Aggódás

Aggódás a szeretteinkért, egy olyan állapot, amely sokunk számára megszokott. Természetesnek, sőt szinte kötelességünknek tartjuk! A köztudatban valamiért az él, hogy akkor szeretem igazán a szeretteimet, ha aggódok értük. Ennek ellentéte: Nem is szeretem igazán, ha nem aggódok érte! Miért alakult ez így? Mit jelent tulajdonképpen az aggodalom? Milyen hatásai vannak? Segít ez minket? Tudjuk irányítani?

Az aggodalom negatív gondolatokat és érzelmeket kelt. Kismértékben segít, hogy megtegyünk  bizonyos óvintézkedéseket. A túlzásba vitt (hosszú ideig tartó) aggódás, szorongást okoz, amely a lelki egészségre nézve, ártalmas lehet. Az egészséges szintű félsz segítség, hogy megoldást keressünk! A túlzott izgulást nem szabad hagyni elhatalmasodni!

A túlzásba vitt aggodalmaskodás

Az elszabadult aggódás nem csak a saját egészségünkre, de a velünk kapcsolatban álló emberekre sincs jó hatással! Elszívja az energiát, gátolhatja a gondolkodást, rossz mentális állapotot okoz. Ezzel magunkat is gyengítjük és másokat is. A félelmeinket észrevétlenül másokba is átültethetjük, akik azonosulnak velünk. A szülői félelmek, hatással vannak gyermekeinkre!

Kisgyermek esetében, ez kifejezetten rossz. A gyerekek védtelenek ezzel szemben, teljes mértékben kiszolgáltatottak az érzéseknek. Érzékenyek és nagyon átveszik a szülőktől érkező impulzusokat!

A felnőtt gyermekek pedig, úgy tudnak védekezni ellene, hogy elhatárolódnak és megpróbálnak távolságot tartani. Ritkulhatnak a beszélgetések és találkozások!

• Nekik nem segítünk az aggódásunkkal és magunknak sem. Számukra egy feladathelyzet megoldása éppen elég igénybevételt jelent, nincs szükségük plusz olyan teherre, hogy a mi félelmeink miatt még értünk is aggódjanak! Nem segíti őket a feladatuk elvégzésében, viszont elszívja az energiájukat, amire nagy szükségük van!
• Ha nem kérik a segítségünket, hagynunk kell, hogy maguk oldják meg, amit csak tudnak. Így fejlődnek és gyűjtenek tapasztalatokat. Egyre magabiztosabbak és önállóbbak lesznek. Bízzunk bennük és ezt mondjuk is el! Ezzel nagyon sokat tudunk segíteni nekik is és magunknak is! Higgyük el, hogy meg fogják találni a legjobb megoldást!

Attól, hogy aggódás van bennünk, tőlünk függetlenül alakulnak a dolgok, rettegéssel nem tudjuk irányítani!

Muszáj ezeket letisztázni és észrevétetni magunkkal! Az egészségtelen aggódás nem segít, csak ront egy helyzeten! Annyira természetessé vált számunkra ez a folyamat, hogy észre sem vesszük vagy  elfogadjuk, hogy ez így van rendjén. Ez tényleg természetes volna? Ezt így kell elfogadni?

Vegyük át az irányítást az aggódásunk tekintetében!

Már az elejétől kezdve, ne engedjük, hogy az aggódás uralkodjon! Gondolataink folyton a múltban és a jövőben ugrálnak és folyamatosan képzelgünk! Könnyen bele kerülhetünk egy szorongást keltő, félelmekkel teli aggodalomspirálba.

Figyeljük meg magunkat! Egy nap folyamán többször rajta kaphatjuk magunkat, ahogyan gyártjuk a negatív érzést keltő gondolatokat és az aggodalmaskodást! Abban a pillanatban, amikor ezt felfedezzük, megáll a folyamat. Minél többször vesszük észre, annál inkább bebizonyosodik számunkra, hogy tényleg ezt csináljuk! Folyamatosan forog bennünk a film, de nem mi vagyunk a rendezők!

Jogunk van hozzá, hogy mi rendezzük életünk filmjét!

A magunkban történő filmszerű eseményeknek a múlthoz van közük és a jövőhöz!

• A jelenben levéssel tudjuk megállítani az aggódást!
• A megfigyelés segít észrevenni a képzelgést, hogy megállíthassuk. Így visszakerülünk a jelenbe.
• Tereljük pozitív irányba a gondolatainkat és mi irányítsunk!

Fenti lépések gyakorlásával a tudatosságot tanulhatjuk.

A tudatosságunk megfigyelőként “nyakon csípi” a képzelgést.

Ilyen módon megállítható az aggódás fékezhetetlen szárnyalása és elkerülhető az életünkre gyakorolt negatív hatása. Segíthet még a folyamat megállításában, ha kibeszéljük magunkból  az érzéseinket egy jó barátnak! Szokjunk le a felesleges aggódásról!

Ezzel nagymértékben hozzájárulhatunk családunk lelki egészségének megtartásához.