A gyermek dicsérete és megerősítése fejleszti az önbizalmát

Egy könyvemet lapozgattam éppen, amikor egy régen beletett fotóm köszönt rám a lapjai közül. Egy kisfiú volt a képen, amint az első óvodai csoportom szobájában áll és nagy szemekkel néz Rám. Elöntöttek az emlékek és az érzések. Eszembe jutott, hogy a gyermek dicsérete és megerősítése, mennyire fontos, mert szárnyakat adhat.

• Pályakezdő óvodapedagógusként életem egyik legboldogabb időszakát éltem. Két gyermekes édesanya voltam és pályamódosítóként választottam új hivatást.  Nagy izgalommal és boldogsággal kezdtem “óvó nénis életemet”.
• Ez a bizonyos kisfiú, aki a képről rám köszönt, már a sokadik óvodából került a mi csoportunkba. Én óvodapedagógus gyakornokként, szárnyaimat próbálgatva, szeretgettem és nevelgettem a gyerekeket.  A kisfiú, akit  D.-nek hívtak, most körülbelül 20 éves lehet. Ő talán nem is tudja és a szülei sem, hogy ami akkor történt, milyen nagy változást hozott az életébe.
• Nos, D.-nek rengeteg  problémája volt és kezelhetetlen magatartása miatt váltogatták az óvodákat. A viselkedési problémáin kívül értelmi képességeivel nem volt semmi baj. Agresszív volt a gyerekekkel, sok konfliktus volt körülötte, első időkben hiperaktívnak tűnt.

Nagycsoportosok voltunk és a cipő befűzését, megkötését tanultuk. Egy kis lyukacsos fatáblára volt rajzolva a cipő és a cipőfűző bele volt fűzve. D.-vel gyakoroltam és tanítottam a csomó és masni megkötésére. Nagyon kitartóan gyakorolt velem és közben sokat beszélgettünk.

Folyamatosan biztattam, hogy próbálkozzon és ne adja fel! Amikor a sok gyakorlás és próbálkozás meghozta az eredményét, óriási dicsérettel jutalmaztam. Nagyon büszke voltam rá és többi  gyermeknek is megmutattam és hangosan mondtam, hogy D.  mennyire ügyes! Azt is mondtam D.-nek, hogy azért vagyok nagyon büszke rá, mert kitartó volt és sokat gyakorolt. Nem adta föl és ezért meg is lett az eredménye.

“Aki ilyen kitartó és ügyes mint ő, az bármit meg tud csinálni és bármit el tud érni az életben. Bármire képes, amit csak akar. Én ebben biztos vagyok és szeretném, ha ezt ő is tudná.”

A gyerkőcbe vetett bizalom, hit, biztatás, szárnyakat ad!

A gyermek dicsérete és megerősítése által, hihetetlen dolog történt!

D.-nek megszűntek a viselkedési problémái és attól kezdve igyekezett mindig megfelelni. Teljesen kicserélődött. A kapcsolatunk mindvégig nagyon szeretetteljes volt, míg iskolába nem ment. Az iskolában jól érezte magát, és nem volt rá panasz a viselkedését illetően.

Rendkívül boldog voltam, hogy D. ilyen jó irányba változott és nagy önbizalmat adott nekem is, hogy valóban a helyemen vagyok és jó óvó néni lehet belőlem.

Az édesanyja a mai napig nem tudja, hogy D. mitől változott meg. A kolléganőm tud erről, aki egyben a mentorom is volt.

Tehát, megláttam a fotót, amelyen D. néz rám és elöntöttek az érzések.

Boldogság volt a szívemben, mert bebizonyosodott, hogy milyen fontos a gyermekeknek a dicséret valamint az, ha tudatjuk velük, hogy hiszünk és bízunk bennük.

Fontos, hogy elmondjuk nekik, hogy hiszünk bennük! Kiemelkedő jelentőségű a gyermek dicsérete és megerősítése. Fejezzük ki elismerésünket a teljesítményeikért és buzdítsuk kitartásukat, mert ettől kapnak olyan önbizalmat, amely az egyik legjobb útravaló az életben!