Állandó harcban vagy gyermekeddel

Te is állandó harcban vagy gyermekeddel, –  bár nagyon vágysz rá –  nem tudod hogyan lehetnétek nagyobb összhangban?

Úgy érzed erőn felül törekszel arra, hogy csemetéd elégedett legyen, mégsem ezt látod rajta. Olyan pozitív élethelyzeteket teremtesz számára, amelyekben neked nem lehetett részed, de nem tudja értékelni. Egyenrangú partnerként kezeled őt, megadod neki a tiszteletet, de ez nem kölcsönös. Szeretnéd, ha értékelné, amit megteremtesz számára! Cserébe legalább lehetne együttműködőbb! Vágysz rá, hogy elégedettnek és boldognak lásd őt!

Sajnos nem ez történik. Még a sok sem elég, a jó sem jó. Türelmes hozzáállásod is kevés, hogy ne legyen vita és veszekedés. Nem tudod, hogyan tudnál gyermekedre hatni. Bármit próbálsz a kedvére tenni, nem éred el a célod! Sokszor nagyon próbára teszi az idegeidet!

Nem akarsz veszekedni, főleg nem kiabálni és ezt el is döntöd magadban. Sajnos ezt nem sikerül betartanod. Ez többször újra megismétlődik. Szeretnéd ezt megváltoztatni, de nem tudod hogyan!

Tudod, hogy valami hiányzik ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet megoldódjon és érzed, hogy valami másra lenne szükség. Tehetetlennek és tanácstalannak érzed magad. Vágysz egy szorosabb kötődésre és kapcsolódásra gyermekeddel, amelyben nem kellene olyan sokat harcolnotok egymással. Sokkal több örömöket okozó élményéket szeretnél érezni anyaként.

Hogyan lehetne a köztetek lévő távolságot csökkenteni, hogy sokkal közelebb kerülhessetek egymáshoz a folytonos küzdelem helyett?

Mi akadályoz meg abban, hogy jobban egymásra tudjatok hangolódni?

Ha jól megfigyeled, hogy gyermeked bizonyos helyzetekre, milyen érzésekkel és hogyan reagál illetve, mikor, mire van szüksége, nagy eséllyel meg fogod találni, hogy milyen út vezet hozzá és mi az, ami neki igazi segítséget jelent a kötődésetek megerősítése érdekében is, hogy hatni tudj rá.

Az érzelmekre és szükségletekre kell figyelned és ehhez a megfelelő módon kell rácsatlakoznod gyermeked igényeire. Milyen módon? Ez függ gyermeked egyediségétől, személyiségétől, életkorától és még más tényezőktől is.

Például nem mindegy, hogy félénk vagy éppen vezető egyéniség, mert eltérő lehet a szükséglete. Ha a kudarctűrő képessége gyenge, viszont nagy a kompetencia igénye, akkor pedig ennek megfelelően kell őt segíteni. Jól kell ismerned őt és az igényei mentén az ő szükségleteit kell kielégítened. Ez is segíteni fog abban, – ha állandó harcban vagy gyermekeddel – hogy érzelmileg jobban egymásra tudjatok hangolódni és össze tudjatok kapcsolódni.

A gyermek megértéséhez és a hozzákapcsolódásban fontos:

•  a vele töltött időkben legyen olyan minőségi idő is, amikor valóban jelen vagy a számára és csak rá figyelsz.
•  ha már tudod az elsődleges szeretetnyelvét, akkor ezen keresztül minél többször fejezd ki számára a szeretetedet.
•  segíti még az egymásra hangolódást, egymás jobb megismerését és megértését, ha beszéltek egymásnak az érzéseitekről.

Tulajdonképpen ezzel is kezdhettem volna, hiszen az összes felsorolt példában az érzelmek szövik át a történéseket, mint például: a félelem, a düh, a bánat, stb. Minden élethelyzet alkalmas az érzelmek kifejezésére és megnevezésére. Te általad tanulja meg gyermeked, ezzel segíted őt abban, hogy fejlődjön az empátiás képessége és együttérző legyen veled és másokkal. Óvodáskorú gyermekeknél az érzelmek megtanításához egyedi módszerek és eszközök használatára is szükség van az életkori sajátosságok miatt illetve a gyerekek egyénenként is különbözőek.

Tehát a fentiekben felsorolt példák segítenek abban, hogy végre egymáshoz tudjatok kapcsolódni és gyermekeddel megtaláld a közös hangot. A cél, hogy úgy tudjatok egymással kommunikálni, hogy nem elbeszéltek egymás mellett, hanem tényleg megértsétek egymás üzeneteit és a kapcsolatotokat végre az egymásra figyelés és együttműködés jellemezze. Azt érezhesd, hogy képesek vagytok kompromisszumot kötni egymással, sőt egyre inkább konszenzusra jutni konfliktusos helyzetekben is.

Érzelmek kifejezése a gyerkőccel való konfliktusok során

Amikor állandó harcban vagy gyermekeddel, sok negatív érzelemmel kell megküzdenetek, ami nem könnyű feladat. A csemetédre való ráhangolódás és hozzá való kapcsolódás,  nem azt jelenti, hogy nem lehet dühösnek lenni és ne élhetnétek meg az érzéseiteket, sőt ellenkezőleg, Meg kell élni és kölcsönösen szavakkal is ki kell fejezni az érzéseiteket. Viszont a megfelelő gondolkodás, megértés és együttérzés mentén, olyan módon, hogy a helyes irányba tudjatok lépni és meglelni a mindkettőtök számára jó megoldást.

Kölcsönösen helye van a bocsánatkérésnek és a sajnálat kifejeződésének is. Nem elnyomni, hanem megélni kell az érzéseket és beszélni róluk. Útjelzőként segítenek és felszabadító a kimondásuk is. Van erre megfelelő módszer, hogyan lehet megtanulni és megtanítani gyermekednek is az ő életkorához igazodva.

Hogyan változtass, hogy ne kelljen folyton konfrontálódnod csemetéddel?

Kezdj el foglalkozni a fentiekben megfogalmazottakkal, tudatosabban figyelni rájuk és meglátod, hogy mennyivel könnyebb lesz a kölcsönös érzelmi kapcsolódást kialakítani gyermekeddel. Ha úgy érzed, hogy mégsem sikerül, mert elakadásod van valami miatt, akkor se ess kétségbe és ne keseredj el!

Derítsd ki, hogy mi az, ami nehézséget okoz a számodra. Mindannyiunkban vannak elakadások, ami miatt megtorpanhat a fejlődésünk, de ezeket ki lehet javítani, át lehet írni, újra lehet keretezni a megfelelő segítséggel.

Sokat hangoztatott például és már közhelynek számít a „legyél jelen” kifejezés. Te valójában mit gondolsz erről? Talán azt, hogy erre mindenki képes! Valóban?

Próbáld ki! Te mennyi ideig tudsz úgy együtt lenni gyermekeddel, hogy csak rá figyelsz és “vele vagy”! De nem arra gondolok, hogy ott van a tested és a szemeddel ránézel, miközben várat építetek vagy együtt színeztek, de tudatilag egész máshol jársz.  Tudsz úgy vele lenni, hogy az elméd teljesen kiürül és semmin nem agyalsz, csak abban vagy, amit együtt csináltok?

Nos, ha leméred mennyi időt tudsz gondolatok nélkül csak a gyermekedre fókuszálni, megláthatod, hogy bizony jelen lenni nem is olyan egyszerű. Pedig pont ez jelenti azt a minőséget, amitől valóban úgy tudsz együtt lenni vele, amiben azt érzékeli, hogy csak rá figyelsz, csak neki vagy és csak érte. Ekkor nyílik meg igazán és érez közel magához. Ez az igazi minőségi idő számára.

Minőségi idő vagy fejlesztés?

Sokan összekeverik a minőségi időt azzal, hogy gyerkőcükkel úgy vannak együtt, mint egy fejlesztő foglalkozáson. Rengeteg képességét fejlesztik. Ez egy másfajta minőségi együttlét. Én arra a minőségi időre gondolok, amikor gyermeked szabadon azt csinál, amit akar és te ott vagy vele, de rá fókuszáltan.

Ha egy szülő, úgy van együtt gyermekével, hogy közben az agya a megoldandó problémákon jár, hogy mit kell bevásárolni és mi lesz az ebéd, akkor nincs jelen. Hiába tették félre a mobiltelefont is, ha azon jár az esze, hogy ki mit posztolt magáról és mennyien like-olták, és ő mit fog legközelebb kirakni magáról. Lehet, hogy bár mosolyogva festeget gyermekével, közben magában dühösen tépelődik, hogy kivel veszett össze és annak mi az oka. Gyerkőcöd pontosan érzékeli, ha nem vagy ott igazán.

Tehát jelen lenni gyermekeddel mégsem olyan könnyű, mint arról csak beszélni. Hogyan lehet mégis elérni ezt az állapotot?

Próbálj teljes mértékben gyermekedre figyelni, az ő mosolyára, ténykedésére, az ő gondolataira, teljes partnerséggel vonódj be a játékába. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az “állandó harcban vagy gyermekeddel” című időszakból átváltsatok egy pozitívabb és együttműködőbb kapcsolatba.

Mi nehezítheti még a változtatást, hogy megszűnjenek az örökös veszekedések gyerkőcöddel?

Jó ha tudod, – amennyiben nehézséget okoz számodra valóban jelen lenni – hogy ez sem elvárható magadtól, ha érzelmi szinten nem vagy rendben. Ha nem vagy tudatos az érzelmi működésedre és nem rendelkezel kellő önismerettel, akkor a megoldatlan problémáid és érzelmi feszültségeid folyamatosan elterelik a figyelmedet. A megoldatlan negatív érzelmeid lehúznak a jelen pillanatból és nem engedik, hogy ott légy igazán a gyermeked számára. Ez jelenti a különbséget az együttlét és a minőségi együttlét között.

Gyermekekkel lehet igazán a jelenben lenni, ha megengedjük magunknak és képesek vagyunk tudatosan letenni, az ezt megakadályozó folyamatos “agymenést” és negatív érzelmi tusákat. A kis csimoták is a jelenben léteznek és a velük való igazi együttlét, örömforrás. A gyerekek azonnal megérzik, hogy egy felnőtt, milyen módon van velük. Csak fizikailag és eljátssza, hogy figyel rájuk, vagy lelkileg összekapcsolódva együtt elmélyülve vannak a jelen pillanatban.

Ha ez okozott eddig problémát, – hogyan tölts igazi minőségi időt gyermekeddel – látod, hogy ennek is több rétege van, amellyel foglalkozni kell és bizony munkát kell bele fektetni. Meg kell találni, hogy neked személy szerint hol van elakadásod és megfelelő feltáró munkával és segítséggel te is elérheted a céljaidat, amennyiben kitűzöd azokat és szeretnél változtatni. Lehet, hogy állandó harcban vagy önmagaddal és ehhez  hasonlóan, állandó harcban vagy gyermekeddel is? Meg kell tanulnod  magad felé is empátiával fordulni és a saját szükségleteidet is feltárni, majd pedig kielégíteni. Ha te jól vagy, akkor tudsz szülőként  is jól funkcionálni.

Érzelmek kommunikációja a legjobb eszköz a gyerkőcöddel való konfliktusok megoldásához

A minőségi idő, amelyet együtt töltesz gyermekeddel, teret ad arra is, hogy minél jobban megismerd őt. Sok szülő nem szereti, ha szerepjátékot kell játszania gyermekével, pedig ez egy óriási lehetőség! Mire? Hogy megtudd, jelenleg éppen mi foglalkoztatja. A szerepjátékából kiderülnek az őket ért környezeti hatások a belső világképe, ahogyan gondolkodik dolgokról. Többet megtudhatsz egy közös szerepjátékban arról, hogyan éli a mindennapjait az ovis csoportjában, mintha mindennap megkérdezed hazafelé menet, hogy – “Mi volt ma az oviban?”

A legeslegjobb terep arra, hogy minél jobban megismerd gyermekedet és beleláss a kis lelkébe. A szeretetnyelvét is megismerheted közben. Ha ilyen módon közelítesz felé a legtöbbször, ez is segít az összekapcsolódásban.

Egy szerepjátékban az érzéseiről is tudomást szerezhetsz, hogy mi az, ami éppen félelmet kelt számára, amiért nagyon dühös vagy mitől szorong. Csodás terep ezeket kijátszani magából.

A legnagyobb kapcsolódás gyermekedhez az érzelmek kommunikációján keresztül történik meg, amely fizikai és verbális úton valósul meg. Fel kell tölteni a gyerekek szeretettankját öleléssel, sok-sok érintéssel, puszival és amire igénye van. Ezen felül pedig az érzelmekről való beszélgetés során, azok kibeszélésével lehet a kapcsolódást a megértést és empátiát erősíteni.

Érzelmi kommunikációhoz és konfliktusok megoldásához használható eszköztár ovisoknak

Óvodáskorú gyermekeknél a tanulási folyamatok akkor a legeredményesebbek, ha azok élményalapúak, megtapasztalások és felismerések során épülnek be. Olyan játékok, módszerek és tematika mentén, amely figyelembe veszi az életkori sajátosságokat és az egyéni adottságokat is.

Az érzelmek megosztása, a visszacsatolás, elfogadás és a megkönnyebbülés mellett olyan biztonságérzetet és nyugalmat ad, amellyel a lelki harmónia egymás kölcsönös szeretetében helyreáll. Ezért is fontos megtanítani a gyerekeknek az érzelmek felismerését és értelmezését valamint kifejezését, erre építve pedig egy hatékony konfliktusmegoldást. Ehhez nyújt komplex szakmai  segítséget a Csillagtündér mesésjáték módszer, amely szolgáltatással is biztosítja az eredményességet. A gyermekek lelki egészségének megóvása érdekében megalapozza az óvodáskorú gyermekek érzelmi intelligenciáját és eszközt ad a gyermeket nevelők kezébe a konfliktusok megoldásához is.

A gyerkőcök érzelmeihez tudunk nevelőként olyan minőségben kapcsolódni, amellyel megteremtődik az összhang és már nem kell örökösen harcolni egymással, hiszen a gyermek e nélkül is megkapja, amire vágyik. A szeretetteljes figyelmet, elfogadást, együttérzést, együttműködést és közös megoldás keresését.

Ehhez egy másfajta, új szemléletmódra van szükség, amelyet érdemes elsajátítani és gyakorlati szinten is megvalósítani. A régi rosszul rögzült mintákat, újjal kell helyettesíteni mert e nélkül nem várhatunk változást. Szülőként dolgoznunk kell magunkon, változni és fejlődni, mert ezt kívánja tőlünk a sok kihívás, amellyel a gyermeknevelés során meg kell küzdenünk. Erőforrásokat kell befektetni, de hosszú távon bőven megtérül.  Az “állandó harcban vagy gyermekeddel” fejezet helyett, a közös életetekben a hangsúly az összekapcsolódásra támaszkodó és egymás megértésén alapuló, kölcsönös együttműködésen és szereteten lehet. Rajtad múlik!