Barion Pixel

Bölcsőde

Bölcsőde

Kedves Kriszti!!

Szeretnék veled megosztani két történetet. Az egyik a 2,5évesemmel történt. Bölcsöde beszoktatás. Már egész jól ment, ott is hagytuk, mikor mentünk érte sírva mondta, hogy nagyon jól érezte magát. Majd este lefekvésnél kérdeztem tőle is, hogy mi volt szép a napjában, mire közölte, “nekem az volt a szomorú a napomban, hogy otthagytál” .
(Mindennap eszembe jutsz! Iszonyatosan jó, amit összetettél! és köszönöm még egyszer hogy kaphattunk belőle! Bár valójában nekünk a picinél volt a leghasznosabb!)
Szóval történet folytatva. Már rendszeresen járt bölcsibe, mikor elkezdett bekakilni. Majd egy szép januári délután fogta magát és a szoba közepére pisilt -de cukin letolta előtte a nadrágját . Feltakarítottuk együtt, majd elvonultunk beszélgetni. Azt mondta azért csinálta mert morcos rám. Megkérdeztem, hogy bekakilni is azért kakil be? Mire közölte “fáradt vagyok. Aludni akarok. Reggel elmondom”. Legnagyobb megdöbbenésemre reggel miután megreggelizett – anélkül, hogy említettem volna az estét vagy kérdeztem volna valamit – odajött, az ölembe ült és azt mondta “anya! Azért kakilok be, mert morcos vagyok rád, hogy otthagysz!” Megbeszéltük, hogy kivesszük akkor a bölcsiből, picit lehet még velem, de az óvoda már kötelező lesz. Kivettük és abbahagyta a bekakilást! Ő sokszor magától is előveszi a kártyáidat, meg a társasjátékod. A mai napig megmaradt, hogy mindenki az érzelmeinek megfelelő színű pohárból iszik.
A másik történet, amit szerettem volna megosztani veled, az a lánykám története. Nem tudom mennyire emlékszel, említettem, hogy minden este meseolvasás után megbeszéljük kinek mi volt a legszebb a napjában, és ha volt szomorú, mi volt. Egyik este lefekvéshez készülődve Anna annyit mondott, én ma nem akarom elmondani milyen napom volt, inkább hozok magammal egy puhanykát, ő elmondja helyettem és egész éjszaka a szomorúságot szorongatva aludt.

Szilvássy-Léderer Anita
(Budapest)