Nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez

Neked is az a problémád, hogy bár sok időt töltesz vele, valamiért nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez? Nincs meg az összhang köztetek, nem tudsz rá hatni? Többször vagytok harcban egymással mint meghitt kapcsolatban? Segítek neked, hogyan változtass ezen!

Te is arra törekszel, hogy boldognak lásd gyermeked. Megteszel mindent, ami tőled telik. Sok időt vagy vele és próbálsz mindig a kedvére tenni. Nem vagy híve a tekintélyelvű nevelésnek – amelyben lehet, hogy te is részesültél – ezért gyermekedet szabadabban hagyod létezni. Lehet véleménye, sok dologban dönthet ő, nem erőlteted rá az akaratodat. Sok mindent megkap tőled, amelyet te nem kaptál meg gyermekkorodban és azt várod, hogy érezze boldognak magát, nagyon szeressen és legyen együttműködő.

Ezzel szemben örökös vita van és elégedetlenség a részéről. Bármit próbálsz tenni, semmi sem elég jó. Magyarázol neki, kérleled és így sem tudsz rá hatni. Ő csak hajtogatja, amit szeretne, akaratos már-már erőszakos. Folyton feszegeti a határokat és a türelmedet rengetegszer próbára teszi.

Először szépen kéred, aztán egyre dühösebb leszel és a végén elkerülhetetlen a hangos veszekedés. Gyermeked is és te is elveszítitek a kontrollt már csak az érzelmek feszülnek egymásnak. Valahogyan megoldódnak ezek a helyzetek, de mindig újra és újra megismétlődnek.

Nem találod a kulcsot csemetédhez

Érzed, hogy valami hiányzik a kapcsolatotokból, mert nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez olyan módon, ahogyan szeretnél. Nincs meg az a biztos szál, amely összeköt benneteket és amelybe tudnál kapaszkodni. Valójában ettől vagy kétségbeesett, mert ennek a hiánya frusztrál leginkább. Nem erre számítottál, nem ilyen érzéseket akarsz érezni anyaként.

Nem is érted, miért van ez, hiszen te mindent megteszel! Miért van ez a távolság köztetek? Mindketten vágytok egymás szeretetére és arra, hogy összekapcsolódhassatok, de ez valamiért nem tud megvalósulni.

Mit tehetsz magatokért, hogy megváltozzon a kapcsolatotok dinamikája és egymásra tudjatok találni?

Változnod kell ahhoz, hogy szorosabb kötődést tudj kialakítani gyermekeddel

Nem igaz és ne hidd el, hogy nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez! Te is képes vagy rá! Elsősorban próbálj meg gyermekedre hangolódni! Helyezkedj bele az ő életkorába, az ő gyermeki világába, de ezt ne a felnőtt észjárásoddal tedd. Emlékezz vissza, hogy az ő életkorában, milyen képed volt a világról, hogyan láttad a felnőtteket, mi hozott lázba, minek örültél, milyen kudarcok értek, mire vágytál, stb. !

Ezzel a szemlélettel érdemes elgondolkodni az alábbiakon:

• Hogyan tudtad volna könnyebben elviselni, amikor határokat szabtak neked? Senki nem kérdezte meg tőled akkor és talán azóta sem gondolkodtál rajta, mert elfogadtad, hogy határok vannak és kész, mindegy, hogyan érzed magad. Ezt a mintát nem akarod tovább vinni, ezért lehet, hogy nem húzol éles határvonalakat, nem jelölsz ki nevelési kereteket, mert nincs megfelelő helyettesítő eszközöd arra, hogyan csináld másképpen mint az általad elutasított minta. Határozott keretekre pedig szükség van egy család életében.
• Mire lett volna szükséged, amikor azt gondoltad, hogy te egyedül is képes vagy dolgokra, (pld. felöltözködni) de amint ez nem sikerült, megcsinálták helyetted és így el is hitted, hogy képtelen vagy rá? Te is automatikusan ezt csinálod és észre sem veszed, hogy figyelmen kívül hagyod gyermeked szükségletét, hogy kielégüljön a kompetencia igénye és fejlődjön a megküzdő és kudarctűrő képessége, de a képtelenség érzését te is megtanítod neki. (Vagy épp ellenkezőleg? Soha nem segítettek és ezért csinálod az ellenkezőjét?)
• Mi segített volna, hogy könnyebben elviseld a kudarcokat ? Lehet, hogy te sem tudod, mert ezen nem gondolkodtál. Így nem várható el tőled, hogy gyermeked helyzetét megkönnyítsd. Bár nagyon szeretnéd, hogy ne essen hamar kétségbe és ne adja fel hamar azt, ami nem megy neki, viszont tanácstalan vagy hogyan segítsd.

További szempontok átgondolása a gyermekeddel való kapcsolódás megkönnyítéséhez

• Milyen minőségi időre vágytál a szüleidtől, mi hiányzott ? Lehet, hogy nem is tudod milyen az valójában, mert sosem kaptál ilyet? Ezért nem tudod megadni gyermekednek sem? Jó lett volna kölcsönösen megosztani az érzelmeiteket egymással? Talán most felnőtt korodban is ugyanez a helyzet a szüleiddel való kapcsolatodban és te nem ilyet szeretnél a te gyermekeddel.
• Mi adott volna igazi megnyugvást és vigaszt, amikor nagyon fel voltál zaklatva ? Talán egyszerűen csak elnyomtad magadban a nehezen emészthető dolgokat vagy nagyon indulatos voltál? Lehet, hogy ma sem tudod, hogyan segíts ilyen helyzetekben önmagadnak? Ha így van, nem csoda, hogy gyermekednek sem tudsz segíteni.
• Mi lendített volna át azon, amikor rossz dolgot tettél, hogy ne haragudj magadra ? Talán senki sem mondta neked, hogy a személyiséged nem azonos a tetteiddel, ki lehet javítani a helytelen viselkedést és ettől még szerethető vagy?

Fenti kérdések megválaszolása mentén és ilyen mélységekben gondolkozva a lelki folyamatokról és szükségletekről, gyerkőcöd szemszögéből nézve volna az igazi belehelyezkedés a gyermeked világába az ő egyéniségéhez mérten az éppen aktuális érettsége és életkora alapján. Talán ez hiányzott eddig, hogy nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez?

Szülőként sokat fejlődünk, miközben keressük a kötődés kialakításának módját gyerkőcünkkel

Gyermekünk nevelésével nemcsak a szülőséget tanuljuk, – amely valljuk be nem könnyű feladat – hanem magunkat is. Elkerülhetetlen, hogy szembesüljünk a saját mintáinkkal, tévhiteinkkel és érzelmi működésünkkel. Persze sok esetben, ehhez külső segítségre van szükség. Ha nagy elakadások vannak érdemes szakember segítségét kérni.

Azok a szülők tudnak könnyebben ráhangolódni gyermekeikre, akik megtanulnak magukkal is jóban lenni és munkát fektetnek az önismeretük fejlesztésébe. A gyerkőcök folyamatosan olyan kihívások elé állítják a szülőket, amelyben meg kell oldani a szülő saját, valamint gyermeke érzelmeit is, ezért olyan bonyolult. Minél kevésbé vonja el a szülő figyelmét a saját kibogozatlan érzelmi világa és magával hozott fájdalmi nyomógomb táblája, annál könnyebben tud a gyermekére fókuszálni.

Figyeld meg, hogy gyermeked mire, hogyan reagál és mikor, mire van szüksége! Így nagy eséllyel meg fogod találni, hogy mi az, ami nála beválik és mi az, ami neki igazi segítséget jelent. Egy biztos! Az érzelmekkel való tudatos bánásmód, nem hagyható ki ebből a folyamatból! Lehet, hogy ezért nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez.

A gyermek megértéséhez és a vele való kapcsolódáshoz fontos még:

• a vele töltött minőségi idő
• az ő szeretetnyelvének használata
• szokás kialakítása, hogy beszéltek egymásnak az érzéseitekről

Ezek mind-mind segítik a kötődés egészséges, de még szorosabbá tételét az egymásra hangolt érzelmi működést.

Minél jobban ismeritek magatokat és egymást, annál könnyebben tudjátok megoldani a közös kihívásaitokat. Önmagunk és mások megismeréséhez az érzelmeken keresztül vezet az út. Az érzelmek felismerése önmagunkban és másokban, valamint azok kifejezése és kölcsönös megosztása teszi lehetővé, hogy empatikusak és együttműködőek lehessünk egymással. Ezért is fontos beszélni az érzéseinkről és ezzel magunk és gyermekünk lelki egészségét is megóvhatjuk.

Érzelmi kommunikáció szerepe a gyerkőccel való kapcsolódásban

Annak eléréséhez, hogy ne örökös harcban legyél gyermekeddel és meglegyen az összhang közöttetek, szükséges az érzelmek kölcsönös megosztásán keresztül is egymásra hangolódni. Hogyan?

Beszéljünk az érzésekről!

Mivel ez sok felnőttnek is kihívást jelent, nehezített feladat, hogyan tanítsa meg gyermekének is, aki ráadásul még csak óvodáskorú. Ennek hatékony megsegítéséhez készült – a szülők és óvodapedagógusok számára – a Csillagtündér mesésjáték módszer. A módszertan szerint használt játékeszközök segítségével, rövid időn belül képessé válnak a gyerkőcök az érzelmek kifejezésére, megosztására. Ez nagymértékben hozzásegíti a felnőtteket a gyermekekkel való bizalmi kapcsolat megerősítéséhez. Ezzel az eszköztárral nem lehet többé kihívás számodra, hogy nem tudsz kapcsolódni gyermekedhez! Kipróbált és hatékonyan működő módszer, amely több száz óvodai csoportban segíti a gyerkőcök érzelmi intelligenciájának megalapozását!

Nem lehet gyerkőcöt eredményesen nevelni és fejleszteni anélkül, hogy ne fejlődjön közben a szülő önismerete is! Attól kezdve, hogy valakinek megszületik a gyermeke, az egyéniségfejlődés elkerülhetetlen, azonban nagyon pozitív folyamat.

Hálásak lehetünk a gyermekeinknek, hogy miattuk, értük és általuk,  magunkat jobban megismerő, boldogabb emberekké válhatunk! Ezen dolgoznunk kell!