Gyereknevelés kiabálás nélkül

Szeretnéd tudni, hogy miért nem működik – sok esetben – a könyvekből tanult “gyereknevelés kiabálás nélkül”- tanács vagy a te ilyen jellegű elhatározásod? A legnagyobb gondossággal és tudatossággal próbálod nevelni gyermekedet. Nagy türelemmel és elfogadással törekszel arra, hogy minden igényét kielégítsd. Nem akarsz vele kiabálni, mert azt rossz dolognak tartod és ezért sokat tűrsz. A végén mégis “elszakad a cérna” és sajnos mégis ordítozol, pedig nagyon nem szerettél volna.

Ilyenkor bűntudatod van és mérges vagy magadra, amiért nem tudtad megtartani, amit megfogadtál magadnak:

“Szülőként te nem fogsz kiabálni a gyermekeddel!”.

Beléd ivódtak azok a közhelynek számító mondatok, hogy – “Az ember akkor kiabál, ha már tehetetlen!”, – “Azok üvöltöznek, akik nem bírják visszafogni az indulataikat”, stb. Csalódást okozol magadnak, mert te nem vagy ilyen, mégis ezt csinálod. Utálod magad, hogy másolod a szüleidet, mert meg akartad mutatni, hogy máshogyan is lehet gyermeket nevelni.

Ennek bizonyításához elkezded magad fejleszteni, sokat keresgélsz a témához kapcsolódó cikkek között, könyveket is vásárolsz és tanulsz. A könyvben szépen le van írva, hogyan működik a gyereknevelés kiabálás nélkül, de neked mégsem sikerül ezeket megvalósítani. Nem érted az okát és továbbra sem oldódik meg a rikácsolással kapcsolatos érzelmi vívódásod.

Miért szeretnél ordításmentes nevelést gyermekednek és mi az, amit nem veszel figyelembe?

Szülői létedben azért fontos, hogy megvalósuljon a gyereknevelés kiabálás nélkül, mert veled is kiabáltak gyermekkorodban.  Nagyon nehezen viselted, – megmaradt a negatív érzelmi lenyomata benned – ezért elhatároztad, hogy te semmiképpen nem fogod ezt csinálni. Azt gondolod, ezzel megóvod őt attól, amit te elszenvedtél és jót teszel neki.

Valóban így van?

Ezáltal nem tudja megtanulni, hogy mikor vagy dühös, és azt sem, hogy ennek következményeként, emberként így működünk. Ha nem otthon és nem tőled, akkor később ismerkedik meg ezzel a viselkedésjelenséggel és talán olyan személytől, akitől te nem vennéd jó néven. Esetleg olyan környezetben, ahol nem tudsz neki segíteni.

Akkor ott lesz egyedül és majd nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Mivel nem tudja, hogy ez egy természetes reakció, amikor az emberben “felmegy a pumpa”, az első felnőtt kiabálás félelmet kelthet benne és te pont ettől szeretnéd megóvni. Az is lehet, hogy a bölcsiben vagy az oviban fog szorongani, amikor kiabál vele egy másik gyerek. Továbbá addig fogja tologatni a határokat, amíg végül csak kikényszeríti belőled a felkiáltást, de az már tényleg olyan töltetű lesz, amitől pont megakartad kímélni, ezért lesz bűntudatod.

Nem bűnös dolog megemelkedett hangerővel beszélni vagy akár kiabálni, amely már jelzi a feszültséget.

A düh érzését is meg kell tanulni gyermekednek, mint ahogyan meg is akarja tanulni, hiszen addig feszegeti a határokat.

Pont az ellenkezőjét éred el azzal az elhatározással, hogy nem fogsz kiabálni, mert a végletekig feszített állapotban már kontrollálatlanul jön az üvöltés és ordibálás, ami nagyon ijesztő és szorongást keltő energia a gyermek számára. Ezt élted meg te is, ezt érezted gyermekként félelem formájában.

Mi történne, ha sosem kiabálnál gyermeknevelés közben?

Tegyük fel, hogy nálad működik a gyereknevelés kiabálás nélkül. Visszafojtod magadban a feszültséget és sose kiabálsz! Hova nyelődik el a stressz? Jót teszel gyermekednek azzal, ha nem vagy hiteles és hosszú távon a lelki egészséged is károsodik? Esetleg olyan valakinek adod ki a feszültségedet, aki nem tehet semmiről, de muszáj megszabadulnod a nyomástól.

Nem a veled való üvöltés volt rossz gyermekkorodban, hanem az a félelmet keltő és kétségbeesett energia, amit beletettek. A megemelkedett hangerő egy természetes reakció, amelyet tudsz szabályozni, de kiengedheted. Nem elzárni kell, hanem kezelni, oly módon, hogy irányítod. Ha nem félelmet keltve üvöltesz, hanem csak mérgesen kiabálsz, az minőségbeli különbség, amit te is el tudsz érni.

Miért ne mondhatnád gyermekednek, már a második szólásra megemelkedett hangon, hogy most már nagyon mérges vagy, hogy nem vette figyelembe a kérésedet? Olyan ez mint egy vészcsengő, ami hangosabban figyelmeztet, hogy valaminek itt a vége.

Ha az erősebb hangerőd a viselkedésre vonatkozik – amit el is mondasz gyermekednek – és nem lelki megfélemlítésére szolgál, az jelenti a kiabálás minőségbeli különbségét , amely egy határhúzás is egyben részedről.

Tehát nem a kiabálást kell elvetni, hanem más tartalommal kell megtölteni. Ez a hiteles viselkedés! Amikor mérges vagy engedd ki a dühödet, akár emelkedett hangon és kifejezheted mit érzel, mert ez fontos és egészséges jelzés. Ha a fentiekben leírt módon teszed, azzal mintát is adsz gyermekednek.

Milyen mintát adsz tovább a gyermeknevelésben a feszültség levezetésére?

A te gyermeked is lesz mérges és vélhetően szülő is! Neki is meg kell tanulnia, hogyan vezesse le a feszültségét. Ő is sokszor megijedhet saját magától, amikor ordít, bár ezt nem tudja neked elmondani. Nem érti mi történik vele és ezt általad tanulhatja meg.

Amikor a könyvekben azt olvasod, a gyereknevelés kiabálás nélkül fejezetnél, hogy kiabálás helyett mondd el, hogy mérges vagy, abból mit ért a gyermek? Ő elsősorban élmények és tapasztalatok által tanul, nem magyarázatok által. Másodsorban az olyan fogalmi dolgot, mint a harag nem is tudja értelmezni.

Önmagában semmit nem mond neki ez a szó. Miért is fogadna ettől szót, ha ezt szépen elmondod neki. Bármilyen szót mondhatnál ehelyett, amit szintén nem ért. Viszont ha látja és érzi, majd pedig megtanulja hozzá a szót is tőled, amely kifejezi ezt, ilyen módon tudja összekötni és értelmezni.

Akivel szemben sosem emelik fel a hangerőt és nem húzzák meg a határokat, az a gyerkőc a végletekig próbálkozik. Százszor szólnak neki, “az egyik fülén bemegy a másikon ki”. Nincs rá hatással, mivel nincs sorompó és nincs következménye a tettének, amiből tanulhatna.

A fénysorompó is először sárgán majd pirosan villog, meghalljuk messziről a vonat sípját, aztán közeledik a hangja és végül óriási zajjal elrobog.

A gyermeknevelésben érzelmekkel dolgozunk. Jelezni kell gyermekünknek a feszültséget okozó érzelmek fokozatos megjelenését, hogy össze tudja kötni az általa tanúsított viselkedéssel. Ebből nemcsak azt tanulja meg, hogy te hogyan működsz és ő hogyan viszonyuljon a viselkedésével hozzád, hanem azt is, hogy ez egy természetes viselkedési folyamat, ami benne is ugyanúgy fog végbemenni.

Tehát nem azt kell elvárnod magadtól, hogy te nem kiabálhatsz! Engedd meg magadnak, hogy megéld az érzelmeidet, jogod van hozzá! De ez ne “vészkiáltást” kifejező kétségbeesett és végtelenül indulatos kiabálás legyen, hanem egy általad kontrollált feszültséget levezető és jelző kiáltás legyen!

Nem bűn a gyereknevelés során tanúsított tudatosan irányított, feszültséget levezető, de nem félelmet keltő kiabálás

Lehetetlen elvárás a gyereknevelés kiabálás nélkül! Azt határozd meg a magad számára, hogy milyen minőségű kiabálásnak van létjogosultsága és milyen tartalommal töltöd meg. Ebben az esetben nem vársz lehetetlent magadtól és nem is okozol magadnak csalódást. Nem vagy rossz anya, azért mert kiabálsz! Ez egy tévhit! Engedd el!

Ha ezzel az átkeretezéssel éled a mindennapjaidat, nem kell visszagyűrnöd a feszültséget keltő érzéseidet. Időben és fokozatosan tudod jelezni gyermeked számára a hangerőddel, hogy hol vannak a határok. Ezáltal te is nyugodtabb tudsz maradni és ő is megtanulja, hogy mikor, mire, hogyan reagálsz és azt is, hogyan működnek az érzelmek.

Pontosan fogja tudni, hogy az ő viselkedése okozza a kiabálást és nem félelmet fog érezni, hanem megérti tettének a következményét. Tudni fogja, hogy a cselekedetére vagy dühös és attól őt még ugyanúgy szereted, ha ezt sokszor elmondod neki.

Végre hitelesen tudod közvetíteni az érzelmeidet és ezért nem fogsz eljutni a végletekig, amikor már irányíthatatlanul törne ki belőled a feszültség. Így nem kell bűntudattal és lelkiismeret furdalással élned.

Elfogadod, hogy ez a természetes megélése az érzelmeknek és nem elrejteni kell, hanem megtanítani gyermekednek is. Adj teret annak, hogy ő is megélhesse az érzelmeit, nevezzétek meg és adj neki ilyenkor empátiát. Ne kelljen elfojtania, mert az előbb utóbb utat tőr magának! (Tanulj meg magaddal is együttérezni, hiszen ez neked is jár!)

Ez az elfogadás és gyakorlás fogja meghozni a gyermekeddel való kapcsolatodban, hogy egyre ritkábban kell eljutni a leghangosabb kiabálásig, mert gyermeked hamarabb fog reagálni a jelzéseidre.

Egy könyv által adott olyan jellegű tanács, hogy kiabálás helyett beszélj az érzéseidről, miért nem működik?

Az a tény önmagában, hogy elmondod óvodáskorú gyermekednek a benned lévő érzéseket, attól még nem érti, hiszen ezek fogalmi dolgok, amelyeket életkori sajátosságai miatt még nem tud értelmezni. Ehhez meg kell tanítanod neki az érzelmek felismerését, kifejezését és dekódolását is (érzelmi intelligencia fejlesztés), tehát nem elég csupán, hogy elmondod, milyen érzés van benned. Ezért nem tudsz mit kezdeni önmagában az ilyen jellegű tanácsokkal és ezért nem működnek.

Az EQ megalapozásához óvodai nevelésben készült speciális eszköztár (Csillagtündér mesésjáték módszer) nyújt segítséget az oviskorú gyermeket nevelőknek, mivel nagyon fiatal korosztályról van szó. Célirányos hatékony fejlesztő eszköz ahhoz, hogy könnyen befogadható és értelmezhető legyen a gyerkőcök számára az érzelmek és dekódolásuk. Olyan tematikával dolgozik, amely figyelembe veszi a gyermekek életkori sajátosságait.

Neked is kezelned kell az érzelmeidet, de nem olyan módon, hogy elnyomod őket. Inkább úgy, hogy tudatosan figyeled magad és amikor felismered az érzelmeid megjelenését és erejük fokozódását, akkor folyamatosan szelepet biztosítasz megszelídítésükre és emellett megtöltöd tanító tartalommal, amikor gyermekeddel kapcsolatban használod.

Minden tévhit és elakadás gátolhat ennek kivitelezésében, de egy megfelelő stratégia mentén ezek is kezelhetőek. Ez a te részedről is megfejlődni való feladat.

Ezek azok az érzelmi fejlődések, amelynek eredményeként később majd működhetnek a könyvbeli tanácsok, de azt meg kell előzze az érzelmek menedzsmentjének megtanulásába fektetett munka.