Óvodapedagógusként sok gyermekkel megéltem az óvodai beszoktatás időszakát. Van tapasztalatom arról, mi jelenthet segítséget ilyenkor. A csemetének és a szülőnek is teljesen új ez a helyzet, ha nem jártak korábban bölcsődébe. Az ovis beszoktatás sok ismeretlen, de egyben izgalmas élményt is nyújthat a gyermeknek és szüleinek egyaránt.

Lezárul az első kisgyermekkor és kezdetét veszi a második kalandokkal teli időszak.

Az óvodába beszokó gyermek, szeretetteljes és támogató környezetben a többi gyerkőccel közösen, tartalmas szórakoztató játéktevékenységek során jut sok-sok élményhez, ismerethez és tapasztalathoz, amelyeknek segítségével folyamatosan gazdagodik, fejlődik és egyre érettebb és önállóbb lesz.

Az óvodai beszoktatásnál sokat segít a szülőknek, ha ezt a jövőképet látják maguk előtt. A gyermekek szeretnek ovisok lenni! Motiváló számukra a gyermektársaság és a sok különleges játékos élmény, amelyet az intézményben megélhetnek.

Hogyan készüljünk a beszoktatásra ovis korú gyermekkel?

A legfontosabb az ovis beszoktatás ideje alatt, hogy engedjük el a szülői félelmeket! Félő, szorongó lelki állapotban, nem tudjuk azt adni a gyermeknek, amire szüksége van.

Nem érnek semmit az olyan mondatok, hogy -“Ne félj, nem lesz semmi baj!”, – és közben azt érzi a gyermek, hogy anya is fél.

Neki azt kell éreznie, hogy a szülő nyugodt és lelkes! Ez ad megnyugtató biztatást, ebből tud erőt és bátorságot meríteni. Szülőként nekünk kell megteremteni azt a lelkiállapotot, hogy ne legyenek félelmek a gyerekekben. Hogyan? Motiváljuk és mutassunk példát!

• Bízzunk az óvodapedagógusokban! Így csemeténkben is megszületnek a biztonságot nyújtó érzelmek.
  

Az óvó nénik, dadus nénik és az óvodában dolgozó felnőttek, azért vannak ott mert szeretik a gyermekeket és értenek hozzájuk. Sok jó módszert ismernek és alkalmaznak.

Bízzunk benne és higgyük el, hogy jó és szerető kezekben lesz gyermekünk. Kezdetektől, együttműködő és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat kiépítésére törekedjünk! Kommunikáljunk lényegre törően és ha szükséges, beszéljünk az érzésekről is, amelyek mindig jó irányjelzők! Ezzel is segíthetjük egymást a problémák megoldásában.

(Az ovis élet kezdete előtt ismerkedjünk a pedagógusokkal, hogy a bizalomra épülő érzések megerősödjenek bennünk. Az ismerkedős nyílt napokon és 0. szülői értekezleten van erre lehetőség.)

• Bízzunk a gyermekünkben is! Így ő is magabiztosabb lesz!

Higgyük el, hogy képes lesz alkalmazkodni, új kapcsolatokat kiépíteni másokkal. Kedvelni fogja az óvó néniket, dadus néniket, képes lesz az ovis életre, sőt élvezni fogja!

Ovikezdés előtt sokat beszélgessünk a gyermekkel az oviról, menjünk együtt nyílt napra, ismerkedjünk! Más gyermekek és felnőttek társaságában is többet legyen a gyerkőc! Ezt jóval az ovis beszoktatás előtt kell elkezdeni. Tudjon szülők nélkül is eltölteni, akár egy délelőttöt is másokkal!

Öltözködésnél, mosdóhasználatnál és evésnél legyen annyira önálló, amennyire csak lehetséges! Ezzel szülőként sok sikerélményhez juttathatjuk a gyermeket és segítjük az önbizalom megerősödését is.

A gyermekek vihetnek magukkal az oviba egy számukra kedves plüsi játékot vagy rongyocskát, úgynevezett átmeneti tárgyat, amelynek segítségével könnyebben megvigasztalódnak az elválás után illetve a nap folyamán. Alvásidőben is ezzel aludhat a gyermek. Ez a tárgy – anya illatával átitatva – “anyapótló” funkcióval bír. Ovikezdés előtt már ki lehet választani, melyik lesz ez a kedves játék.

A lelkünket készítsük fel arra, hogy ovis lesz a gyermekünk!

Az ovis beszoktatás sikeres lesz, ha felkészülünk rá lelkileg. Tegyük meg a lelki egészségünk és nyugalmunk érdekében a fentiekben javasolt előkészületeket. A félelmek helyett a vágyott jövőképre fókuszáljunk és ennek érdekében tegyük meg, amit lehet!

A reggeli búcsúzkodások, ne legyenek hosszúak, mert annál nehezebb az elválás! Természetes, hogy sír a gyermek az első időszakokban, de ez főleg a szülőknek szól. Amikor ők elmennek, a gyermekek hagyják magukat megvigasztalni a felnőttek által és nagyon rövid időn belül nyugodtan játszanak.

Az ovis beszoktatás első szakaszában a gyerekek hazamehetnek ebéd után, így lehet fokozatosan növelni az ott tartózkodás idejét. Abban az esetben, ha a gyermek vagy az édesanya számára hosszú ideig nehéz az elválás, nem kötelező a délutáni oviban alvás. Akik meg tudják oldani és megtehetik, járhatnak csak délelőtt is oviba, ameddig csak szeretnék.

Az óvodapedagógusokkal minden felmerülő kérdést őszintén meg lehet beszélni. A bizalomteljes kapcsolat kialakítása, segít kikövezni a boldog óvodai élet megteremtését a gyermek számára.

Induljon hát az ovis kaland!

The post Ovis beszoktatás – Hogyan készüljünk? appeared first on Csillagtündér.