Aggódás a szeretteinkért, egy olyan állapot, amely sokunk számára megszokott. Természetesnek, sőt szinte kötelességünknek tartjuk! A köztudatban valamiért az él, hogy akkor szeretem igazán a szeretteimet, ha aggódok értük. Ennek ellentéte: Nem is szeretem igazán, ha nem aggódok érte! Miért alakult ez így? Mit jelent tulajdonképpen az aggodalom? Milyen hatásai vannak? Segít ez minket? Tudjuk irányítani?

Az aggodalom negatív gondolatokat és érzelmeket kelt. Kismértékben segít, hogy megtegyünk  bizonyos óvintézkedéseket. A túlzásba vitt (hosszú ideig tartó) aggódás, szorongást okoz, amely a lelki egészségre nézve, ártalmas lehet. Az egészséges szintű félsz segítség, hogy megoldást keressünk! A túlzott izgulást nem szabad hagyni elhatalmasodni!

A túlzásba vitt aggodalmaskodás

Az elszabadult aggódás nem csak a saját egészségünkre, de a velünk kapcsolatban álló emberekre sincs jó hatással! Elszívja az energiát, gátolhatja a gondolkodást, rossz mentális állapotot okoz. Ezzel magunkat is gyengítjük és másokat is. A félelmeinket észrevétlenül másokba is átültethetjük, akik azonosulnak velünk. A szülői félelmek, hatással vannak gyermekeinkre!

Kisgyermek esetében, ez kifejezetten rossz. A gyerekek védtelenek ezzel szemben, teljes mértékben kiszolgáltatottak az érzéseknek. Érzékenyek és nagyon átveszik a szülőktől érkező impulzusokat!

A felnőtt gyermekek pedig, úgy tudnak védekezni ellene, hogy elhatárolódnak és megpróbálnak távolságot tartani. Ritkulhatnak a beszélgetések és találkozások!

• Nekik nem segítünk az aggódásunkkal és magunknak sem. Számukra egy feladathelyzet megoldása éppen elég igénybevételt jelent, nincs szükségük plusz olyan teherre, hogy a mi félelmeink miatt még értünk is aggódjanak! Nem segíti őket a feladatuk elvégzésében, viszont elszívja az energiájukat, amire nagy szükségük van!
• Ha nem kérik a segítségünket, hagynunk kell, hogy maguk oldják meg, amit csak tudnak. Így fejlődnek és gyűjtenek tapasztalatokat. Egyre magabiztosabbak és önállóbbak lesznek. Bízzunk bennük és ezt mondjuk is el! Ezzel nagyon sokat tudunk segíteni nekik is és magunknak is! Higgyük el, hogy meg fogják találni a legjobb megoldást!

Attól, hogy aggódás van bennünk, tőlünk függetlenül alakulnak a dolgok, rettegéssel nem tudjuk irányítani!

Muszáj ezeket letisztázni és észrevétetni magunkkal! Az egészségtelen aggódás nem segít, csak ront egy helyzeten! Annyira természetessé vált számunkra ez a folyamat, hogy észre sem vesszük vagy  elfogadjuk, hogy ez így van rendjén. Ez tényleg természetes volna? Ezt így kell elfogadni?

Vegyük át az irányítást az aggódásunk tekintetében!

Már az elejétől kezdve, ne engedjük, hogy az aggódás uralkodjon! Gondolataink folyton a múltban és a jövőben ugrálnak és folyamatosan képzelgünk! Könnyen bele kerülhetünk egy szorongást keltő, félelmekkel teli aggodalomspirálba.

Figyeljük meg magunkat! Egy nap folyamán többször rajta kaphatjuk magunkat, ahogyan gyártjuk a negatív érzést keltő gondolatokat és az aggodalmaskodást! Abban a pillanatban, amikor ezt felfedezzük, megáll a folyamat. Minél többször vesszük észre, annál inkább bebizonyosodik számunkra, hogy tényleg ezt csináljuk! Folyamatosan forog bennünk a film, de nem mi vagyunk a rendezők!

Jogunk van hozzá, hogy mi rendezzük életünk filmjét!

A magunkban történő filmszerű eseményeknek a múlthoz van közük és a jövőhöz!

• A jelenben levéssel tudjuk megállítani az aggódást!
• A megfigyelés segít észrevenni a képzelgést, hogy megállíthassuk. Így visszakerülünk a jelenbe.
• Tereljük pozitív irányba a gondolatainkat és mi irányítsunk!

Fenti lépések gyakorlásával a tudatosságot tanulhatjuk.

A tudatosságunk megfigyelőként “nyakon csípi” a képzelgést.

Ilyen módon megállítható az aggódás fékezhetetlen szárnyalása és elkerülhető az életünkre gyakorolt negatív hatása. Segíthet még a folyamat megállításában, ha kibeszéljük magunkból  az érzéseinket egy jó barátnak! Szokjunk le a felesleges aggódásról!

Ezzel nagymértékben hozzájárulhatunk családunk lelki egészségének megtartásához.

The post Aggódás szeretteinkért – Ne vigyük túlzásba! appeared first on Csillagtündér.

Fél a gyermek, ha például olyan tartalmú képi hatást lát, amelyet nem tud feldolgozni. Nemcsak fél, hanem folyamatosan és hosszú ideig szorong tőle. Újra és újra visszatér a gondolataiba és nem tud mit kezdeni vele. Ovis csoportomban szem- és fültanúja vagyok, hogy mi zajlik a gyerekekben annak hatására, hogy milyen filmet láttak. Traumatikus élményeik vannak, amelyektől szenvednek. Felnőttként óriási felelősségünk van, hogyan engedjük felügyelet és ellenőrzés nélkül használni a digitális eszközöket. A gyermekek lelki egészsége érdekében a legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal kell eljárnunk! Óvjuk meg a gyerekeket, vigyázzunk a lelki egészségükre!

Mitől retteghet a gyerkőc?

Saját tapasztalatú ovis esetem megosztásával szeretném felhívni a figyelmet!

Milyen az, amikor folyamatosan szorong és fél a gyermek? Mely érzelmekkel éli a mindennapjait, hogyan hat gyermektársaira?

Szinte traumatizált egy gyerkőcöt az a film, amit látott! Nem tud megszabadulni az általa kiváltott félelmeitől! Elképesztő, hogy nemcsak ő, hanem a barátja is látta ugyanezt a filmet! Egymással is megbeszélik, hogy mit láttak és a többiek ezt hallgatják.

Saját óvodapedagógusi esetem

Mitől fél a gyermek, aki egy ötéves kisfiú? Egy olyan bohóctól, aki gyerekeket eszik.  Szeretnék neki segíteni abban, hogy megszabaduljon a film okozta félelmeitől, ezért minden nap meghallgatom és engedem, hogy kibeszélje magából. Beszélünk az érzésekről is, amely a csoportunkban mindennapos és természetes. A rajzolós asztalunknál kirajzolja magából a szorongást keltő bohócot, amelyet én kapok meg ajándékba. Egy egész gyűjteményem van belőle.

Amikor a kisfiú elmeséli a történetet, utánozza a bohóc reszelős hangját. Megmutatja, hogy milyen testtartással jár, és milyen mozdulatokkal ugrál. Pontosan ecseteli, hogyan csurog ki a nyál a bohóc száján, amikor meglát egy kis gyereket és megéhezik rá.

A rajzaiban főleg egy nagy fej látható, amelyen a csúnya szemek, mintha fogpiszkálóval lennének keresztben kifeszítve. A nyitott szájban, cápafogsorhoz hasonló tűhegyes fogak sorakoznak. Valóban félelmetes maga a rajz is. Mindig ugyanaz a csúnya szempár és fogsor látható rajta.

Beszélgetéseink során elmeséli a film történetét, amelyben a bohóc csatornába esik meztelenül, aztán egy gyermek kezét harapja le.

Fél a gyermek elaludni esténként, mert mindig ezek a képek jutnak az eszébe. A másik kisfiú is csatlakozik hozzánk. Ő is elmeséli, hogy a testvéreivel tud csak elaludni, mert ő is fél esténként, mióta látta ezt a filmet.

A többi gyermek, már kéri őket a csoportban, hogy ne beszéljenek erről, mert ők is kezdenek félni.

Sokszor megbeszéljük, hogy a film nem valóság! Ez mégsem segít! Amikor látták és átélték a félelmet keltő jeleneteket, olyan mélyen beléjük ivódott, amelyet már nem lehet magyarázatokkal semmissé tenni.

Előzzük meg, hogy ne kelljen a gyerekeknek fölöslegesen szenvedni. Ez a mi felelősségünk!

Nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy fél a gyermek és lelki szenvedéseket él át, szorongóvá válik, ha nem figyelünk és nem vigyázunk arra, hogy milyen tartalmakat néz!

Óvjuk meg gyermekeink lelki egészségét!

The post Mitől fél a gyermek? – Óvjuk meg a lelki egészségét! appeared first on Csillagtündér.