Kedves Kriszti néni!

Szeretném leírni, nekünk mennyi változást hozott az életünkbe a puhangyi érzelmek használata.

A családunkban az óvodás Kázmér mellett ugye a 2,5 éves Tivadar is nevelkedik
Ami a legmeglepőbb, hogy a kicsi az, aki többször is előveszi a puhangyikat, es nagyon szeret velük játszani! Általános volt az a játék, hogy Kázmér a háta mögé dugta az egyik érzelmet, és nekünk a mimikája és grimasza által kellett felismernünk az adott érzelmet. A mi családunk által továbbfejlesztett játék a palacsinta evés: amilyen érzelmet eszel, olyanná válsz! A színek fel vannak görgetve, mint egy igazi palacsinta.

Ennek a játéknak a tapasztalata, hogy a sárga színű érzést mindig a végére hagyja Kázmér! Ha szomorú palacsintát fogyasztok és nagyon elkeseredem, szinte még meg sem várja hogy igazán belemerüljek a szomorúságba, már nagy elánnal tolja az orrom alá a boldogságpalacsintát! Annyira jó érzés nekem is felnőttként, hogy minden játékot boldogsággal zárunk! ,, A jó győzedelmeskedik, mint a mesékben!”
A másik nagy tapasztalat, hogy Tivadar mennyire szereti ezeket a puhangyikat! Már 2 éves kora óta hozza nekem, hogy játsszunk! Fontos az is szerintem, hogy mindig nagy a nevetés a játék közben, MINDIG, és az is, hogy a kicsi teljesen átadja magát és már ő is mimikával próbálja utánozni az érzelmek kinyilvánítását! Nagyon vicces és hatalmasakat nevetünk! Maga a játék nem szokott 5 percnél tovább tartani, valahogy azt érzem, hogy ez egy intenzív játékidő, de rövid! És minden alkalommal közös játékra hív, a gyerekek soha nem játszák nálunk egyedül, csak velem, vagy más felnőttel!

Az egész konklúziója: közös játék, mindig nevetéssel jár, de mégis komoly, nem bohóckodás, intenzív, és KORTALAN!

Köszönjük, hogy megismerhettük!
Lídia, Kázmér (4,5) és Tivadar (2,5)
Ui.:
Kázmér a Csillagtündért tette ki decemberben a Mikulásnak szánt alma és tej mellé, ajándékba, hogy azzal kedveskedjen a Mikulásnak…
Valami nagy ajándékot szeretett volna adni a Mikulásnak, nekem nagyon megható volt!