Elkényeztetett a gyereked

“Elkényeztetett a gyereked, azért nem bírsz vele! Legyél szigorúbb!”  Te is megkaptad már ezt az elítélő bírálatot és jó tanácsot?
Attól, hogy a válaszkész nevelést preferálod, az kényeztetés volna?
Ha valaki szigorúbb, akkor már kezelhetőbb a gyereke, aki lehet, hogy csak félelemből fogad szót?

Mit jelent az, hogy kényeztetés?
Mit jelent az, hogy szigorúság?

Kényeztetés alkalmával sok mindent megteszünk valakinek, hogy a kedvében járjunk.
Az elkényeztetett gyermek azt jelenti, hogy a gyerkőc kénye-kedve szerint azt csinálhat, amit csak akar és a szülő mérlegelés és következmények nélkül mindent megenged neki.
Ha te nem ilyen módon, viszont válasz készen neveled, az nem azt jelenti, hogy el van kényeztetve gyermeked.

A szigorúság a régi felfogású tekintélyelvűséget jelenti számomra.
– „Azt csinálod, amit én mondok és punktum!” Na lehet, hogy ebből éppen eleget kaptál, amíg felneveltek és teljesen érthető, hogy te nem így szeretnéd nevelni a csemetédet. Te már rég tudod, hogy ez nem vezet ahhoz a kötődő és szeretetteljes kapcsolathoz, amelyet te szeretnél kialakítani vele.

Nem szigorúnak kell lenni, hanem következetesnek!

Nevelhetsz válasz készen és következetesen, amely erős kötődést, megbízható és együttműködő kapcsolatot fog eredményezni.
Amikor magadra erőlteted a szigorúságot, mert ezt várja el tőled a környezeted vagy éppen egy ciki szituációba kerülsz és próbálsz valahogyan szigorúsággal hatni a gyerkőcödre, az nem te vagy és nem is működik. Sőt még csak „olaj a tűzre”, mert csak tovább bonyolódik a helyzet. Nemcsak a gyermek felett, de már önmagad felett is elveszted a kontrollt.

Megbírálnak azzal, hogy elkapatott a csemetéd

Felháborítónak érzed, hogy milyen jogon mernek  mások elítélni és bírálni? Igazad is van, mert nincs joga senkinek megítélni és azt mondani, hogy elkényeztetett a gyereked, de sajnos rögzült szokás és észre sem vesszük, hogy folyton ezt csináljuk egymással:

• • Kinek van joga beleszólni abba, hogy te milyen kapcsolatot szeretnél kialakítani a saját gyermekeddel?
  • Vajon ki tudná jobban, hogy mire van szüksége, ha nem te?
  • Miért gondolja más, hogy ő ítéletet mondhat feletted?

Jogos a felháborodásod, a haragod, a csalódottságod ebben a helyzetben és kapcsolatromboló hatású arra nézve, aki így beszél veled. Ellenben érdemes elfogadni olyanok segítségét, akik ítélet és bírálat nélkül, építően és segítő szándékkal fordulnak feléd!

A rossz minták hatásai

A szigorúsággal kapcsolatban, bekapcsol az ember összes fájdalomgombja, ami a régi rossz emlékeket idézi fel (ennél még az is jobb választásnak tűnik, hogy elkényeztetett a gyereked). Igen, ismerjük, hogy a szigorúság mit vált ki belőlünk:

• • Te magas lóról beszélsz velem, nem tekintesz partnernek!
  • Az a fontos, hogy te mit akarsz és nem érdekel, hogy mi van bennem!
  • Azt hiszed, hogy csak a te igazságod létezik és nem veszel figyelembe!
  • Sértő hangsúllyal vagy hangerővel beszélsz velem, ami eltávolít minket egymástól.
  • Az okoskodásod csak rólad szól és én ebben nem vagyok sehol.
  • Azt akarod, hogy tiszteljelek, de így csak megutállak!
  • Erőlteted, hogy szót fogadjak, de csak azért sem fogok!
  • Már nem érdekel, hogy mit mondasz és nem akarok hozzád kapcsolódni!
  • Hagyj békén!

Saját élményeid

Ha szigorúak voltak veled a szüleid vagy más felnőttek, akiket szerettél, te is megélted a következőket?

• • Arra vágyom, hogy meghallgass és elmondhassam, hogy mit gondolok és mit érzek!
  • Elvárod, hogy tiszteljelek, de te nem tisztelsz engem. Attól, hogy gyermek vagyok, nem vagyok értéktelenebb nálad csak tapasztalatlanabb.
  • Azt akarom, hogy te is figyelj rám, hogy valóban meglásd, milyen nagy szükségem lenne a segítségedre.
  • Rám erőlteted, hogy megtegyem amit akarsz, de én nem számíthatok a segítségedre, mert nem is értesz engem, ez mennyire igazságtalan.
  • …. és még folytathatnánk tovább.

Tehát köszönöd szépen az ilyen tanácsot, te nem akarod, hogy a gyermeked is attól szenvedjen, amiket te átéltél. Nem beszélve arról, hogy milyen kínos, amikor magadra erőlteted a szigorúságot, ami nem is te vagy.

A gyerek nem vesz komolyan, mert ő pontosan ismer téged. Ettől még dühösebb leszel és hangosabban beszélsz vagy már kiabálsz. A gyerek is egyre frusztráltabb ettől a helyzettől és még inkább ellenáll.  Te pedig még erősebben meg akarod oldani a helyzetet, pláne ha már mások előtt is szégyenkezel és ilyenkor legszívesebben elsüllyednél a föld alá és már haragszol a gyerekre, magadra és mindenkire. Szétvet a düh!

Kapcsolódásra van szükség a megoldáshoz és az nem elkényeztetés

A fentiekben leírt hasonló esetekben az a probléma, hogy a gyerek is egy érzelmi buborékban van és te is, de sajnos külön-külön. Mind a ketten a magatok csatáját vívjátok és egymás mellett lebegtek, nem tudtok egymáshoz kapcsolódni. Ezekben a helyzetekben nem szigorúságra van szükség, hanem kapcsolódásra.

A gyermeknek segítségre van szüksége, mert az érzelmi gócából nem tud egyedül kikerülni. Az óvodáskorú gyermek nem képes az érzései kezelésére, ezért felnőtt segítségére van szüksége.
A szigorúság magadra öltésével csak még jobban eltávolodsz tőle, ahelyett, hogy egyre közelebb kerülnél hozzá.

Miért? Amikor magadra erőltetsz egy olyan szigorú attitűdöt, amely kényelmetlen a számodra, magadat hozod egy olyan érzelmi disszonanciába, amellyel már te magad sem tudsz mit kezdeni.
Elkezdesz játszani egy olyan szerepet, amelyben teljesen bizonytalan vagy. Várod a hatást a gyermektől, hogyan reagál. Sikeres volt e az alakításod? Tapsol a közönség, mert vélhetően mások is látnak benneteket? Ha nem akkor teszel rá még egy lapáttal. Folyamatosan monitorozod magad és alakítod a mimikádat, a hanglejtésedet, a hangerődet. Magaddal leszel elfoglalva és elveszted a fókuszt.

Következmények

Ez már nem a gyerekről szól. Ebben a helyzetben, hogyan tudnál segíteni a gyermeken? Nem is vele foglalkozol, hanem magaddal. Ezért nem jó tanács a legyél szigorú, mert a komfortzónádon kívül kerülsz és ebben nemcsak pocsékul érzed magad, de azt a szülői stabilitást is elveszted, amivel eddig rendelkeztél. ( Utólag még a bűntudat is bekapcsol, hogy csúnyán viselkedtél a gyermekeddel és megbántottad őt.)
Nem vagy hiteles! A saját csatádat vívod, hogy jól alakítsd a szigorú szülő szerepét és nem jutsz előrébb a gyermekeddel való konfliktushelyzet megoldásában.

A gyerek nem érti, hogy mi van veled és ahelyett hogy segítséget kapna tőled, különböző furcsa dolgokat művelsz, amire még rosszabbul reagál.
Nem érti, hogy miért viselkedsz másképpen és ő erre most hogyan reagáljon. Összezavarodik és még nagyobb lesz benne az ellenállás, mint eddig volt. A régi énedet szeretné és azt, hogy segíts neki kigabalyodni az érzelmi frusztrációjából. Tehát neked a gyerkőcre kell fókuszálnod, nem azokra, akik olyanokat mondanak, hogy elkényeztetett a gyereked.

Érzelmekre figyelj, ezzel nem tudod elrontani gyermeked nevelését

Egy idő után mindenki rájön arra, hogy nem arra kell figyelni, hogy mit mondanak mások, amikor éppen egy érzelmi konfliktus kellős közepén van a gyermekével.
Arra kell figyelni, hogy mi van a gyermekben, hogy pontosan mi történik vele!

Támaszkodni kell a szülő-gyermek szeretetteljes kapcsolatra, a szülői ösztönökre, megérzésre. Próbáljuk az adott helyzetben a gyermek szemszögéből nézni a világot! Vajon mit érezhet, mit gondolhat, mit szeretne, mire vágyik? Ő ezekkel nincs tisztában, hiszem érzelem vezérelten cselekszik, ez az életkori sajátossága. Nem képes az érzelmeit felismerni, kifejezni és kontrollálni.

Az érzések fogalmi dolgok. Egy óvodáskorú gyermek ezeket még nem tudja értelmezni. Ezért teljes mértékben kiszolgáltatott és a te segítségedre van szüksége, persze nem arra, hogy szigorúan hangosan kiabálj vele. Előfordul, hogy arra is szükség van, de ez ne a tehetetlenségből és végső elkeseredésből szülessen, hanem akkor, amikor nyomatékosítani kell egy helyzet komolyságát.

Továbbá olyankor, ha ki akarod fejezni, hogy milyen haragos helyzetbe hozott a viselkedésével, hiszen jogod van kifejezni az érzéseidet. Ezzel is mintát adsz neki az érzések megismeréséhez.
Ezzel tudsz neki segíteni, ha a mindennapi élet során szituációkhoz kötve, tapasztalások útján tanítod az érzelmek felismerésére és kifejezésére.

Tanítsd az érzelmekre, hogy ne elkényeztetett gyerkőc, hanem érzelmileg tudatos lehessen

Kezdésnek mutatsz az arcoddal egy érzelmet és megnevezed. Kéred, hogy ő is mutasson és megnevezitek. Ezt az összes alapérzelemmel (öröm, bánat, félelem, harag, meglepődés, undor) el lehet gyakran játszani!
Az általam megalkotott rendszer szerint az érzelmi önazonosítás kialakítása először a szülő és ezután a gyermek részéről történik.
Az érzések beazonosításához segítséget jelent a gyermeknek, ha az alábbi példák alapján visszacsatolást kap önmaga megismeréséhez.

Adott szituációkhoz kötve beszélj az ő érzéseiről! Pld.:
– „ Úgy látom, te most éppen mérges vagy azért, mert … .
– „Gondolom undort érzel ettől a szagtól, mert azt látom az arcodon.”

Természetesen ez csak egy kiragadott példa a “visszatükrözés módszere”, amely önmagában nem elég a cél eléréséhez, de ebből is láthatod, hogy nem valami bonyolult dologról van szó, ha a megfelelő koncepció alapján használod. A Csillagtündér mesésjáték módszerem játékai, azokat a képességeket fejlesztik, amelyek segítik a gyermeket az érzelmeik felismerésében, kifejezésében.

Fenti példák alapján tudtok elindulni abba az irányba, hogy gyermeked megismerkedjen az érzésekkel majd pedig tudjatok róluk beszélgetni. Az érzelmi konfliktusok eredményes megoldásához erre lesz szükség!
Szokássá kell tenni az érzelmekről való kommunikációt, mert ezek segíthetnek benneteket, hogy legközelebb, amikor két külön érzelembuborékba kerültök, el lehessen érni, hogy már ne külön lebegjetek, hanem összeérintkezve kipukkadjon a két buborék és ti egymásra találjatok!

Ez az igazi kapcsolódás, amely a szeretetet erősíti közöttetek! Ez egy olyan tudatos érzelmi nevelés eredménye lesz, amelynek során meg sem fogod hallani, ha valaki azt mondja: – ” Elkényeztetett a gyereked!