Hagyjuk a gyermeket játszani!
Hagyjuk a gyermeket játszani, mert számára a legfejlesztőbb tevékenység a játék! A gyermek a játék segítségével tanul. Teremtsük meg a megfelelő körülményeket és a játék szabadságát! Örüljünk, ha elfoglalja magát és ne essünk abba a hibába, hogy folyton mi találunk ki elfoglaltságokat és játékokat helyette. Ha hagyjuk, hogy kreatívan megtalálja a számára legjobb játékot, a későbbiekben nem kell majd arra panaszkodnunk, hogy nem tudja egyedül elfoglalni magát.
Ha hagyjuk a gyermeket játszani egyedül, – felnőtt mellett – a játékában olyan tevékenységeket talál magának, amire éppen szüksége van. Le tudja vezetni a feszültségeit, ki tudja játszani a félelmeit, meg tudja valósítani önmagát. Öröm nézni, amikor a játék során csodás építmények és egyre bonyolultabb megoldások születnek vagy átváltozik valamivé a szerepjátékában. Addig gyakorol egyfajta tevékenységet, míg azt tökélyre fejleszti. Fáradhatatlanul kisérletezeik, örömét leli benne és közben folyamatosan fejlődik.
Természetesen a veszélyes helyzetektől meg kell óvnunk! Egészséges környezetben és a megfelelő felügyelet mellett, hagyjuk a gyermeket játszani, had fejlődjön szabadon. Biztosítsuk az eszköztárat és lehetőségeket, amely annál jobb, minél változatosabb! Ez nem feltétlenül drága eszközöket jelent. Ma már a fenntartható életmód miatt, egyébként is divat újrahasznosítani dolgokat, amely szintén jó mulatság és fejleszti a gondolkodást, kreativitást!
Szoktassuk rá magunkat is, hogy adjunk sok időt a gyermeknek a játékra!
Amíg oviskorúak a gyerekek, a sok különfoglalkozás inkább fárasztó számukra. Nem szabad túlzásokba esni. A kötelező dolgok elveszik az időt a szabad játéktól. A szabad játék azt jelenti, hogy a gyermek elmélyülten kedve szerint játszhat, annyi ideig, amíg jól esik. Belefeledkezhet a játékába és nem zavarják meg benne. Se a kötelező szakkör, se a kis tesó, se egyéb zavaró körülmény.
Nekünk szülőknek, tudatosan kell erre figyelni, ha az a célunk, hogy minél többet hagyjuk a gyermeket játszani!
Ha szeretnénk elkerülni, hogy állandóan nekünk kelljen elfoglalni a gyermeket a házi munka és egyéb teendőink mellett, azt kezdetektől fogva, úgy kell alakítanunk. Rá kell szoktatni magunkat, hogy ráhagyjuk a gyermekre és megvárjuk, míg talál magának elfoglaltságot. Ki fogja találni magának, hogy mit játsszon és abban elmélyülten tevékenykedik majd.
Kezdő ötletekkel meg lehet segíteni néhányszor és aztán hagyni, hogy ő folytassa tovább. Közben lehet biztatni, megerősítést adni felé, hogy milyen jó ötletei vannak. A végén meg lehet dicsérni, hogy milyen ügyesen játszott.
Tudatosan szoktassuk rá magunkat, hogy engedjük a gyermeket magától kiteljesedni a játékában. Eleinte lassabban megy, később természetessé válik. Mondjuk el neki, hogy elérhetőek vagyunk a számára és segítséget is tudunk adni, ha szükséges.
Mostanság, amikor sokan home office-ban dolgoznak, különösen örömteli, ha így szoktattuk a gyermeket! Nem okoz problémát otthon tartani őt, ha úgy alakul a helyzet.
Biztosítsuk a megfelelő feltételeket, amikor azt szeretnénk, hogy egyedül játsszon a gyermek!
Amikor hagyjuk a gyermeket játszani, meg kell tanulnia vigyázni a játékaira! Viszont a szülőnek gondoskodni kell a biztonságos környezetről és megbízható eszközökről. Ami nagyon fontos, hogy hagyjuk a gyerkőcöt, igazán gyerkőcnek lenni. Engedjük, hogy kísérletezzen, hogy szabadon mozogjon és engedjük hibázni a gyermeket! Ne kelljen szorongással és félelmek között játszania!
Mi történik, ha nem hagyjuk a gyermeket játszani, mert nem biztosítjuk a megfelelő feltételeket?
Egy példát szeretnék felhozni, amely az oviban történt.
Egy kisgyermek guggolt a mászóka alatt és sírt. Megkérdeztük őt, hogy mi a baj? Miért sír? Azt felelte, hogy azért sír, mert koszos lett a ruhája és ezért anyukája biztosan nagyon mérges lesz! Szívfacsaró volt ez a helyzet és elgondolkodtató.
Miért kell szorongásokat, félelmet, rossz érzéseket kelteni a gyermekben? Hogyan lehet önfeledten játszani az udvaron, ha a ruhára kell közben vigyázni? Az oviban az udvarra, kimondottan olyan játszóruhát, overált, kabátot adjunk a gyerkőcnek, amelyet nem kell sajnálni. Amire azt lehet mondani, hogy ebben játszhatsz nyugodtan! Attól még a gyermek megtanulhatja azt is, hogy egy másik ruhára viszont jobban kell vigyázni, mert az utcai vagy ünnepi ruha. Tehát, ha udvari játékhoz nyűhető ruhát adunk és így hagyjuk a gyermeket játszani, akkor hozzásegítjük a boldog, felszabadult és felhőtlen gyermeki léthez. Ne okozzunk fölöslegesen rossz érzelmeket és ne legyenek miattunk félelmek a gyermekekben!
Vigyázzunk a gyermekek lelki egészségére!