Nem akar oviba menni gyermeked

Jogosan borul ki a gyermek érzelmileg és azért nem akar oviba menni, mert: nem kap figyelmet, nem csinálhatja azt, amit akar, azt kell megegye, amit nem szeret és még aludnia is kell, amit végképp utál! Nos, ha így gondolod és ezért sajnálod őt, akkor egyáltalán nem segíted, mert a valódi okok távol állhatnak ettől!

Reggelenként szorongóan sír gyermeked az oviban, vagy zaklatottan zokog és rettentően sajnálod, hogy így érzi magát. Megszakad a szíved, hogy így látod és átérzed a fájdalmát. Te is kezded magad rosszul érezni ebben a helyzetben és próbálod vigasztalni, de nem mész vele semmire. Kéred, hogy ne sírjon és mindent megígérsz, de ez sem segít! Mikor végül ott hagyod sírva, mert  muszáj elindulnod, tehetetlen csalódottságodban, – hogy nem tudtad megvigasztalni – bűntudattal telik a napod.

Megnyugtatlak, hogy ez nem marad így, ez csak egy átmeneti időszak. Teljesen normális reakció a sírás, mert az elszakadás nehéz érzelmi folyamat. Viszont egy idő múlva megszokottá és természetessé válik gyermeked számára, hogy a napból bizonyos időt külön töltötök.

Milyen módon nem segíted, amikor nem akar óvodába menni csemetéd?

Amikor gyermeked reggel nem akar az oviba menni, azt mondod szorongva és idegesen, hogy – „Ne sírj, nem lesz semmi baj!” – például az ovis beszoktatásnál is.  Mit érez ebből gyermeked? Először is nem sírhat, pedig  jól esik neki, hiszen oldja a szorongását.  Azután pedig azt gondolhatja, hogy az oviban sokféle bajok lehetnek!

Segítő vigasztaló mondatnak szánod és lehet, hogy ő ekkor kezd el igazán félni, nem beszélve arról, hogy rajtad is azt érzi, hogy félsz, tehát biztos félelmetes hely az ovi és neki ott kell maradni.

Fordítsuk meg! A gyermeked szükségleteire figyelve, hogyan kellene másképpen kommunikálnod?

– „ Sírj nyugodtan, ha ez megnyugtat! Viszont majd meglátod, milyen sok érdekes dolog fog veled történni  az oviban, ahova minden gyermek szeret járni! „

Mindezt olyan lelki nyugalommal és mosolyogva mondanád, amelyből azt érezhetné, hogy az ovi tényleg jó és izgalmas hely. Erre válaszolva ezt mondhatná vagy érezhetné:  – “Érzem anyun vagy apun a nyugodtságot, tehát biztonságban érezhetem magam!”

Látod, milyen óriási különbség van a két üzenet között?

Hogy ezt meg tudd tenni érzelmileg, az első bekezdésben felsorolt tévedésekkel kapcsolatban tudnod kell a következőket:

• A te gyermeked is kap figyelmet, méghozzá a számára megfelelőt, mert gyermekszerető, gyermekekhez értő és elhivatott felnőttek veszik körül azt csinálhat, amit akar és azzal játszhat, amivel szeretne, a csoport szokás- szabályrendszere szerint, de hát ez otthon is így van.
• Nem kell megegye, amit nem szeret, de kóstolás nélkül nem tudja, hogy szereti e, tehát kóstolni szükséges és ezután eldönti kéri e. Így rengeteg olyan ételt megeszik, amiről azt gondolta korábban, hogy rossz pedig nem is (ez az ő érdekét szolgálja).
• Az oviskorú gyermeknek szüksége van a pihenésre, mert így fejlődik egészségesen és az idegrendszerének muszáj kipihenni azt a sok ingert, amely éri. Továbbá feldolgozni a rengeteg új információt, amelyet játékosan sajátít el,  de mégiscsak tanulás.

Fentiekben leírt néhány kiragadott példa az ovis életből, amelyről talán azt gondoltad, hogy rossz, de valójában gyermeked érdekeit szolgálja. Az egészséges személyiségfejlődéséhez a legjobbakat kapja.

Miért nem akar az óvodában lenni?

Gyermeked azért nem akar az oviba menni és ott maradni, mert az elszakadás folyamata természetesen fájdalommal jár! Ezt el kell fogadni, de tudd, hogy csak egy ideig tart, (gyermeke válogatja, hogy meddig)!

Ez egy szükséges rossz, de te szülőként tudod, hogy mi, miért történik és az a feladat, hogy átsegítsük gyermekünket ezen a fájdalmas perióduson:

• Együttérző megértéssel, elfogadással, de határozott optimizmussal, biztatással és motiválással kell őt segítened!
• Ne te merülj bele az ő fájdalmába! Ez nem segít!
• Ő meríthessen  erőt belőled, neki erre van szüksége!

Ő is szeretni fog óvodába járni és meg fogja szokni! Ez lebegjen a szemed előtt és meglátod, hogy ösztönösen tudni fogod, hogyan viselkedj úgy, hogy minden reggel azt érezzétek, napról-napra könnyebb.

Történet egy kislányról, aki szintén nem szeretett volna oviba járni

Az ovis csoportomba járó egyik kislány  „anya nélküli lét” -nek nevezte el az oviban töltött idejét, amely neki is nehéz volt eleinte. Ez a kislány,  az érzelmi nevelés következtében, olyan magas fokú empátiára tett szert, amellyel felnőttként tudja megvigasztalni nála fiatalabb ovis társát, aki nem akar oviba menni és oviban lenni.

Családja és a csoportunkban használt Csillagtündér mesésjáték módszer segítségével ő is megtanulta az érzelmek felismerését, kifejezését és kezelését. Ő már képes arra is, hogy tudja: mit érez a társa,  mire van szüksége a megnyugváshoz és ilyen módon vigasztalja.

Előrevivő és motiváló mondatokkal bátorítja. Elmeséli, hogy ő is átélt hasonló élményeket, de aztán minden jóra fordult, (mint a mesében).

Szülőként te is tégy így! Meglátod, hamar mögöttetek hagyjátok, ezt a most még nehéznek tűnő időszakot!

Gyermekednek segíthetsz még azzal is, hogy megengeded megélni a fájdalmas érzéseit és úgy kapcsolódsz hozzá, de előrevivő példákkal billented a pozitív irányba például az alábbi mondatok segítségével:

• Megértem, hogy most szomorú vagy, viszont néhány napot alszunk és már nem fogod ezt érezni.
• Lehet, hogy nem ismered még itt a gyerekeket, de meglátod, milyen sok barátot fogsz találni.
• Sírj nyugodtan, ha jól esik és nézd közben, milyen örömmel jön a többi gyerek az oviba! Te is így fogsz jönni, amikor mindent ismerni fogsz már. Stb.

Valóban így lesz! Élvezettel fogtok oviba járni. Sok barátja lesz és szeretni fogja az óvó nénit! Várni fogja a sok jó programot és élményeket. Egyre ügyesebb és okosabb lesz! Jó szokásokat tanul és egészségesen fejlődik. Erre gondolj és segítsd túljutni, ezen a jelenlegi helyzeten, megfelelő bizodalommal és erőt adó energiával, nyugodt mosolygó arccal.

Nem tudod, hogyan segítsd gyermekedet, amikor nem akaródzik oviba menni?

Előfordulhat persze, hogy annak ellenére, hogy te nagyon szeretnéd a legjobb mondatokkal segíteni gyerkőcödet, valahogy nem tudod igazán, mit is mondj neki, amikor nem akar oviba menni.

• Magadnak mit szoktál mondani hasonló helyzetekben?
• Tudsz magaddal megértő és elfogadó lenni?
• Neked mi esne jól igazán?
• Veled beszélgettek így?
• Nincs megfelelő mintád?

Ha itt van elakadásod érthető, hogy gyermekednek sem tudsz segíteni és támogatásra van szükséged, hogy te is fejlődni tudj.

Az ovis beszoktatás csak az első  próbatételek egyike és ebből lesz még néhány, mire felnő gyermeked!

Ezt ne elrettentésnek vedd, hanem természetes folyamatnak. Ha így gondolkozol róla, nem érzed majd a világ végének.

Megkönnyítheted viszont ezeket az időszakokat, ha foglalkoztok az érzelmekkel. Az érzelmek megtanítása pedig azért fontos, hogy gyerkőcöd ki tudja fejezni magát, amikor negatív érzelmi hullámvölgybe kerül. Minél jobban felismeri és meg tudja fogalmazni, hogy mi zajlik benne, annál könnyebben tudod őt majd segíteni.

Az általam megalkotott, érzelmeket játékosan megtanító rendszerben az egyik elem a „visszatükrözés módszere”. Visszacsatolunk  a gyermeknek, hogy mi pontosan tudjuk azt, hogy mit érez és ezzel tudunk kapcsolódni  hozzá. Ezáltal megtapasztalja az elfogadást és megértést részünkről.

A tematika első részében még ilyen módon ismertetjük fel az érzelmeit, de a befejező résznél már eljut odáig a gyermek, hogy maga is felismeri és meg is tudja fogalmazni. Összetett és komplex folyamat, de csodálatos, hogy egyedi módon már óvodáskorú gyermek is el tud jutni ilyen magas szintre és megalapozhatjuk az érzelmi intelligenciáját!

Kezdd el minél fiatalabb korban megismertetni gyermekeddel az érzelmeket! Ehhez nyújt hatékony segítséget óvodapedagógusok és szülők részére a Csillagtündér mesésjáték módszer.