Minden anya okosan szereti a gyermekét

Mi édesanyák a legtermészetesebb módon, ösztönösen a legnagyobb szeretetünkkel neveljük gyermekeinket. Igényeiket figyelve, próbáljuk megadni mindazt, amire csak szükségük lehet. Igyekszünk okosan szeretni őket, minden figyelmünk az övék, hiszen ők a szemünk fényei. Minden szeretetünk az övék, ők a legfontosabbak nekünk. Ez természetes, hiszen feltétel nélküli szeretet van bennünk. Születésüktől fogva kitöltik az életünk mindennapjait. Édesanyaként a gyermeket tesszük első helyre és minden más, csak ezután következhet. Úgy alakítjuk az életünket, hogy a középpontban a gyermek legyen, minden mást köré szervezünk és tervezünk. Akkor vagyunk nyugodtak, amikor csemeténkkel minden rendben van, boldognak és elégedettnek látjuk.

Joggal gondolhatjuk tehát, hogy okosan szeretjük a gyermeket, hiszen mindent megadunk neki és minden gondolatunk, az egész életünk róla szól. Akkor vagyunk boldogok, ha boldognak látjuk gyermekünket is!

Előfordul azonban, hogy mindent megteszünk, – erőn felül is – mégsem látjuk boldognak a gyermeket. Nem értjük, hogy miért? Elégedetlenség, sírás, netán hisztik rontják el a mindennapokat! Vannak jobb periódusok, de vannak nagyon nehéz időszakok, amelyek nagyon fárasztóak és elkeserítőek!

Nem értjük, hogy mi a baj? Elcsigázottak, kimerültek, tanácstalanok lehetünk. Tehetetlennek érezhetjük magunkat és elkeseredünk. Imádjuk a gyermekünket és mindent megteszünk érte. Boldog a szívünk, ha csak ránézünk és vele vagyunk. Mélyen azonban érezzük, hogy valami nincs rendben. Nem úgy működnek a dolgok, ahogyan kéne és nem tudjuk miért?

Biztos, hogy minden anya okosan szereti a gyermekét?

Amikor sok kudarcélményünk van és nem működnek jól a dolgok a gyermeknevelés terén, elkezdünk kételkedni magunkban

• Nem vagyok elég jó anya?
• Nem adok meg mindent, amire szüksége van a gyerkőcömnek?
• Nem figyeltem eléggé?
• Másnak miért működnek jobban a dolgok?
• Képes vagyok megoldani a problémát?
• Hogyan csináljam, hogy jó legyen?

Gondolkodóba esünk, mert érezzük, hogy nincs ez így rendjén. Valamit kellene csinálni, hogy változzanak jó irányba a dolgok!

Ekkor jöhet a felismerés, hogy szülőként egy kicsit máshogy kellene működni. Anyaként szerethetném és nevelhetném máshogyan is a gyermekemet. Ekkor kezdünk kinyílni és egyre több információt gyűjteni, ahonnan csak lehet. Másokat is figyelünk, beszélgetünk róla, utána olvasunk és megoldásokat keresünk a problémáinkra.

Lehet nem okosan szeretni anyaként?

Amikor rájövünk, hogy bizony lehet nem okosan szeretni anyaként, (valahol elrontottuk) az már egy nagyon jó kiindulás a változtatáshoz.

Lezárul egy korszak és kezdődik egy új, amely a vágyott állapothoz vezet. Beismerni, hogy ezt és ezt elrontottuk, fájó, de fontos! Mindannyian csak a legjobbat szeretnénk anyaként gyermekeinknek. Fürdőzünk a velük való együttlétben és szeretetben. Elvisznek az érzelmeink és a jó szívünk. A gyermekek, akik pedig nagyon okosak, úgy használnak bennünket kényükre kedvükre, ahogyan csak akarnak.

A szeretetünk mellé tudatos szülői viselkedést is fel kell vennünk. Ahhoz, hogy eredményes és több örömöt okozó, sikerélményekkel teli lehessen a szülő-gyermek kapcsolat, tudnunk kell, hogy mit szeretnénk ezentúl másképpen csinálni.

Mit jelent, nem okosan szeretni anyaként?

Nem okosan szeretni anyaként, jelentheti azt, hogy nem elég tudatos a szülői jelenlétünk.

Figyelmen kívül hagyjuk, hogy nem mindig mi irányítunk vagy nem jól.  Ennek következményeként alakulhat ki a gyerkőc problémás viselkedése. A gyermek nem hibás!

A gyermek tiszta lap (tabula rasa). Amit “ráírunk”, ő aszerint viselkedik! Ha valamit elrontottunk, ne keseredjünk el! Korai felismeréssel a “ceruzás felírat” kiradírozható és újraírható.

Milyen nevelési hibákkal ronthatjuk el a lurkókat?

• azt csinál, amit akar (túlzott szabadság)
• mindent megteszünk neki, bármit kér vagy akar
• ő irányít, nem a szülő
• mindent megcsinálunk helyette, folyton segítünk neki
• mindent megveszünk, amit kér és lehetőleg azonnal
• legyen ahogy ő akarja, csak ne legyen konfliktus
• nincs következménye semmilyen rossz tettnek, stb. stb.

Hogyan lehet okosan szeretni anyaként?

Amikor arra keressük a választ, hogyan lehet okosan szeretni anyaként, tudnunk kell, hogy mi a célunk. Mit szeretnénk elérni? Ehhez érdemes igazítani a nevelési elveket, szabályokat és elvárásokat. A gyermekek nagyon rugalmasak és alkalmazkodóak. Bízzunk önmagunkban és csemeténkben. Együtt meg tudjuk csinálni!

Célok lehetnek:

Legyen szófogadó! Folyamatosan kommunikáljuk, hogy mit várunk el tőle és mindig legyen következménye, ha nem felel meg. Dicsérjük meg és erősítsük a helyes magatartást! KÖVETKEZETESEN tartsuk magunkat ahhoz, amit elkezdünk.

Legyen türelmes, ne legyen követelőző! Tudassuk vele, hogy csak azt kaphat meg, amit mi jónak látunk és azt is csak akkor, ha érdemes rá. Ezt mindig be is tartva, oka fogyottá fog válni a követelőzés.

A felnőtt irányítson, ne a gyerkőc diktáljon! Egyértelművé kell tenni a gyermek számára, hogy a szülő tudja, hogy mi  jó neki, ezért ő irányít. A gyermek kérhet dolgokat. Megbeszélhetjük vele mit szabad és mit nem. Látnunk kell, hogy melyek azok a helyzetek, amelyekben csemeténknek kevés  tapasztalata van ahhoz, hogy képes legyen helyesen dönteni. A biztonságérzetéhez is szüksége van arra, hogy mi irányítsunk! Ne tegyünk olyan terheket a vállára, amivel nem tud megbirkózni mert ez neki sem jó!

További célokat is fogalmazzunk meg!

Legyen önálló és magabiztos! Kezdetektől fogva nekünk kell önállóságra szoktatnunk. Az önkiszolgáló tevékenységeiben mindig, csak annyit segítsünk neki, ami továbblendíti, de ő csinálja meg. Ha mindent mi teszünk meg helyette, azt szokja meg. Elhiszi, hogy nem tudja megcsinálni és nem is törekszik rá. Ezzel elvesszük a motivációját és letörjük a kompetencia igényét. Minden emberpalánta vágyik arra, hogy amit csak lehet, ő csinálhasson meg. Biztassuk őket, dicsérjük az erőfeszítésüket és az eredményt is. Sok gyereknél probléma az önbizalomhiány! Neveljük őket önállóvá és lesz önbizalmuk! Megtérül a befektetett idő és munka! Ők is büszkék lesznek magukra és mi is azok lehetünk!

Legyen türelmes és hálás, ne elégedetlenkedjen örökké! Ha mindent megkap a gyermek – amit csak kiejt a száján – és még várni sem kell sokat, azzal mi nem tanítjuk a türelmet és megbecsülést! Azt tudjuk megbecsülni és hálát érezni iránta, amiért teszünk valamit, amiért megdolgozunk, amire várni kell. Kérhetünk a gyermekektől dolgokat valamiért cserébe. Nem zsarolásként. Lehet kötni megállapodásokat. Például segíteni egymásnak valamiben. Együtt gyűjteni pénzt valamire vagy lemondani más igényekről a kért dologért cserébe.  A türelem kialakításához késleltetni kell a beteljesülést. Mondhatjuk, hogy ezért …  és azért … várni kell még rá. Az öröm és a megbecsülés is sokkal nagyobb lesz, ha várni kell az áhított eseményre vagy tárgyra.

Ne legyen hisztis és akaratos! Kezdettől fogva bele kell állni a konfliktusokba. Várjuk el, hogy alkalmazkodjon a szabályokhoz és a felnőtt irányításához. Sírással “ne engedjük levenni magunkat a lábunkról” mert ez egyenes út a hiszti kialakulásához. Az erőszakos, hisztis, követelőzős viselkedésnek, nem lehet eredménye az, hogy engedünk. Kitartóan képviseljük az álláspontunkat, vállaljuk a kihívást! Így tanulja meg a gyermek, hogy nincs értelme a helytelen viselkedésnek. Megtanulják, mert okosak! Rajtunk múlik ez is!

Legyen udvarias, tisztelettudó, szépen bánjon másokkal!  A jó példa a legfontosabb! Azt várhatom el, amit én is megteszek, mert az hiteles. A durvaság (szóbeli vagy testi agresszió) formáinak elutasítása a részünkről, tudatja a gyermekkel, hogy ez nem kívánatos tett. Mindig kell legyen következménye a helytelen viselkedésnek. Ezt is következetesen és nagyon határozottan kell képviselni! A pozitív megerősítés és dicséret fontos!

Okosan szeretünk, ha sokat beszélgetünk a gyermekünkkel.

Szeretnénk, hogy lehessen vele beszélgetni tabuk nélkül mindenről? Ezt is nekünk kell megtanítanunk. Beszélgessünk sokat a gyermekünkkel. Beszéljünk az érzésekről is! Minden szituációban, akár jó vagy rossz, mondjuk el a tények mellett az érzéseinket is. Beszélgessünk a félelmekről, örömökről, szeretetről.

Tehát anyaként, szülőként, tisztázzuk magunkban, hogy melyek a céljaink. Milyenné szeretnénk nevelni,  gyermekünket? Ennek tükrében alkalmazzuk a módszereinket. Amikor tiltunk valamit, általában azt szoktuk megmondani a gyermeknek, hogy mit ne csináljon. Azt viszont nem mondjuk el, hogy mit csináljon helyette. A gyermeknek ez nagy segítséget jelentene.

Például azt mondjuk a gyerkőcnek:

• – “Ne légy ilyen durva!” – helyette mondjuk el, hogyan bánhatna szépen valamivel vagy valakivel.
• – “Ne kezd el a hisztit!’ – helyette segítsük azzal, amire szüksége van. -“Vegyél nagy levegőt és fújd ki, próbálj megnyugodni! Meg tudjuk beszélni, hogy mi legyen a legjobb megoldás mindenkinek.” stb.
• – “Ne kiabálj!” – helyett -“Kérlek beszélj halkabban!”
• – “Ne koszold össze a ruhádat” – helyett -“Kérlek vigyázz a ruhádra!”

Természetesen, amikor muszáj a tiltás mert egészségről vagy életveszélyről van szó, akkor helye van a -” Ne csináld” ezt … vagy azt … kezdetű mondatoknak. Amikor viszont lehet másképpen, akkor fogalmazzuk meg pozitívan, hogy mit szeretnénk.  A jutalmazásnál törekedjünk a tárgyak helyett az érzelmi elismerések előtérbe helyezésére.

• -“Büszke vagyok Rád!”
• -“Örömöt okoztál!”
• -“Meg tudtad csinálni és boldoggá tettél!”
• -“Nagyon okos voltál, nagy meglepetést okoztál!”
• -“Felnézek Rád, amikor ilyen kitartó vagy!”
• -“Örülök, hogy megpróbálod, bátor vagy”!

A tudatosabb nevelés mindig meghozza édes gyümölcsét,

ÉRDEMES OKOSAN SZERETNI ANYAKÉNT!