Engedjük hibázni a gyermeket!

Engedjük hibázni a gyermeket, hogy fejlődhessen! A próbálkozás egy tanulási folyamat része! A hibákból tanulunk. A sokszori próbálgatás során lehet valamit begyakorolni. A többféle megoldás keresése alkalmával tudjuk a problémamegoldó gondolkodást fejleszteni. A szülő nagymértékben felelős azért, hogy a gyermek hogyan gondolkodik a hibázásról. Beszéljünk az érzésekről! Mondjuk el és éreztessük gyermekünkkel, hogy önmagáért szeretjük és nem a teljesítményeiért!

Ha nem engedjük, hogy hibázzon a gyermek, visszafogjuk a fejlődésben.

Rengeteg képessége fejlődik azáltal, ha engedjük hibázni a gyermeket! Túlzásba vitt és gyakori segítséggel visszafogjuk a fejlődésében. Az alábbi néhány példa mutatja, hogy a gyermek hibázásának következtében, milyen képességek fejlődnek:

• Többszöri gyakorlás során, megtanulja a kitartást!
• Új lehetőségek keresésével fejlődik a problémamegoldó gondolkodása.
• Megtanulja az önmotiválást az elért cél érdekében.
• Tudja, hogy képes lesz rá, ha eleget próbálkozik. Ettől erősödik az önbizalom és a hite önmagában.
• Erősödik a kudarctűrő képessége, ha nem kap rosszalló kritikát.
• Fejlődik az érzelmekkel való megküzdésben.
• Az újbóli próbálkozások eredményt hoznak és kialakul a pozitív énkép.

Milyen negatív következményei lehetnek, ha nem engedjük hibázni vagy keményen bíráljuk a gyermeket?

Negatív hatásokat érhetünk el, ha nem engedjük hibázni a gyermeket vagy rosszallóan kritizáljuk őt.

Néhány példa a lehetséges következményekre:

• Megerősödhet a kisebbrendűségi érzése, ami az életkorából fakadóan, már amúgy is benne van.
• Félelmek a gyermekben, és a gondolat, hogy nem fog sikerülni, kudarckerülővé teheti.
• A ráirányuló szülői félelmek kapcsán, nem lesz elég önbizalma. Hogyan bízzon önmagában, ha a szülei sem hiszik, hogy képes valamit megcsinálni? Ezt a gyermek érzi, sőt látja, amikor megcsináljuk helyette, ami az ő dolga volna.
• Gyengítjük a felelősségérzetét is, ha helyette teszünk meg dolgokat. Más jelent tovább lendíteni és segíteni a feladataiban, mint elvégezni helyette.
• Gyorsan várt eredményeknél nem tanulja meg a türelmet.
• Kishitűvé válhat, nem lesz megfelelő az önértékelése és önbecsülése.
• Függővé válhat másoktól, mert vagy segítségre vagy sok visszaigazolásra lesz szüksége. Így kevésbé lesz önálló.
• Nem lesz elegendő önbizalma, amelynek hatása a társas kapcsolatokban is megmutatkozhat!

Több negatív példát is sorolhatnánk még, de ne erre fókuszáljunk. Engedjük hibázni a gyermeket!

Tekintsük pozitívan a hibák elkövetésére!

“Az hibázik, aki dolgozik!” – tartja a mondás!

Magunkkal is legyünk elfogadóbak és megértőbbek, ezzel jó példát mutathatunk gyermekünknek!

A gyerkőcöket pedig buzdítsuk és folyamatosan erősítsük meg! Mindig fejezzük ki, hogy bízunk bennük és tudjuk, hogy képesek megcsinálni, amit nagyon szeretnének és amiért megdolgoznak! Adjunk sok lehetőséget arra, hogy megdolgozhassanak érte! Ezt pedig oly módon tegyük, hogy szeretettel motiváljuk őket, hiszen az a fontos, hogy próbálkozzanak!