Barion Pixel

Elsős lesz a gyermek – Fejleszd az érzelmi intelligenciáját!

Elsős lesz a gyermek – Fejleszd az érzelmi intelligenciáját!

Elsős lesz a gyermek

Elsős lesz a gyermek és tele vagy félelmekkel? Hogyan fogtok érzelmileg megküzdeni a rátok váró kihívásokkal?

Már az oviban is sok problémátok volt gyermeked érzelmi viharainak kezelésével. Próbáltál megoldást hozó nevelői eszköztárat kialakítani az érzelmi nevelés terén, de nem igazán sikerült! Így vagy úgy elsimultak az érzelmi hullámvölgyek, de nem érzed azt a magabiztosságot, amely megnyugtatna a jövőt illetően!

Elsős lesz a gyermek és félsz, hogy az iskolában, hogyan fogja magát feltalálni a többi gyermek között, esetleg nem fogják e fizikailag vagy lelkileg bántani! A mindennapokban sem tudod pontosan, hogy sokszor mi a baj, csak a tüneteket látod és éled meg! Előfordul hogy sem ő, sem te, nem tudjátok a hisztik okát!

Az is lehet, hogy szorongó, de nem derül ki, hogy vajon miért? Így az iskolakezdéssel kapcsolatban nem is gyerkőcöd jövőbeli teljesítménye, inkább a lelki oldala aggaszt jobban.

Szülői félelmek az iskolába készülő gyerkőccel kapcsolatban

Hogyan fog megküzdeni az érzelmi nehézségekkel, amikor elsős lesz a gyermek? Hogyan fogod tudni jól segíteni, ha már az ovis élete során sem jártál sok sikerrel, ahol egy védettebb közegben volt?

Nem vagy egyedül a félelmeiddel! Hasonlóan érez minden szülő, akinek nincs egy kialakult megbízható rutinja vagy eszköztára, azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudná gyermeke érzelmi krízishelyzeteit a leghatékonyabban kezelni. Hiszen ilyenkor nemcsak a gyerkőcöt, de a szülőnek önmagát is tudatos érzelmi kontroll alatt kellene tartani, ami valljuk be, nem egyszerű feladat!

Felismerni a magunkkal hozott mintákat és észrevenni, hogy annak alapján reagálunk! Azután jönnek a különböző félelmet keltő és szorongató gondolatok, ennek eredményeként a különböző negatív érzések, majd pedig ennek reakciójaként máris mondunk vagy teszünk olyan dolgokat, amelyeket lehet hogy nem kellene vagy nem olyan módon.

Automatikusan tesszük mindezt. Észre sem vesszük és a saját frusztrációnkat is nehezen kezeljük, amikor leginkább a gyermekre kellene fókuszálni, akinek éppen problémája van. A gyermek a saját negatív érzései mellett a miénket is érzékeli, így ezzel is terhelődik, ahelyett hogy őt segítenénk abban, hogy megkönnyebbüljön.

Használjuk ki az időt érzelmi fejlődésre az iskolakezdésig

Elsősorban magunkat kellene, tudatos érzelmi kontrollal megnyugtatni. Ezután lehet biztonságot sugárzó, támogató odafordulással a gyermek lelki állapotát pozitív irányba terelni.

Minden esetben fontos kibeszéltetni, mi az ami frusztrálja vagy bántja őt! Bármi, ami szorongást és félelmet kelt benne, mondja el és mi fogadjuk azt megértően és soha ne mutassunk olyan jeleket, ami miatt legközelebb már nem merne őszintén mindent elmondani nekünk!

  • Ne ítéljük, ne bíráljuk, ne kritizáljuk közben!
  • Ne tegyünk megjegyzéseket, csak csendben hallgassuk és engedjük, hogy megszabadulhasson a gondolataitól az érzéseitől és így nemcsak megnyugszik, de rengeteg információ birtokába juthatunk. Legyünk gyermekünk lelki terapeutája!
  • Ezután beszéljük át vele az előzményeket! Finoman világítsunk rá az ok-okozatok összefüggéseire, hogy megérthesse azokat!
  • Együtt gondolkodva konstruktívan kereshetünk megelőző, megoldó stratégiákat! Ki lehet elemezni egy-egy történést, hogy megérthesse belőle a saját és a többi gyerkőc viselkedését és reakcióit.

Mielőtt elsőbe megy a gyerkőc fejlesszük őt is érzelmileg

Sok múlik a szülőn, hogy mielőtt elsős lesz a gyermek, mit tanít számára az érzelmi tudatosság terén.

Szülőként fontos tudatosítani a gyerkőcben, hogy az érzelmek miatt viselkednek a gyerekek így vagy úgy és sajnos, ilyenkor nem mindig gondolkodnak és  viselkednek helyesen. Ezért fontos, hogy milyen érzéseket váltunk ki másokban és mit mondunk illetve hogyan!

Így leírva talán úgy tűnhet, hogy ezt nem érti meg egy óvodás korú gyermek és valóban bonyolult lehet számára, ha csak most kezd ismerkedni az érzelmekkel, azok kifejezésével és működésével.

Ezért hangsúlyozom, hogy már az óvodáskor kezdetétől mennyire fontos a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztése, hogy mire iskolába kerülnek, egy sor olyan dologgal tisztában legyenek, amely segíti őket a szocializációjukban, a többi gyerekkel való kapcsolódásokban és jobban megértsék és megismerjék társaikat és önmagukat is.

Milyen életkortól tanítsuk az érzelmeket az ovis korú gyerkőcöknek?

Bármikor el lehet kezdeni, – minél előbb, annál jobb – tudatosan fejleszteni a gyerkőcök EQ szintjét, hiszen ez nagymértékben meghatározza, hogy ennek eredményeként jól tudja kezelni a saját és mások érzelmeit és viselkedését.

Továbbá azt is megtaníthatjuk ezáltal, hogy milyen érzelmeket okozó viselkedést nem szabad tolerálni és mikor kell azonnal felnőtt segítségét kérni. Így rengeteg abúzust meg lehet előzni, amely esetleg folyamatossá válna. Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogyan védjék meg magukat! Az emberi kapcsolatokban mi az, ami megengedhető viselkedés és mi az, ami nem. Mit jelent a fizikai bántáson túl a lelki bántás és azt, hogy ezt sem szabad hagyni és elviselni sem kell!

Tehát a kezdeti lépések! Gyakorold gyermekeddel az érzések felismerését, megnevezését, kifejezését!

Óvodai csoportomban az ovis korú gyerkőcöknél a 6 alapérzelemmel kezdem: öröm, bánat, harag, félelem, meglepődés, undor. A gyerkőcök ezeket az érzelmeket a “Csillagtündér és az érzések” című mesekönyvből, az érzelmekről szóló mesékből ismerik meg.

Beszélgess sokat gyermekeddel az érzéseitekről, hogy megszokottá váljon a családban az őszinte, nyílt érzelmi kommunikáció! Szánj rá időt és teljes odafigyelést, amikor beszél magáról, mert csak akkor fog hozzád fordulni, amikor bajban van, ha tudja, hogy mindig számíthat rád, mert igazi és empatikus figyelmet kap tőled!

Ha segítségre van szükséged gyermeked érzelmi intelligenciájának megalapozásához, – még mielőtt elsős lesz a gyermek – tudj arról a lehetőségről, hogy kipróbált, eredményesen működő és hatékony a Csillagtündér mesésjáték módszer, amely elérhető a szülők és óvodapedagógusok számára!