Csak segíteni akarok!

Csak segíteni akarok, mondjuk szülőként a gyermekünknek, amikor megoldandó feladata van. Nevezhetnénk problémának is, de ha megoldásközpontúan gondolkodunk, inkább hívjuk feladatnak! Önmagában már ez a fajta gondolkodásmód is sokat segít a jó eredmények elérésében.

Mit üzenünk a gyermekünknek azzal, amikor megoldjuk helyette a feladatait és közben azt mondjuk neki, csak segíteni akarok?

A folytonos segíteni akarással, gátoljuk a gyermeket a fejlődésében.

Minden szülőben ösztönösen munkálkodik a csak segíteni akarok gondolat, hiszen ez a dolgunk! Segíteni gyermekünket az életben és a lehető legtöbbet nyújtani a számára.

Szeretnénk, hogy eredményes és boldog, sikeres élete legyen. Vágyunk rá, hogy egészséges és elégedett ember váljék belőle. Nem mindegy azonban, hogy hogyan segítünk neki. Mellette állunk és számíthat ránk, mindig támogatjuk, amikor kéri? Esetleg úgy, hogy állandóan megoldjuk helyette a feladatait segítés címszó alatt?

Csak segíteni szeretnék mondattal, azt üzenjük számára, hogy te nem vagy képes megcsinálni!

Gondolkodjunk el azon, hogy mit teszünk gyermekünkkel, amikor “csak segíteni akarok’ jó szándékkal helyette cselekszünk!

Amikor megcsinálunk, elintézünk, megoldunk dolgokat a gyermekünk helyett, elvesszük a lehetőséget tőle, hogy ő tegye ezt meg. Ő is képes lenne rá, de mi ezt nem hagyjuk!

Nem akarjuk, hogy szenvedjen, azt akarjuk, hogy minél előbb legyen megoldva egy helyzet. Nincs türelmünk megvárni, hogy ő oldja meg. Mit gondolhat és érezhet a gyerkőc, ilyen esetekben? Ezen érdemes elmélkedni!

Mi történik a gyermekben, amikor segítünk neki?

Elhiszi nekünk, hogy ő nem képes megcsinálni, ezért szüksége van a segítségünkre. Ezen kívül, még sok, nem túl építő gondolat és érzés kavaroghat benne életkortól függően.

Késleltetjük, hogy az alábbi képességei fejlődjenek:

• helyzetfelismerő képesség
• problémamegoldó képesség
• megoldásközpontú gondolkodás
• kreativitás
• motivációs képesség
• összefüggések megértése
• önmagamért való kiállás
• személyes felelősségvállalás
• alkalmazkodó képesség, rugalmasság
• Letörjük az önbizalmát, önbecsülését és a hitet önmagában!
• Elvesszük tőle a sikerélmény lehetőségét.

Amikor “csak segíteni akarunk”, tegyük azt másképpen!

Ne oldjuk meg helyette és ne mondjuk meg, mit tegyen a gyermek!

Segítsük őt az alábbiak szerint:

• Engedjük, hogy ő oldja meg a feladatait!
• Részmozzanatokban lendítsük tovább, amikor elakad, de a többit ő csinálja végig!
• Bízzunk benne, hogy megtudja csinálni és ezt adjuk is tudtára!
• Buzdítsuk! Tudnia kell, hogy mi hiszünk benne! Meg fogja találni maga számára legjobb megoldást!
• Legyünk türelmesek és hagyjuk próbálkozni és kísérletezni, amíg nem okoz ez túl nagy hátrányt valamilyen szempontból!
• Pozitív életszemlélettel erősítsük és hagyjuk, hogy kiálljon önmagáért!
• Engedjük, hogy tanuljon a hibáiból és kialakuljon a felelősségérzete!
• A szülői félelmeket, ne rakjuk gyermekünk nyakába!
• Örüljünk vele, amikor sikerélménye van és hagyjuk, hogy boldogulni tudó és önálló független ember lehessen!

A lényeg, hogy az érzelmek és félelmeink miatt, ne fogjuk vissza gyermekünket, hagyjuk fejlődni és önállósodni.

Szülőként az egyik legnagyobb feladatunk, megtalálni a módját, hogyan tudunk hasznosan, “jól segíteni” gyermekünknek és okosan szeretni őt! Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de meg fogjuk találni a helyes utat, ha nem hagyjuk, hogy más oldja meg helyettünk! Mi is ettől fejlődünk!

Fontos a sok beszélgetés a gyermekkel, az érzések megosztása, a folyamatos megerősítés és motiválás. Tehát a “csak segíteni akarok” késztetésünk miatt, ne csináljuk meg helyette, ami az ő dolga!

Álljunk mellette, higgyünk benne és biztassuk! Erre van szüksége. Így lesz önbizalma, lelki egészsége és hite önmagában!