Kisfiam 9 éves ADHD-s autista tünetekkel. Amikor dühös, bántja magát, nehéz megnyugtatni. Éppen egy dühösség után volt, amikor Csillagtündért elkezdtem olvasni a mesekönyvből. Felcsillant a szeme, amikor meghallotta, hogy valaki megszólalt, tehát a füle ott volt. Lehasalva végighallgatta és minden este várta, újból vegyük elő olvasni. Várta, hogy mi jön, mikor száll le a Tündérke. Első nap Öröm érzéspuhanykával aludt, 2. nap Bánattal, de előtte rátette az Örömöt, azt mondta, hogy ne legyen bánatos ő se. A könyv végére használta a puhanykákat. Simogatja és használja, legtöbbször a Félelmet, Örömöt, Haragot.

A játék pozitív hozadéka: Amikor dühös, akkor hozza a Bánatot, Haragot magával és kéri segítsek a Boldog puhanykával őt is boldoggá tenni. Ez előtte úgy zajlott, hogy mereven befeszítve hagyta, elengedte magát és ordítva sírt, teljesen magán kívül volt. Amikor megnyugodott nem mondta meg miért jutott el oda, hogy ő dühös lett. Mindig az volt a válasza: nem tudja. Most már pár mondatban elmondja, eleinte meg nem mondott semmit és csak topogott.

Érzelmi kommunikációs társasjáték is tetszik neki, mert titkokat tud meg emberekről, ki mitől undorodik vagy miért haragos, mint ő szokott lenni. Felnőttként is érdekes látni, ahogy kibontakozik a gyerek. Amit nem mond el, mert nem tudja kifejezni magát, azt a játék hevében észre sem veszi és kimondja. A kártyákat máskor is használjuk, a színezőket is kitettük látható helyekre és ezek is segítenek. Nagyon ajánlom autistáknak is, például azoknak akik nem beszélnek és nem tudják az érzelmeket kifejezni.

Dné Sz. Bea (Budapest)