Nem fogad szót gyermeked
Nem találod a közös hangot, nem fogad szót gyermeked, pedig még csak óvodáskorú? Nagyon szeretnél ezen változtatni, de nem tudod hogyan, akkor olvass tovább!
Következetesen neveled óvodáskorú csemetédet, ennek ellenére nem fogad szót gyermeked, sőt sok esetben ellenáll. Tudod, hogy dackorszakban van, ezért ez a viselkedés jellemző rá. Azzal is tisztában vagy, hogy alakulóban van az éntudata, ezért elfogadó és megértő vagy vele. Mégis úgy érzed, hogy ez sem sokat segít, egyre kevésbé tudsz rá hatni, ami kicsit ijesztő számodra. Ilyen alkalmakkor azt éled meg, hogy szülőként nem tudod irányítani, nem fogad szót neked és ezért megkérdőjeleződik benned szülői kompetenciád.
Ekkor már kétségbeesésedben folyamodsz olyan eszközökhöz, amelyek nem a tieid vagy hozott rossz mintákkal operálsz. Annak ellenére, hogy elhatároztad, te másként fogod csinálni. Tehetetlenségedben így próbálod megoldani a problémádat, amelyre utólag visszatekintve nem vagy büszke, sőt olykor ostorozod is magad miatta.
Jó gyakorlatok, amelyek segíthetnének szófogadóvá tenni gyermekedet
Kipróbálsz sokféle dolgot, amit olvasol könyvekben és a zárt szülői csoportokban. Egyik másik hoz némi eredményt, de még mindig nem érzed azt a magabiztosságot, amire vágysz. Még mindig nem fogad szót gyermeked. Bizonytalan vagy abban, hogyan változtass a neveléseden úgy, hogy közben ne sérüljön az az erős kötődés, amelyért olyan sokat fáradoztál és áldoztál az életedből. Tanácstalan vagy, hogyan kezeld őt és az érzéseit, amikor kibírhatatlanul viselkedik. Elkeseredettség és csalódottság van benned, amikor eszköztelenségedben olyan módon viselkedsz, amelyért később mardos a bűntudat.
Sok szülőnek nem fogad szót a gyerkőce
Nem vagy egyedül. Hasonló helyzetben van a többi szülő is, hacsak nem kapott nagyon jó mintát a saját szüleitől, vagy nem folytatott pedagógia, pszichológiai vagy egyéb tanulmányokat, amelyek az érzelmi neveléshez adnának segítséget.
Függetlenül attól, hogy óvodapedagógusi végzettségem van, én magam is az óvodai munkám során tudtam kitapasztalni, hogy mi hogyan működik az érzelmi nevelés terén. A saját kudarcaim motiváltak arra is, hogy folyamatosan fejlesszem magam és új módszert és eszköztárat kísérletezzek ki a felmerülő kihívásaim megoldására. Így született meg az érzelmi intelligenciát fejlesztő pedagógiai innovációm is, amely eredményesen működik az óvodákban és a családokban is. Ilyen háttérrel már neked is tudok egy új nézőpontot adni.
Szeretnélek felmenteni az önvád alól! Amennyiben gyerkőcödet következetes neveled, nem vagy hibás azért, mert nem úgy működik, ahogyan te szeretnéd és nem fogad szót gyermeked.
Miért?
- Ő úgy szeretne működni, ahogyan neki jó, nem pedig úgy, ahogyan neked jó! Neked az egyensúlyra lenne jó törekedned, így találtok rá a közös hangra és az együttműködésre.
- A kórházban nem adtak egy használati útmutatót a te gyermeked neveléséhez, amikor megszületett. Az idő folyamán fokozatosan bomlik ki a személyisége, tulajdonságai és ehhez alkalmazkodva kell megtalálnod a gyermeked szívét nyitó kulcsot.
- Az egyensúly megteremtése és a gyermekedhez passzoló kulcs keresése közben, össze kell hangolnod a mindennapi folyamatokat önmagaddal, az érzéseiddel, a családdal. Ez sok-sok gyakorlást és türelmet igényel, amely időbe telik. Ez egy folyamatos munka és tanulás. Önfejlesztés, fejlődés és gyakorlás. Próbálkozások és kísérletezések sora. Nem várható el egy szülőtől sem, hogy ezeket a lépcsőket átugorva, azonnal tudjon mindent.
Gyermeked viselkedési reakcióinak megváltoztatásához érzelmeken keresztül vezet az út
A legnagyobb kihívás a gyermeknevelésben nem a gondozási feladatok ellátása, hanem az érzelmi nevelés. A személyiségünkkel veszünk részt ebben a folyamatban és hatás illetve kölcsönhatás révén érhetünk el eredményeket.
Amikor gyermeked ellenállásába ütközöl, az általában akkor fordul elő, amikor olyan dolgot kérsz tőle, amit ő nem akar megtenni.
Ilyenkor egy bizonyos érzelmi állapotban vagy és szeretnéd a szükségletedet (te irányíts, vagyis fogadjon szót neked) kielégíteni. Minél inkább gátol ebben és nem fogad szót, annál jobban elragadnak az érzelmeid és ha erre nem vagy tudatos, egyre indulatosabban viselkedsz, hogy mégis elérd célodat.
Ebben a felfokozott érzelmi állapotban nehezebb észrevenned, hogy vajon a gyerkőcöd, milyen érzelmi állapotban van és neki mire lenne szüksége. Pedig pont ez lenne a kulcs ahhoz, hogy rá tudj hangolódni és más kimenetele és eredménye legyen annak a folyamatnak, ami általában veszekedéssel és megbántódással zárul.
Nem lehet mindig figyelembe venni a gyerkőc igényeit, vannak helyzetek, amikor muszáj azt csinálni, amit kell, ez egyértelmű. Viszont, ha máshogyan is tudod kezelni, nem mindig csak egyféleképpen, akkor könnyebben elfogadja a gyerkőc is.
Akkor elmondhatod neki például így,
– “Tudod amikor lehet megkeressük a megoldást, hogy mindenkinek jó legyen, de ez most olyan helyzet, amikor muszáj így csinálni, fogadd el és veled vagyok, amíg megnyugszol! Megértem, hogy most dühös vagy esetleg szomorú, sírjál nyugodtan.”
Így könnyebb elfogadnia a “muszáj helyzeteket”, ha vannak máskor együttműködőbb megoldások is.
Ilyen módon képes leszel kapcsolódni gyermekedhez és az örök ellenállás helyett együttműködővé tenni őt. Érezni fogja, hogy nemcsak az a lényeg, hogy a te akaratod érvényesüljön, hanem az ő érzései is figyelembe vannak véve, vagyis megérted őt és együtt érzel vele. Nem kell eljutnotok a végletekig, amikor már pattanásig feszültek voltatok mindketten. Már tudod, hogy nem azon van a hangsúly, hogy szót fogadjon, hanem azon, hogy elérjétek a mindenki számára legjobb megoldást, de jó érzelmekkel.
A fentiekben leírtak nem helyettesítik a következetes nevelést, – arra mindenképpen szükség van, már csak a gyerekek biztonságérzete miatt is – hanem arra építve tudják gazdagítani és eredményesebbé tenni az érzelmi nevelést. Hiszen nehéz úgy szófogadónak és együttműködőnek lenni, ha egyszer ilyen, másszor olyan elvárásoknak kell megfelelni, mert ez összezavarja a gyereket és nem tudja mihez igazodjon.
Tehát ha eddig nem fogadott szót gyermeked és ezen változtatni szeretnél, változtass a hozzáállásodon!
A te változásod eredményeként fog változni gyermeked viselkedése, szófogadatlansága
Hogyan csináld másképpen, hogy ne ismételd magad újra meg újra abban az üzemmódban, amely nem vezet eredményre?
Első lépésként kezdd el gyakorolni, hogy a saját érzéseidet háttérbe szorítod és próbálj csak a gyerkőcre fókuszálni, amikor nem fogad szót!
- Kérdezd meg tőle, mit érez, hadd ventiláljon!
- Tudakold meg, hogy mit szeretne, mire van szüksége!
- Kapjon tőled megértést, együttérzést!
Ezután sok lehetőséged van, hogy másként reagálj, mint eddig szoktál.
- Mondd el, hogy te hogyan érzed magad és mire lenne szükséged.
- Beszéljétek meg, mi lenne az megoldás, amely mindkettőtöknek megfelel és kössetek kompromisszumot, de még ennél is jobb ha konszenzusra tudtok jutni. Ez elérhető egy gyerkőcnél, különösen ha már elég empatikus, de a leírt folyamat is ezt segíti elő, mert azokat a képességeket fejleszti, ami az együttérzéshez szükséges.
A gyerekek is tudnak empatikusan együttműködőek és megértőek lenni.
Sok pozitív megerősítéssel és visszacsatolással, számukra is örömforrássá válik, hogy segíthetnek nekünk és örömet okozhatnak vele.
A szeretetteljes együttérzésen alapuló kapcsolódáson van a hangsúly, amelyet az érzések kifejezésével és a szükségletek megfogalmazásával lehet elérni. Ezért ezek megtanítására és gyakorlására célszerű törekedni. Ezzel fogunk tudni sikeresebb együttműködést elérni. Persze ez is gyakorlást igényel, de az ebbe fektetett idő és energia nagy haszonnal térül meg és értékes személyiségjegyévé válik a szülőnek és gyermeknek egyaránt.