Alig tudsz valamit gyermekedről

Gyermeked nem mesél magáról semmit és rettentően frusztrál téged, hogy alig tudsz valamit gyermekedről? Ha változtatni akarsz ezen, de nem tudod hogyan, akkor segítek neked!

Bár nagyon szeretnéd, de általában nem mesél gyermeked arról, hogy mi történik vele egész nap az óvodában, esetleg pici foszlányokat említ meg az élményeiből és azokat is főleg akkor, amikor nem kérdezgeted. Ha megkérdezed tőle, hogy mi történt veled? A tipikus válasz az, hogy „semmi”!

•  Ilyenkor csalódott vagy és próbálod kérdezgetni, hogy mit evett és kivel játszott, de nem nagyon érsz el eredményt. Kirekesztettnek érzed magad.
•  Tudod, ha ez így marad, amikor iskolás lesz, még nagyobb problémát fog neked okozni. Félsz attól, hogy elveszíted vele a kapcsolatot és a legaggasztóbb arra gondolni, mi lesz ha bajba kerül. Hogy fogsz róla tudomást szerezni és hogyan fogod tudni megvédeni őt?
•  Vágysz rá, hogy erősen kapcsolódni tudj hozzá és tudod, hogy óvodás korában kell ezt megoldani valahogyan, mert az iskolás évek alatt csak még nehezebb dolgod lesz.

Óriási hiányérzet van benned, hogy alig tudsz valamit gyermekedről és ez aggodalommal tölt el. Irigykedve nézed azokat a szülőket, akiknek gyermekéből ömlik a szó és elmesélik az egész napjukat.

Mit tehetnél, hogy te is kapcsolódni tudj csemetédhez?

Személyiségfüggő, hogy melyik gyerkőc mennyit mesél magáról, de minél fiatalabb korban jó rászoktatni arra, hogy bátran beszélgessen, mert később ez egyre nehezebb lesz. Mivel tudjuk ezt elősegíteni?

Például azzal, hogy amikor hazafelé mész nem kérdezgeted őt, mi történt vele az oviban egész nap, mert örül, hogy végre megszabadult az ovitól és veled lehet. Vacsoraidőben, fürdetésnél vagy elalvás előtti beszélgetésnél, sokkal alkalmasabb az idő erre.

Az is fontos számára, hogy amikor érte mész és együtt vagytok, valóban rá figyelj, hiszen egész nap a hiányodat élte és éhezik a veled való együttlétre. Elborzasztó látnom az oviban, amikor egy szülő egyfolytában a mobilján beszél és úgy kéri ki a gyermekét a csoportból. Nem is gondolja, hogy mekkora csalódást és milyen fájdalmat okoz ezzel gyermekének, aki alig várja a vele való együttlétet.

A gyermeked szókincsét és beszédkedvét az otthoni élő mesével, sok beszélgetéssel tudod gazdagítani.

A – „Mi történt veled? – kérdés helyett a hozzám járó gyermekek szüleinek azt szoktam javasolni, hogy más módon érdeklődjenek.

Például:

•  – „Éreztél ma örömöt?”
• – „Haragudtál ma valakire?”
• – „Okozott ma valaki bánatot neked?”
• – „Ért valamilyen meglepődés ma?”
• – „Volt ma olyan, amikor félelmet éreztél? „

Neked is ezt tanácsolom. Az érzelmekre kérdezz, mert az olyan erővel bír, amely egyrészt kikívánkozik a gyermekből, hiszen ezzel is gyógyítja magát, másrészt ezzel igazán azt érzi, hogy kapcsolódsz hozzá és törődsz vele.

Az érzelmeket megelőzi valamilyen esemény, amelyről szintén tudomást szerzel ily módon, mert alig várja gyerkőcöd, hogy elmondhassa, ki vagy mi okozta számára azt az érzést. Így változtathatsz azon a helyzeteden, hogy alig tudsz valamit gyermekedről.

Óvodapedagógusi tapasztalat

Az ovis csoportunkban, ez a fajta érzelmi kommunikáció természetes volt a gyerekek számára, mert velük megismertettük az érzelmeket és nem jelentett problémát, hogy sajátjaikról meséljenek.

• A te gyermeked is képessé válhat mesélni az érzelmeiről és élményeiről.
•  Neki is szüksége van rá, hogy megossza veled, ami történik vele és ami zajlik benne.
•  Szüksége van arra, hogy ezáltal is kapcsolódjon hozzád és fel tudja dolgozni azt a „sok mindent”, amit átél egy nap folyamán.
•  Számára is fontos, hogy verbalizálja a megélt eseményeit és érzelmeit.
•  Szívesen osztja meg veled az örömét és a bánatát, fájdalmát még inkább. Így érzi, hogy támogatod és segíted őt. Ezzel tud vigaszt és támogatást szerezni tőled.
• Az ő számára is fontos, hogy erős kötődésben és szövetségben legyen veled, hiszen te jelented számára az érzelmi biztonságot.

Ha azt gondolod, hogy egy óvodáskorú gyermek nem képes megtanulni az érzelmeket, akkor tévúton jársz, mert létezik már olyan módszer, amellyel ez elérhető.

Az oviban volt olyan fiúcska, aki 3 évesen úgy érkezett hozzánk, hogy csak 1-2 szót tudott mondani és sokféle fejlesztésre járt a megkésett beszédfejlődése miatt. Ettől függetlenül ugyanúgy magába itta a sok tudást az érzelmekről, mint a többiek.

Emlékszem, amikor egyszer úgy jött vissza az egyik fejlesztésről a csoportszobába, hogy hozott nekem egy rajzot. Megkérdeztem tőle, hogy miért kapom? Azt felelte, hogy azért, mert tudta, hogy örömet fogok érezni és ezért készítette nekem. Ragyogó kék szemével és mosolygó arcával nyújtotta át a rajzát. 5 éves volt ekkor és még mindig nem beszélt tisztán, de nekem ez volt a legszebb mondat és a legcsodálatosabb érzés azon a napon. Megöleltem és örömmel fogadtam az ajándékát. Ő mindig elmondta nekem, amikor ebéd után jöttek érte, hogy

-„Kriszti néni, most meglepődést érzek, mert hazavisz apa!”

Ez a kisfiú az élő példa, hogy még a szavakat sem tudta kiejteni, amikor megtanulta velünk és magába szívta, hogy mit jelentenek az érzelmek.

Ő már az első megszólalásaiban tudatosan használta és fejezte ki az érzelmeket. Konfliktushelyzetekben is nagy segítséget jelentett mindannyiunk számára, hogy ő is el tudta mondani mit érez. Ez alap volt minden gyermeknél a konfliktusok megoldásához.

Mit tehetsz, hogy többet tudj meg gyermekedről?

Tehát, ha arra vágysz, hogy változzanak a dolgok és ne legyen az, hogy alig tudsz valamit gyermekedről és meséljen magáról, továbbá arról, hogy mi történik vele, amikor nem vagytok együtt, akkor tanítsd meg beszélni az érzelmekről.

Kezdd azzal, hogy te beszélsz a saját érzéseidről, csak úgy spontán eseményekhez kötve és a napi teendők vagy konfliktusok során. Nevezd nevén őket és facilitáld gyermekedet is, tedd természetessé számára, hogy beszélgessetek az érzelmekről.

Te magad is tudatosítsd magadban, hogy figyelj erre! Bár lehet, hogy azt gondolod, neked ezzel semmi problémád sincs, de akkor ezután figyeld magad, hogy egy nap hány alkalmat ragadsz meg arra, hogy kifejezd az érzéseidet.

Kellően prezentálod e gyermeked felé a saját és az ő érzelmeit? Segíted őt abban, hogy élményt és tapasztalatot szerezzen róluk továbbá, hogy értelmezni tudja azokat? Ha azt tapasztalod, hogy mégsem az az eredmény, amelyet gondoltál magadról, akkor itt az idő, hogy fejlődj ezen a téren. Kezdj el a gyermekeddel egy olyan érzelmi kommunikációt, amelynek segítségével még erősebb lehet a kötődésetek.

Magadon is változtatni kell, hogy gyermeked is változzon az érzelmi kommunikációját tekintve

Ha te sem tudsz beszélni az érzéseidről a rossz mintáid miatt, azon is lehet változtatni. A legjobb motiváció ehhez, ha a lehető legjobb szülője szeretnél lenni gyermekednek.

Például az sem mindegy, hogy tudsz e értő figyelemmel gyermeked felé fordulni.

• Adsz neki elég időt és teret arra, hogy megnyíljon feléd?
• Ki tudsz zárni ilyenkor mindent és valóban tudsz a jelenben lenni vele?
• Tudsz valódi minőségi időt biztosítani számára?
• Ismered a szeretetnyelvét?
• A sajátodat?
• Te mikor érzed szeretve magad?

Furcsának tűnhet, hogy mi köze van  ezeknek a kérdéseknek ahhoz, hogy mennyire ismered gyermekedet?

Gondolj bele, hogy te vagy a minta! Amennyire tudatosan fejezed ki magadat és az érzelmeidet, annyira tanulja meg tőled gyermeked is. A saját érzelmeid felismerése és megfogalmazása során fog tudni téged másolni. Ezáltal számára is természetes lesz, hogy ő is megossza veled az érzéseit gondolatait és a kötődésetek is erősebbé váljon és megszűnjön végre az a problémád, hogy alig tudsz valamit gyermekedről.

Továbbá sokkal mélyebben megérted a motivációit, a viselkedését, a szükségleteit és vágyait is. Arról nem beszélve, hogy milyen fontos lesz, hogy megtudd azt is időben, mikor, mitől fél vagy szorong, hogy meg tudd óvni a lelki egészségét.