Óvodai beszoktatás érzelmi kihívásai

Az ovis beszoktatás során szembesülsz azzal, hogy nem tudod érzelmileg segíteni gyermekedet és ettől te is szenvedsz, akkor “3 lépésben”, az érzelmekre fókuszálva segítek neked megoldást találni! A beszoktatás idején szenvedősen indulnak a reggelek, mert nehéz az elválás az oviban? Lelkileg megvisel téged és gyermekedet is, hogy nehezen tudtok megbirkózni az érzelmekkel? Gyermeked fél, szorong, sír és tőled várja a segítséget? Te pedig ideges, tehetetlen és elkeseredett vagy?

Azt gondolod, lehet hogy:
– a gyermeked túl érzékeny
– talán nem érett meg az ovihoz
– nem készítetted fel kellőképpen az ovikezdésre
– az óvó néni nem tetszik neki
– lehet, hogy nem is jó ez az ovi, a másikba kellett volna íratni
– Reggelenként sokáig kell vele lenni, mielőtt ott hagyod. Azt veszed észre, hogy egyre hosszabb időt töltesz vele és ahelyett hogy segítene, egyre rosszabb a helyzet, a sírás egyre elviselhetetlenebb.
– Az a jó, ha “átváltasz szigorúba” és csak úgy ott hagyod, azután viszont egész nap mardos a bűntudat.

Sokféle dolgot kipróbálsz a beszoktatás ideje alatt, de nem segítenek? Ezután különböző netes portálokon keresed a megoldást? Azokba is belefogsz és amikor azt tapasztalod, hogy nem oldotta meg a problémát, elengeded őket? Ültök az érzelmi hullámvasúton és teljesen kilátástalannak tűnik a helyzet? Már előre szorongtok mindketten a reggelektől? Az érzelmi kihívások megoldásához az alábbiakban kapsz segítséget!

Az óvodai beszoktatás megkönnyítése

A beszoktatás időszakában a saját és gyermeked érzéseire figyelj tudatosabban, mert ez vezet a megoldáshoz az alábbi 3 lépés szerint!

1. lépés – (beszoktatási idő)

Szeretnélek megnyugtatni, hogy ez csak egy átmeneti állapot! Nem marad örökre így! A gyermek szeretni fog oviba járni, ez egy normális átmeneti időszak. Új munkahelyen te is hasonlóan érzed magad az elején, azután egyre jobban megnyugszol, felengedsz, amint megismered az embereket, szokásokat, stb. Ugye milyen jó érzéssel tölt el, ez a néhány megnyugtató gondolat!
Képzeld el, hogy gyermeked is aggódik, fél és senki nem mondja el neki, hogy ez nem örökre szól! Nem marad így, ahogy most érzi magát! Ő is szeretné tudni és érezni azt az előre mutató megnyugtató biztonságot, hogy ez nem marad így állandóan! Hát persze, hogy mind a ketten frusztráltak vagytok!

Meséld el neki, hogy amikor te óvodás voltál ugyan így érezted magad az elején! Viszont 7 vagy 10 nap múlva, már lett egy barátod, megszeretted az óvó nénit, csoda klassz játékok voltak ott, imádtad a meséket és mindig vártad, hogy mikor mehetsz oviba. Nézzetek meg egy naptárat, mutasd neki az idő múlását, ha kell számoljatok visszafelé, hogy fogalma legyen az idő viszonylatában az érzelmi megnyugvás és a pozitív élmények felé való figyelés lehetőségéről. Mondd el neki a legszebb ovis élményeidet!
Beszélgessetek idősebb ovis gyerkőcökkel, akik már szeretnek óvodába járni.
Ne mellőzd az óvodapedagógusok tanácsait és az összegyűjtött jó tanácsokat, amikor az nem hoz azonnali eredményt! Egészítsd ki azzal, hogy az érzelmeket helyezed a fókuszba.

2. lépés (érzelmi hozzáállás az ovikezdéssel kapcsolatban)

Elsősorban vizsgáld meg a te hozzáállásodat, hogyan érzed magad azzal kapcsolatban, hogy el kell szakadnod a gyermekedtől és ő óvodás lesz!
El tudod engedni? Ha benned a félelmeid és aggodalmaid miatt szorongás van, azt projektálod a gyermekedre és ezzel meggátolod őt, hogy a saját érzéseivel megküzdhessen.
Tégy rendet magadban! Fogadd el, hogy ugyan elengeded, de mindig visszatér hozzád és mindannyiszor egyre gazdagabb és fejlettebb személyiséggel.

Bíznod kell benne, hogy megállja a helyét és képes lesz megbirkózni ezzel az átmeneti nehézséggel. Bízol benne? Amennyiben nem, ezt is nagyon jól érzékeli a kis csápjaival és ő is elbizonytalanodik. Hidd el, hogy képes lesz rá és ezzel a hittel átitatva beszélgess vele, buzdítsd és lelkesítsd és meglátod, ő is hinni fog magában és magabiztosabb lesz.

Az is fontos, hogy megbízz az óvodapedagógusokban, a pedagógiai asszisztensben, a dadus nénikben és azokban a felnőttekben, akik körül veszik őt! Hidd el, hogy értik a dolgukat és “jó kezekben lesz”, jó szívvel és szeretettel veszik körül csemetédet.
Ha magadban helyre kerültek az érzések, (kérhetsz segítséget más anyukáktól is, akik már túl vannak ezen a krízisen, hogy beszélgessenek veled a megnyugtatásodra) akkor tudsz foglalkozni a gyermeked érzéseivel.

3. lépés (eszköztár bővítése az ovis beszoktatáshoz)

Te ismered legjobban a gyermekedet és e tudás alapján kell ráillesztened az összegyűjtött hasznos javaslatokat, de ki kell egészítened úgy, hogy figyelembe veszed gyermeked érzéseit is. Nincs egyforma sablon, ami minden gyermekre passzol.

Például az a jó tanács, hogy ha elköszönsz, ne nézz vissza önmagában nem sokat ér!
Hogyan érzi ettől magát a gyermeked? Mi van akkor, ha ettől azt érzi, hogy cserben hagytad és téged nem érdekel, hogy ő vele mi fog történik és ettől esik kétségbe? Önmagában nem az lenne a lényeg, hogy ne fordulj vissza ha elmentél, hanem az, hogy miben állapodsz meg a gyermekkel.
Amelyik gyermeknek arra van szüksége, hogy egy integetést még kapjon az ajtóból, mert így érzi azt, hogy a távolból is fontos neked és a nap folyamán is így gondol rád, akkor tedd ezt.

Amikor azt mondod a gyermekednek, hogy ne sírj! Mit kezdjen ezzel a mondattal? Azért sír, mert fél, mert fáj neki az elválás! Ez nem segíti őt! Együttérzésre és megértésre van szüksége! Ha úgy kapcsolódsz hozzá, hogy azt mondod neki, – “Megértem, hogy most bánatos vagy és sírj, ha jól esik!” Mennyivel felszabadítóbb érzés, hogy kiengedheti magából a feszültséget!
Amikor megengedjük és megkönnyebbült, (mondhatjuk, hogy – “kisírtad magad, most figyelj rám!”) rátérhetünk arra, hogy motiváljuk őt a rá váró jó élményekre. Ha a hasát szereti, beszéljünk a finom reggeliről. Ha konstruálni szeret, vetítsük előre milyen klassz dolgot fog készíteni vagy építeni. Amennyiben baba konyházni szeret, milyen finomat fog főzni a pajtásainak. Stb.

Egyéb segítő eszközök

Az átmeneti tárgy, bármi amit magával visz otthonról az oviba, ami segíti őt elszakadni a szülőktől, de mégis kapocs hozzájuk (kis plüss, kendő anya illatával, családi kép, bármi) rendelkezzen valami különlegességgel.
Felruházhatjátok egy varázslatos tulajdonsággal. Például mondhatod ezt, – “Ha megfogod a maci kezét és rám gondolsz, akkor én azt érezni fogom a munkahelyemen és én is rád fogok gondolni, így gondolatban együtt leszünk, amikor nagyon hiányzom neked.
– “Amikor megszagolod a kendőt, az illatommal átölellek téged és itt leszek veled, csak képzeld el!’
Ilyen kis ötletekkel olyan eszközt tudunk adni a gyermek kezébe, amellyel napközben ő is megtudja magát nyugtatni, amikor a rátör a hiányérzet.
Megbeszélhetjük vele például ezt is. – “Amikor hiányzom neked, szólj az óvó néninek, ő fog neked segíteni!”

Mit tehetünk még az ovis beszokás megkönnyítéséhez?

Az óvó néninek feltétlenül mondjuk el a gyermek szeretetnyelvét, mert ez óriási segítség a megnyugtatáshoz. Ha a gyermeknek a fizikai érintés a szeretetnyelve, mondhatjuk azt a reggeli elválásnál, hogy az óvó néni ölébe ülhetsz, amikor én elmegyek (ez a napközbeni “hiányzik az anyu” mondatnál is segít).
Ha a minőségi idő a szeretetnyelve, akkor mondhatod, – “az óvó nénivel előveszitek a kedvenc játékodat, amikor én elköszöntem.”, stb. .

További ötletek

Megtámogathatjuk gyermekünk érzelmi biztonságát a beszoktatás idején a reggeli kis közös rítusok kialakításával a meghitt, nyugodt és kiszámítható napkezdéssel átfolyatva az ovikezdéshez. A beszoktatás ideje alatt érdemes erre külön hangsúlyt fektetni, mert megkönnyítjük vele az érzelmileg terhelt átmeneti időszakot. Későbbiekben is ez ad érzelmi biztonságot és kiszámíthatóságot, amelyre szüksége van az óvodáskorú gyermeknek.

Lehet egy közös kakaózás reggel és megszokott sorrendben a többi teendők elvégzése mindig ugyanúgy. Legyenek a gyerkőcnek is apró feladatai! Mókás dolgok. Például megkérdezed tőle minden reggel, hogy jól áll e a hajad,  csinos vagy e. Közös pacsi amikor elkészültök és elindultok. Vicces mondás, amikor beléptek az oviba. Megbeszélt rutin, hogy például én veszem le a bal cipődet te a jobbat. Mosakodásnál egy kacsintós, ügyes voltál jel!

Bármilyen jó ötlet, ami meghitté, kedvessé és érzelmileg felszabadulttá teszi az elválást.
Meg lehet beszélni, hogy reggelenként az oviban például 2 percig ülhet az öledben ( az órádon megmutatod mennyi a két perc) mielőtt elindulsz és 2 puszival elbúcsúztok. Amikor elindulsz már sietned kell mert elkésel és nem nézel vissza vagy gyermeked érzelmi igényeitől függően azt is mondhatod, hogy kettőt integetek a bejárati ajtótól. Beszéljétek meg előre!

Az érzelmi biztonság megteremtése

Az a lényeg, hogy a gyermek mindig tudja, hogy mit, miért teszel, mikor, mire számíthat. Ezt következetesen betartva kapja meg azt a biztonságérzetet és te is, amellyel minden gond nélkül átlendültök majd az óvodai beszoktatás érzelmi megpróbáltatásain. Hamarabb tudtok nyitni az új és jó dolgokra élményekre, amelyek rátok várnak!

Megállapodhattok abban is, hogy gyermeked is és te is egy nagyon jó élményt szereztek mindennap és azt elmesélitek egymásnak, amikor hazaérkeztek! Lehet ez a napi feladat és elköszönő mondat reggelenként! – “Szia Drágám, várnak a kalandok, szerezz jó élményeket!”
Legyél rugalmas és kreatív, figyelj a gyermeked érzéseire és minden rendben lesz!

A kiragadott és javasolt példák is azonnali eredményt hoznak, de fontos, hogy gyermekednek megtanítsd az érzelmek felismerését és kifejezését, mert bármilyen érzelmi krízishelyzetben, ez fog hozzásegíteni a megoldáshoz.
Az, ha el tudja mondani, hogy mit érez és miért! Persze ezt meg kell tanítani neki! Ehhez ad segítséget a Csillagtündér mesésjáték módszer, amely olyan érzelmi menedzsment elsajátítását teszi lehetővé számodra, amellyel a leghatékonyabban tudod segíteni gyermekedet nemcsak az ovikezdés idején de a későbbiekben az iskolakezdésnél is.