan szabaduljunk meg a szülői félelmek rabságából?

Másképp gondolkodással

Egyfajta segítség lehet, ha megpróbálunk kicsit másképpen gondolkodni. Az alábbi idézetekből meríthetünk útmutatást.  

Idézet a  Bibliából Máté Evangéliuma 6. fejezet

Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, mert a holnap majd aggódik magáért! Elég minden napnak a maga baja.

Nem szó szerinti idézet Eckhart Tolle: Új föld című könyvéből:

A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást – valamennyi a félelem különböző formája – a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza.

Ami az én számomra a legfontosabb tanulság, hogy nem tudunk a jelenben megoldani jövőbeni problémákat, mert az mind csak fikció. Csak az én elmémben létezik, mivel még nincs itt. Így hát nem is tudom megoldani. Most ez lehetetlen.

Kár megengedni az elménknek, hogy ezen rágódjon és nem szabad hagyni, hogy a félelmek eluralkodjanak rajtunk.

Ne legyünk túl szigorúak magunkkal!

Ezzel is csökken a szorongás.

• Engedjük meg magunknak, hogy tévedhessünk!
• A tévedéseinkből tanulunk és fejlődünk.
• A félelmek is jogosak lehetnek, de ne ragadjunk meg bennük, a megoldásra fókuszálva lépjünk tovább!
• A gyermeknevelés egy folyamatos tanulás.

Én rengeteget tanulok gyermekeimtől. Egymástól tanulunk. Nagyon jó tükröt tartanak elénk a gyerekek, hogy miben kell még fejlődnünk. Én nagyon sok türelmet és az állandó változtatás képességét tanulhattam meg tőlük. Az ő visszajelzéseikből mindig tudhattam, hogy jó úton haladunk-e vagy sem. Ez egy közös utazás, amelyben egymást megismerve és vezetve érünk célba. A félelmek jönnek és mennek. Sokféle út van.  

A legfontosabb, hogy higgyünk önmagunkban!

Bízzunk magunkban, hogy minden helyzetben rátalálunk majd a helyes útra, amely meghozza számunkra a megoldást.

Mit tehetünk még, hogy csökkenjenek a szülői félelmek? Mi segíthet, hogy ne aggódjunk túl sokat?

Szülőként ösztönösen mindannyian figyeljük a gyermekünket, igyekszünk a lehető legjobban megismerni őt. Ahogy növekszik és fejlődik, egyre jobban ki tudja fejezni magát.

Beszélgetés a gyermekkel, oldja a szülői félelmeket

A legeslegfontosabb a beszélgetés. Beszélgessünk minél többet a gyermekkel!

Csak így tudhatjuk, hogy mikor hol tart gondolkodásában, érzelmi életében és a világról alkotott nézeteiben.  Vannak-e benne félelmek? A gyermek, ha kicsi korától azt szokja meg, hogy tabuk nélkül beszélgethet velünk szülőkkel, akkor ez lesz a természetes számára. A mai “kütyüs világ” ellenére is kell beszélgetni, sőt még fontosabb mint valaha. Nem szabad, hogy üzenetek formájában beszélgessünk. Az élő beszédet semmi sem helyettesítheti.

Fontos, hogy miről beszélgetünk a gyerekkel?

Természetesen sok mindenről: vágyak, félelmek, élmények, stb. Azonban van egy terület, amelyről mi felnőttek is igen keveset beszélünk, mert minket sem tanítottak meg rá. Még pedig az érzelmekről. Beszélni az érzéseinkről. Hihetetlen nagy befektetés ez a jövőre nézve, nem is gondolnánk, hogy mennyi probléma lesz később megelőzhető és orvosolható ennek köszönhetően. A félelmek nagy része kiiktatható a gyermekben is és bennünk is, ha beszélgetünk az érzésekről. Miért?

Időben tudomást szerzünk a lelki problémákról és a félelmek okairól.

A beszélgetéssel megszerzett információk jelentősége.

A szülői félelmek helyébe a tettek léphetnek és a megoldások keresése majd megtalálása.

Beszélgessünk sokat és őszintén a gyermekünkkel!

• Milyen emberekkel kapcsolatban mit érez? Fel tudjuk térképezni, hogy a környezetében ki van jó vagy rossz hatással a gyermekünkre. Megtudjuk, hogy ki bántalmazza őt lelkileg vagy fizikailag.
• Meg tudjuk ítélni, hogy az iskolával kapcsolatban milyen segítségre van szüksége. Nem mindegy, hogy azért vannak benne félelmek, mert nem készül fel megfelelően egy dolgozatra vagy azért, mert  lelki zsarolásnak van kitéve.
• A kamaszkor természetes velejárója, hogy a gyermek eltávolodik a szüleitől, de ez nem törvényszerűen jelenti azt, hogy megromoljon a kapcsolat is. Az érzelmek kifejezésével és segítségével megtudjuk, hogy mikor mire van a legnagyobb szükség. Ha azt szokja meg a gyermek a családban, hogy nem tabu az  érzések kifejezése, ez lesz természetes a számára.
• Sőt, amikor kirepülnek a fészekből és visszatérnek, még mindig a legerősebb kapocs marad az a fajta kommunikáció, amikor megoszthatjuk egymással, hogy hogyan érezzük magunkat a munkahelyünkön, a családban, a kapcsolatainkban. A megszokás, hogy érzelmekről lehet nyíltan beszélgetni egy családban lehetővé teszi az őszinte kommunikációt.
• Félelmek nélkül őszintén mindent szabad elmondani. Ez a kulcsa annak, hogy időben tudjunk segíteni, mert így tudomást szerzünk arról, ha baj van. Meg tudjuk vele előzni, hogy rossz társaságba vagy drog közelében keressen magának segítséget a gyermek. Nem csak, hogy segíteni tudunk, de a gyermek számára  is megszokottá válik, hogy érzései kimondásával hamarabb megoldásokra talál.
• Az életében is olyan segítség lesz, amely lehetővé teszi számára, hogy könnyebben boldoguljon. Az emberi kapcsolataiban is magabiztosabb lesz. Ez nem azt jelenti, hogy fűnek-fának beszéljünk az érzéseinkről. Természetesen csak annak és akkor, ahol ennek helye és módja van.

Az érzelmekről való beszélgetés képességégét el kell sajátítani, még pedig gyermekkorban. Mi szülők tehetünk ezért a legtöbbet. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez az egyik legnagyobb fegyver a félelmek  és a problémák megelőzésében, leküzdésében.

Szülői félelmek nélkül, hogyan beszélgessünk a gyermekünkkel?

Értő figyelemmel, minőségi időben, erőszakmentesen. Amikor vele beszélgetünk csak rá figyeljünk. Lássa rajtunk, hogy nekünk tényleg fontos, amiről beszél. Mi is osszuk meg vele a gondolatainkat, legyen kölcsönös a beszélgetés így ő is megszokja, hogy nem csak ő kap figyelmet, de neki is kell adnia. Konfliktusos helyzetekben is fontos, hogy elmondjuk az érzéseinket és tegyük hozzá azt is, hogy milyen segítségre lenne szükségünk a probléma megoldásához. Ez úgy lehet még erőszakmentes a szavak szintjén, ha mind eközben nem illetjük egymást csúnya szavakkal és nem bántjuk egymást. Megszabadulunk az érzések kimondásával a frusztrációtól és a megoldások keresésével pedig a félelmek is csökkennek.

Hogyan kezdjünk beszélgetni az érzésekről?

Ne legyenek bennünk félelmek, ezzel kapcsolatban, mert lehet, hogy csak elkezdeni nehéz, de egy idő után teljesen magától értetődő és természetes lesz.

Kezdhetjük bármikor és érdemes a hat egyetemes alapérzelemmel indítani. Ezek a következők: öröm, bánat, harag, meglepődés, félelem, undor. Már három éves kortól.

Később ezeket követik az  összetettebb érzelmek. Minél többször osztjuk meg egymással az érzéseinket, annál több lehetőséget adunk egymásnak arra, hogy fejlődjön az empátiánk, így kölcsönösen fejlesztjük az együttérző képességünket is, amely szintén rendkívül fontos. Magunk és gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlesztésével, sokat tehetünk a jó szülő-gyermek kapcsolat megalapozásáért a szülői félelmek és szorongások leküzdéséért.

Tehát röviden összefoglalva

Hogyan csökkentsük a szülői félelmeket és szorongásokat?

• Próbáljunk  kicsit másképpen gondolkodni! Legyünk optimisták! Nem szabad hagyni, hogy a félelmek eluralkodjanak rajtunk!
• Ne legyünk túl szigorúak magunkkal ! A legfontosabb, hogy bízzunk önmagunkban!
• A legeslegfontosabb a beszélgetés!
• Érzésekről beszélgessünk minél többet.
• Beszélgessünk értő figyelemmel, minőségi időben, erőszakmentesen.
• Magunk és gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlesztésével, sokat tehetünk a szülői félelmek és szorongások leküzdéséért.

Saját tapasztalatom, hogy a fentiekben felsorolt lehetőségek mind nagyon sokat segítettek a szülői félelmeim és szorongások csökkentésében, míg gyermekeimet felneveltem. 

Bennem is voltak szülőként félelmek, kétségek, szorongások. A legnagyobb félelmek a droggal kapcsolatban voltak bennem. Már kis korukban lázasan kerestem a gyerekeknek olyan elfoglaltságot, amelyről azt gondoltam, hogy segíthet majd akkor, ha krízishelyzetbe kerülnének. Arra gondoltam, hogy ha van a gyermeknek egy olyan hobbija, amit szívesen csinál, az majd segíthet nehéz helyzetekben. Nálunk a lovak és a zene szeretete valóban jó vigaszt nyújtott a kamaszkori érzelmi hullámvasúton. A legnagyobb segítséget még is a szeretetteljes kommunikáció jelentette és az odafigyelés. Az érzelmekről való őszinte beszélgetés és a közös megoldások keresése. Ez a mai napig nagyon jól működik a családunkban a 25 és 23 éves gyermekeinkkel.

A legmegnyugtatóbb érzés bennem  az a tudat, hogy ez már  így is marad.

Tiszta szívvel kívánom Mindenkinek!

a szerző

The post Szülői félelmek appeared first on Csillagtündér.