Nem bírsz a gyermekeddel?

Úgy érzed tehetetlen vagy, nem bírsz a gyermekeddel! Nem tudsz mit kezdeni az érzelmi viselkedésével! Tudod, hogy segítségre lenne szükséged! Viszont te is attól félsz, hogy ciki lesz, ha kiderül, hogy nem tudod ezt megfelelően menedzselni és ezért nem kérsz segítséget?  Elárulom, hogy miért nem kell ettől tartanod!

Folyton azt hallod másoktól, hogy

Én is fel  tudtam nevelni a gyerekemet mások segítsége nélkül!

Elvárják, hogy ha már gyermeket szültél, automatikusan tudnod kell, hogyan neveld helyesen!

• Ettől úgy érzed, hogy veled van baj, mert ez nem jön zsigerből?
• Azt gondolod, hogy ha lépéseket teszel és elkezdesz tanulni a gyermek érzelmi neveléséről, akkor igaza lesz azoknak, akik azt mondják, hogy nem értesz  hozzá és alkalmatlan vagy a gyermeknevelésre?
• Nem akarod, hogy rajtad csámcsogjanak és folyton azt éreztessék veled mások, hogy ők mennyivel különb szülők nálad?
• Teljesen lerombolják az önbizalmadat és az önbecsülésedet, pedig  így is rengeteg a problémád, amelyet nap mint nap meg kell vívnod önmagaddal és a gyermekeddel?
• Konkrét és gyakorlati segítségnyújtás helyett csak az okoskodást kapod, amellyel nem jutsz előrébb, viszont tovább rontják a helyzetedet?
• Milyen elavult gondolkodás az, hogy a gyermeknevelést nem kell tanulni? Miért ciki ez, amikor kevésbé fontosabb dolgokhoz – mert a gyermeknevelésnél nincs fontosabb egy anya számára – tanfolyamok,  elméleti és gyakorlati vizsgák majd pedig gyakorlati idő kell? Felháborítónak találod, hogy ez így van?
• Miért kell végigszenvedni 18 évet, amíg felnő egy gyermek és miért nem lehet előre egy olyan tudást birtokolni, amely a szülő és a gyermek számára is lelkileg egészségesebbé és boldogabbá teszi ezt a hosszú időszakot?
• Miért kell annyit szenvedni és lelkileg beleroskadni a megoldhatatlannak tűnő érzelmi kuszaságokba?
• A családtagok és a pedagógusok kritikáiból is eleged van már?

Teljesen érthető hogy össze vagy zavarodva. A külvilág elvárásai és a belső szükségleteid nem egyeznek. Meg akarsz felelni kifelé és konfrontálódsz önmagaddal.

Miért nem vagy képes elbírni a gyerkőcöddel?

Nem bírsz a gyermekeddel és nem érted, hogy miért nem tudsz jól működni szülőként. Talán azt gondolod, hogy ez természetes folyamat kellene legyen és segítséget sem keresel, mert akkor mit szólnak mások. Így aztán nem tanulsz és nem tudsz fejlődni, amitől  nem javul a helyzeted, sőt egyre rosszabb lesz.

Kínlódós mókuskerékben éled a mindennapjaidat gyermeked érzelmi nevelése terén.

Ily módon természetes, hogy “tele van a hócipőd az egésszel” és tanácstalan, tehetetlen és elkeseredett vagy!

Le kell rombolni a berögzült, régi gondolkodásmódot és figyelmen kívül kell hagyni másokat, ha segíteni szeretnél magadnak és gyermekednek!

Akik azt mondják, hogy ők is felnevelték a gyermeküket … , azt nem mesélik el, hogy mennyi nehézség által. Nem osztják meg a kínjaikat és a keserveiket, mert idővel megszépülnek az emlékek, hasonlóan a szülési fájdalmakhoz. Egyébként is régen volt és miért  vallanák be, hogy ők is megjárták a “poklok poklát”!

A gyermeknevelés nem könnyű dolog, sőt borzasztóan nehéz! Mondjuk ki és valljuk be, hogy rettentően bonyolult és embert próbáló feladat, minden – semmivel el nem cserélhető – szépségeivel együtt is!

Könnyű tehát azok részéről “okosságokat osztani”, akik már túl  vannak a nehezén. Az “okosságok” alatt arra gondolok, amelyek téged nem építenek csak lehúznak és nem visznek előrébb! Amelyek nem adnak kézzel fogható segítséget, ellenben érzékeltetik veled, hogy alkalmatlan vagy a feladatra, ha még ezt sem tudod megoldani! Nem beszélve a megváltozott társadalmi  helyzetről.

A külső körülményi változások is okai annak, hogy nehezebben boldogulunk a gyerekekkel

Megszűnőben van a családok többgenerációs együttélése, amelyben lehetőség volt a jó minták megtanulására és átvételére, ahol gyakorlati segítségnyújtással tudtak egymás felé fordulni a családtagok.

A technikai fejlődés szintén újabb akadályokat gördít elénk, hiszen a gyermekeket rengeteg egyéb inger éri, amelyek miatt másfajta érzelmi nevelési szokások kialakítására van szükség.

Az említett két dolgon kívül a világjárvány, a szomszédban zajló háború, hogy csak két rendkívül nagy  horderejű témát emeljek ki. Rengeteg megváltozott körülmény nehezíti a mai szülők helyzetét!

Szükség van az érzelmi nevelés terén egy jól funkcionáló normarendszer kialakítására, megfelelő érzelmi nevelési stratégiára, amelybe nem férnek bele azok a dolgok, amelyek régen elfogadottak  vagy elhallgatottak voltak mint például a különböző abúzusok! Ne lehessen visszaélni a gyermekek kiszolgáltatottságával!

Hogyan nőttek fel elődeink és milyen érzelmi kríziseket éltek át? Miről mesélnek a régi fotók? Milyen komoly lelki terheket cipeltek? Miért nem látni mosolygó embereket a képeken? Milyen életminőségük volt? Őket is felnevelték valahogyan! Az érzésekről való beszélgetés tabu téma volt és a mai napig is gondot okoz felnőtt embereknek, hogy beszéljenek az érzéseikről. A régi megkövesedett, berögzült gondolkodásmód és az érzelmi analfabétizmusunk miatt  szenvedünk ma is, és így éljük az életünket!

Ez nem lehet norma, ez nem lehet normális és elfogadott!

Ezért nem szégyellnivaló tanulni, fejlődni a gyerkőcök nevelése, ezen belül az érzelmi nevelés terén. Sőt! Az fog  boldogulni, aki felismeri, hogy nagyon is szükség van a változásra! Nem az számít, hogy mit mondanak mások, hanem az, hogy hogyan érzed jobban magad és hogyan tudod a legjobb érzelmi kapcsolatot kialakítani a gyermekeddel! Ha szükséged van segítségre, keresd addig, amíg megtalálod! Senki nem fogja helyetted megtenni! Az önsajnálat sem fog segíteni, amikor nem bírsz a gyermekeddel.

Hogyan birkózz meg a gyermeknevelés kihívásaival?

Amikor nem bírsz a gyermekeddel, nem arról van szó, hogy ne lennél képes megoldani a vele kapcsolatos érzelmi kihívásokat, csak a tudás hiányzik hozzá, amely számodra is elérhető és amellyel te is képes leszel például:

• kideríteni, hogy gyermeked sírásának mi a valódi oka
• együttműködő beszélgetést kezdeményezni még akkor is, amikor éppen hisztizik és nehéz kibillenteni ebből a helyzetből
• rövidebb idő alatt kideríteni szorongásainak okát
• empatikusabbá tenni őt, hogy jobban megértse a te helyzetedet is
• együttérzővé tenni, hogy segítőkészebb legyen
• megértetni vele, hogy másoknak is vannak érzései, így elfogadóbbá tenni őt
• együttműködőbbé tenni, amikor valamilyen  érzelmi krízisben vagytok
• magabiztosabban és nagyobb önbecsüléssel ellátni szülői feladataidat
• visszanyerni a hitedet önmagadban, stb. .

Saját történet, amikor én sem bírtam a gyerkőcökkel

Annak idején, két gyermekes anyaként és pályamódosító  kezdő óvodapedagógusként kínnal és keservvel sem tudtam elérni az érzelmi nevelés terén azt az eredményt, amire vágytam. Akkor elégedetlenül, elkeseredetten vettem tudomásul, hogy eszköztelen és tehetetlen vagyok! A “nem bírok a gyerkőccel” ijesztő felismerés rám halmozottan is igaz volt, miután óvó néni lettem. Nem hittem el, hogy csak a fegyelmezés az egyetlen eszköz! Kapcsolódásra és megértésre vágytam a gyermekekkel!

Nem tudtam elfogadni, hogy nincs segítség és nem lehet megoldást találni. Rengeteg  munkával, kutatással, tanulással, kísérletezéssel, sok-sok éven keresztül  dolgoztam ki azt a módszert, amely meghozta az áttörést és elvezetett a vágyott eredmények eléréséhez az érzelmi nevelés terén. Egyedülálló módon óvodáskorú gyermekekkel tudom fel- és megismertetni az alapérzelmek működését a mesésjáték módszerem segítségével.

Az érzelemmenedzsment egy fontos része az életünknek, de erről nem tanítanak az iskolában. Felnőtt korunkban  sokszor kell ‘beverjük a fejünket” vagy “el kell mennünk a falig”, hogy észrevegyük végre, az érzelmeink kezelése nélkül csak nehezen vagy nem boldogulunk. Ahhoz, hogy az érzelmekkel bánni tudjunk, foglalkoznunk kell velük.

Mit tegyél, hogy te is bírj a gyerkőcöddel és kapcsolódni tudj hozzá?

Ha nem bírsz a gyermekeddel, akkor az érzelmi nevelésében – az érzelmi intelligenciájának megalapozását – kell tudatosan elkezdeni. Ne hagyd, hogy gyermeked, annyit szenvedjen, amennyit neked kellett! Már óvodás korában kezdd el őt tanítani! (Ne várj másra, senki nem fogja helyetted megtanítani!) Hogyan? Például figyeld meg az érzelmeidet és beszélj róluk, ezzel is mintául szolgálsz  gyermekednek! Természetesen látja a mimikádat, de hozzá kell kösse a szót is, mert így tudja megtanulni. Például amikor fintor van a szánkon, mert fintorgunk, össze kell kösse az undor szóval, amely ezt az érzelmet jelenti.

A Csillagtündér mesésjáték módszeremben van erre direkt segítség az Undor kezdő versikéje: “Én vagyok az Undor a számon van egy fintor!”   Így tudom a gyerkőcöknek játékosan, de az ő életkoruknak megfelelően megtanítani. Imádják a gyerekek és cukik, amikor fintorognak a versike közben! Tehát fontos, hogy sokszor hallják és lássák az adott érzelem képét és nevét, mert ha látja és hallja is, jobban rögzül számára. Így indulhattok el a tanulási folyamatban!

A te dolgod gyermekedet megóvni attól, hogy ne kelljen megélnie azt az érzelmi tusát, amin te mentél keresztül. Továbbá érzelmileg fel kell vértezned majd arra is, hogy a különböző negatív hatásokkal is meg tudjon küzdeni, a lelki egészségének megtartása érdekében.

Ezt most tudod megalapozni gyermeked óvodás- és kisiskolás korában! Kezdd el! Nem bírsz a gyermekeddel?

Fejlődj, tanulj és használj olyan eszközöket, amelyeket azért fejlesztettek, hogy megkönnyítsék a szülők dolgát, gyermekük érzelmi nevelése terén! Ilyen hatékonyan működő eszköztár – amely a szülők számára is elérhető egyéni megkeresés által – a Csillagtündér mesésjáték módszer!