Hogyan született meg Csillagtündér?

Pintér Krisztina

Gyakorló óvodapedagógus, Budapesten él és dolgozik. 

2009 óta foglalkozik az erőszakmentes kommunikációval. Kolléganőjével közösen dolgozták ki a Tündérnyelvet, majd ezt követte Csillagtündér története és a módszer, amelyet már egyedül készít 2014 óta.

Csillagtündér

A gyerekek számára is könnyen megérthető, kezelhető módszer, amely segíti őket az érzelmek kifejezésében.

Az érzelmek kifejezése az asszertív kommunikáció alapja.

A Csillagtündér módszertan elsősorban a szülőkhöz szól, könyv és konzultáció formájában segít elsajátítani a módszert.

Mérföldkövek

2006-ban kezdtem el óvodapedagógusi hivatásomat két gyermekes édesanyaként.

2009. Találkozásom és elköteleződésem az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) módszerrel.
A könyv szólított meg, ezt követte az akkreditált képzés elvégzése.

2011-ben lehetőséget kaptunk az ovis eredményeink bemutatására egy országos szakmai konferencián. Film készült a Csillaggyertyafény Alapítvány támogatásával a csoportunkba járó gyermekekről, akik már megtanulták a helyes konfliktusmegoldást. Ebben az évben indítottuk útjára a “Tündérnyelv” weboldalt Vasvári Tünde kolléganőmmel, barátnőmmel.

2014-ben írtam meg “Csillagtündér és az érzések” c. mesekönyvemet.

2018-ban készítettem el a módszerhez szükséges eszközöket, amelyeket a következő 2 évben kipróbáltunk és sikerrel használtunk a csoportunkban Gyárfás Krisztina kolléganőmmel.

2020-ban indult útjára a széles közönség számára a Csillagtündér módszer a képeskönyvvel, az eszközökkel – és a weboldallal.

2021-ben óvodám kerületében, az óvodapedagógiai szakmai napra készült kiadványban, “Érzelmi intelligencia fejlesztése Csillagtündér módszerrel” című írásommal jelenhettem meg a kollégák számára.

Idén fogunk megjelenni az ÓVODAI NEVELÉS szakmai-módszertani folyóiratban az alábbi címmel:

INNOVÁCIÓ AZ ÓVODÁNKBAN a “Csillagtündér módszer” érzelmi intelligenciát megalapozó mesésjáték program

Pintér Krisztina

A "Tündérnyelv"-től Csillagtündérig

Beszéljünk az érzéseinkről!

Történetem

A gyermekek iránti rajongásom kislányaim születését követően vezetett oda, hogy pályamódosítóként óvodapedagógus diplomát szereztem. A korábbiakhoz képest felére csökkent jövedelemmel, de annál nagyobb boldogsággal kezdtem óvó néniként dolgozni.

Saját és ovis gyermekeim nevelése nagy kihívások elé állított. Megoldásokat kerestem a gyermekek közötti konfliktusokra is. Így köteleződtem el az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) iránt. Ezt kolléganőmmel sikeresen használtuk az óvodai csoportunkban, így indult útjára a “Tündérnyelv” program óvodán kívül is.

Azonban minden konfliktusmegoldás alapja, hogy beszélnünk kell tudnunk az érzéseinkről. Tapasztalatom szerint ez mindannyiunk számára nagyon nehéz. Mélyen beleástam magam az érzelmi intelligenciáról szóló szakirodalmakba és egy kérdés egyre inkább elkezdett foglalkoztatni.

Miért úgy növünk fel, hogy nem tanítanak meg beszélni az érzéseinkről? Egészségesebbek és boldogabbak lehetnénk!

Ezen változtatni kell! BESZÉLJÜNK AZ ÉRZÉSEINKRŐL!

Ez a felismerés buzdított arra, hogy azon munkálkodjam, hogyan lehetne megtanítani az érzéseket már óvodáskorban a kicsiknek. Hogyan tehetném az érzéseket, fogalmi dolgokat számukra is megfoghatóvá, érthetővé? Sikerült egy jól működő és átadható szisztémát megalkotnom, amely nagyon eredményes. Erről szól a “Csillagtündér módszer”.

Mindannyian arra vágyunk és az a célunk, hogy gyermekeink egészségesek és boldogok legyenek. Szeretnék a szülők “támogatásával” hozzájárulni e nemes cél eléréséhez, a módszer minél szélesebb körben való elterjesztéséhez. Hiszem, hogy együtt sikerülni fog!

Óvodapedagógusként jelenleg is dolgozom, kiváló kollégákkal egy “mesés” angyalföldi óvodában. Szabadidőmet leginkább a családommal és kutyusommal szeretem tölteni. Hobbim az éneklés, szeretek pingpongozni és darts csatákat vívni.

Teljes lelki elköteleződéssel a legnagyobb vágyam, hogy hozzájárulhassak minél több gyermek lelki egészségéhez és boldogabb életéhez.

Tanítsuk meg gyermekeinket az érzelmek kifejezésére!

Szülők írták...

Kedves Kriszti!!

Szeretnék veled megosztani két történetet. Az egyik a 2,5évesemmel történt. Bölcsöde beszoktatás. Már egész jól ment, ott is hagytuk, mikor mentünk érte sírva mondta, hogy nagyon jól érezte magát. Majd este lefekvésnél kérdeztem tőle is, hogy mi volt szép a napjában, mire közölte, “nekem az volt a szomorú a napomban, hogy otthagytál” .
(Mindennap eszembe jutsz! Iszonyatosan jó, amit összetettél! és köszönöm még egyszer hogy kaphattunk belőle! Bár valójában nekünk a picinél volt a leghasznosabb!)
Szóval történet folytatva. Már rendszeresen járt bölcsibe, mikor elkezdett bekakilni. Majd egy szép januári délután fogta magát és a szoba közepére pisilt -de cukin letolta előtte a nadrágját . Feltakarítottuk együtt, majd elvonultunk beszélgetni. Azt mondta azért csinálta mert morcos rám. Megkérdeztem, hogy bekakilni is azért kakil be? Mire közölte “fáradt vagyok. Aludni akarok. Reggel elmondom”. Legnagyobb megdöbbenésemre reggel miután megreggelizett – anélkül, hogy említettem volna az estét vagy kérdeztem volna valamit – odajött, az ölembe ült és azt mondta “anya! Azért kakilok be, mert morcos vagyok rád, hogy otthagysz!” Megbeszéltük, hogy kivesszük akkor a bölcsiből, picit lehet még velem, de az óvoda már kötelező lesz. Kivettük és abbahagyta a bekakilást! Ő sokszor magától is előveszi a kártyáidat, meg a társasjátékod. A mai napig megmaradt, hogy mindenki az érzelmeinek megfelelő színű pohárból iszik.

 

A másik történet, amit szerettem volna megosztani veled, az a lánykám története. Nem tudom mennyire emlékszel, említettem, hogy minden este meseolvasás után megbeszéljük kinek mi volt a legszebb a napjában, és ha volt szomorú, mi volt. Egyik este lefekvéshez készülődve Anna annyit mondott, én ma nem akarom elmondani milyen napom volt, inkább hozok magammal egy puhanykát, ő elmondja helyettem és egész éjszaka a szomorúságot szorongatva aludt.

Szilvássy-Léderer Anita
(Budapest)

Kisfiam 9 éves ADHD-s autista tünetekkel. Amikor dühös, bántja magát, nehéz megnyugtatni. Éppen egy dühösség után volt, amikor Csillagtündért elkezdtem olvasni a mesekönyvből. Felcsillant a szeme, amikor meghallotta, hogy valaki megszólalt, tehát a füle ott volt. Lehasalva végighallgatta és minden este várta, újból vegyük elő olvasni. Várta, hogy mi jön, mikor száll le a Tündérke. Első nap Öröm érzéspuhanykával aludt, 2. nap Bánattal, de előtte rátette az Örömöt, azt mondta, hogy ne legyen bánatos ő se. A könyv végére használta a puhanykákat. Simogatja és használja, legtöbbször a Félelmet, Örömöt, Haragot.

A játék pozitív hozadéka: Amikor dühös, akkor hozza a Bánatot, Haragot magával és kéri segítsek a Boldog puhanykával őt is boldoggá tenni. Ez előtte úgy zajlott, hogy mereven befeszítve hagyta, elengedte magát és ordítva sírt, teljesen magán kívül volt. Amikor megnyugodott nem mondta meg miért jutott el oda, hogy ő dühös lett. Mindig az volt a válasza: nem tudja. Most már pár mondatban elmondja, eleinte meg nem mondott semmit és csak topogott.

Érzelmi kommunikációs társasjáték is tetszik neki, mert titkokat tud meg emberekről, ki mitől undorodik vagy miért haragos, mint ő szokott lenni. Felnőttként is érdekes látni, ahogy kibontakozik a gyerek. Amit nem mond el, mert nem tudja kifejezni magát, azt a játék hevében észre sem veszi és kimondja. A kártyákat máskor is használjuk, a színezőket is kitettük látható helyekre és ezek is segítenek. Nagyon ajánlom autistáknak is, például azoknak akik nem beszélnek és nem tudják az érzelmeket kifejezni.

Dné Sz. Bea (Budapest)

Kedves Kriszti!

Először is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy ezt a fantasztikus módszert megmutattad nekünk!

3 gyermekem van, 2,5 , 4 és 6 évesek. Alapvetően igyekszem őket érzelmileg is tudatosan nevelni, de ez a program segített, hogy a nagyok meg tudják fogalmazni azokat az érzéseiket is, amiket eddig nem tudtak. A kicsit pedig ezáltal könnyebben és egyszerűbben be tudtam vezetni az érzelmek világába. Ha hamarabb megismerem a programod, a ‘nagyokkal’ is könnyebb dolgom lett volna!

A programcsomag 3 hónapja van nálunk, ami idő alatt sikerült beépítenünk használatát a mindennapjainkba.
Hétköznap óvoda után a nagyok sokszor kérdezik egymástól is, hogy ma milyen színű napod volt, érzéseiknek megfelelően választanak színes poharat is, ha hazaértek. Így mindig tudom milyen irányba kezdjük a játékot, vagy milyen típusú kérdést tegyek fel nekik.

Bár tudom, hogy a csomag óvodáskorúaknak készült, a kicsinél is nagyon nagy segítség. Vele a kártyacsomagot használjuk még a legtöbbet, mert imádja, ahogy mindenki bemutatja, hogy fejezi ki a különböző érzéseket. Ha meg valamelyik érzés túlsúlyban volt napközben benne, akkor este az ahhoz kapcsolódó mesét választja.

A nagyok megtanulták árnyaltabban kifejezni érzéseiket és csökkentek a hisztik, helyette elmondják mi bántja őket. “Anya, olyan frusztrált és csalódott vagyok, mert annyit dolgoztam a díszekkel, ti meg nem használjátok!” – mondta a 6 éves lányom. Remek érzés, hogy nem kell találgatnom, hogy mit éreznek, hanem ki tudják fejezni.

A társasjáték kifejezetten jó családi mulatság, mert a különböző érzésekhez mindig történetet mesélünk és élvezettel hallgatják, ahogy apukájuk vagy én a gyermekkorunkból hozunk történeteket.

A szülőknek szóló leírás is nagyon jó. Lényegretörő, érthető, könnyen használható.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretné megérteni gyermekét és kiegyensúlyozott, szeretetteljes kapcsolatot szeretne gyermekével ápolni!

Köszönünk mindent!

Szilvássy-Léderer Anita

Kedves Kriszti néni!

Szeretném leírni, nekünk mennyi változást hozott az életünkbe a puhangyi érzelmek használata.

A családunkban az óvodás Kázmér mellett ugye a 2,5 éves Tivadar is nevelkedik
Ami a legmeglepőbb, hogy a kicsi az, aki többször is előveszi a puhangyikat, es nagyon szeret velük játszani! Általános volt az a játék, hogy Kázmér a háta mögé dugta az egyik érzelmet, és nekünk a mimikája és grimasza által kellett felismernünk az adott érzelmet. A mi családunk által továbbfejlesztett játék a palacsinta evés: amilyen érzelmet eszel, olyanná válsz! A színek fel vannak görgetve, mint egy igazi palacsinta.

Ennek a játéknak a tapasztalata, hogy a sárga színű érzést mindig a végére hagyja Kázmér! Ha szomorú palacsintát fogyasztok és nagyon elkeseredem, szinte még meg sem várja hogy igazán belemerüljek a szomorúságba, már nagy elánnal tolja az orrom alá a boldogságpalacsintát! Annyira jó érzés nekem is felnőttként, hogy minden játékot boldogsággal zárunk! ,, A jó győzedelmeskedik, mint a mesékben!”

A másik nagy tapasztalat, hogy Tivadar mennyire szereti ezeket a puhangyikat! Már 2 éves kora óta hozza nekem, hogy játsszunk! Fontos az is szerintem, hogy mindig nagy a nevetés a játék közben, MINDIG, és az is, hogy a kicsi teljesen átadja magát és már ő is mimikával próbálja utánozni az érzelmek kinyilvánítását! Nagyon vicces és hatalmasakat nevetünk! Maga a játék nem szokott 5 percnél tovább tartani, valahogy azt érzem, hogy ez egy intenzív játékidő, de rövid! És minden alkalommal közös játékra hív, a gyerekek soha nem játszák nálunk egyedül, csak velem, vagy más felnőttel!

Az egész konklúziója: közös játék, mindig nevetéssel jár, de mégis komoly, nem bohóckodás, intenzív, és KORTALAN!

Köszönjük, hogy megismerhettük!
Lídia, Kázmér (4,5) és Tivadar (2,5)
Ui.:
Kázmér a Csillagtündért tette ki decemberben a Mikulásnak szánt alma és tej mellé, ajándékba, hogy azzal kedveskedjen a Mikulásnak…
Valami nagy ajándékot szeretett volna adni a Mikulásnak, nekem nagyon megható volt!

Kedves Kriszti néni!

Mi úgy érezzük, hogy fiunk sokkal bátrabban, tabuk nélkül beszél az érzéseiről, ami nagyban megkönnyíti a vele való kommunikációt és azt, hogy megértsük, mi jár a kis fejében. Egyértelműen látszik, hogy a módszer segítségével a gyermekeink érzelmi intelligenciája meghaladja a kortársaikét. Olyan dolgokkal tudunk sebet ejteni a kis szívükben, amire nem is gondolnánk, de a módszer miatt ők azonnal meg tudják fogalmazni, ha valamivel megbántottuk őket és ez sokat segít nekünk. Mi nagyon hálásak vagyunk a sok energiáért.

Üdvözlettel,
Ági (4,5 éves kisfiú anyukája)

Kedves Kriszti néni !

Március közepén mikor kezdetét vette a járvány még elég bizonytalan volt az itthoni helyzet is.

Nem titok, hogy mi eddig is szerettük, ha itthon vannak a gyerkőcök mindketten és legbelül nagyon boldog voltam, hogy most többet lesznek itthon. Nem féltünk attól, mivel kössük le őket, igyekszem az otthont egy kis nyugalom szigetté tenni, ahová szívesen jönnek, ahol az alap szabályok betartása mellett szabadon létezhetnek. Az idő elteltével az indulatok kicsit összegyűltek és a testvérek többet veszekedtek, mint általában.

Miután túl voltam a kétségbe esésen jutottak eszembe az érzések. Sajnos nem hamarabb! Egyszerűen nem hittem és azóta sem hiszem el, ami történik. Elkezdtünk beszélgetni az érzésekről, ami önmagában iszonyatosan nehéz lenne, még nekem is, akinek az érzésekről való beszélgetés egyáltalán nem okoz gondot.

Óriási mankót jelentenek az érzés puhanykák, az, hogy van színük, hogy van hozzájuk a kis vers, hogy meg lehet őket személyesíteni. Elkezdtünk a segítségükkel problémákat megoldani. Kiderült mennyire szomorú AnnaBori, mert hiányoznak neki a barátok, az óvó nénik, az óvoda intézménye. Elmeséli mikor bánatos, mikor örül, mikor fél vagy meghatódik. Sokkal jobban megnyílt, mióta nekem is ilyen módon kifejezheti magát.

Mint anya borzasztó hálás vagyok ezért a módszerért. A kommunikáció a legfontosabb híd szülő és gyermek között, amit ezzel a módszerrel zseniálisan lehet építeni. Őszintén hálás vagyok. A kapcsolatunk erősödött és erősödik általa!

A testvérével is nyugodtabban beszél, már nem csak parancsol neki, én pedig örömmel nézem, milyen jól eljátszanak már ketten is.

AnnaBorival (4,5 éves) kívánunk erőt, egészséget, csodás perceket otthon a családdal!

A Csillagtündér mesésmódszer

Játék, amely rólunk szól, egymásról,
amely élvezetes és a kötődésről szól,
ami egy életre összekapcsol.

Játék, s még is véresen komoly,
a tét, hogy gyermeked később hogyan boldogul,
tudni fogod-e hogy segítségre szorul?

Ha most megtanulja, hogy érzéseit kimondja,
hogy merjen beszélni arról, ami a szívét nyomja,
lelkét folyamatosan karbantartja.

Nem halmoz fel betegítő gondolatokat,
érzései kimondásával elengedi azokat,
a lelki egészség az, ami megmarad.

Érzései felismerésével problémáit meglátja, megoldja,
kikövezi útját a boldog felnőtt korba.

Tovább viszi magával, társával és gyermekeivel megosztva
s szárba szökken az elültetett magocska.

Társadalmunkban nem lesz tabu az érzések kimondása,
empatikusabbak leszünk és figyelünk egymásra.

Így hallgatnak meg minket a fiatalok, amikor öregek leszünk,
s ez lesz jutalmunk, ha ezért most teszünk.

Boldogabb lehet az emberi lét,
minőségi változás, mert felsőbb szintre lép.

Csillagtündér tehát csak egy játék, amely mindenkinek szól,
játék, amely élvezetes és mindenkit összekapcsol.

Pintér Krisztina